BOCS.HU Document       Send this in an email! Printable version
magyar/hungarian [20130714] [book advertisement, novel] Time to read: 15 minutes Csányi Vilmos: A bábosok (Ecology, Family, Nonviolence, Philosophy, Global Education, Justice, Population, Politics, Love, Nature, Utopia)
A világhírű etológus regénye: "Amit ti fejlődésnek, növekedésnek neveztek, az kétségbeesett erőfeszítés arra, hogy az elképesztően sok és felelőtlenül világra hozott embert táplálni lehessen, és valahol meghúzhassák magukat egy felépített kuckóban."
Csányi Vilmos: A bábosok

Introduction:
"Minden felborul, ha a természet logikáját felrúgjuk. A maga városa például képtelen szabályozni az emberiség létszámát, ez pedig közeli pusztulással fenyegeti a világot. A természet a maga módján minden lény szaporodását szabályozza. Ezek a módok roppant hatékonyak, de erőszakosak. A közösség, amely kiemelkedett a természetből, a Tanítás szerint a legszebb létező, megtalálta a szabályozás méltóságos módját.
...
Mindenki azon kesereg, hogy a Föld nem tud eltartani ennyi lakót, a negyedének meg remek élete lehetne.
...
Az emberiség olyan hatalmas mértékben elszaporodott, hogy természetes közösségei felbomlottak." (55. oldal)

"A Város nem képes szabályozni az emberek szaporodását. Mi pontosan tudjuk, hogy a minket körülvevő természet mennyi embert tart el károsodás nélkül. Attól, hogy több ember van, az élet nem lesz jobb.
...
Az az elképzelés, hogy sok millió ember élhet szorosan egymás mellett, ha szabályokat betartanak. ... Miért érdemes az embernek lemondania közösségről, családról, az állatokkal, növényekkel való természetes kapcsolatokról, a természet megújulási ciklusainak szabad élvezetéről? Csak azért, hogy nagy tömegekben élhessen együtt másokkal, és ne haljon éhen. Ez volna az ember egyetlen lehetősége a világban? A nagy embertömeg létrehozása, és minden eszközzel történő fenntartása?" (110. oldal)

"Miért gondolod, hogy a növekedés olyan boldogító? Ezer ember jobb életet élhet, mint ötszáz? És százezer még jobbat? Amit ti fejlődésnek, növekedésnek neveztek, az kétségbeesett erőfeszítés arra, hogy az elképesztően sok és felelőtlenül világra hozott embert táplálni lehessen, és valahol meghúzhassák magukat egy felépített kuckóban. A rendkívüli erőfeszítés közben pedig nincs idejük egymásra, nincs idejük igazi pihenésre.
...
Nyilvánvaló, hogy a városokat, utakat, gyárakat nem örömében, alkotóképessége élvezetében készíti az emberiség, hanem kényszerből. Ha nem lenne annyi ember, ezekre sem lenne szükség.
...
A katasztrófák nagy része is azért keletkezik, mert a túl sok ember tönkreteszi a bolygót." (122. oldal)