A reggeli közös találkozó után lelkesen indultunk a Keleti felé. Ekkor még nem sejthettük, hogy az utazás közel sem lesz olyan zökkenőmentes, mint azt elképzeltük. Az állomásra belépve hihetetlen látvány tárult szemeink elé: legalább ezer ember ült egymás hegyén-hátán a csomagjaival. Kiderült, sajnos a vonat még nem érkezett meg, sőt, még jó ideig nem is fog. Az egyre nagyobb késést rendszerint hangos ováció követte. Mígnem másfél órás késéssel előállt a szerelvény, amelyet azonnal megrohamozott a tömeg. A tömött vagonokban röpke három órát tölthettünk sózott heringként (a kalauz minden próbálkozása ellenére nem sikerült leszállítani Bicskénél). Már az utazás alatt ismerkedhettünk az igazi fesztiválhangulattal (mosdóba pisilés, fetrengés a koszban, stb.), hála a sok lelkes sorstársnak. Hogy az állomásról a tömeg hogy jutott a fesztivál helyszínére a néhány helyi járatos buszon, azt már nem követtük végig, mert mi kajavásárlással nyitottunk. Újabb órás várakozás után átvizsgáltatva cuccainkat boldogan csatolhattuk fel karszalagjainkat. Ezután a sátorhelykeresés rémálma következett. Már befelé utaltak rá, hogy maximum a fák tetelyén akad még hely, de a valóság még ennél is sokkal rettenetesebb volt. Végül néhány tuskó és öklömnyi kő tetején mi is otthonra leltünk. A sátrak felverése után belevetettük magunkat a nagybetűs fesztiváléletbe. A nap első pozitívuma a 280 Ft-os Soproni korsó, amire rögtön be is ruháztunk. Mivel a Kispált lekéstük, és még Yonderboi-ig is volt néhány óránk, elhatároztuk, hogy belekóstolunk a különböző zenei műfajokba. Elsőként a Viva-Megawatt arénában lestük meg a Blind Myself őrjöngését, majd a Zagastic kellemes raggae zenéjére kortyolgattuk sörünket. Kis szünet után jött a várva várt Yonderboi koncert, ami mindannyiunk számára felejthetetlen élményt nyújtott.

Hát ennyit az első napról... Most kicsit körülnézünk és felkészülünk az esti koncertáradatra:) Majd jelentkezünk!

Szerző: Borax

Korosztály: fiatalok