Rohinton Mistry: India, India
(Ulpius-ház Könyvkiadó, Bp, 2007)
Eredeti cím: A Fine Balance (1995)

Talán nem is baj a vevőcsalogatóra változtatott borító és cím a magyar kiadásban. Ki olvasná el, ha tudná mi van benne?

Semmi szépítés, semmi happy end: bemutatja, milyen végtelenül olcsóvá válik az ember a túlnépesedésben. Bemutatja a népességrobbanás okozta folyamatos romlást a városban és a vidéken, mindenféle megélhetés egyre nehezebbé válását, a verseny erősödését és növekvő kegyetlenségét, az Alice Csodaországban féle helybenfutás kifullasztó és kilátástalan küzdelmét. Bemutatja az erőszakos sterilizálási programok brutalitását ugyanúgy, mint minden egyéb brutalitást, beleértve a gyerekkoldus-gyártást, a szex pszichés tiltását, az erőszakos házasítást, a termékenység nő-nyomorító kultuszát.

„Fehér kezedben tartva ezt a könyvet, puha karosszékedbe süppedsz, mondván: ez talán elszórakoztat. Miután elolvastad balsorsok eme történetét, jó étvággyal megebédelsz, érzéketlenségedet a szerző rovására írod, ráfogod, hogy túloz, megvádolod, hogy átkölti a valóságot. Tudd meg hát: ez a dráma nem a képzelet szülemény, nem is regény. All is true.” (Honoré de Balzac: Goriot apó)

„A bátor madár nem volt hajlandó elrepülni, ugrált és körözött, majd a gyerekek legnagyobb örömére visszatért a rothadó maradékhoz. Hogy tudnak ilyen boldogok leni? – töprengett Óm, szurtosak, pucérak, rosszul tápláltak, keléses az arcuk, kiütéses a bőrük. Hogy-hogy mégis mindegyik nevet ezen a nyomorúságos helyen?” (291. o.)

„Egy mozgó Családtervezési Klinika parkolt a viskóváros mellett, mire hazaértek. A telepiek többsége nagy ívben elkerülte. A személyzet ingyen óvszert osztogatott, továbbá szórólapokat a születésszabályozás különböző módszereiről, a természetbeni és anyagi juttatásokról.
- Talán mégis meg kellene műtetnem magam – mondta Óm. – Kapnék egy tranzisztoros rádiót. És akkor az élelmiszerjegyekkel sem lenne problémánk.
Ísvar fejbe kólintotta.
- Még viccelned sem szabad ilyesmivel.
- Miért? Úgysem nősülök meg soha. Akkor legalább hadd legyen egy rádióm.
- Akkor nősülsz meg, amikor én mondom. Nincs vita. És miért lett annyira fontos a rádió?
- Ma már mindenkinek van. – Elképzelte, ahogy Sántí ott ül a tengerparton, ereszkedik rájuk a félhomály, és a tranzisztoros rádió szerenádot ad kettőjüknek.
- Ha mindenki a kútba ugrik, te is utánuk ugrasz? De hamar megtanultad a nagyvárosi módit… és milyen hamar elfelejtetted a mi szerény, falusi szokásainkat!
- Akkor operáltasd meg te magad, ha engem nem engedsz.
- Szemtelen. A férfiasságomat egy tranzisztoros rádióért?
- Jaj, nem a férfiasságodat akarják, csak egy kicsit belevágnak a vezetékbe. Még csak nem is érzed.
- Az én golyóimhoz senki nem fog késsel közeledni! Rádiót akarsz? Akkor dolgozz keményen Díná Dalálnál, és gyűjtsd össze rá a pénzt.
Rádzsarám lépett oda hozzájuk, mutatta a begyűjtött óvszereket. Négyet adnak személyenként, és azon morfondírozott, hogy adnának-e neki kvótán felül, úgysem visz mindenki.
- Ki tudja, mikor jár erre megint az autójuk? – kérdezte.
- Te ilyen rendszeresen baszol, vagy mi? – nevetett Óm irigykedve. – Ma éjjel azért hagysz minket aludni, ugye?
- Pimasz – mondta Ísvar, és megint fejbe akarta csapni, de Óm félreugrott, és elment a majmokhoz.” (303. o.)

„Szomorúság költözött a családodba, mert a szomszédnak több gyereke van mint neked? Több kézre van szükséged, hogy a szüntelen mezei munkákban segítsenek, hogy vizet hordjanak, tűzifát gyűjtsenek? Aggódsz, hogy ki fogja gondodat viselni öregkorodban, mert nincs fiad? Ne félj! Ettől a szertől áradni fognak méhedből az erős gyermekek! Napi egy kanál, és hat gyermekkel ajándékozod meg a férjedet! Két kanál, és egy egész hadsereget szülsz!” (326. o.)

„Egy középkorú férfi könyörögni kezdett a nővérnek.
- Kérem, segítsen! – mondta sírós hangon. – Nekem megcsinálhatják, nekem már van három gyerekem, de a fiam csak tizenhat éves. Még meg sem nősült, könyörüljenek rajta!
…
A platón egy nő szoptatta a kisbabáját, tudomást sem véve a körülötte zajló eseményekről. Halkan dúdolt, ingatta a testét, hogy elaltassa a karjában tartott gyermeket.
- Megfognák a gyereket, amikor rám kerül a sor? – kérdezte Ísvart.
- Persze, ne izgulj, húgom.
- Én nem izgulok. Sőt már várom. Öt gyerekem van, de a férje nem engedi, hogy ne szüljek többet. Így legalább nem lesz választása… a kormány elintézte.
Újra énekelni kezdett.” (337. o.)

„Négy gyermekem van. Egy évvel ezelőtt elmentem az orvoshoz, és szabad akaratomból elköttettem magam. Ezek az állatok ma megcsinálták rajtam másodszor is.” (342. o.)

Földrajzi hely (amirol szól): India