Többet: népesedés, természet, és amit a nõk akarnak / More: Population, Nature, and What Women Want Hogy mi az összefüggés a népesedés, a természeti erõforrások és a nõk jogai között? Robert Engelman új könyve szerint a földi fenntarthatósághoz a nõk lehetõsége vezet, hogy termékenységüket szabályozhassák. A szerzõ kifejti, hogyan kapcsolódnak szétválaszthatatlanul a személyes ügyek, például a fogamzásgátlás elérhetõsége a sokkal nagyobb problémákhoz, mint amilyen a klímaváltozás.
Noha a túlnépesedés szót sokszor félremagyarázzák, mintha némelyikünknek nem kellene léteznie, mint írja: ”a többnyire túlnépesedésként emlegetett folyamat egyre több helyen egyre nyilvánvalóbb".
Alább részlet Robert Engelman
More: Population, Nature, and What Women Want c. könyvébõl.
Sok utazó Uganda délnyugati csücskét egyszerûen csak Afrika Svájcaként aposztrofálja, de a turisták eme különös névválasztásának igencsak ellentmondanak azok a veszélyek, amelyeket ez meggyötört vidék rejt magában. Közvetlenül a sûrû õserdõvel borított Bwindi Impenetrable Nemzeti Park szomszédságában, ahol a földön még fennmaradt néhány száz hegyi gorillának a fele él, a farmerek olyan magasságban mûvelik a hegyoldal meredek lejtõit, hogy komoly sérülést szenvedhetnek pusztán attól, ha elesnek a szántóföldjükön.
A világ legszegényebb országaiban a földmûvesek nem azért mûvelik a földet a veszélyes hegyoldalakon, mert megtehetik, hanem mert rá vannak kényszerülve. Minden mûvelhetõ földdarabra szükségük van a megélhetéshez. A gyerekeiknek is hasonló nagy nehézségekkel kell szembenézniük, amikor a túlzsúfolt városokban próbálnak lakás találni, hiszen ma már itt él az ország lakosságának a fele. A farmerek és a családjuk, a - jobb kifejezés híján – túlnépesedésnek nevezett folyamat következményeit szenvedik el. Nem túl gyakran használt szó ez manapság, s én sem hangsúlyozom, mert félremagyarázzák, mintha némelyikünknek nem kellene léteznie. Mindez azonban nem változtat a tényen: a legtöbbször túlnépesedésként emlegetett folyamat nagyobb méreteket öltött és aktuálisabb, mint valaha.
Michael Bloomberg, New York polgármestere nemrég arra szólította fel a város polgárait, hogy „nézzenek szembe a ténnyel", miszerint a túlzsúfoltság aláássa a környezeti stabilitást. Ruanda csaknem félig nõkbõl álló parlamentje felvetette annak a lehetõségét, hogy a terület szûkében lévõ országban maximum háromra korlátozzák a családokon belüli gyermekek számát, annak a reményében, hogy a lassabb népességnövekedéssel megelõzhetõ az 1994-es, népirtásba torkolló polgárháború megismétlõdése. Kína az 1.3 milliárdos lakosságának egyre növekedõ fogyasztási igényeivel ma már ott tart, hogy Brazíliától vásárolja a húst, Afrika nyugati partjairól szállítja a halat és Etiópiából az olajat, ahol nemrég kilenc kínai olajmunkást öltek meg szomáliai felkelõk. Ami pedig a Bwindi gorillákat illeti, valószínûleg nem õk az egyetlenek, akik lemaradnak a 22. század felé robogó vonatról. Egyetlen nap alatt, pl. azon a napon, amikor az olvasó e sorokat olvassa, kb. 373 000 embercsecsemõ jön a világra, ami több, mint a földön ma élõ összes gorilla, csimpánz, bonobó és orángután, vagyis az ember legközelebbi rokonainak teljes létszáma.
Mindazonáltal az népesedéssel kapcsolatos hírek kategóriájában legtöbbször emlegetett témában - miszerint az emberek fûtik föl a bolygót az üvegház gázokkal - épp a népesedést ritkán említik. Még ha már rá is ébredtünk a tudományos felismerésre, hogy mi generáljuk a klímaváltozást itt és most, még mindig inkább a fejünkre húzzuk a takarót, és a másik oldalunkra fordulunk, mintha ennek semmi köze nem lenne ahhoz, hogy hányan élünk ma a földön. 2007-ben a Time magazin egy cikke azt részletezte, hogy mi az az "51 dolog, amit a környezet megmentése érdekében tehetünk". A népesség kérdése egyikben sem kapott említést. A U.S PIRG környezetvédelmi csoport The Carbon Footprint (a szén lábnyom) jelentése részletesen vizsgálta az USA minden államának 1990-2004 közti szén-dioxid kibocsátását. A népesedést nem említi a jelentés, holott az ország szén-dioxid kibocsátásának 18%-os növekedése ugyanakkora, mint a lakosság számának a növekedése (18.1%) a vizsgált idõszakban. A napokban komoly nemzetközi tárgyalások kezdõdtek a globális szén-dioxid kibocsátás 80%-kal csökkentésének szükségességérõl a következõ étvizedben. De a népesedés szerepérõl egy ilyen óriási kihívásnak a megvalósításában egyetlen szó sem esett.
Miért ez a nagy hallgatás olyasmirõl, ami ennyire egyértelmûen összefonódik a globális környezeti, gazdasági és szociális kihívásokkal? Az ellenállás egyik oka "az emberek személytelen számokká redukálása", legalábbis az angol történeti demográfus, Peter Biller szerint. Ki szeretne csak egy számadat lenni, vagy egy csupán számmal jelzett másik emberrel elmenni sörözni? A népesedés kényes téma. A népességnövekedéssel kapcsolatos beszélgetések vegyes érzéseket váltanak ki, mivel legtöbbünket foglalkoztatnak a fogamzásgátlással, az abortusszal, a gyermekvállalással és a családdal, a nemek közti kapcsolatokkal, az emigrációval kapcsolatos, a faji és etnikai és – nem utolsósorban – az erõs vágyakozással, az örömökkel, és a kockázatokkal kapcsolatos kérdések, amelyeket szexuális lényként nem tudunk elkerülni. A szexualitással kapcsolatos tabukkal egyre nehezebb foglalkozni az erõsödõ vallási fundamentalizmus miatt, amit épp az a kaotikus globális problémakomplexum idéz elõ, amihez maga a népességnövekedés is erõsen hozzájárul.
Sokaknak nem jut eszébe a népességnövekedés miatt egyáltalán aggódni. A népesség sok évszázada növekszik. A legtöbb ember hosszabban és jobban él, több és finomabb ételt fogyasztva, jobb egészségben, nagyobb a bõség, jobb eszközök és több szórakozási lehetõség áll rendelkezésükre. Ha a népesség növekedést egy bombához hasonlítjuk, akkor, mondják sokan, az leginkább egy befulladt lövedékhez hasonlítható. És valóban, a modern és hatékony fogamzásgátlók elterjedésének köszönhetõen - sok országban ehhez még hozzájön az abortusz biztonságossá és legálissá tétele - a születések száma drasztikusan megváltozott az elmúlt években, és a figyelem az olyan országokra terelõdött, mint Japán, vagy Európa több országa, ahol a népesség száma csökkenõben van, valamit az olyan nemzetek felé, amelyeknek a népességcsökkenés megállításához egyre több emigránst kell bevonzaniuk.
A „saját” népesség fogyásától való félelem egymást erõsíti a szorongással a nagyarányú bevándorlás miatt, ami az utóbbi évtizedekben jelentõsen megváltoztatta a fejlett országok összetételét. Az USA Census Bureau azt feltételezi, hogy 2070-re egyik nemzet sem lesz többségben az országban. A "vészmadarak” nyíltan a nagy családok visszatérésének fontosságáról beszélnek – értve ez alatt, közvetlen vagy közvetett módon az USA-ban születetteket - hogy a növekedést ne a bevándorlók hajtsák.
Majdhogynem szórakoztatóak a népességcsökkenés krízisérõl beszélõk. A majdani népességcsökkenés valószínűsége sokkal nagyobb nyilvánosságot kap, többet írnak róla, többször szerepel a médiában és blogokban, mint a népességnövekedés, annak ellenére, hogy a növekedés globálisan mindent meghatározó tényezõ, és az is marad évtizedekig. Minden nap több mint kétszer annyi ember születik (373 ezer), mint amennyi a halálozások száma (159 ezer).
(ford. Kádár Anikó)
Történelmi korszak (amirol szól): XXI. sz?zad
Korosztály: fiatalok, tizen?vesek
Nyelvi változatok:
|