Annotáció: A szexuális energiák szerves, elkerülhetetlen áramlása és vegyülése - ez korábban természetesen érvényesült, mivel intenzíven, kint a természetben éltünk. De ma, civilizált életünkben ez az 'elkerülhetetlen' áramlat, úgy tűnik, csak akkor bukkan felszínre, ha együtt dolgozunk kint, a természettől körülvéve. Egész nyugati irodalmunkban Lawrence kivételével senki sem adott megfelelő leírást a megszentelt föld és megszentelt szex együttes áramlásáról. Lawrence gyakran segített aratáskor a szeretett otthoni völgyben, mielőtt a városba kellett mennie tanítani. Friedával való találkozása után írt Szivárvány (Rainbow) című regényében Willről és Annáról, akik zabot raktak kazalba a tiszta teleholdas éjszakában:
"Nagy, arany hold függött súlyosan a szürke horizonton, a fák magasan lebegtek, álltak hátul a szürkületben, várakozva." Will és Anna kilép a kapun egy nyílt mezőre, ahol néhány zabkéve szanaszét hevert a földön, ahogy az aratók hagyták, más kévék meg már keresztekbe rakva álltak. Kezdik felrakni a többi kévét. És a természetben végzett munka ritmusa hatja át őket. A zabkévék zizzennek, mint a forrás, ahogy váltakozva rakják őket egymásra. "Csak az előre-hátra mozgás a holdfényben, elmélyülve, csak a hajlongás volt a csendben, amiben csak a kévék puffanása hangzott, majd megint csend, újra puffanás." És mind közelebb húzódtak egymáshoz, ahogy mentek lefelé a sorok mentén, amíg végül találkoznak, és a fiú karjába veszi a lányt, "illatosan és frissen" az éjszakai levegőtől és a gabonától. "És egész ritmusa ott lüktetett a csókjaikban... ott álltak, összeölelkezve, lebegve, az éjszakában."
Itt már nem a puszta 'szex a fejben' van, hanem összhangba olvad a hold, az érett zabkévék, a fiú, a lány és a magas, várakozó fák.

Miután Lawrence csaknem meghalt Mexikóban, visszatért Európába és megírta a Lady Chatterley szeretőjét (Lady Chatterley's lover); utolsó erőfeszítése volt ez arra, hogy kifejtse "fallikus vízióját", de válaszul csak elmarasztaló kritikákat kapott, amiért "pornografikus" regényt ír, miközben haldoklik. Ezért 1929-ben, egy évvel azelőtt, hogy meghalt, írt egy tanulmányt, amely halála után jelent meg, "Lady Chatterley szeretőjének apropói" címmel. Ebben olvasható szépséges végső megállapítása:

"Az emberiség utolsó háromezer éve egy kirándulás az ideálokba, testetlenségbe és tragédiába, és most a kirándulásnak vége ... ez gyakorlatilag kapcsolat kérdése. Vissza kell találnunk a kapcsolathoz, élénk és tápláló kapcsolathoz a kozmosszal ... Az út a naponkénti rituálén, az újraébredésen át vezet. Újra gyakorolnunk kell a hajnal, a dél, a napszállat rítusát, a tűzgyújtás és a vízöntés rítusát, az első és az utolsó lélegzet rítusát... Vissza kell térnünk 'a tudásra az együttlét jegyében', amelyben a test, a szex, az érzelmek, a szenvedélyek együtt léteznek a földdel és a nappal és a csillagokkal.