Introduction: „Az a beszélgetés alapállása, hogy az a jó, ha minél több gyerek születik? – vetette közbe a BOCS Alapítvány elnöke, Simonyi Gyula. – Mi jobb történhet egy másfél mázsás gyerekkel, mint az, ha lefogy? Európában a 17-20. századokban akkora népességrobbanás volt, hogy egyedül a fogyás a kiút. Túlnépesedtünk, túlterheljük a területünket, 2,5-szeres az ökológiai lábnyomunk. Kétszer akkora a népsűrűségünk is, mint a világátlag, Európa egy iszonyúan elhízott gyerek, muszáj fogynia.”

„A BOCS Alapítványnak az az álláspontja, hogy le kellene venni azt a nyomást a nőkről, hogy több gyereket szüljenek – folytatja Simonyi Gyula. – Évezredek óta azt az üzenetet kapják, hogy minél több gyereknek kell életet adniuk. Hagyni kellene őket, hogy maguk dönthessék el a kérdést. Csak így állhat be új egyensúly. Elgondolkodtató lehet az is, hogy az emberiség egyharmada olyan emberekből áll, akiket a nők nem akartak világra hozni. Ez az egész tehát emberjogi kérdés is. Tudást, szabadságot és jogokat kellene egyszerűen adni, és a nők majd tudni fogják, hogy mit szeretnének, figyelembe véve azt a sok-sok egyéni szempontot, amiről mi itt beszélünk.”