Március 11-én, telve reménységgel, hogy nemcsak a közös célok és a tenniakarás
fogja már ezután a szíveinket felmelegíteni, hanem talán a várva várt tavaszi
enyhülés is bekövetkezik, elég sokan összejöttünk az ökocsoport találkozójára.
Dõry Pista hírei után dr. Endreffy Zoltán jól összefogott, de mégis sok
szempontot tárgyaló elõadására került sor. Címe: Ökológiai etika. Elsõ
vázlatpontja szólt kifejezetten az egyén ökológiával kapcsolatos erkölcsi
problémáiról. A legnagyobb gond az, hogy sokat tudunk, de keveset teszünk. Kb.
30 éve már napirenden van a környezeti válság. Sokat is tettünk, de mindez
nincs arányban a megoldandókkal. Mi lehet a közöny lélektani oka? - tette fel
a kérdést elõadónk. Válasz: Nõtt a térbeli, idõbeli távolság a között, amit
észlelünk és amit csinálunk, amit látunk és amit elõidézünk (példa a
haditechnikából: a kõbalta - nyíl - bombázó repülõgép egyre jobban eltávolít a
tett színhelyétõl és súlyától, még inkább, ha egy tábornok egy távoli ország
bombázására ad ki parancsot). Ezért egyik alapvetõ feladatunk az informálódás,
sõt erkölcsi kötelességünk, hogy erre idõt és pénzt szánjunk (könyv, újság?,
TV??). Másik fõ feladatunk, hogy változtassunk a motivációs csapdán, mert a
hatás közvetett és késõbb történõ érzékelése (a kipufogó mögött nem hevernek a
hullák) miatt sokszor kibúvókat keresünk: 1) távoli, hátha nem is igaz az
egész; 2) engem nem érint, vagy van esélyem rá, hogy pont engem nem fog
érinteni; 3) én egyedül nem tudok mit tenni; 4) én csak egy pohárkával járulok
hozzá, hogy az üvegházhatás miatt megemelkedjék az óceánok vízszintje.
Erre a motivációs csapdára eddig a következõ válaszokat adta az
emberiség: 1) értelmes önzés: a saját jól felfogott érdekemben vagyok
erkölcsös (Spinoza, Helvetius), de ez az ökológiában nem mûködik, mert az
okozott hatás nem tud visszaütni. 2) Biblia: azért kell erkölcsösnek lennem,
mert az Isten ezt parancsolta. 3) Kant: tiszta kötelességtudatból kell
ilyennek lennem.
A következõ vázlatpont az ökológia és a gazdaság kapcsolatáról szólt.
Endreffy Zoltán letette voksát az ökoszociális piacgazdaság mellett, mert
szerinte a piacnak azt a motivációs hatását, mely a termelõket a
takarékosságra és hatékonyságra kényszeríti nem lehet kikapcsolni a
rendszerbõl. Bár el kell ismerni, hogy a piac az önzésen alapul.
A harmadik pontban az ökológia és a politika összefüggéseirõl beszélt az
elõadó. Megmutatta a különbséget a jelenlegi, római jogon alapuló
tulajdonfogalom, és a Biblia tulajdonfogalma között. A római jog szerint a
tulajdonos bármit tehet a tulajdonával, élhet és visszaélhet vele (ius utendi
et abutendi), míg a Szentírás szerint csak használhatjuk a javakat Isten
céljai szerint. Ellentmondást találunk az evangéliumi aranyszabály és a
demokrácia alapelve között is, hiszen a jövõ nemzedékek számára tesszük azt,
amit magunknak nem kívánnánk, a parlamentben viszont õk nincsenek ott, hogy
szavazzanak ez ellen. Akiket a döntéseink érintenek, azok még nem is élnek, s
így nem tényezõi a jelen parlamenti demokráciának. Megoldásként az elõadó egy
"ökológiai gyámhatóság" létrehozását javasolta a jövõ nemzedékek jogainak
képviseletére. Az ökológiai problémák nem ismernek határokat, ezért szükséges
a világállam minél hamarabbi megteremtése, ahol a környezetvédelmi
határértékek szankciókkal tarthatók be.
Endreffy Zoltán módosította a felszólítást: "Cselekedj lokálisan és
globálisan is!" Ehhez pedig szükség van a politikában való aktív részvételre.
Visszatart a politikai aktivitástól, hogy a részünkrõl hozott sok áldozat
(pénz, energia) bizonytalan eredménnyel járhat. A köz érdekében azonban meg
kell hozni ezeket az áldozatokat, sõt - úgy mond - "a köz érdekében még be is
piszkíthatjuk magunkat", és ez valószínûleg jobb, erkölcsösebb is, mint az, ha
bele sem megyünk.
A hozzászólók zöme ez utóbbi ponttal nem értett egyet. A döntõ többség
elvetette a világállam gondolatát, különösen senki nem akart a világállam
érdekében politizálni, sem ezért "bepiszkítani magát", értsd erkölcstelenségek
sorozatán át haladva még az esetleg jó célt is elveszíteni. Néhányan azt
állították, hogy a családi, baráti körnél nagyobb körben kellene magunkat
aktivizálni. Egy-két kiragadott mondat: A jog ott kezdõdik, ahol a szeretetnek
vége van. Az egyéni felelõsség a legfontosabb. A kapitalizmus nem adott olyan
sokat, mint amennyit elvett. A nemzetek feletti vállalatok diktálnak. Csak
kicsiben mûködik jól a piac. A kereslet nem egyenlõ a szükséglettel. A
kapitalizmusban is gondolatrendõrség van, csak hatékonyabban csinálja, mint a
szocializmus. Fontos a nevelés. Világállam helyett világember. (Lejegyezte:
Kéry Magdi)