A népesség története… ezidáig


Egy generációval ezelõtt a népességnövekedés robbanékony témakör lett, de azóta ez a kérdés szinte teljesen eltûnt a médiából. Ám a még mindig gyarapodó népesség, és a vele együtt rohamosan növekvõ erõforrás fogyasztás következményei súlyosbodtak, és ez egy sor egészen új gondot jelent.

Negyven évvel ezelõtt a nõk átlagosan hat gyermeknek adtak életet. Ma ez a szám már három alatt van. 1960-ban a fejlõdõ országokban a házaspárok 10-15 százaléka használta a védekezésnek valamilyen modern formáját, mára ez az arány 60%-ra nõtt.
Ezek az egyszerû tények összefoglalják az emberi népesség akkori és mostani kilátásaiban bekövetkezett változást. A hatvanas évek közepén nem volt szokatlan úgy gondolni a népesedésre, mint egy idõzített bombára. Paul Ehrlich népesség-biológus 1971-es becslése szerint ha az emberek száma továbbra is ilyen arányban növekedne körülbelül 2900-ra 60 millió milliárdnyian (60,000,000,000,000,000) hemzsegnénk a Földön. De valójában a népességnövekedési ráta csúcsra ért a ’60-as években, és a demográfusok kiegyenlítõdést várnak ebben a században.
Néhány évente az ENSZ Népesedési Osztálya közzétesz egy becslést a 2050-ig várható népességnövekedésrõl. 2002-ben az ENSZ demográfusai pontosabban tudták becsülni a század közepére várható népességnövekedést, mint a „népességbombára” figyelmeztetõk egy generációval azelõtt. A világ népessége, amely évente 76 millióval nõ (naponta 240 ezerrel), még ezévben átlépi a 6,4 milliárdos küszöböt. A legutóbbi közepes ENSZ becslés szerint 2050-re mintegy 8,9 milliárd ember él majd a Földön. E forgatókönyv szerint az emberi népesség csökkenni kezd száz éven belül. Ezen becslések néhány embert arra engednek következtetni, hogy a népesség bombáját hatástalanították. Néhány nemzet, mint például Olaszország vagy Japán már azon aggódik, hogy túl alacsonyak a születési arányok , és az öregedõ lakosság terhet jelent a gazdaságra. (Néhány tanulmány még azt is javasolja, hogy a világ legnépesebb országának, Kínának is még több emberre lenne szüksége, hogy támogatni tudja majd azt a többszáz millió embert, akik az elkövetkezõ évtizedekben nyugdíjba vonulnak.) Még nem vagyunk kinn az erdõbõl. Annak ellenére, hogy a népességnövekedés éves rátája 1970 óta csökkent (az akkori 2%-ról körülbelül 1,3%-ra), ez a ráta az eddigi legnagyobb számú lakosságra vonatkozik, ami azt jelenti, hogy az éves hozzáadott növekedés is nagyobb, mint valaha. Ezek a számok azt mutatják, hogy elérkezett az emberiség legnagyobb generációjának története: 1,2 milliárd ember van 10 és 19 éves kor között. Nagymértékben az õ választásuk lesz (a már megtörtént és az ezután következõ döntéseké), hogy a világ népesség-számlálója hol fog állni a század közepére.


Népesség x Fogyasztás

A katasztrófa lehetõsége továbbra is fennáll. Sok helyen a népességnövekedés csendben parázslik, de bármikor robbanásnak indulhat. Az olyan sokszínû országok mint Etiópia, Kongó vagy Pakisztán várhatóan több mint duplájára növelik a népességüket 2050-re, noha víz, erdõ és táplálékkészleteik már most a túlterhelés jeleit mutatják, és a többi fajok egyre kisebb területre szorulnak vissza.
Arid Yemennek 2050-re várhatóan a lakosság 80 millió fõre való megnégyszerezõdésével kell szembenéznie. Az ENSZ becslései szerint a világ 48 legkevésbé fejlett országának lakossága megháromszorozódhat 2050-re. Emellett ha a nõk átlagosan akár csak egy „fél” gyerekkel is többet szülnek az ENSZ által becsültnél, az össznépesség a század közepére akár 10,6 milliárdra is duzzadhat.
De hiba lenne azt gondolni, hogy a népességnövekedés csak a fejlõdõ országok problémája. Amíg a napi 2 dollárnál kevesebbõl élõ mintegy 2,8 milliárd embernek a fogyasztási szint emelkedésére lenne szüksége, addig a nagy népességnövekedés a gazdag országok túlzott fogyasztásával párosulva túlterheli a Föld természeti erõforrásait:

 A szén-dioxid szintje ma 18 százalékkal magasabb mint 1960-ban és a becslések szerint 31 százalékkal haladja meg az ipari forradalom elõtti, 1750-es értéket.
 A világ eredeti erdõtakarójának a fele eltûnt, és további 30%-a is leromlott, vagy töredékes
 A Nature 2003-as tanulmánya szerint az ipari hajóhadak csupán fél évszázad alatt az óceáni nagyragadozók mintegy 90 százalékát kihalászták – tonhalakat, nyársorrú halakat, kardhalakat, tõkehalakat, oriási laposhalakat, rájákat és lepényhalakat..
 A becslések szerint a világ szántóföldjeinek már mintegy 10-20%-a, és legelõinek több mint 70%-a leromlott.

Ahogy a világ olaj-, hús-, áram-, papír- és még egy sereg jóléti cikkeinek fogyasztási szintje nõ, a népességnövekedés hatásai új jelentõséget kapnak. Bár minden új ember születése tovább növeli a Föld erõforrásainak károsodását, az ökológiai lábnyom mérete – az adott ember eltartásához szükséges biológiailag termékeny terület nagysága - egyénenként nagymértékben változó. A legnagyobb az iparosodott világban élõk ökolábnyoma.
Az új demográfiai irányvonalak is jelentõs befolyással lehetnek. Mivel a keresetek növekednek, a városiasodás felgyorsult, és a családok is egyre kisebbekké váltak, 1970 óta az egy háztartásban élõk száma az egész világon csökkent. Ezáltal kevesebb ember osztozik ugyanazon az energián, háztartási gépeken és bútorzaton, így a fogyasztás valójában növekszik. Az Egyesült Államokban egy egyszemélyes háztartásban 17%-kal több energiát használnak, mint egy kétszemélyes otthonban fejenként.
Noha néhány nemzet már a csökkenõ születési arányszámok miatt aggódik, a világ nagy részében a népességnövekedés megállása reménytelenül messze van. Habár a termékenységi ráta csökken, ez a jövõre nézve korántsem garantált. A lassabb népességnövekedéssel kapcsolatos tervek feltételezik, hogy több párnak lesz majd lehetõsége a kisebb családot választani, és hogy a reproduktív egészségügybe való befektetés lépést tart majd a növekvõ kereslettel. Ám a világ népességének kiegyensúlyozódása felé vezetõ út is rögös, és azokban az országokban, ahol a kormány eszközei korlátozottak, valamint az egészség, az oktatás és a nõk jogai nem élveznek elsõbbséget, nincs garancia a kisebb családokra.
A Nyugat-afrikai Nigerben például az egészségmegõrzéssel és a családtervezéssel kapcsolatos szolgáltatások elérhetõsége csökkent, míg a születési arányok növekedtek. A Világbank legújabb jelentése szerint egy átlagos nigeri nõ nyolc gyermeknek ad életet. Ez a szám 1998-ban még hét volt, és a legmagasabb az egész világon. Nigerben már így is rengeteg a fiatal: lakosságának 50%-a 15 éves kor alatti, 70%-a pedig 25 évnél fiatalabb.


A Biológia nem egyenlõ Végzet

Az 1990-es években egy sor nemzetközi konferencia (köztük az 1992-es rioi csúcs, az 1994-es kairói népesedés konferencia, az 1995-ös pekingi konferencia a nõkrõl, és az ENSZ milleniumi csúcstalálkozója 2000-ben) taglalta a nemzetközi politika kérdései között a környezeti feladatokat, a fejlõdést, a szegénységet, és a nõk jogait. Az emberiség növekvõ létszáma és a Föld eltartóképessége közti összefüggést egyre inkább a nemek közti kapcsolatok keretében tárgyalják. Mára már általános az egyetértés, hogy a modern családtervezés módszereinek biztosítása egyre több nõ és férfi számára alapvetõ, de nem elegendõ. A nõk lehetõségeinek, képességeinek és képviseletének kibontakoztatása központi szerepet tölt be a népesedés történetében. Ilyen meghatározó tényezõ a fogyasztás is (más, hogy mire van szükségünk és más, hogy mit akarunk).
Sok tanulmány rávilágított, hogy a tanultabb nõknek kisebb és egészségesebb családjuk van, és gyermekeik nagyobb eséllyel törnek ki a szegénységbõl. Hasonlóképp kevesebb a gyermekük a tehetõsebb nõknek is, valamint azoknak, akik a saját életükrõl és testükrõl önálló döntéseket hozhatnak. Azok a nõk is kevesebbet szülnek, akiknek lehetõségük van a házasságot és a gyermekvállalást tinédzserkoruk utánra halasztani, nem úgy, mint annak a még mindig sok-sok millió lánynak, akiket már kamaszkorukban férjhez adnak. A nõk és férfiak egyenrangúsága nem csak igazságos, de szociális szempontból is jó: egy friss Világbank jelentés szerint a fejlõdõ országokban a nemi egyenjogúság késlelkedése hátráltatja a szegénység elleni küzdelmet és a gazdasági növekedést is.
Mégis világszerte elfojtják vagy elnémítják a nõk jogait és érdekképviseletét. A következõ évtizedben több mint 100 millió lány fog férjhez menni a 18-adik születésnapja elõtt, néhányan közülük már 8-9 évesen. A fejlõdõ országokban a korai gyermekvállalás az egyik leggyakoribb oka a nõk 15-19 éves koruk közötti halálának vagy megrokkanásának. Legalább 350 millió nõ számára még mindig nem elérhetõ egy sor védekezési módszer, 10 évvel azután, hogy a kairói konferencián kidolgozták a húsz éves tervet, hogy egyensúlyba hozzák a világ népességét az erõforrásokkal. 2025-ig e szolgáltatások kereslete várhatóan 40 %-kal növekszik.
A HIV/AIDS támadása egyre nagyobb mértékben érinti a nõket is: több mint 18 millióan élnek együtt e betegséggel, és 2003-ban elõször a fertõzött nõk aránya elérte a férfiakét. A legsúlyosabban érintett terület a Szub-szaharai Afrika, ahol a HIV vírussal fertõzött felnõttek 60 százaléka nõ. A világon élõ 876 millió írástudatlan embernek kétharmada nõ, és annak a 115 millió gyermeknek a nagy része is kislány, akik nem járnak iskolába. A világ egyetlen országában sem tekintik politikai, gazdasági és társadalmi szempontból is egyenlõnek a nõket és a férfiakat.
Még az USA állami és szövetségi joggyakorlata is egyre több korlátozással és feltétellel szûkíti a nõi reproduktív jogokat. Az amerikai életmóddal együtt világszerte terjed a jelenlegi kormányzat beszûkült látásmódja is a nemiséggel kapcsolatban. Az abortusz viták miatt a Bush kormányzat évente 34 millió dollárt tart vissza az ENSZ Népesedési Alapjától (UNFPA). Ezenfelül Bush elnök újra alkalmazta a Reagan elnökség „globális szájpecek szabályát”, mely megköti az amerikai népesedési segélyt, még a reproduktív egészségügyi klinikákon is tilt minden megbeszélést az abortuszról, olyan országokban is, ahol ez legális.
Mindez nem csak szónoklat, a hatások nagyon mélyre nyúlnak: az amerikai támogatás elvesztése miatt az egészségmegõrzõ központok a világ legszegényebb országaiban romlanak le, vagy tûnnek el éppen ott, ahol legmagasabbak a termékenységi arányok, és ahol a legritkább a nõk számára elérhetõ családtervezés. Kenyában például a két legfontosabb reproduktív egészségügyi szolgáltató nem írt alá egy kötelezvényt, hogy érvényre juttatja a „szájpecek szabályt”,, ennek eredményeképp elveszítették a támogatást és be kellett zárniuk 5 családtervezési klinikát, megfosztva ezzel nõket az anyasági egészségügyi ellátástól, fogamzásgátlás eszközeitõl, valamint az önkéntes HIV/AIDS szûrés és tanácsadás lehetõségétõl. Etiópiában, ahol a nõknek csak 6 százaléka él valamilyen modern fogamzásgátlási lehetõséggel a szájpecek szabály széles rendet vágott: a klinikák kénytelenek voltak csökkenteni a szolgáltatásokat, elbocsátani dolgozókat és megrövidítették a közösségi egészségprogramokat, így sokan hiányt szenvednek a fogamzásgátlõ eszközökbõl.


A szükségletek emelkednek, a támogatás csökken

Az ENSZ Népesedési Alap legutóbbi tanulmánya és az Alan Guttmacher Intézet becslései szerint, ha minden nõ részesülhetne a fogamzásgátlás eszközeibõl, aki ezt igényelné, de eddig még nem jutott hozzá, az minden évben megelõzhetne:
 23 millió nem tervezett születést
 22 millió abortuszt
 1,4 millió újszülöttkori elhalálozást
 142.000 terhességgel kapcsolatos halált (ezen belül 53000-t a nem biztonságos abortus miatt), és azt,
 hogy évente 505.000 gyermek veszítse el édesanyját valamilyen terhességgel kapcsolatos megbetegedés miatt.

Emellett meggondolandóak azok a nem orvosi elõnyök is, melyeket nem lehet számokban kifejezni: a nõk növekvõ önbecsülése és döntési ereje, magasabb termelékenység és bevétel, az egy gyermekre jutó egészségügyi, táplálkozási és tanulmányi kiadások növekedése, magasabb megtakarítási és befektetési arányok, és nagyobb egyenlõség nõk és férfiak között. Mindezt tapasztalatból tudjuk: egy, az Egyesült Államokban nemrég készült kutatás annak tulajdonítja az 1970-es években a nõk jogi, orvosi és egyéb felsõfokú tanulmányi programokban való egyre nagyobb számú részvételét, hogy a tömegek számára elérhetõvé váló Tabletta lehetõvé tette a nõk szélesebb körû választási lehetõségét. Ezen elõnyök ellenére mérhetetlenül nagy szükséglet marad kielégítetlen, amíg a Kairói Akciótervet alulfinanszírozzák. Az USA nem az egyetlen vádlott. Az ENSZ Népesedési Alap kimutatta, hogy a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, a népesedési adatokat és politikát tartalmazó alapvetõ csomagot finanszírozó alapok 2003-ban mintegy 3,1 milliárd dollárra rúgtak, ami 2,6 milliárddal kevesebb, mint ahogy abban megegyeztek az ICPD (Nemzetközi Konferencia a Népesedésrõl és a Fejlõdésrõl – Kairó, 1994) programjában. A fejlõdõ országok hazai forrásait körülbelül 11,7 milliárd dollárra becsülték, amelynek java részét a nagyobb országok maréknyi csapata költi erre. Számos ország, fõképp a legszegényebbek ezért nagy mértékben az adományokra támaszkodnak, hogy biztosítani tudják a családtervezõ, egészségmegõrzõ, valamint a HIV/AIDS szolgáltatásokat, adatgyûjtést és politikai hozzáértést.
A következõ évtõl az adományozóktól évi 6,1 milliárd dolláros hozzájárulást várnak, 3 milliárddal többet, mint amennyit eddig költöttek. „Egy olyan világ, amely 800-1000 milliárd dollárt költ évente a hadseregekre, megengedheti magának, hogy eme összegnek kb. egy napnyi részével betömje a Kairó Akcióprogram 3 milliárdos külsõ tõke hiányát, hogy nõk és családok millióinak életét mentse meg vagy tegye jobbá a fejlõdõ országokban” - mondta Thoraya Obaid, az ENSZ Népesedési Alapjának igazgatója. Ám mivel a világ prioritásai mások, egyre kevésbé valószínû, hogy a kairói célok valóra válnak - noha a szükséges pénzmennyiség szerénynek mondható egy olyan világban, ahol akár 100 milliárd dollárt is költhetnek egy háborúra.
Ám az, hogy a szörnyû forgatókönyvek a népességrõl csupán spekulációk maradnak vagy valósággá válnak, nem csak a fejlõdõ országokban élõ szegény emberektõl függ. A családok mérete a legtöbb jóléti országban csökkent, ám az USA lakossága 32,7 millió fõvel (13,1 %-kal) nõtt az 1990-es években, többel, mint eddig bármelyik 10 éves periódusban az USA története során. 280 millió lakosával az USA most a világ harmadik legnépesebb országa, és lakossága 2050-re várhatóan 400 millióra nõ. Aktuális felmérések szerint ha minden ember az USA fogyasztási átlaga szerint élne, további 3 bolygóra lenne szükség a szükségletek kielégítéséhez.
A születési ráták csökkenésétõl függetlenül a fogyasztási szinteknek és mintáknak a technológiával párosulva új jelentõségük van. A globális fogyasztói osztály – körülbelül 1,7 milliárd ember, vagyis az emberiségnek több mint egy negyede - gyorsan nõ. Ezen emberek kollektív felelõssége a húsevés, a papír fogyasztás, az autózás és az energia fogyasztás nagy része, csakúgy mint az ezek következtében a természeti erõforrásokban létrejött károsodások. Ahogy a népesség egyre inkább dagad a fejlõdõ országokban, és a világ egyre globalizáltabbá válik, egyre több embernek van lehetõsége és szándéka a különbözõ termékek és szolgáltatások eddiginél szélesebb körû megszerzésére.
Az emberek száma és fogyasztása együtt okoz hatalmas gyujtópontokat. A szexualitásról és életvitelrõl szóló döntések a társadalmak és a polgárok legmélyebben személyes és politikai kérdései közé tartoznak. Az emberi jelenlét sorsa a Földön nagyrészt ezen döntések következménye lesz a közeljövõben, A népesedés-történet vége most íródik.

Danielle Nierenberg a Worldwatch kutatója. Könyvének címe: A nemi rövidlátás korrekciója: a nemi egyenjogúság, a nõk jóléte, és a környezet.

Mia MacDonald politológus és szabadúszó író, a Worldwatch Institute munkatársa.

VILÁG FIGYELÉS
Elõrelátás egy fenntartható világért
A népesség és problémái
Megjelent a World Watch magazin 2004. szept/okt. tematikus számában

Köszönjük szépen Bartal Zita fordítását

Historical period: 21st century

Translator: Simonyi, ?gnes

Group, movement, tendency (wherefrom it comes from): World Watch Institute

Series, periodical, collection (which it belongs in): Vil?g Helyzete - State of the World

Age-group: young people, teenagers

Language versions: