Annotáció:
színes, magyarul beszélő, angol filmdráma, 125 perc, 1981

rendező: Christopher Miles
író: Harry T. Moore
forgatókönyvíró: Alan Plater
operatőr: Ted Moore
jelmeztervező: Anthony Powell
zene: Francis James Brown, Stanley Joseph Seeger
producer: Andrew Donally, Christopher Miles
látványtervező: David Brockhurst, Ted Tester
vágó: Paul Davies

szereplő(k):
Ian McKellen (D. H. Lawrence)
Janet Suzman (Frieda Lawrence)
Ava Gardner (Mabel Dodge Luhan)
Penelope Keith (Dorothy Brett)
Jorge Rivero (Tony Luhan)

Miután A szivárvány című művét Angliában betiltották és elégették, D. H. Lawrence és felesége az Egyesült Államokba, Mexikóba, majd Olaszországba költözik. A tüdőbeteg író megalkotja korának legerotikusabb regényét, a Lady Chatterley szeretőjét.

---

1930: David Herbert Lawrence angol költő, regény- és drámaíró, esszéista, kritikus (1885. szept. 11. - 1930. márc. 2.). Regényei közül a leghíresebb és legnagyobb vihart kavart az 1928-ban megjelent Lady Chatterly szeretője, amely sokáig tiltólistán volt, csak elmarasztaló kritikákat kapott, amiért "pornografikus" regényt ír, miközben haldoklik. A regényt többször is filmre vitték.
Egy alacsonyabb osztályból származó brit szénbányász fia. A természet volt a legfontosabb dolog az életében. Lawrence a szex és az ökológia kapcsolatának nagy felfedezője.

"Ó, micsoda katasztrófa, micsoda megcsonkítása a szerelemnek, mikor pusztán személyes érzéssé tették, elszakítva a nap keltétől és nyugtától, a napforduló és a napéjegyenlőség mágikus kapcsolatától! Ez hát a baj velünk, a gyökereknél vérezünk, mert el vagyunk vágva a földtől, a naptól, a csillagoktól, és a szerelem vigyorgó utánzat, mert, szegény virág, letéptük a száráról az Élet fáján és vártuk, hogy viruljon tovább civilizált vázánkban az asztalon."
(D. H. Lawrence)

"Ha az embereknek nem sikerült gyermekeik számát azon határokhoz igazítani, amelyeket az adott terület eltartóképessége szabott meg, akkor természetesen elpusztították saját életük alapját. Egy-egy civilizáció ilyenkor vagy kihalt, vagy elköltözött (megszállva egy másik területet), vagy megtanulták azokat a rituálékat, amelyek képessé tették őket a természettel egyensúlyban élni. Ez a 'megszentelt szex' alapja." (Dolores LaCapelle)

"Lawrence a krízis elérésének pillanatában szimbolizálta civilizációját ... a népesség és a gazdaság krízisekor."
"Ami ma (a második világháború kitörése előtt írta ezt - a szerk.) Európában történik, és ami kétségtelenül meg fog történni a jövőben, nagy részben a tömegemberiség brutális reakciója azokra a problémákra, amelyeket ez a kivételes ember, a zseniális D. H. Lawrence érzékelt, amelyekkel szembeszállt és harcolt a maga módján."
"Még ma is kevesen látják Lawrence-hez hasonló élességgel a világot ma gyötrő problémák szexuális gyökereit."
(Sigrid Undset, skandináv regényírónő)

Rolf Gardiner, angol farmer, erdész és a Föld Szolgálata ifjúsági táborok úttörője úgy gondolta, hogy az ökológia fiatal tudományának "egyre fontosabb szerepet kell játszania a reformerek javaslataiban". Miután elolvasta Lawrence egyik könyvét, így írt 1919-ben:
"Lawrence lett a fáklyavivő, fiatalságomnak vezérfénye. S ment előre, felfedezve a sötétet, eloszlatva elavult, kimerült látásmódunkat, elszakadva a véges ideák absztrakcióitól, elnyűtt koncepcióktól, terméketlen szavaktól és kihűlt szimbólumoktól... Mindig úgy tűnt nekem, hogy a táj Lawrence által beszél. Valóban a sötét, termékeny nottinghami erdők voltak azok, amelyek újra és újra keresztültörtek a korai könyveiben, megtöltve azokat ... a táj titkos, elrejtett isteneivel, hogy szóljanak hozzánk és követeljenek minket ... A hely szelleme (Olaszország, Ausztrália, Mexikó), ez uralta és táplálta erejével. Minden könyve lüktet ettől a sötét és izgalmas szellemtől... tanítva minket, hogy érezzük és éljük át elemi erővel a földben lakó istenek ősi hatalmát... Tudta, hogy a földből erőt nyerhetünk és értelmesen élhetünk, ha különleges tájakon, a föld múltjának hatalmaival közösségben dolgozunk... Hosszú ideje érzem, hogy valamennyire érvényesíteni kell Lawrence tanítását és meglátását, nem irodalmi kritikákkal, hanem azáltal, hogy az emberek az ő szemlélete szerint próbálnak élni."

"Az emberiség utolsó háromezer éve egy kirándulás az ideálokba, testetlenségbe és tragédiába, és most a kirándulásnak vége... ez gyakorlatilag kapcsolat kérdése. Vissza kell találnunk a kapcsolathoz, élénk és tápláló kapcsolathoz a kozmosszal... Az út a naponkénti rituálén, az újraébredésen át vezet. Újra gyakorolnunk kell a hajnal, a dél, a napszállat rítusát, a tűzgyújtás és a vízöntés rítusát, az első és az utolsó lélegzet rítusát... Vissza kell térnünk 'a tudásra az együttlét jegyében', amelyben a test, a szex, az érzelmek, a szenvedélyek együtt léteznek a földdel és a nappal és a csillagokkal."
(Lawrence: Lady Chatterley szeretőjének apropói)

Kirol szól (személyek): Lawrence, D. H.

Mire való (módszer, alkalom): filmklub