Csapody Tamás

jogász, szociológus

Email: telepes@axelero.hu

 

 

AKNÁK MAGYARORSZÁGON*

 

I. A MAGYAR AKNAPOLITIKA

 

Magyarország a gyalogsági aknák teljes betiltását előíró Ottawai Egyezményben (OE) és az Egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezményben (CCW) foglaltaknak megfelelően 2003-ban is eleget tett az ENSZ és az EBESZ felé meglévő jelentéstételi kötelezettségének. (1)

A 2003-as OE és a CCW jelentés teljes egészében, szó szerint megegyezik a 2002-ben leadott jelentéssel. Az ezekben szereplő információk és számadatok megfelelnek a valóságnak. Továbbra is vitatott azonban, hogy a II. világháborúból visszamaradt robbanóanyagokat, köztük a minden bizonnyal aknákat rejtő Marcali-Mesztegnyő-Böhönye-Nagybajom térség ún. aknás területnek minősül-e vagy sem. (Részletesen lásd később.) Amennyiben igen, úgy az OE-jelentésben (2) említést kellene tenni erről.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) 2001-ben a NATO Partnerség a békéért (PfP) Trust Fund program keretében a kanadai-ukrán projekt megvalósításához, vagyis a több mint 400.000 db ukrán gyalogság elleni akna megsemmisítéshez 15 millió forintos (kb. 55.000 USA dollárt) támogatást adott. (3) A program 2003 szeptemberében kezdődik. (4)

Albánia raktáron lévő gyalogsági aknakészletének megsemmisítésében a NATO PfP Trust Fund project keretében Magyarország is részt vett. A HM 10 millió forinttal (kb. 35. 000 USA dollár) támogatta 2001-ben az Albánia és Kanada által vezetett projektet, amelynek keretében a teljes albán (1.607,420 db) gyalogsági akna (raktár)készlet megsemmisítésre került. (5)

A Külügyminisztérium (KüM) 2002-ben 30.000 USA dollár támogatást adott az olasz (Milánó) Emergency – Life Support for Civilian War Victims nevű civil szervezetnek. (6) A pénz a szlovén kormány által 1998 márciusában alapított nem haszonérdekelt nemzetközi szervezetén, az International Trust Found for Demining and Mine Victims Assistance (ITF) (7) keresztül jutott el az olasz NGO-hoz. Az ITF a pénzt 2003 januárjában kézhez kapta és ezt vissza is igazolta. (8) Az Emergency kizárólag 2000-ben összesen 1.032.920 Euró támogatásban részesült az ENSZ Development Program (UNDP) keretében az afganisztáni háború és az afgán aknaáldozatok segítésére és rehabilitációjára. (9) A KüM az Emergency-nek az afganisztáni aknaáldozatokat gyógyító és rehabilitáló afganisztáni kórházak üzemeltetésre adta a pénzt. (Az erről kötött szerződésben nincsen megjelölve a konkrét kórházak neve és székhelye.) A pénz felhasználását az ITF ellenőrzi, amiről egy éven belül jelentést tesz a magyar félnek. (10)

 

 

CCW

Az anyagi támogatásról a Magyarországot aknaügyekben a nemzetközi konferenciákon képviselő Szücs László főtanácsos a 2003 elején (február 03-07.) megtartott genfi konferencia plenáris ülésén beszámolt. (11)

A CCW konferenciára 2002-ben három alkalommal került sor (Genf: május, július, december). A katona-szakmai szempontból Magyarországot minden alkalommal Nemes Zsolt százados (12), a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (HTHE) Parancsnokság helyettese képviselte (13).

A CCW 2002 májusi konferenciáján Nemes Zsolt szakmai előadást tartott az aknákat is magába foglaló ún. fel nem robbant harcanyagok (Unexploded Ordnance /UXO/) magyarországi szennyezettségről és a robbanószer előtalálások számáról. A CCW 2002. júliusi konferenciáján Magyarország azt a szakmai (tűzszerész) álláspontot képviselte, hogy a robbanószereken „egyszerű önmegsemmisítést alkalmazzanak”, amit „egyetemes csapódó szerkezetek” beszerelésével oldjanak meg. Katonai-szakmai szempontból Magyarország jelezte, hogy politikai jóváhagyás esetén képes nagyon rövid időn belül 8-10 fős tűzszerész egység felállítására. Az ENSZ-nek felajánlandó „terület-mentesítési egység” a világban bárhol képes a teljes körű mentesítésre. A CCW 2002-es decemberi ülésén Magyarország kinyilvánította, hogy kész a nemzeti adattár létrehozására és a nemzetközi adattár munkájába való bekapcsolódásra. Magyarország a CCW konferenciáin általában az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália politikai és katona-szakmai irányvonalát követi ill. hozzájuk hasonló irányvonalat képviselt. Magyarország mindenkivel egyeztet, leginkább az említetteken kívül Brazíliával, Indiával, Pakisztánnal továbbá a horvátokkal, szlovénekkel, szlovákokkal valamint a lengyelekkel (legkevésbé az arab és az afrikai országokkal).

 

NATO

 

A NATO műszaki-technikai és harc-anyagokkal foglalkozó szakbizottság munkacsoportjának (NATO Army Armaments Group /NAAG/) illetékességi körébe tartozik az aknák (harckocsi, jármű és gyalogsági) kérdése. Ezen a szakbizottságon belül külön munkacsoporton foglalkozik a gyalogsági aknák kiváltásának megoldásaival (Antipersonnel Landmine Alternative /APLA/), az aknák telepítésével valamint az akna-mentesítéssel. Magyarországot a NAAG-ban és az APLA-ben egyaránt Budai István mérnök ezredes (14), a Magyar Honvédség Műszaki Technikai Szolgálatfőnökség szolgálatfőnöke képviseli (15). A munkacsoport 2002-ben elsősorban a gyalogsági aknák szabványosításával (NATO STANAG), telepíthetőségével és kiváltásával foglalkozott. Magyarország a munkacsoportot érintő mintegy 100 project közül az akna-mentesítéssel kapcsolatos 10 projektben vesz részt. A gyalogsági aknák kiváltásával kapcsolatos alternatívákat illetően a NATO vezető államai még nem alakították ki álláspontjukat. A NATO elfogadta viszont a magyar alternatív felajánlást, amely a gyalogsági aknák helyett egy hármas rendszerben álló védelmi megoldás alkalmazását jelenti. A támadók elleni védelem első szinten egy hang-fény-füst jelzőrendszer biztosítja (gyártó: a magyarországi NIKE-fűzfői gyár). A második védelmi szinten Gyalogsági Drót Akadály (GYODA), míg a harmadikat a területvédő töltet (Irányított Hatású Repeszakna /IHR/) jelenti. (Utóbbi szolgál konkrétan a gyalogsági aknák /a megsemmisített magyar GYATA-64 típus/ és a leselejtezés előtt álló MON aknák kiváltására.) Az IHR típusú területvédelmi töltet TER-6–os vezérlő rendszerrel van felszerelve, korszerű és biztonságos gyújtóval rendelkezik, pusztító erő hatékonysága 60 m (IHR-60: gyalogság ellen) vagy 150 m (IHR-150: páncélozott jármű ellen), egy 20-30 méteres sávban. Az IHR típusú területvédelmi töltetek kizárólag irányított és programozott gyújtórendszerrel képesek elműködni. Ember közvetlen jelenlétében, közvetlen emberi ráhatás esetén 5 százaléka annak az esélye, hogy az IHR fölrobban (16). A felügyelet mellett alkalmazható, nagyon drága (1 db/500-600 ezer Ft) IHR felhasználható ember (IHR-60) és páncélozott szállító harcjármű (IHR-150) ellen. A leghatékonyabban harckocsi elleni aknával együtt alkalmazható. Az IHR a gyalogsági aknáknál koncentráltabb pusztító erővel rendelkezik. A telepítése, kezelése ugyanakkor biztosabb, a gyutacs belőle kicsavarható. Az IHR szerkezetében, külsőleg és a telepítését illetően hasonlít a MON típusú aknához. Az IHR-60 és az IHR-150 kis mennyiségben legyártásra került, a csapatpróbája megtörtént és a MH-ben 2003-ban kerül rendszeresítésre (17). Az IHR típus korszerűségét tekintve a jó vagy a közepesnél jobb, a NATO átlagot elérő (18) ill. jó Európai Uniós színvonalú (19) kategóriába tartozik, amely magyar fejlesztésű és kizárólag magyar alkatrészekből áll. A magyar hadiipar képes a teljes magyar igény kielégítésén túl a NATO tagországok részére is gyártani. A MH évenként kíván rendelni a GYATA-64 gyalogsági aknánál nagyságrendekkel drágább IHR típusokból a rendelkezésére álló éves anyagi keretének függvényében. Az IHR megrendelés száma a pár ezer darab MON akna rendszeresen felülvizsgált szavatossági idejétől is függ (20). A MON aknák (21) a szavatossági idejük lejárta után külföldre nem kerülnek eladásra és inkurrencia raktárba kerülnek vagy az aknákat a Mechanikai Művek Speciális Rt. megsemmisíti (22). Az IHR típusú területvédelmi töltettel a MH valószínűleg 10-13 év alatt fog rendelkezni a neki szükséges számban (23).

 

 

II. MEGSEMMISÍTÉS, RAKTÁRKÉSZLET, FEJLESZTÉS

 

GYATA-64 típusú gyalogsági akna

 

Magyarország 1998 és 2001 között az ENSZ-nek adott jelentéseiben azt tette közzé, hogy a birtokában lévő valamennyi GYATA-64 típusú gyalogsági aknáját megsemmisítette. A Landmaine Monitor (LM) 2001 részére történt kutatómunkám során derült fény arra, hogy Magyarország 1500 db GYATA-64 aknát nem semmisített még meg. (24) Ezen gyalogsági aknáknak „kizárólag haditechnikai kutatási-fejlesztés keretében végzett munkához, valamint tűzszerész-kiképzési célokból” (25) történő megtartása nem ütközik az OE tiltó hatálya alá, azonban minderről Magyarországnak az ENSZ-nek tett éves beszámolójában említést kellett volna tennie. A KüM-nek 2001-ben fényképekkel és a fellelhetőségük pontos megjelölésével hiába bizonyítottam a gyalogsági aknák létét, arról Magyarország továbbra sem számolt be az ENSZ-nek készített jelentésében. Ez a helyzet változott meg 2002-ben, amikor Magyarország az OE-ben előírtaknak – e tekintetben először – megfelelően közölte a meglévő gyalogsági aknáinak számát és a megtartásuk indokait. (26)

Az 1500 db GYATA-64 akna 1999. június 29. és 2002. június 11. között a Mechanika Művek Speciális Rt. (MMS) területén lévő, fegyveres védelem alatt álló raktárában került elhelyezésre. A tulajdoni és jogi státusza bizonytalan volt. (27) Az LM részére folytatott feltáró munka is közrejátszott abban, hogy ez a helyzet 2002 nyarán rendeződött. Az MMS raktárában lévő valamennyi GYATA-64 akna, a robbanóanyagok szállítására vonatkozó biztonsági előírások betartásával, „szétszedett állapotban” elszállításra került (28) a Honvédelmi Minisztérium Haditechnikai Intézet (HI) tulajdonában lévő, táborfalvi „szigorúan őrzött raktáraiban” (Lőkísérleti Állomás). (29) A HI főigazgatójától kapott tájékoztatás szerint „A HM Technológiai Hivatalánál kutatás-fejlesztési céllal tárolt 1500 db GYATA-64 típusú gyalogsági aknából 2002-ben felhasználás nem volt, azokat az eddigieknek megfelelően továbbra is zárt, az előírásoknak megfelelően őrzött robbanóanyag-raktárban” tárolják. (30) 2003 elején levélben fordultam a honvédelmi miniszterhez a gyalogsági aknák helyszíni szemléjének engedélyezésére. (31) A Magyar Honvédség vezérkara „nem látta akadályát” a helyszíni szemlének (32) és ugyanígy vélekedett erről a honvédelmi miniszter kabinetfőnöke is (33), míg a TH főigazgatója elzárkózott a kérés teljesítése elől (34). A főigazgató levelében közölte, hogy „A kutatás-fejlesztés jelenlegi szakaszában nem óhajtunk információt adni a tervezett felhasználásról...” (35). A főigazgató egyben „meghívott” „minden olyan – haditechnikai fejlesztési eredményeink publikálására hivatott – nyílt bemutatóra, ahol új aknamentesítési eljárás kipróbálására kerül sor” (36). A főigazgató mindezzel együtt eddig egyetlen egy bemutatóra, aknamentesítési eljárás kipróbálására nem hívott meg és a feletteseinek javaslataival ellentétben a helyszíni szemle megtartását – 2002 után – ismételten elutasította. Éppen ezért az 1500 db GYATA-64 gyalogsági aknának tárolásával és a tervezett felhasználásával összefüggésben nem tudom sem megerősíteni, sem megcáfolni a főigazgató által a hozzám írt levelében leírtakat, miszerint „mindenképpen biztosítanom kell arról, hogy a tervezett felhasználás egyetlen esetben sem sértené az Ottawai Egyezményt” (37).

 

 

MON típusú akna

A Magyar Honvédség (MH) rendszerben tart „pár ezer darab MON típusú aknát” (38) addig, „amíg a szavatossági idejük le nem jár” (39). Jelenleg ún. inkurrencia raktárban van a már több ezer darab lejárt szavatossági idejű MON akna és a többi, lejárt szavatosságú MON aknák is ebbe az inkurrencia raktárba fog kerülni. (40) A hadsereg tehát a MON aknákat nem fogja külföldön értékesíteni, hanem a szavatossági idejük lejártának megfelelően folyamatosan kivonja a rendszerből. (41) A rendszerből így kivont MON aknákat vagy a MMS fogja megsemmisíteni, vagy pedig a MH-ből kivont összes robbanóanyag (az inkurrencia raktárban tárol összes anyag) megsemmisítésére a jövőben felépülő megsemmisítő üzemben fogják feldolgozni. (42)

Az MH tulajdonában lévő összes MON típusú akna (MON-50, MON-100, MON-200) megfigyelt akna, amely mindegyike villamos gyutaccsal ellátott és kizárólag kábelről, tehát kizárólag távvezérelt módon képes csak felrobbanni. A MON típusú aknák megfigyelt aknaként kerültek a volt Szovjetunióból a MH-be és azok átalakítására nem került sor és a rendszerből történő kivonásukig ez nem is fog megtörténni.

 

 

M-49 és M-69 típusú gyalogsági aknák

 

Magyarországon fejlesztették ki és gyártották (Magyar Mechanika Művek – MMM) az M-49 és az M-62 típusú gyalogság elleni aknákat. Az M-49 típusú, fatestű, 75 g robbanóanyagot tartalmazó, magyar taposóakna gyártása 1949-ben kezdődött és kb. 1990-ig kb. 1.200.000 darabot gyártottak belőle. Az M-62 típusú műanyag testű (bakelit), téglalap alakú, 75 g TNT robbanóanyagot tartalmazó taposóaknák 8 kg-os nyomásra robbantak. Az M-62 típusú gyalogság elleni aknát 1962-ben kezdték gyártani és 1990-ig 800.000 darabot gyártottak belőle. (43) Ezen gyalogság elleni aknákat részben Magyarország nyugati és déli határszakaszának védelmére (1949-1965) és részben a magyar honvédség részére (II. világháború: /1942-1945/ – 1990) továbbá exportra gyártották. Az export kezdetének dátuma nem ismert, de biztosan állítható, hogy 1990 után exportálására nem került sor. Ismertté vált, hogy Magyarországról Kambodzsába biztosan exportáltak M-62 típusú gyalogsági aknát. (44)

Az M-49 és M-62 típusú aknákat az 1960-as évek végén kivonták a Magyar Honvédség rendszeréből. (45) Ennél fogva az OE megszületésekor (1997) Magyarország már nem rendelkezett ilyen típusú gyalogság elleni aknákkal, azok a Magyar Honvédségben nem voltak rendszeresítve és raktárkészlet részét sem képezték.

 

UKA-63 típusú harckocsi akna

 

„Az Ottawai Egyezmény kifejezetten a gyalogsági aknákról szól, a honvédség azonban kivonta a rendszerből az eddig használt harckocsi elleni aknáit is.” (46) „A több mint harminc éve szolgáló UKA-63-asok” (47) kivonása azonban nem az OE összefüggésben (1997-1998) kerültek kivonásra, hanem technikai okokból. A MH-ból való kivonásuk 1996 augusztusában a HM és a MMM Rt. között megkötött szerződés (48) után, 1996 szeptemberében (49) kezdődött meg. Az UKA-63 (Univerzális Kommulatív Akna) megsemmisítésének ideje már az OE megkötése utáni időben történt. A MH devecseri robbanóanyag raktárából 13.038 db (1998. május 08.) (50), a recski robbanóanyag raktárából 83.281 db (1996. szeptember és 1998. április 10. között) (51) UKA-63 akna MMM telephelyre történő beszállítására került sor, ezen aknák gyújtószereivel együtt (MVZ-57, AOG-69, EBG-68, DPG-66). A MMM Devecserből és Marcaliból 1998. május 15-ig, Recskről 1998. július 31-ig szállította el a megsemmisítésre ítélt teljes (?) UKA-63 akna-mennyiséget (52).

A harckocsi aknákra nem vonatkozó OE megkötése idején (53) Magyarország mintegy 400.000 db, magyar gyártmányú UKA 63 típusú, harckocsi elleni aknával rendelkezett. A mintegy 400.000 db magyar fejlesztésű, fémtestű harckocsi elleni UKA-63 aknákat az MMM-ben gyártották 1963 és 1974 között (54). Az UKA-63-at Magyarország exportálta is. Ismertté vált, hogy Eritriába és Jemenbe biztosan került Magyarországon vagy harmadik országon keresztül UKA-63 akna. (55) Bizonyosra vehető, hogy Magyarország 1990 után nem exportált UKA-63 típusú aknát. A MH tulajdonába került darabszám és a magyar export-tevékenység alapján úgy ítélem meg, hogy a MMM összesen legalább fél millió darab UKA-63 aknát gyártott.

Az MMM és az MMM-ből kivált (1998) szakmai utód Mechanikai Művek Speciális Rt. 1996 augusztusa és 1999. június 30. között összesen kb. 100.000 db, továbbá 1999. június 30. és 2001 márciusa között újabb 100.000 db UKA-63-at semmisített meg. (56) A 2001 márciusa és 2003 márciusa között eltelt időszakban további 200.000 db UKA-63 megsemmisítésére került sor. (57) Mindebből eredően eddig összesen mintegy 400.000 db UKA-63 harckocsi elleni akna megsemmisítésére került sor.

A MH-nél még rendszerben lévő „néhány ezer darab” UKA-63 rendszerből való kivonása folyamatban van. (58) A rendszerből kivont UKA-63 aknákat meg fogják semmisíteni vagy a közeljövőben Magyarországon felépülő robbanóanyag megsemmisítő üzemben vagy pedig az MMS-ben. (59)

         Az UKA-63 típusú akna szétszedésének magam is többször tanúja voltam az MMS-ben tett bejárásaim során. (60)

Az MMS az UKA-63 aknából kikerülő TNT-ből bányászati célú robbanóanyagokat készített és készít, amelyet exportált Norvégiába (1996-2002) és exportál Szlovákiába (2002-2003). (61) A bányászati robbanóanyagokat magam is megtekintettem. (62)

Az MMS első, átfogó környezeti állapotfelmérése befejeződött (2002. február). (63) Az erre épülő szakhatósági egyeztetések, hiánypótlások és állásfoglalások kialakítása a ma napig folynak. (64) Az első tényfeltáró dokumentáció szerint az UKA-63 akna szétszedésével összefüggésben megállapítást nyert, hogy az UKA-63 szétszedés során alkalmazott technológia szennyezi a levegőt. A szétszedett UKA-63 aknák fém részeiről a rátapadt maradék robbanóanyag kizárólag nyílt téri égetéssel végezhető el. Az MMS a közelében lévő, kb. egy hektáros külső robbantóterület végzi a nyílttéri égetéseket, amihez nem rendelkezik engedéllyel. A külső robbanóterület helyi védettségű területbe ill. annak védőövezetébe illeszkedik (Tétényi-fennsík). A nyílttéri égetéshez szükséges hőt az aknák tárolására szolgáló faládák és az MMS-ből származó egyéb éghető anyagok meggyújtásával biztosítják. Az UKA-63 szétszedése során keletkező hulladékok is a külső robbanóterületen kerülnek elégetésre, így többek között az UKA-63-as akna műanyag (bakelit) teteje is. A külső robbanóterületen végzett nyílttéri égetések miatt az illetékes környezetvédelmi hatóság az MMS-re légszennyezési bírságot (62.000 Ft) rótt ki 2002-ben, amelynek kifizetésre bíróság is kötelezte MMS-t. (65) A nyílttéri égetés folytatása érdekében az MMS kérelmet adott be (66), de a negyedévente egy alkalommal végzett égetések engedély nélkül is folynak. (67) Az UKA-63 szétszedése során keletkező fémhulladék – a maradék robbanóanyag eltávolítását követően – mint kohászati adalék kerül hasznosításra. A selejt robbanóeszköz és robbanóanyag megsemmisítése a HM Technológia Hivatal tulajdonában lévő táborfalvi telepén, robbantással történik. (68)

 

IHR típusú aknák

 

A MH Technológiai Hivatalának (TH) „alapfeladata a hazai igényre megszülető, hazai bázison folyó kutatásfejlesztés műszaki irányítása, szervezése, az eszközök, berendezések, rendszerek vizsgálata és rendszerbe állításuk támogatása”. (69) A TH fejlesztette ki az IHR (Irányított Harci Repeszakna) mindkét típusát (IHR-50 és IHR-150). Továbbá a „közeljövőben próbálják ki az elektronikus gyújtóval felszerelt, harckocsi elleni aknát, amely a mágneses és hangérzékelő szenzor-rendszernek köszönheti kiemelkedő megsemmisítő képességét” (70). Ugyancsak itt fejlesztették ki és a magyar UNION Kft. készítette el a 74 rétegből álló tűzszerész védőruhát. Utóbbi „a legnagyobb védő képességű ruha”, amely a NATO védőruháknál is jobb (71). Ezekkel a védő ruhákkal „megfelelő mennyiségben” látták el a honvédség állományában lévő tűzszerészeket (72). A TH teljes körű ún. MSZ EN ISO 9001-2001 tanúsítvánnyal rendelkezik és minden tevékenysége kielégíti a nemzetközi szabvány előírásait. A TH ezáltal teljesíti a NATO AQAP követelményeit is. A TH elismertségét és fontosságát jelzi, hogy a NATO szabványok honosítása és a katonai nemzeti szabványok kidolgozásai szintén a hivatal irányításával folyik (73).

 

 

 

 

 

III. AKNA- ÉS ROBABNÓSZER TALÁLÁSOK

 

Készenléti Rendőrség

 

A Belügyminisztériumhoz tartozó és az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) alárendeltségében működő Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálata (KRTSZ) a bűncselekmények esetében és bűncselekményekkel összefüggésbe hozható ügyekben jár el. A KRTSZ látókörébe 1996. június 08. és 2003. január 07. között (74) összesen 11 olyan eset került, amely kapcsán akna vagy aknagyújtó előtalálására vagy lefoglalására került sor. (75)

Szegeden egy kézigránáttal elkövetett bűncselekmény nyomozása során került elő Budapesten 2 db szovjet gyártmányú harckocsi aknagyújtó (1997. június 08.). A robbanószert nem tartalmazó aknagyújtók a szentendrei katonai lőtérről származtak. (Az aknagyújtók tárolása jogszabályba nem ütközik.) Az aknagyújtókat a rendőrség megsemmisítette. A KRTSZ egy nagykőrösi fegyvergyűjtőnél tartott házkutatás során 1 db oktató aknát (TM-62M, szovjet gyártmány) és 1 db aknagyújtót talált (1997. július 08.). Az oktató akna robbanóanyagot nem tartalmazott, csappantyúja hiányzott, ezért az robbanóanyagnak nem minősült. Az akna és az aknagyújtó megsemmisítésre került a piliscsabai robbantó területen. Feltehetően bűncselekmény elkövetését hiusította meg a Baján lefoglalt 1 db GYATA-64 oktató gyalogsági akna (1997. október 07.). A Tatabánya melletti Gyermelyen egy gyűjtőnél 1 db, korábban a MH tulajdonát képező gyakorló UKA-63 harckocsi aknát és szintén 1 db, a szovjet hadseregből származó gyakorló TMM-62M harckocsi akna gyújtó lefoglalására került sor (1998. március 17.). A nem engedélyköteles eszközök megtévesztésre alkalmas mivoltuk miatt kerültek elkobzásra és kerültek elhelyezésre a bűnjeltárolóban.

Harckocsi elleni aknával történő robbantásos merényletre került sor Szegeden egy személygépkocsi utasai ellen (1997. november 02.). A szakértői jelentés szerint minden bizonnyal jugoszláv, a TMA típus-családhoz tartozó (feltehetően TMA-1 vagy TMA-1A vagy TMA-3 vagy TMA-4), műanyag testű, 31 cm átmérőjű, 5.4 kg TNT töltetű, burkolat nélküli, üvegszál erősítésű, kb. 26 cm átmérőjű harckocsi akna, 50-80 méterről, rádió távirányítással történő robbantására került sor. A harckocsi aknát valószínűleg 1990 után, a jugoszláv háborúk idején Belgrádban gyártották kifejezetten diverziós céllal. A speciális harckocsi elleni akna összeállítása hozzáértő személyt igényelt, míg annak elműködtetésére szakértőre már nem volt szükség. A helyi Night Klub előtt parkoló személygépkocsi vezetői ülése alá helyezett harckocsi akna robbanása nyomán egy férfi a helyszínen meghalt, egy nőt pedig súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházban.

Vélhetően bűncselekmény elkövetését előzték meg az 1 db TM PMD CEP 71 típusú jugoszláv gyártmányú akna lefoglalásával (1997. december 14.). Az akna gépkocsiban, szervezett bűnözői körben került „előtalálásra”. Egy másik ügyben, a Pécsi Határőr Igazgatóság területén, Beremenden került elő 1 db, gyújtó nélküli PMR-2A típusú, jugoszláv gyalogsági akna, amely robbanóanyagot nem tartalmazott (1999. április 09.). A Soproni Rendőr Kapitányság Bűnügyi Osztálya foglalt le (1999. június 22.) és semmisített meg egy darab EBR-68 típusú harckocsi akna gyújtószerkezetet (EBG-68). A gyújtószerkezet birtoklása robbanóanyaggal való visszaélésnek minősült. A MH egyik egri alakulatánál, a felderítő zászlóaljnál lezajlott szemle során lefoglalásra került 1 db gyakorló POMZ típusú akna gyutacsa (1999. június 28.). Ismeretlen tettes ellen indult eljárás robbanóanyaggal vagy robbanószerrel való visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt. Az aknagyutacs megsemmisítésre került. A BRFK Bűnügyi Osztálya egy budapesti házkutatás során lefoglalt számos, robbanóanyagot nem tartalmazó aknatestet és gyújtószerkezetet (1999. augusztus 04.). (76) Nyíregyházán egy betöréses lopássorozatot követően a gyanúsítottnál tartott házkutatás során előkerült (2001. június 07.) 1 db UKA-63 harckocsi akna-test (DRG-66 oktató gyújtóval; gyártási év: 1968), 1 db GYATA-64 gyakorló akna (elműködött állapotban; gyártási év: 1968), 2 db, UKA-63-hoz ill. DRG-66-hoz tartozó oktató LKG gyutacs, továbbá 1 db NHG-63 harckocsi aknához tartozó aknagyújtó. Ezek egyike sem minősül robbanóanyagnak vagy robbanószernek, ugyanakkor „alkalmasak súlyos, maradandó testi fogyatékossággal járó sérülések előidézésére”. A nevezett tárgyak a Központi Rendőrség bűnjel-tárolójában kerültek elhelyezésre.

 

Magyar Honvédség

 

A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredhez (HTHE) 2002-ben robbanószer találással összefüggésben 2.645 bejelentés érkezett. (77) A helyszínre kivonuló tűzszerészek összesen 34.230 négyzetmétert vizsgáltak át és összesen 359.802 db robbanótest megtalálására (előtalálására) került sor. Ezen belül 271.750 db gyalogsági lőszert, 4.588 db tüzérségi lőszert, 1.826 db aknagránátot, 1.414 db kézigránátot, 1.142 db aknát (harckocsi, gyalogsági ill. gyakorló, éles), 103 db bombát és 78.979 db egyéb robbanótest találtak meg. (A lakossági bejelentést követően kiszálló tűzszerészek az ún. nem robbanótest kategóriájában /robbanóanyagot nem tartalmazó fegyverdarab vagy robbanótestekhez hasonló vasdarab/ 193 db tárgyat regisztráltak.) Az előtalált robbanótestek (359.812 db) közül 191.868 db (53 %) került megsemmisítésre (összes megsemmisített robbanótest tömege: 56.265 kg), ezek között megsemmisítésre került valamennyi előtalált éles akna is. (78) A MH tűzszerészeinél baleset vagy személyi sérüléssel járó rendkívüli esemény 2002-ben nem történt.

A HTHE a 2002-ben előtalált aknákat (összesen 1.142 db harckocsi, gyalogsági ill. gyakorló, éles) 58 bejelentés helyszínén találta meg. Ebből éles harckocsi és éles gyalogsági aknát összesen 11 helyszínen találtak, összesen 15 darabot. A 15 db éles akna közül 2 helyszínen találtak összesen 2 db gyalogság elleni aknát (Fadd-Dombori: 1 db, ÉRA típusú, magyar gyártmányú érintőakna; Balatonszemes: 1 db, POMZ-2M szovjet gyártmányú repesz akna). Harckocsi elleni éles aknát 9 helyszínen, összesen 13 darabot találtak. (79)

Összesen 2 helyszínen került előtalálásra összesen 2 db ún. üres testű (nem éles) gyalogság elleni repeszakna (Budapest, II. kerület: 1 db, POMZ-2, szovjet gyártmány; Tatabánya: 1 db, POMZ-2 szovjet gy.). További nem éles, összesen 11 db gyakorló gyalogság elleni aknák kerültek elő 3 helyszínen, (Tamási: 4 db, OZM szovjet gy.; Baja: 2 db, GYATA-64 magyar gy. és 4 db, PMN szovjet gy.; Mosonmagyaróvár: 1 db, GYATA-64 magyar gy.).

Tehát az összes bejelentés (2.645) 2.2 százaléka vonatkozott aknára (harckocsi, gyalogsági ill. gyakorló, éles) és az összes előtalálás (359.802) 0.3 százaléka vonatkozott aknára (harckocsi, gyalogsági ill. gyakorló, éles). Az összes bejelentés (2.645) 0.42 százaléka vonatkozott éles aknára, ezen belül az összes bejelentés (2.645) 0.08 százaléka vonatkozott éles gyalogsági és 0.34 százaléka vonatkozott éles harckocsi aknára. Az összes előtalálás (359.802) 0,0006 százaléka vonatkozott éles gyalogsági és 0,0036 százaléka éles harckocsi ellen aknára (összesen tehát 0,0041 százaléka). Az éles gyalogsági aknák közül 1 db (50 %) volt szovjet és szintén 1 db (50 %) volt magyar gyártmányú, míg az éles harckocsi aknák közül 7 db (78 %) volt német, 1 db (11 %) volt szovjet és szintén 1 db (11 %) volt magyar gyártmányú. A magyar és a német gyártmányú éles aknák (összesen 9 db, 60 %) kivétel nélkül a II. világháborúból származtak. Az összes gyakorló akna (harckocsi és gyalogsági: 1.111 db) 98 százalékát találták olyan területen, amelyet a Magyarországot megszálló szovjet katonák használtak.

 

Jelentős előtalálások

 

A HTHE 2002-ben két jelentős robbanószer és egy robbanószer nélküli előtalálást tart nyílván.

A Budapest belvárosban lévő, a főváros legnagyobb egyházi épületének, a Szent István-bazilikának a felújítása során az egyik harangtoronyban, 30 m magasságban „befúródott, majd a hosszú évek alatt ott felejtett” tüzérségi gránátot fedeztek fel (2002. október 01.). (A II. világháborús, szovjet gyártmányú repesz-romboló gránát 152 mm átmérőjű, 600 mm hosszú volt és 4-6 kg kikristályosodott robbanóanyagot tartalmazott.) A tüzérségi gránát a fal síkjától 60 cm mélyen helyezkedett el. A tűzszerészeknek kézzel és speciális fúrógéppel kellett nyílást szélesíteniük a falba azért, hogy hozzáférjenek a gránáthoz. A lövedéket elszállították és a központi gyűjtőhelyen semmisítették meg (2002. október 02.). (80)

A Győr-Moson-Sopron megyében lévő község, Nagycenk mellett nagy kierjedésű lőszeres terület feltárására került sor (2001. május 21. és 2002. október 26.). A II. világháborúban a Rábán átkelő szovjet csapatok közeledésére a nagycenki vasútállomáson és annak környékén a németek feltehetőleg 3 lőszerszállító vasúti szerelvényt robbantottak fel (1945. március 27.). A robbantások során meg nem semmisült robbanószerek kerültek a vasúti töltés alá, később pedig a föld alá. Ennek nyomán kb. 2 hektár vált robbanószerek által szennyezetté. (81) A magyar határőrök bukkantak járőrözés közben a töltés és az Arany-patak közötti területen lévő robbanóeszközökre. (82)

 A tűzszerészek összesen mintegy 70 tonna, kb. 4500 db robbanóeszközt (pl. páncéltörőgránát, repeszgránát, kézigránát, tüzérségi gyújtószerkezet, vegyes gyalogsági lőszerek) emeltek ki 20.000 négyzetméternyi területről. (83) Ezek egy részét a helyszínen megsemmisítették, míg a másik részét a központi gyűjtőbe szállították. A tűzszerészek 5-7 fős csoportja 2002. október végéig összesen 43 napot dolgozott a területen. (84)

         Robbanószer előtalálására nem került sor, mégis említést érdemel a csongrádi eset. A Dél-alföldön lévő Csongrád város a Tisza folyó mentén fekvő fontos vasúti és közúti átkelőhely. A város magyar, Béri Balogh Ádám laktanyája mellett lévő, különálló volt szovjet laktanya területén 2002 januárjában olyan út feltárására került sor, amelynek az alapját a szovjet katonák gyakorló aknákból rakták le. (85) Az előtalált mintegy 5.000 db (!) szovjet gyártmányú gyakorló (gyalogsági és harckocsi) akna 50-60 cm-re volt az út alatt. (86) A tűzszerészek a gyakorló aknákat szétszedték és a helyi hulladék-vas telepre (MÉH) szállították.

 

 

IV. AKNA- ÉS ROBANÓANYAG TALÁLÁSOK

 

Balaton

 

A Balatonban 2001 során volt fém- és robbanóanyag-kutatás. A kutatásokat vezető Ambrus Sándor író a kísérleti kutatásokra 5 millió Ft támogatást kapott a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságától (OKF). Az OKF az Ambrus Sándor vezette Pilvax Sajtószövetséggel (PSZ) való további együttműködés feltételéként a PSZ jogi helyzetének rendezését (cégbejegyzését) és a támogatási összeggel történő maradéktalan elszámolást nevezte meg (87). (Mindez 2003. május 30.-ig nem történt meg. /88/) Ambrus Sándor mindazonáltal a munka tovább folytatása végett 2002 végén levélben kereste meg a miniszterelnököt és belügyminisztert. Az OKF megbeszélést folytatott Ambrus Sándorral „a Balatonban fellelhető ismeretlen fémtárgyak felkutatásáról és azok mentesítéséről” (2003. február 03.) (89) A megbeszélésen az OKF azt az álláspontot képviselte, hogy a PSZ terveinek „megvalósításához anyagi fedezettel nem rendelkezik, de a probléma megoldását fontosnak tartja”, továbbá, hogy „a szükséges koordinációs feladatokat segíti, végrehajtja”. (90)

         A Balaton fém- és robbanóanyag kutatásáról az ágazati minisztériumoknak 2002 decemberében megbeszélést tartottak. Ennek nyomán az OKF 2003 márciusában ún. meghívásos közbeszerzési pályázat keretében pályázatot hirdetett meg „a magyarországi vizekben található, veszélyes, azonosítatlan fémtárgyak kutatásával kapcsolatosan” címmel. A megkeresett cégek közül 6 cég küldött ismertetőt. A beérkezett pályázatok egyaránt megfelelnek a pályázati kiírásnak (91).

 

 

Marcali-Mesztegnyő-Böhönye-Nagybajom térség

 

A II. világháborúból visszamaradt robbanóanyagokat, közte feltehetően aknákat rejt a föld a Marcali-Mesztegnyő-Böhönye-Nagybajom térségében lévő terület. A területen a Kaposvár székhelyű Somogyi Erdészeti és Faipari Rt.-nek (SEFAG Rt.) két erdészete gazdálkodik (Marcali és Nagybajomi Erdészet). A SEFAG Rt. mintegy öt éve pályázik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (FVM) azért, hogy területén robbanószer-mentesítés történhessen. (92) Az FVM Erdészeti Hivatala (EH) szerint azért utasítják el minden évben a SEFAG Rt. pályázatát, mert a robbanószer-mentesítés nem tartozik a minisztérium céljai és a pályázatokban megjelölt célok közé. (93) Az EH illetékes osztályvezetője szerint a robbanás-mentesítést végzendő cégek részéről a munka elvégzése érdekében nagy nyomás nehezedik rájuk, de a hét fős bíráló bizottság és személy szerint ő is a leghatározottabban elutasítja a SEFAG Rt. pályázatában foglaltakat, mert az abban foglalt célokkal nem értenek egyet. Ezen a gyakorlatukon a jövőben sem kívánnak változtatni. Az EH az elutasító határozatát a SEFAG Rt.-hez megküldte, de az nem érkezett meg és annak részemre való megküldésétől az EH-illetékes határozottan elzárkózott. (94) A SEFAG Rt. által 2002. április 29-én beadott pályázatban a Marcali Erdészet 25.8 hektárnyi területét kívánták 5.676.000 Ft ellenében 2002 őszén mentesíteni. A pályázathoz egy robbanószer-mentesítő magáncég és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának szakhatósági engedélyét is mellékelték. (95)

A SEFAG Rt. 2003-ban nem adott be pályázatot, hanem robbanás-mentesítési szándékait kérvény formájában nyújtotta be FVM Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez (NFSZ) 2003 februárjában. (96) A SEFAG Rt. ebben azt szeretné elérni, hogy az általa használt földterületekért kifizetett bérleti díjat (2.000.000 Ft) 2003-ban a szintén a Marcali Erdészet területén és a Nagybajom-Mesztegnyő határában lévő nyolc hektár mentesítésére tudja fordítani. (97)

         A SEFAG Rt. felkérése nyomán és költségére a Marcali Erdészethez tartozó erdőrészletekben, 151.000 négyzetméteren műszeres talajvizsgálatra és mentesítésre került sor 2003. március 04-12 között. A Tornádó Trade 2000 Kft. ötfős mentesítő csoportja összesen 52 db azonosított robbanótestet, 5.5 kg vegyes gyalogsági lőszert és kb. 141 kg nem azonosítható robbanótest-maradványt talált. Akna előtalálására nem került sor. Az robbanószer-mentesítés során baleset nem történt. (98)

 

 

Déli határvidék

 

A Pécsi Határőr Igazgatóság Határőrizeti Osztályától (PHIHO) kapott adatok szerint Horvátország 2002-ben hat esetben végzett aknamentesítést a magyar-horvát határ horvát oldalán. (99) Ennek során aknamentesítést végzett a horvát Aknamegsemmisítő Kereskedelmi Egység („PIPER”) (2002. február 12.-i kezdéssel; D-256 és D-254 számú határjelek között), a Zágrábi Aknamentesítő Kereskedelmi Társaság („MUNGOS”) (2002. február 23.-i kezdéssel; D-42 számú határjel környékén), a „Techno Elektro” Kereskedelmi Egység (2002. május 03. és 2002. július 03. ill. a D-271 és D-275 számú határjelek között), a MKA Deming Csakoveci (Cakovca) Társaság (2002. július 05. és 2002. augusztus 15. ill. a D-34 és D-71 számú határjelek között), a Horvát Aknamentesítő Társaság (2002. szeptember 16. és november 21. ill. a D-164 és D-167 számú határjelek között) és az eszéki DINAMIT Társaság (ismeretlen kezdettel 45 napon keresztül; D-210 és D-225 határjelek között). (100) Vagyis a magyar területen lévő Sárok és Illocska községgekkel szembeni horvát területek (Torjánci, Lucs) mentesítésével kezdődött meg a szakaszokban történő mentesítési munka. (101) A PHIHO szerint „a horvát fél a vállalt kötelezettségének eddig korrekt módon tett eleget”. (102) A határszakasz teljes mentesítése feltehetőleg 2003-ban fejeződik be. (103)

A mentesített területek nagyságáról és az előtalált aknák mennyiségéről valamint típusáról a PHIHO nem rendelkezik információkkal. Ugyanakkor a magyar területről megfigyel valamint a magyar területre a balkáni háborúban a szerbek és horvátok által telepített és előtalált (1990-2000) aknák alapján bizonyos, hogy a horvát oldalon PMA, PMR-2A, PROM típusú gyalogság elleni, MRUD típusú megfigyelt repeszaknát és TMM-1, TMA, TMRP-6 típusú harckocsi elleni aknákat találtak. (104)

A mentesítés aknakereső kutyák igénybevételével és korszerű gépekkel történik. Az előtalált aknákat összegyűjtik és biztonságos helyen felrobbantják. A aknamentesítésről és az aknamegsemmisítésről a horvát fél előre és időben értesíti a PHIHO-t. A PHIHO a helyi médián keresztül tájékoztatja az érintett települések önkormányzatait és a helyi lakosságot. A PHIHO a „határszakasz teljes hosszában, a legveszélyesebb irányokban ’Vigyázz aknaveszély!’ feliratú táblákat helyezett el. (105) Ezek számáról és nagyságáról nincsenek információim. A balesetek megelőzése érdekében az aknamentesítés ideje alatt a PHIHO járőrei fokozottan ellenőrzik az adott magyar határszakaszt. (106)

„Az aknamezők miatt a határjelek láthatósága és a határnyiladék karbantartása nem biztosítható 1990 nyara óta.” (107) A határszakaszon a PHIHO saját felmérése szerint „101 db rongált vagy sérült határjel található”. (108)

„A mentesítő munkálatoknak köszönhetően a határszakasz egy része már aknamentesített, ugyanakkor még mindig fennáll a robbanásveszély a határvonal közelében sok helyen.” (109)

A 2002-es aknamentesítések során horvát területről nem jelentettek aknasérülést, magyar területen pedig biztosan nem volt ilyen.

 

 

Taszár

 

1995 óta a NATO és az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb közép-kelet-európai katonai bázisa a magyarországi Taszáron van. Taszáron a NATO és külön az Amerikai Egyesült Államok egyaránt rendelkezik egy hatalmas, önálló és szigorúan őrzött katonai (légi és logisztikai) bázissal. A bázis egyaránt szerepet kapott a Jugoszlávia, az Afganisztán és az Irak elleni háborúban. Mindhárom esetben Magyarország hozzájárult ahhoz, hogy légterét és a kijelölt repülőtereit (Taszár, Ferihegy1) a NATO ill. az angolszász katonai gépek használják. A Magyarországgal szomszédos Jugoszlávia elleni háborúban a NATO katonai gépei Taszárról is rendszeresen teljesítettek katonai bevetéseket. Az angolszász katonai gépek az Afganisztán és Irak elleni háborúban egyaránt igénybe vették a magyar légteret és repülőtereket.

Ismeretes, hogy az amerikai és angol légierő mindhárom háborúban használt a CCW által betiltott és a gyakorlatban gyalogság elleni aknaként is működő ún. kazettás bombát (cluster bombs). (110) Ezek magyar vonatkozásairól semmilyen információ nem látott napvilágot Magyarországon és – tudomásom szerint – külföldön sem. Nem ismert, hogy Magyarország légterét érintették-e és/vagy a kijelölt repülőterein leszálltak-e kazettás bombát szállító repülőgépek. Ugyancsak ismertté vált, hogy az Irak elleni háborúban az amerikai hadsereg használt gyalogság elleni aknákat. Azonban nem ismert, hogy Magyarország légterén keresztül szállítottak-e amerikai katonai gépek aknát (gyalogsági és/vagy harckocsi elleni aknát) továbbá, hogy a Taszáron állomásozó amerikai csapatok ideiglenesen vagy állandóan tároltak-e ill. tárolnak-e gyalogság elleni aknát.

Az aknákról 2002 tavaszán megtartott budapesti tudományos konferencián (111) vita bontakozott ki az aknák meghatározott körben történő használatával kapcsolatban. Nevezetesen arról, hogy Taszáron az amerikai katonák saját védelmükre alkalmazhatnak-e gyalogsági aknákat továbbá, hogy az OE-t alá nem író, de Magyarország területén önálló katonai gyakorlatokat tartó (ún. bérlövészet) országok katonái gyakorlatozhatnak-e gyalogsági aknákkal. Ugyancsak kérdésként merült fel, hogy a NATO közös hadgyakorlatain – itthon vagy külföldön – a magyar katonák gyakorlatozhatnak-e gyalogsági aknákkal ill. egy, az OE-t alá nem író ország katonával együtt folytathatnak-e gyalogsági aknákkal gyakorlatot vagy sem. Ezekre a kérdésekre a katonai szakemberek közül néhányan igennel válaszoltak ill. többen bizonytalanságuknak adtak hangot. Ezzel szemben a KüM képviselője az említett valamennyi kérdésre egyértelmű és határozott nemleges választ adott. (112)

Megítélésem szerint arról, hogy az amerikai hadsereg által használt taszári katonai bázison mi történik, ott milyen robbanóanyagokat tárolnak ill. az angolszász erők milyen robbanóanyagokat szállítottak keresztül Magyarországon, a KüM és a HM korlátozott információkkal rendelkezik.

 

***

 

*A tanulmány a gyalogsági aknák betiltásáért küzdő, washingtoni székhelyű civil szervezet, az International Campaign to Ban Landmines (ICBL) megbízásából készült. Adatgyűjtés lezárva: 2003. május 31.

 

(Az ország-jelentés megjelent: Új Honvédségi Szemle, 2003. október, 116-130. oldal; rövidített angol nyelvű változata megjelent: www.icbl.org/lm.)

 

 

FORRÁSOK

 

1. Ottawai Egyezmény: Convention on the prohibition of the use, stockpiling, production and tarnsfer of anti-personnel mines and on their destruction. (Reporting Formats for Article 7). Reporting for time period from: 01. 05. 2002. to 10. 04. 2003.

Second review conference of the Convention on Conventional Weapons (CCW): Hungary National annual report. Reporting for time: 01. 01. 2003. to 30. 04. 2003.

         EBESZ: A leadott jelentés tartalma az EBESZ szabályok értelmében titkos, ezért betekintést nem kaphattam. Az EBESZ felé történt leadás dátuma: 2002. ősz.

2. Form C – Location of mined areas.

3. Questionnaire on anti-personnel landmines to OSCE – Hungary 2001. Továbbá: Landmine Monitor Report 2002. Washington, ICBL, 2002. 585.

4. Szücs László a Külügyminisztérium Fegyverzetellenőrzési és Biztonságpolitikai Főosztály (FEBIFO) főtanácsosa. A FEBIFO aknaügyekben illetékes munkatársa. Személyes közlés. 2003. április 24.

5. Szücs László főtanácsos. Személyes közlés. U. o. Továbbá: Landmine Monitor Report 2002. U. o., 51-52.

6. Szücs László főtanácsos. Személyes közlés. U. o.

7. Landmine Monitor Report 2002. U. o., 440.

8. Szücs László főtanácsos. Személyes közlés. U. o.

9. Landmine Monitor Report 2002. U. o., 309.

10. Szücs László főtanácsos. Személyes közlés. U. o.

11. Szücs László főtanácsos. Személyes közlés. U. o. Szücs László főtanácsos külföldi diplomáciai megbízása miatt 2003 augusztus közepéig képviseli Magyarországot az aknaügyekben illetékes fórumokon.

12. Nemes Zsolt százados, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Parancsnokság helyettes vezetője. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 09. Nemes Zsolt tagja volt a 21 fős a CCW 2002 májusi konferencia előkészítő munkacsoportjának.

13. Az információk Nemes Zsolt századostól származnak. U. o.

14. Az információk Budai István mérnök ezredestől, szolgálatfőnöktől, a Magyar Honvédség Műszaki Technikai Szolgálatfőnökség vezetőjétől származnak. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 14.

15. Budai István az alábbi NAAG LG-9 találkozókon vett részt: Lengyelország (Wroclaw: 2002. szeptember) és Brüsszel (2002. március). A 2003-ban soron következő romániai (Bukarest) NAAG-LG-9 találkozón is ő képviseli Magyarországot.

16. Nemes Zsolt százados. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 09.

17. Budai István mérnök ezredes. U. o.

18. Budai István mérnök ezredes. U. o.

19. Nemes Zsolt százados. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 09.

20. Budai István mérnök ezredes. U. o.

21. A MH-ban még rendszerben lévő, szovjet gyártmányú MON aknák kizárólag távirányítással robbanthatók föl, ezért az Ottawai Egyezmény hatálya alá nem tartoznak.

22. Budai István mérnök ezredes. U. o.

23. Budai István mérnök ezredes. U. o.

24. Landmine Monitor Report 2001. ICBL, Washington 2001. 714.

25. Diószegi Imre honvéd alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Haditechnikai Intézetének főelőadója. Írásos közlés. E-mail. 2002. április 29.

26. Article 7.1. Hungary reporting for time period from 1. May 2001-30 April 2002. Form D.

27. Csapody Tamás: A gyalogsági aknák Magyarországon. Új Honvédségi Szemle. 2002. 10. szám 70-71.

28. HM Technológia Hivatal főigazgatójának, Ráth Tamás nyugállományú ezredesnek Csapody Tamáshoz címzett levele (Nyt. szám: 273/2002.). Kelt: Budapest, 2002. április 23.

29. Csapody Tamás: A gyalogsági aknák Magyarországon. Új Honvédségi Szemle. U. o.

30. HM Technológia Hivatal főigazgatójának, Ráth Tamásnak Csapody Tamáshoz címzett levele (Nyt. szám: 139/4/2003.). Kelt: Budapest, 2003. február 27.

31. Juhász Ferenc honvédelmi miniszternek címzett levél. Kelt: Budapest, 2003. január 08.-án.

32. Magyar Honvédség, Honvéd Vezérkar, Palásty Ferenc alezredes. Telefon, 2003. március 06.

33. A Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke, Dr. Gömbös János. Telefon, 2003. március 06.

34. HM Technológia Hivatal főigazgatójának, Ráth Tamásnak Csapody Tamáshoz címzett levele (Nyt. szám: 139/4/2003.). U. o. Kelt: Budapest, 2003. február 27.

35. U. o.

36. HM Technológia Hivatal főigazgatójának, Ráth Tamásnak Csapody Tamáshoz címzett levele (Nyt. szám: 139/2/2003.). U. o.

37. HM Technológia Hivatal főigazgatójának, Ráth Tamásnak Csapody Tamáshoz címzett levele (Nyt. szám: 139/4/2003.). U. o.

38. Budai István mérnök ezredestől, szolgálatfőnöktől, a Magyar Honvédség Műszaki Technikai Szolgálatfőnökség vezetőjétől származnak. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 14.

39. U. o.

40. U. o.

41. U. o.

42. U. o.

43. Dr. Molnár László a haditechnika kandidátusa, a Mechanikai Művek Speciális Rt. vezérigazgató-helyettese. Személyes közlés. Törökbálint, 2000. március 10.

44. Landmine Monitor Report 1999. ICBL, Washington 1999. 394.

45. Dr. Lukács László honvéd alezredes, tanszékvezető, egyetemi docens. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar Építőmérnöki Tanszék. Telefoninterjú. 2000. május 29.

46. Hársasi István-M. Tóth György-Szatmári László: „Eltaposott” aknák. Magyar Honvéd, 1998. április 10., 8.

47. U. o.

48. Adás-vételi szerződés. (Nyt. szám: 311/32/1996.) Kelt, Budapest, 1996. augusztus 09.

49. Szerződéstervezet. (Nyt. szám: nincsen.) Kelt, Budapest, 1996.augusztus 27.

50. Jegyzőkönyv. (Nyt. szám: 700/142/98.) Kelt: Devecser, 1998. május 11.

51. Jegyzőkönyv. (Nyt. szám: 27/11/1998.) Kelt: Budapest, 1998. május 04.

52. U. o.

53. Az Ottawai Egyezmény magyar aláírása 1997. december 03.-án és magyar ratifikálása: 1998. április 06-án történt.

54. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. 2000. május 10.

55. Landmine Monitor Report 1999. ICBL, Washington, 1999. Eritria: 198., Jemen: 856-857.

56. Magát megnevezni nem kívánó másik szakember. Személyes közlés. 2000. május 10.

57. U. o.

58. Budai István mérnök ezredestől, szolgálatfőnöktől, a Magyar Honvédség Műszaki Technikai Szolgálatfőnökség vezetője. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 14.

59. U. o.

60. 2000. május 18., 2001. március 23., 2002. június 25.

61. Dr. Molnár László a haditechnika kandidátusa, a Mechanikai Művel Speciális Rt. vezérigazgató-helyettese. Személyes közlés. Törökbálint, 2000. május 18. és 2002. június 25.

62. 2000. május 18., 2001. március 23., 2002. június 25.

63. MMS környezeti állapotfelmérése. I-III. kötet. (Nyt. szám: 104/2002.)

64. Az alábbi adatok a nevezett környezeti állapotfelmérésből származnak.

65. A légtérszennyezés 1999. november 02.-án történt. Az ezt elítélő Határozatot a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség hozta meg 2000. február 18-án. A bírság kifizetésre került.

66. A nyílttéri égetésre az MMS 2000. október 03.-án adott be kérelmet a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségre, amelynek elbírálása folyamatban van.

67. Magát megnevezni nem kívánó harmadik szakember. 2002. június.

68. MMS környezeti állapotfelmérése. U. o.

69. Kálmánfi G.: Moderntechnika = biztonság. Magyar Honvéd. 2003. január 31., 15.

70. U. o.

71. Budai István mérnök ezredes, a Magyar Honvédség Műszaki Technikai Szolgálatfőnökség szolgálatfőnöke. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 14.

72. U. o.

73. Kálmánfi G.: Moderntechnika = biztonság. Magyar Honvéd. U. o.

74. A nevezett időpont határ előtt (1996. június 08.) egy barcsi esetről vannak információk (1992). Ismeretlen tettesek Barcson kíséreltek meg jugoszláv gyártmányú harckocsi elleni aknával (TMA-3) robbantást. A szerkezet hibás volt, ezért az nem robbant fel. A harckocsi aknát a tűzszerész-járőr a helyszínen hatástalanította. Országos Rendőrfőkapitányság Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálata. Budapest, 2002. június 18.

75. Az adatok az Országos Rendőrfőkapitányság engedélye alapján a Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálatától származnak. Budapest, 2002. június 18. Telefoninterjú: 2003. január 07.

76. Budapesten lefoglalásra került: 4 db, gyújtó nélküli SMI-35 típusú ugróakna; 1 db, POMZ-2 érintő akna-test; 7 db SMI Z-35 típusú gyújtószerkezet (SMI-35 aknához); 1 db szovjet ugróakna (U-0.3.72; B-01.83); 1 db, UTM-62M szovjet harckocsi akna; 1 db, TMI-42 német harckocsi akna; 3 db gyalogság elleni, fémlemezből készült hasábakna (1 db 5 kg, 2 db 2 kg); 1 db ún. szükségakna.

77. Az adatok a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (HTHE) parancsnokának, Molnár Sándor műszaki ezredesnek az engedélye alapján (Nyt. szám: 39/4/2003.), a HTHE Felderítő Részleg vezetőjétől, Posta Lajos századostól és beosztottjaitól, Jansik Attila főtörzsőrmestertől és Sulykovszki Róbert törzsőrmestertől származnak. A kimutatások címei: 2002. évben előtalált aknák. Kelt, Budapest, 2003. január 28.; Statisztika 2002. év. (hely és dátum hiányzik). Kézhezvéve: 2003. április 01.

78. Robbanások darabszáma: 1.809; felhasznált robbanóanyag tömege: 5759 kg; felhasznált gyutacsok darabszáma: 7.094 db.

79. A harckocsi elleni éles aknák előtalálási helyei az előtalálás időrendi sorrendjében: Ópusztaszer: 1 db, TM-41 szovjet gyártmányú; Vámosgyörk: 1 db, TMi-42 német gy.; Százhalombatta: 4 db, RMi-43 német gy.; Fonyód: 1 db, 36M TAK magyar gy.; Budapest I. kerület: 1 db, TMi-43 német gy.; Budapest, XVIII. kerület: 1 db, TMi-42 német gy.; Nagykanizsa: 2 db, TMi-35 és RMi-43 egyaránt német gy.; Székesfehérvár: 1 db, TMi-35 St. német gy.; Csősz: 1 db, TMD-B szovjet gy.

80. V. Gy.: Kiemelték a gránátot. Magyar Honvéd. 2002. október 11., 1.

81. Szűcs László: Többtonnányi robbanóanyag a föld alatt. Magyar Honvéd 2002. november 15., 4.

82. (szerző ismeretlen) Lőszerek Nagycenken. Magyar Hírlap – Magyar Távirati Iroda (MTI), 2001. május 22., 21.

83. Nemes Zsolt százados, Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (HTHE) Parancsnokság helyettes vezetője. Személyes közlés. Budapest, 2003. január 09.

84. (szerző ismeretlen) Lőszerek Nagycenken. Magyar Hírlap napilap – Magyar Távirati Iroda (MTI), 2001. május 22., U. o.

85. Nemes Zsolt százados, Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred (HTHE) Parancsnokság helyettes vezetője. Személyes közlés. U. o.

86. A csongrádi előtalálásokat a HTHE-től kapott kimutatások nem tartalmazzák, éppen ezért a csongrádi előtalálás a Magyar Honvédség cím alatt szereplő fejezetben sem került feldolgozásra.

87. Dr. Nagy Lajos tűzoltó ezredes, a Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Mentésszervezési Főosztály főtanácsosa. Személyes közlés. Budapest, 2003. február 25.

88. Dr. Nagy Lajos tűzoltó ezredes. Telefon. 2003. május 30.

89. Feljegyzés. (Ny. sz.: nincs.) Kelt: Budapest, február 05. Aláíró: Dr. Nagy Lajos tűzoltó ezredes, főosztályvezető.

90. U. o.

91. Feljegyzés (Ny. sz.: ismeretlen.) Kelt: 2003. március (nap ismeretlen). Aláíró: Dr. Nagy Lajos tűzoltó ezredes.

92. Major László az Somogyi Erdészeti és Faipari Rt. Erdőművelési Osztály vezetője. Telefoninterjú. 2003. január 06.

93. Balsai Antal a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatalának osztályvezetője. Telefoninterjú. 2003. január 10.

94. U. o.

95. Pályázat az erdészeti közcélú feladatok támogatására a II. világháborúból maradt aknás területek mentesítéséhez, felszámolásához. SEFAG Rt., Kelt: Kaposvár, 2002. április 29.

96. Major László. Telefoninterjú. 2003. április 30.

97. U. o.

98. Minőségbiztosításai adatlap. Tornádó Trade 2000. Kft. (Nyt. szám: nincs.) Kézhezvéve: 2003. április 09.

99. A Pécsi Határőr Igazgatóság Határőrizeti Osztálya az általam alább felhasznált adatokat a horvát határőrizeti szervektől kapta.

100. Zámbó Péter határőr ezredes, határőrségi tanácsos, a magyar-horvát Határvédelmi Bizottság tagja: Jelentés a délszláv háború idején horvát területen telepített és részben felszedett aknák helyzetéről. Pécsi Határőr Igazgatóság Határőrizeti Osztálya. 4-5. oldal. Kelt: Pécs, 2003. február 26.

101. Tóth László határőr alezredes, kiemelt főreferens: Felszedik az aknákat! Háttéranyag. Pécsi Határőr Igazgatóság Határőrizeti Osztálya. 2. oldal. Kelt: Pécs, 2002. augusztus 14.

102. Zámbó Péter határőr ezredes jelentése. U. o. 5.

103. Tóth László határőr alezredes. U. o.

104. Zámbó Péter határőr ezredes jelentése. U. o. 1-2.

105. Tóth László határőr alezredes. U. o.

106. U. o. 1-2.

107. Tóth László határőr alezredes. U. o.

108. Zámbó Péter határőr ezredes jelentése. U. o. 5.

109. Tóth László határőr alezredes. U. o. 2.

110. Jugoszlávia (1999): UK Royal Air Force és US Force: kb. 1,700 db kazettás bomba. Afganisztán (2001. október – 2002. március) US Force: 1.228 db kazettás bomba. Irak (2003): UK Royal Air Force és US Force: több ezer kazettás bomba. Forrás: Cluster Bombs. Summery. Landmine Action, London, 2003. www.landmineaction.org

111. „A nemzetközi akna-egyezmények. Humanitárius megfontolások és a meghatározott katonai-műszaki feladatok együttes teljesíthetősége” című Országos aknakonferencia. Budapest, 2002. április 17. és május 08. Rendező: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar. Az idézett vita 2002. május 08.-i vitanapon hangzott el. A vitán jelen voltam.

112. Szücs László a Külügyminisztérium Fegyverzetellenőrzési és Biztonságpolitikai Főosztály (FEBIFO) főtanácsosa. A FEBIFO aknaügyekben illetékes munkatársa.