A GYALOGSÁGI AKNÁK MAGYARORSZÁGON

KÉSZÜLT AZ INTERNATIONAL CAMPAIGN

TO BAN LANDMINES (ICBL) MEGBÍZÁSÁBÓL

A Magyar Köztársaság területén összefüggõ aknamezõ az ország nyugati határánál 1965 és 1970 között felszedett aknazár óta nincsen. (1) Az ország területén azonban “aknás-lõszeres területek” vannak. “Hivatalosan nincs nyilvántartás arról”, hogy mit rejthet a föld mélye. (2) Ez a Magyarország által ratifikált Ottawai Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) fogalom-meghatározása szerint (2. cikk 5.) “aknásított körzet”-nek minõsül. (3)

A II. világháború idejébõl (1944-1945) a mai napig maradtak fenn aknásított körzetek, ahol német és szovjet csapatok telepítettek aknákat (tányér, ugró, hasáb, botlódrótos és üveg, POMZ típusú repesz taposóaknákat, valamint betonaknát, meglepõ aknákat és harckocsi elleni aknákat). 1945 és 1986 között a magyar aknakutatók 70 000 k. hektárt mentesítettek robbanóanyagtól – közte aknától -, és több mint 13 millió különbözõ típusú aknát, bombát és tüzérségi lõszert semmisítettek meg. (4)

Egyetlenegy II. világháborús aknásított körzet ismert, a Balaton tó délnyugati sarkától a Dráváig húzódó úgynevezett Margit-vonal mentén lévõ Nagybajom körzetében. A szovjet támadásra készülve, a német és magyar csapatok többlépcsõs védelmi rendszert építettek itt ki, amelynek elsõ vonalában (Barcs-Nagyatád-Nagybajom-Mesztegynyõ-Marcali), 5-7 km mélységû, elaknásított védvonalat építettek. A Balaton délnyugati sarka a jelenlegi horvát határ között kb. félúton, a 61-es út mentén fekvõ Nagybajom község központjától 3 km-re északra, sík területen és dombos, erdõs részen 11 000 hektár volt eredetileg aknásítva. Jelenleg kizárólag a Nagybajom és Böhönye község közigazgatási területén fekvõ erdõrész (kb. 3-5000 hektár) tartozik az elaknásított körzet kategóriájába. A sík terület ma mezõgazdasági mûvelés alatt lévõ szántó-terület. Az erdõben fakitermelés nem folyik, de mivel az erdõ az ott élõ védett állatok miatt a Duna-Dráva Nemzeti Park tulajdonában van (tájvédelmi körzet), ott az erdõmûvelés egyébként is külön engedélyhez kötött. A terület sem elkerítve nincsen, sem pedig táblák nem jelzik a robbanás- vagy aknaveszélyt. Ennek ellenére balesetet az 1950-es években jegyeztek fel utoljára. Az erdõben évente 1-2 db gyalogsági vagy taposóaknát találnak. (5)

Szintén a volt Margit-vonal mentén, Nagybajomtól kb. 30 km-re északra fekvõ Marcali környékén 1977 óta 135 db aknát találtak (1996: 4 db, 1997: 6 db, 1998: 8 db, 1999: 3 db), de legalább 30 éve aknabaleset nem volt. (6)

A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tûzszerész- és Aknakutató Zászlóalja (MH HTAZ) az ország egész területén 1994. január 1. és 1999. december 31. között összesen 54 db gyalogság és 87 db harckocsi elleni magyar gyártmányú (ÉRA-33 típusú), német (ugró aknák: SMI-35 t. és SMI-44 t.), valamint szovjet gyártmányú aknákat semmisített meg. Az évi átlagosan mintegy 2500 bejelentés közül (1998: 2627 db, 1999: 2302 db) egyre kevesebb az aknára vonatkozó bejelentés. Az aknák az országban szétszórtan, egyedi jelleggel helyezkednek el (elõfordul, hogy 2-4 db egy környéken). A tûzszerészek a megtalált aknák környékét 1-2 m-es sugarú körben vizsgálják át, nagyobb átvizsgálásra azonban leterheltségük miatt nincs lehetõségük, és az átvizsgálást nem is feltétlenül tartják szükségesnek. A megtalált harckocsi-aknát általában a legközelebbi alkalmas helyen, a gyalogsági aknát a helyszínen felrobbantják. A századnál aknarobbanásból származó – nem halálos kimenetelû – baleset 1962-ben volt utoljára. (7)

Magyarország 104 településén 1944-tõl 1991. június 19-ig szovjet csapatok állomásoztak. A 40-70 ezer katonát számláló, 288 katonai objektumot használó szovjet hadsereg a magyar honvédség elõtt ismeretlen számú és típusú aknát tárolt Magyarország területén. A szovjet csapatok által használt területek (épületek, katonai bázisok, lõ- és gyakorló terek) aknamentesítését a Magyar Honvédség mûszaki csapatai (pl. Szeged, Szentes, Baja, Ercsi településeken), a MH HTAZ és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ (ÁPV) Rt. – utóbbi polgári cégek igénybevételével – végezte. A szovjet csapatoktól átvett, majd részben eladott lakott épületeket tûzszerészeti szempontból mindenhol átvizsgálták, a zöld területeket 20 centiméter mélységig. A szovjet alakulatok által használt lõ- és gyakorlóterek, valamint katonai bázisok teljes átvizsgálása azonban nem történt meg. A lõterek úthálózatát – 2-3 m szélességben – aknátlanították. Az erdészek és a helybéliek a gyakorlóterek környéki erdõkbe nem mernek bemenni, a területeket gyanúsak tartják. (8)

A korábban szovjet csapatok által is használt táborfalvi lõtéren 1200 db szovjet gyakorló aknát találtak. (11) 1998 júliusában több mint kétszáz gyakorlóaknát és egyéb lövedéket találtak a Diósgyõri Acélmûvek kohójába érkezõ hulladékacél-szállítmányban. Az aknák származási helyét nem hozták nyilvánosságra. (12) A korábban szovjet és magyar csapatok, 1995 decemberétõl az amerikai csapatok által használt taszári bázis, valamint a IFOR/SFOR által, továbbá a külföldi csapatok (brit, olasz, dán, szlovén, holland, belga bérlövészet) által is használt lõterek (például táborfalvi, veszprémi, pécsváradi) aknamentesítettek. (13)

Jugoszlávia szétesése kapcsán, a jugoszláv (szerb) – horvát háború idején a magyar-jugoszláv határnak a Dráva betorkolásától a Dunáig terjedõ 66 km-es határszakasza mentén, két idõszakban is (1991-1992, 1994-1995) a határ túloldalán aknatelepítés folyt, elsõsorban a szerb (Jugoszláv Néphadsereg) katonai és fél-katonai alakulatok (Krajinai Szerb Köztársaság) részérõl. A mai Jugoszlávia-Horvátország-Magyarország hármas határtól nyugatra, Drávaszabolcsig húzódó határszakaszon gyalogsági aknát (például jugoszláv gy., cement, PMR-2 t.; j. gy. fém, botlódrótos PMR–2A t; botlódrótos OMSZ-2 t.) és harckocsi elleni aknát (pl. jugoszláv gy., fém TMM–1 t.; j. gy., mûanyag, TMRP-6 t.) rejt a föld. (15) A szerb katonák 1995-ben feltehetõleg az 1991-tõl telepített aknamezõ robbanószerkezeteinek cseréjét is elvégezték. A szerbek és esetleg horvátok összesen több tízezer aknát telepített a határ mentén, amely aknazárat képez. (16) Részletes aknatérképrõl azonban senkinek sincs tudomása.

Az aknákat általában a magyar határtól néhány méterre helyezték el úgy, hogy azok néhány esetben, centiméternyi vagy 1-3 m mélységben átnyúltak magyar területre. Más esetben viszont a felrobbant akna krátere károsított, illetve a szilánkok értek magyar területet. Ilyen esetekben a határõrök, a honvédség tûzszerészeinek bevonásával alaposan átvizsgálták a területet, és a magyar területen lévõ aknákat semlegesítették. Különösen Erdõpuszta, Kölked, Udvar, Lippó, Ivándárda, Old, Alsószentmárton, Magyarboly, Drávaszabolcs környékén vált ismertté ilyen aknatelepítés.

A magyar hatóságok a lakosság mezõgazdasági munkáját vagy megtiltották, vagy fokozott óvatosságra hívtak fel. A magyar határõrök járõrözését a határtól 1 kilométeres távolságra engedélyezték. Az illetékesek elmondása szerint a határõrség száz figyelmeztetõ táblát helyezett ki az elaknásított határövezettel szemközti magyar területen, és “nyomatékosan kérte, hogy az ‘Államhatár’ és a ‘Vigyázat, aknaveszély’ feliratú táblák intését mindenki vegye komolyan, s ne közelítse meg a robbanásveszélyes területet”. (17) A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának segítségével két aknaszennyezett területet magam is bejártam. (18)

Az Alsószentmártontól és Oldtól délre, a Dráva mentén húzódó, mintegy 3 km-es határszakaszt (0.25-0.16 számú szelvény között, Lanka-csatornától) jártuk be. Itt a magyar-horvát határ erdõs, bokros, zsombékos, úgynevezett száraz-vizes határ. A határtól néhány méterre, azzal párhuzamosan kanyarog a Dráva vízügyi védtöltése, amely útként is szolgál. A töltés mindkét oldala magyar területen van, de a határhoz esõ oldalon a kaszálás, bokorirtás nem éri el teljesen a határt, mivel taposóaknákat rejt a föld. Ezek pontos telepítése, típusa és száma ismeretlen. A töltés és a határ egy ponton (0.16 számú szelvény) eltávolodik egymástól és a töltésrõl egy fákkal övezett gyalogút fut tovább a határ közvetlen közelében. Az úttól kb. 8 méterre, a fák között, horvát területen vélhetõen az úgynevezett földfelszín fölé, fixen telepített, körkörös hatású (fém, POMZ t.) botlódrótos repeszaknát láttam (egy darab fémes cövek és a botlódrót egyértelmûen látható volt). Ezen az összesen kb. 5-6 km-es szakaszon valószínûen sok taposóakna rejtõzik. Az általam gyalog bejárt szakaszon három helyen, apró dombocskán, egy méter magas, “MNK” (Magyar Népköztársaság) feliratú, fehér kõoszlop jelzi a határt. Ezen a vonalon három “Államhatár” “Robbanásveszély” feliratú, egy méter széles tábla van elhelyezve a földtõl kb. 1,5 méter magasan. (Az általam látott repeszaknánál semmilyen tábla nem volt). A horvát oldalon az aknatelepítés miatt határõrök nem járõröznek.

Mohács-Kölked-Erdõfû irányában, a Duna jobb partján húzódó (Macskaluk, Vizslak), illetve az azt elhagyó határszakasz kilenc kilométerét jártam be gyalog és gépkocsival. (19) Magyar oldalon, a Duna és a határ vonalát követõ kb. 3 km hosszú vízügyi töltéstõl 80-100 m-re húzódik a volt jugoszláv, ma horvát oldalon elaknásított határterület. A töltés Horvátország felé esõ magyar oldalát – az aknaveszély miatt – 1991 óta nem kaszálják. Az ideiglenesen az ENSZ-közigazgatás (UNTAES) fennhatósága alá tartozott területen (Kelet-Horvátország), a töltés oldala mellett futó, Horvátországhoz tartozó földutat ENSZ-csapatok is használták. Feltehetõleg õk rakták ki a horvát területen található egyetlenegy, átfordult, ezért olvashatatlan, feltehetõen aknaveszélyt hirdetõ sárgás táblát. A magyar oldalon három “MNK” ill. “Államhatár” és ugyanennyi “Robbanásveszély” feliratú kõoszloppal ill. táblával találkoztam. Azon a ponton, ahol a magyar-horvát határ élesen nyugat felé fordul, és a töltés teljes egészében horvát területen megy tovább, a horvát oldalon, a határponttól 500-1000 m-re, két nagy alakú, a nemzetközi elõírásoknak vélhetõen megfelelõ “Mines” (aknák) tábla található. A távcsõ segítségével is csak pontatlanul látható táblák három nyelven hívnak fel az aknaveszélyre. A Duna vonalától elkanyarodva a görbén futó határ sûrûn benõtt, szinte áthatolhatatlan vizes, tavas területen halad tovább. A határ vonalát 100-200 méterre követõ út az 1950-1956 között aknamezõként nyilvántartott volt mûszaki zár mellett fut. A kb. 6 km-es határszakasz egyik oldalán sincs látótávolságban semmilyen robbanás- vagy aknaveszélyt jelzõ tábla. (Határoszlopok vannak). A horvát oldalon határõrizet nincsen.

1991 és 2000 márciusa között a 66 kilométer hosszú határszakasz magyar oldalán eddig két ismertté vált aknabaleset történt. Az általam elõször bejárt határszakaszon egy roma kisebbséghez tartozó alsószentmártoni csigaszedõ, állapotos fiatalasszony a határtól másfél méterre – elmondása szerint magyar területen – lépett aknára, és veszítette el bal lábát (1993 tavasz). A sérült “a határjelzés elmaradása miatt” a területért felelõs Old községtõl 2 millió forint kártérítést követelt. A pert azonban elveszítette. (21)

A baleset ellenére a fiatalasszony egészségesen szülte meg gyermekét. Jelenleg nyomorúságos körülmények között és heves fájdalmakkal kínlódva, tizennegyed magával lakik édesanyjánál Alsószentmártonon. Új mûlábat 1995-ben kapott. (22)

A második aknasérülés 1995 júliusában történt. Egy 18 éves veszprémi fiatalember a helybeliek többszöri szóbeli figyelmeztetése ellenére a használaton kívül lévõ Magyarbóly-Pélmonostor (Beli Manastir) vasútvonal mentén, Kislippó térségében a határ túloldalra tévedt. A határvonaltól 53 méternyire, horvát területen egy botlódrótos gyalogsági aknára lépett. A fiatalembert a mohácsi kórházba szállították, ahol mindkét lábából szilánkokat távolítottak el. A fiatalember sérülése nyolc napon belül gyógyuló volt. (23)

A pécsi orvostudományi egyetem (POTE) Traumatológiai Klinikája 1991 és 2000 áprilisa között összesen három aknasérültet kezelt (kettõt Bosznia-Hercegovinából, egyet Horvátországból). (24)

Az “átnyúló” aknák jelentõs része a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának területén található. Magyarország és Horvátország 1999. december 17-én kétoldalú megállapodást kötött arról, hogy három éven belül a horvát oldalon lévõ természeti parkkal (Kopácsi rét /Kopacki Rit – Special Zoological Park and Nature Reserve/) együtt egy közös nemzeti parkot hoz létre. A Kopácsi rét (17 700 hektár a védett terület nagysága) vizes rehabilitációjának és egyben a közös nemzeti park létrehozásának egyik akadálya, hogy az ártéri erdõt rejtõ Kopácsi rétre mintegy 200 000 taposóaknát telepítettek. Az aknafelszedést a horvát félnek kell megoldania, de a közös nemzeti park létrehozása érdekében a két ország közösen indult a Global Environmental Facility (GEF) nemzetközi környezetvédelmi pályázaton. (Ennek eredménye 2000. májusban várható.) (25)

Magyarországon az aknagyártásban 1936 óta, az akna megsemmisítésben 1995 óta kizárólagos illetékességgel a Magyar Mechanika Mûvek (MMM) rendelkezik. (A gyár jogelõdjét, a Fegyvergyárat hadiüzemként alapították, területe ma 32 hektár.) A gyár fennállásának eddig eltelt 64 éve alatt kettõs feladatot teljesített. Elsõdleges feladata a mindenkori magyar hadsereg részére történõ “tüzérségi lõszerek, mûszaki robbanó eszközök, valamint egyéb robbanóeszközök” “kutatása”, “fejlesztése” és “gyártása”. Másodlagos feladata “a mindenkori bányászati robbanóanyag ellátási igények kielégítése”. (26)

A Tétényi Fennsíkon fekvõ, Törökbálinthoz közel esõ gyár Budapesttõl kb. 15 km-re, autópályák szomszédságában, a fõútvonaltól kb. 1,5 km-re található. Az MMM gyártotta a magyar fejlesztésû gyalogsági aknákat (ÉRA-33, impregnált papír, ?-1945, ? db, /ebbõl a típusból harckocsi elleni akna is készült/; EKA-62, ?, 1962-1967, kb. 5-10 000 db; M-49, fa, 1950-?, kb. 1 200 000 db; M-62, mûanyag, 1962-1970/1972, kb. 400-1000 000 db; GYATA-64, mûanyag, 1964-1974, kb. 400 000 db), valamint szovjet licenc alapján készült gyalogsági aknákat (POMZ-1 fa és POMZ-2 fém, 1947-1953, összesen kb. 60-120 000 db). Ezen kívül itt készültek a magyar fejlesztésû harckocsi elleni aknák (LÕTAK, impregnált vászon, ?1943-1945, kb. 20-40 000 db; M-43, impregnált papír, 1943-1945, kb. 100-200 000 db; FAHAK, fa, 1949-1953, kb. 30-40 000 db; UKA-63, fém, 1963-1974, kb. 400 000 db). Az aknákat részben Magyarország nyugati és déli határszakaszának védelmére (mûszaki zárak: 1949-1965) részben pedig a magyar honvédség részére (1943-1974) gyártották ill. a MH részére folyamatos felújítását végezték (?1960-1996).

Mint minden fegyver exportról és importról, így az akna export-importól is a Honvédelmi Minisztérium döntött, és az aknák a Technika Külkereskedelmi Vállalaton keresztül kerültek külföldre. (Az MMM 1990 elõtt export-engedéllyel nem rendelkezett, azóta viszont lehetõsége van önálló export tevékenység folytatására). Magyarország az akna-export során általában olyan export szerzõdéseket kötött amelyben kikötötte, hogy az általa exportált aknák harmadik országnak nem kerülhetnek átadásra (ún. végfelhasználási igazolással történt az aknaértékesítés). Ismertté vált, hogy magyar taposóakna került Angolába és Libanonba (GYATA-64), Kambodzsába (M-62) továbbá harckocsi elleni akna Namíbiába és Eritreába (UKA-63). Jemenbe gyalogsági és harckocsi akna (GYATA-64, UKA-63), míg Dél-Afrikába ismeretlen típusú akna került. (29) Ezen aknákat tehát Magyarország mindenképpen exportálta, de tisztázatlan, hogy ezek az aknák közvetlenül kerültek-e a felsorolt országokba vagy egy olyan harmadik ország közbeiktatásával, amelyik végfelhasználási igazolással vette meg az aknákat, de azután továbbadta azokat, netán az aknák végfelhasználási igazolás nélkül kerültek exportálásra. (Az export nagyságáról és további célországokról nincsenek adatok). Tekintettel a korábban közölt magyar akna-gyártási kapacitásra és a felsorolt országokba az elmúlt évtizedekben került, számos forrásból származó, összesen mintegy 25 000 000 aknára, az általam becsült magyar aknaexport néhány százezres nagyságrendû lehetett.

2. Az 1998. január 1. óta Mechanikai Mûvek (MM) Speciális Rt. néven szereplõ üzem technikailag készen áll újabb akna típusok gyártására. A magyar fejlesztésû, elektromos gyújtóval ellátott, önmagát felrobbantani képes, közepes méretû mûanyag harckocsi akna (HAK-1) fejlesztése az 1990-es évek elején kezdõdött, és 1996-ra fejezõdött be (a gyártáshoz szükséges vizsgálatokon átment, csapatpróbán túl van, sorozatgyártásra kész). (31)

A Speciális Rt. hivatalos ún. “mûszaki termékismertetõjében” szereplõ késztermék gyártása kizárólag anyagi okokból nem kezdõdött még meg. A NATO által is vizsgált HAK-1-bõl a MH mintegy 100 000 db megrendelését tervezi még 2000-ben. (32)

A Speciális Rt. képes még további, szintén hivatalos “mûszaki termékismertetõvel” ellátott más aknatípus gyártására is. Az “oldal elleni komulatív akna páncélozott szállítójármûvek leküzdésére” alkalmas és indítása mechanikus gyújtóval történik (neve még nincsen). Az utóbbival és a HAK-1-el ellentétben, nemcsak tervezik a gyártását, de gyártják is a hivatalos “mûszaki termék” ismertetõvel rendelkezõ ún. “víz alatti komulatív aknát” (VKA). Az VKA-ból az elmúlt években “néhány száz darab” került gyártásra és teljes egészében exportra, egyedi megrendelések alapján, nem katonai célra. (Norvégia és Svédország az Északi-tengeren lévõ kiszolgált olajfúrótornyainak megsemmisítésére importálja). (33)

Mindezeken túl a MM Speciális Rt. képes gyártani a Magyar Haditechnikai Intézet által kifejlesztett, CLAYMORE típusú, MON-50-hez hasonlítható irányított repeszaknát (“mûszaki termékismertetõvel” nem rendelkezik; neve még nincsen). Ennek az aknának a fejlesztése az 1990-es évek közepén leállt, de a fejlesztése 2000-ben folytatódni fog. (34)

3. Az MM Speciális Rt. 1996 augusztusa és 1999. június 30. között összesen 356 884 GYATA-64-et (teljes MH készlet) (35) valamint kb. 15 000 db botlódrótos POMZ-2-t (36) (a teljes MH készlet) (37) és kb. 100 000 db UKA-63-at semmisített meg (38). Ez utóbbi a MH által megsemmisítésre ítélt mennyiség (200 000 db) fele. A megsemmisítésre ítélt még fennmaradó mintegy 100 000 darab szétszedését az Rt. 2001 márciusáig vállalta. (39) Az UKA-63 szétszedésének körülményeirõl a helyszínen személyesen is meggyõzõdhettem. (40)

A szétszerelést magyar fejlesztésû gép végzi, amely 8 óra alatt 200 kg aknát tud feldolgozni. (Meghibásodás esetére egy gép állandó tartalékban van). A szétszerelés védõfal mögött és betonfalak között, három fázisban történik. Az elsõ fázisban a munkások kézzel kiveszik a gyutacsot az aknából, és eltávolítják a gyújtólánc elemeit. A második fázisban a forgókéses gép, a “bevédés mögött” az aknatest fémhengerét (konzervdoboz módjára) körbevágja, szétszedi, de a robbanóanyagot érintetlenül hagyja. A harmadik fázisban a dolgozok “szemrevételezik” a gép munkáját, és kontrollálják azt. Egyszerre három akna szétszedése történik. A dolgozóknak tételesen, minden darabról el kell számolniuk. (Az üzem évi 1 000 000 akna szétszerelésére lenne képes).

Az üzembe a munkások kizárólag orvosi szakvélemény alapján jöhetnek dolgozni. Ezt követõen “igen szigorú orvosi ellenõrzés mellett” (negyedévente orvosi vizsgálat) dolgoznak.

A betanított munkások átlagbére, az összehasonlítási alapnak számító vegyipari dolgozók bérének 50 százaléka alatt marad, és a minimálbér összege körül mozog (bruttó 200-300 Ft/óra). (Az Rt. svédországi és németországi partner-cégeinél ennek tizennégy-, illetve tízszeresét keresik a hasonló munkát végzõk). A gyakorlatban a megengedett túlóra-lehetõségek keretei között havi másfél mûszakot teljesítenek dolgozóik, így keresetük eléri a havi bruttó 30-40 000 forintot. (A meg nem engedett túlóra esetén keresetük nettó 30-40 000 Ft. /42/) Többször elõfordult, hogy az anyagi gondokkal küszködõ Rt. havi fizetésük egy részét (8 000 Ft = kb. 20%) a hó végén nem fizeti ki, csak hónapokkal késõbb egy összegben. (43)

Az akna (GYATA-64, UKA-63) “minden porcikáját megsemmisítik”, kivéve a gyújtót, amit robbantással kell megsemmisíteni. (A gyújtót elõször földarabolják, majd kb. ezres szériában, az Rt. területén fölrobbantják). (A raktárról bekerült POMZ-2 készlet eleve szétszedett állapotban volt.) Az akna robbanóanyagait (lõpor, trotil, hexogén) bányászati célra használják föl, az acéllemez kohóba kerül. Az akna más részeit, így a nem vagy csak lassan lebomló mûanyagtesteket autópálya építésénél hasznosítják vagy égetéssel semmisítik meg.

Az MM két típusú, “mûszaki termékismertetõvel” rendelkezõ robbanóanyagot gyárt az aknatöltetekbõl. A MM-BOOSTER-200,-250,-400,-500 típusnéven ismeretes bányászati robbanótöltetekre 1-3 éves garanciát adnak, és belõlük nem lehet ismét fegyverekhez robbanóanyagot készíteni. A norvég Dyno Nobel, a svéd Nitro Nobel, valamint a német Dinamit Nobel cég részére 13 éve exportálnak bányászati robbanóanyagot. A “Kis méretû üreges töltet” néven szereplõ (KKT-A jelû), kifejezetten robbanóanyagok megsemmisítésére gyártott MM terméket a magyar SFOR és KFOR egyaránt használja aknamegsemmisítésre.

Az akna szétszerelõ üzemben tett látogatásomkor taposóakna szétszerelése nem folyt. A magasan körül sáncolt, nagy kiterjedésû, több épületbõl álló és fegyveres õrökkel védett IV. számú üzem leromlott állapotban van. Az UKA-63 akna mellett a folyami bomba szétszerelését is végzõ munkások védõ szemüveg, fül- és fejvédõ valamint levegõ maszk nélkül erõsen szennyezett munkaruhában végzik munkájukat, a szellõs üzemben. (Az ugyanitt, de egy másik épületben, az akna-töltetekbõl készült ipari termékeket is módomban állt megtekinteni).

A szennyezõdés alóli mentesítés az államra (ÁPV Rt.) hárul, amelynek várható összköltsége 80-90 millió forintot. Az Rt. vezérigazgató-helyettese szerint a légszennyezés “nem jelentõs”, a magyar norma alatt marad. (46) Az általuk esetleg okozott szennyezõdésekre “a Magyar Köztársaság területén érvényes kötelezõ vagy ajánlott robbanóanyag-limit normák nincsenek”, “az EU területén érvényes kötelezõ vagy ajánlott robbanóanyag-limit normák Magyarországon nem ismeretesek”. (47) “A terület elhagyásánál nyilatkozni kell arról, hogy ‘érzékeny mutatókkal’ ne legyen robbanóanyag kimutatható”, és a “korrektségen alapuló belsõ normák szerint járnak el”. (48) (Három évente kötelezõ környezetvédelmi hatósági vizsgálaton kell átesniük, amit a Környezetvédelmi és Területfejlesztései Minisztérium alvállalkozókkal végeztet).

A 32 hektáros területen a jövõben MM Ipari Park Rt. jön létre. A MM Speciális Rt. ettõl teljesen függetlenül, a Törökbálinttól kb. 10 km-re nyugatra lévõ Etyek község közigazgatási területén, de a MH tulajdonában lévõ “Tüzelõállás” katonai objektum telephelyén, “bevédett helyen”, 12 hektáron fog tovább mûködni. Az Rt. továbbra is meg kívánja tartani a kettõs profilját. (49)

1. Magyarország 1995 augusztusában, az aknák megsemmisítésének megkezdése elõtt rendelkezett gyalogság elleni magyar gyártmányú GYATA-64 típusú (repesz vagy taposó) aknával, szovjet és magyar gyártmányú POMZ-2 típusú (körkörös) repeszaknával valamint CLAYMORE jellegû (az Amerikai Egyesült Államok M18A1-hoz hasonló kivitelezésû), szovjet gyártmányú (irányított) repeszaknával (MON-50, MON-100. MON-200). (50) A szintén magyar gyártmányú és a hadsereg által korábban birtokolt gyalogság elleni M-49 és M-62 típusú aknákat az 1960-as évek végén kivonták a rendszerbõl. (51)

A MH 1996 novemberében összesen 375 306 darab gyalogság elleni aknával rendelkezett. (52) Az ENSZ-nek tett, hatályos jelentés szerint 1999. június 30-ig Magyarország ebbõl megsemmisített 356 884 db GYATA-64-et, az ebbõl a típusból birtokolt valamennyi aknáját. (53) Az így maradó 19 306 darab gyalogság elleni aknája közül Magyarország mintegy 15 000 db POMZ-2 aknát is megsemmisített. (54) Magyarország 2000 db gyalogság aknát (GYATA-64) tartott meg kiképzési célokra (aknamentesítõ- és tûzszerész alakulat, anti-terrorista kiképzés). (55) A MON-50-es aknából Magyarország “néhány száz darabbal rendelkezett” (56), amely megsemmisítésre nem került. Mindebbõl eredõen (57) Magyarországnak mintegy 1 422 db gyalogsági aknája van jelenleg, amelybõl néhány száz darab a MON-50-es és mintegy ezer darab a MON-100-as és a MON-200-as.

Az Egyezmény ratifikálásának idõszakáig (1999. március) egyértelmû volt, hogy Magyarország a GYATA-64, a POMZ-2 és a MON-50 típusú gyalogsági aknáinak valamennyi darabját megsemmisíti. (58) Magyarország azonban eddig egyetlen egy MON-50-t sem semmisített meg, és nem is tervezi megsemmisítésüket. A megsemmisítéstõl való elállás mögött minden bizonnyal a gyalogsági akna fogalmának új értelmezése áll. A magyar katona-szakmai körökben ugyanis a MON-50-es aknát már nem sorolják (a MON-100-t és a MON-200-t pedig sohasem sorolták) az Egyezmény hatálya alá tartozó, megsemmisítendõ gyalogsági akna kategóriájába. (59)

Ezeken kívül Magyarország birtokol harckocsi elleni magyar gyártmányú UKA-63 típusú aknát (60) (kb. 200 000 db, ami a megsemmisített és megsemmisítésre ítélt összesen kb. 200 000 db aknán felül értendõ) /61/) és szovjet licence alapján, Bulgáriában gyártott (ismeretlen számú) TM-62P3 aknát. (62)

1. A magyar külügyminiszter a budapesti regionális konferencián (1998. március 26-28.) hirdette meg a hat pontból álló Agenda '98 programot, amellyel Magyarország az aknák betiltásához, felszámolásához, valamint az általuk okozott károk enyhítéséhez kíván hozzájárulni. A program szerint a gyalogsági aknakészletek 2000. december 31-ig való megsemmisítése mellett Magyarország vállalja, hogy létrehoz egy, a magyar kutatók által kifejlesztett és a taposóaknák áldozatainak felépülését szolgáló fizikó- és pszichoterápiás intézményt. Egy, Norvégia által is támogatott magyar-német közös kezdeményezés nyomán pedig aknamentesítést végeznek majd a horvátországi Kelet-Szlavóniában, tekintettel az ott élõ magyar kisebbségre is. (64)

3. Magyarország szeretne az aknák és egyéb robbanószerek ill. fegyverek megsemmisítésére létrehozni egy “regionális megsemmisítõ központot”. A központ egy erre alkalmas, már régóta mûködõ, jó infrastruktúrával rendelkezõ katonai objektumban, a Nyíregyházától mintegy 10 kilométerre észak-nyugatra lévõ Nyírteleken kapna helyet. (A MM Speciális Rt. nem vállalkozik telepített és felszedett aknák szétszedésére). A Külügyminisztérium végzi a projekt-finanszírozást, míg a HM tulajdonában lévõ profitorientált és erre már jogot szerzett magyar cég feladata lenne az amerikai technológiával, kanadai elõfinanszírozással történõ, plazmaégetéses technológiával dolgozó, környezetkímélõ aknamegsemmisítés. (A keletkezõ üvegszerû terméket útalapba, töltésbe lehetne hasznosítani). (66)

Ukrajna már igent mondott taposóaknáinak a hozzá viszonylag közel (a határtól kb. 60 km-re) esõ magyar területen történõ megsemmisítésére. Amennyiben Kanadával sikerül megkötni a szerzõdést, úgy az ettõl számított 8-9 hónapon belül megkezdõdhetne a megsemmisítés. (Kb. 2 év alatt lehetne megsemmisíteni a 10 000 000 darabra becsült ukrán taposóakna készletet). A késõbbiekben belorusz és a délszláv térségbõl származó aknák megsemmisítésére kerülhetne sor, de az üzem veszélyes hulladék égetésére is alkalmas lenne. (67)

4. A taposóaknák áldozatainak felépülését szolgáló komplex fizikó- és pszichoterápia program kidolgozója dr. Baráth Árpád, a horvát állampolgárként 1995 óta Pécsett élõ pszichiáter, egyetemi docens, UNICEF-konzulens. A budapesti regionális konferencián is ismertetettek szerint (68) a déli határhoz közeli (kb. 30 km) szigetvári kórházban, 30 fõs csoportban, 12 héten át “nemzetközi szinten is példamutató komplex rehabilitációs” “nemzetközi együttmûködési program” indult volna el. (69)

A kanadai állami támogatással (100 000 USA dollár) és hasonló értékû magyar állami támogatással (apportként bevitt épület stb.) került volna sor a terv kivitelezésére. Az ügyet magyar részrõl gondozó Gyermekek a Gyermekekért Alapítvány egyetlenegy magyar minisztériumot sem tudott megnyerni az ügynek, és 1999 júliusáig semmi nem történt. Ezt követõen a kanadai fél – 2000. márciusi befejezési határidõvel – elrendelte a projekt felülvizsgálatát. (A vizsgálat eredménye 2000. május 29-ig nem vált ismertté.) A budapesti kanadai nagykövetség és az alapítvány továbbra is szeretné kivitelezni a tervet, amely talán az Ifjúsági és Sportminisztérium égisze alatt tud majd megvalósulni. (70)

5. Az 1999. március 12 óta NATO-tag Magyarország érzi az Egyezményt aláíró és nem aláíró NATO tagok között meglévõ, de ki nem mondott feszültséget. Magyarország részt vett néhány, az akna témakörben megrendezett tanácskozáson (például aknamentesítés, München, 1999. március 2-4.), ugyanakkor ismeretlen ok miatt lemondta a 2000 elején, Londonban tartott NATO aknakonferencián való részvételt. (71)

1. A daytoni megállapodást követõen Magyarország 417 fõs IFOR/SFOR egységet állomásoztat a horvátországi Okucaniban, a magyar határtól mintegy 80 km-re délre. A magyar mûszaki kontingens út- és hídépítõ tevékenységet folytat. Az IFOR/SFOR nemzetközi katonai erõi csak sürgõs és kimondottan katonai jellegû feladataik elvégzése érdekében végeznek aknamentesítést. A magyarok jegyzõkönyvben hitelesített módon veszik át az elõzetesen duplán átvizsgált aknamentesített munkaterületeket. (72) A magyar mûszaki kontingens utász alegysége ennek ellenére minden munkaterületet átvizsgál, majd ezt követõen gondoskodik annak éjjel-nappali õrzésérõl. A szerb fél késlekedése esetén azonban maga is kénytelen aknafelderítéssel és esetenként felszedéssel foglalkozni. (73) A magyarok rendelkeznek aknák hatástalanítására használatos, magyar fejlesztésû robbanószerkezettel, kifejezetten robbanóanyagok megsemmisítésére (MM Speciális Rt.: KKT-A) és 11 db német gyártmányú kézi aknakeresõvel (VALLON ML 1614). Az aknák eltávolítását magyar szakemberek is el tudják végezni, és tagja az alakulatnak Magyarország egyik legjobb tûzszerész szakértõje is.

2. A Koszovóban (Pristina-Kosovo Polje) 1999 nyarától állomásozó 350 fõs magyar KFOR alakulat õrzés-védelmi feladatokat lát el (NATO-központ és Golas-hegy). A kontingensben egy aknakutatással foglalkozó tûzszerészcsoport is helyet kapott. (Eddig kizárólag az általuk védett KFOR híradóközponthoz vezetõ utat akna-mentesítették). (74)

1. A katonatiszteket és tiszthelyetteseket képzõ, illetve továbbképzõ Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolai Karon az Egyezményben foglaltak figyelembevételével folyik az oktatás és kiképzés. (75)

3. A Dél-Magyarországon lévõ taszári, amerikai légi-támaszpont esetenként, átmeneti jelleggel fogad Boszniában aknára lépett amerikai katonákat. (77)

2. Magyarország nem tett említést “minden olyan, a fennhatósága, illetve ellenõrzése alatt levõ aknásított körzet elhelyezkedésérõl, amelyek gyalogsági aknákat tartalmaznak, illetve gyanítható, hogy tartalmaznak, beleértve a lehetõ legtöbb részletet a minden egyes aknásított körzetben fellelhetõ valamennyi típusú gyalogsági akna típusát és mennyiségét illetõen, valamint a telepítés idõpontjáról” (7. cikk 1. c/). Nem közölte, hogy Nagybajom körzetében és a déli határszakaszán aknásított körzetekben található taposóakna továbbá, hogy a volt szovjet katonai bázisok gyaníthatóan rejtenek még taposóaknát. Ebbõl eredõen ezekrõl semmilyen részletet sem közölt. (80)

3. Magyarország nem pontosan jelölte meg azon aknák számát “amelyeket az akna-felderítési, aknafelszedési és aknamegsemmisítési eljárások fejlesztése és az ezekre az eljárásokra való kiképzés céljából tartottak meg” (7. cikk 1. d/). A MH az egyezménnyel összhangban lévõ célra tartotta meg kb. 2000 db gyalogsági aknát (GYATA-64), de ez 500 darabbal több, mint amennyit az ENSZ-nek tett jelentésében közölt. (81)

4. Magyarország hiányosan tett említést a taposóaknák “megsemmisítésére irányuló programok állásáról”. Nem tett ugyanis említést “a megsemmisítésben alkalmazásra kerülõ módszerekre vonatkozó” részletekrõl, továbbá “valamennyi megsemmisítési helyszín elhelyezkedésérõl” és “a betartandó alkalmazható biztonsági” elõírásokról. Magyarországnak a gyalogsági aknák megsemmisítésével kapcsolatos környezeti elõírásokra vonatkozó jelentése (az aknamegsemmisítés “ipari standard” szerint történik) nem fedi pontosan a valóságot, mivel Magyarországon nincsenek ilyen jogszabályi normák (7. cikk 1. f/ és 4. cikk). (82)

5. Magyarország nem tesz említést “valamennyi olyan gyalogsági akna típusáról és mennyiségérõl, melyet a jelen Egyezménynek az adott részes állam számára történõ hatálybalépését követõen semmisítettek meg”, mivel a POMZ-2 gyalogság elleni akna megsemmisítésérõl semmilyen említést nem tett (7. cikk 1. g/ és 4. cikk). (84) Magyarország az aknásított körzetekrõl ilyen vonatkozásban, itt sem nyilatkozott (7. cikk 1. g/ és 5. cikk). (85)

6. Magyarország nem tesz teljes körûen említést az általa “gyártott, vagy jelenleg a birtokában lévõ gyalogsági aknák minden egyes típusának mûszaki jellemzõirõl” (7. cikk 1. g/ és 4. cikk). Magyarország jelentésében kizárólag a GYATA-64 típusú gyalogság elleni akna vonatkozásában tesz teljes mértékben eleget az elõírásoknak, de sem a szovjet licenc alapján általa is gyártott POMZ-2 típusú és a magyar gyártmányú (rendszerbõl már kivont) M-62 típusú (86), sem pedig a birtokában lévõ MON-50, MON-100, MON-200 típusú gyalogsági aknáról nem közöl mûszaki adatokat. (87)

7. Magyarország nem tesz említést “azokról az intézkedésekrõl, melyeket annak érdekében tettek, hogy haladéktalanul és hatékonyan figyelmeztessék a lakosságot”, vagyis arról a kötelezettségérõl, hogy az “aknásított körzetekben minden gyalogsági aknát oldalsó kerületi jelöléssel” látott-e el, vagy “megfigyelés alatt” tart-e, “és kerítéssel vagy más eszközzel” védi-e annak érdekében, hogy “az ott található valamennyi gyalogsági akna megsemmisítéséig” “biztosítsa a polgári személyek hatékony távol tartását” (7. cikk 1. i/ és 5. cikk 2.). Az aknásított körzetekben a hatékony figyelmeztetés vagy nem történt meg vagy kívánnivalót hagy maga után, ezért Magyarország megsérti az Egyezményben foglaltakat. (88)

1. A fentiekben említettek szerint a GYATA-64 gyalogsági akna birtoklására, számára, mûszaki jellemzõire és megsemmisítésére vonatkozó adatok pontosak.

2. Magyarország által rendszerben tartott MON-50-es, MON-100-as és MON-200-as gyalogsági taposóaknák mindegyike villamos gyutaccsal ellátott és kábelrõl, tehát távvezérelt módon képes csak felrobbanni (botlódróttal nincsenek ellátva). Ezen aknák robbanásuk esetén “egy vagy több személy harcképtelenné tételét, sérülését vagy halálos sérülését” okozó gyalogsági aknák ugyan, de “ember jelenlététõl, közelségétõl vagy érintésétõl” (2. cikk. Meghatározások 1.) nem robbannak fel.

Mindezek miatt ezen gyalogsági aknák nem tartoznak az Egyezmény hatálya alá és Magyarországnak nem kell azokat megsemmisítenie. (Ettõl függetlenül – a korábban említettek szerint – birtoklásáról és mûszaki adatairól tájékoztatási kötelezettség terheli).

3. 2. A magyar jelentés külön említést tesz a Btk.-nak az Egyezmény teljesítésével összefüggõ, egy korábbi (1993) kiegészítésérõl is. (91) A kiegészített Btk. a 261/A. paragrafussal (“Nemzetközi jogi kötelezettség megszegése”) és a 286. paragrafussal (“Elkobzás”) Magyarország szintén megfelelõen tesz eleget az Egyezmény elõzõ pontban említett elõírásainak. (92)

Dr. Lukács László alezredes, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolai Kar Mûszaki Tanszékének vezetõje. Személyes közlés. Szentendre, 2000. március 3.

2. Dr. Deák László, u. o.

4. Láng László alezredes: A Magyar Népköztársaság területének megtisztítása a II. világháborús aknáktól és lõszerektõl. Honvédségi Szemle. 1986. 4. szám, 80-84. o.

7. Posta Lajos, u. o.

8. Magát megnevezni nem kívánó, személyes tapasztalatokkal rendelkezõ szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. március 10.

9. Posta Lajos, u. o.

Dr. Lukács László, u. o.

10. Posta Lajos, u. o.

12. Sz. B.: Szárnyas akna az ócskavasban. Magyar Hírlap, 1998. július 16., 17. o.

Sz. B.: Gyakorlóaknák voltak a vagonban. Magyar Hírlap, 1998. július 17., 15. o.

13. Magát megnevezni nem kívánó, személyes tapasztalatokkal rendelkezõ szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. március 10.

14. Posta Lajos, u. o.

15. L. K.: Botlózsinóros aknák magyar területen. Magyar Hírlap, 1996. január 23., 1. o.

Németh A. Endre – Erdei Éva: Új feladatok a déli határon. Magyar Hírlap, 1996. január 22., 8. o.

Posta Lajos, u. o.

16. E. É.: Akna magyar területen. Magyar Hírlap, 1997. április 10., 21. o.

20. Posta Lajos, u. o.

21. Alsószentmárton, 2000. március 6.

23. Bercsi János: Robbant a botlódrótos akna. Magyar Hírlap, 1995. július 25., 19. o.

24. Prof. Dr. Nyárády József intézetvezetõ egyetemi tanár. Telefoninterjú. 2000. március 20.

26. Etyek Község polgárainak készült, “Az MM Speciális Rt. bemutatása, tervei” c. dokumentum. (Aláírók: Kemény József vezérigazgató és Dr. Molnár László vezérigazgató-helyettes). Kelt: Budapest, 2000. május 16., 1. o.

27. Kender Antal alezredes: Irányított hatású repeszaknák telepítése. Honvédelem (Magyar Néphadsereg hadtudományi folyóirata). 1981. 1. szám, 143. o. Nyt. szám: 01 (1981), 917. számú példány. Titkosítás alól feloldva.

28. Magukat megnevezni nem kívánó, egymástól függetlenül nyilatkozó szakemberek. Személyes közlések. Budapest, 2000. május 15. és május 20.

29. Landmine Monitor Report 1999. International Campaign to Ban Landmines – Landmine Monitor Core Group. 1999., Angola: 112. o.; Eritrea: 198. o.; Libanon: 896. o.; Namíbia: 68. o.; Dél-Afrika: 84. o.

Jane's Mines and Mine Clearance 2000. Angola: 650. o.; Libanon: 653. o.; Namíbia: 654. o.

30. “Eltaposott” aknák. (Összeállítás) Magyar Honvéd, A Honvédelmi Minisztérium hetilapja. 1998. április 10., 4-8. o.

31. Tompa János dandártábornok, a MH mûszaki fõnöke. Országgyûlés Honvédelmi bizottság, 1. számú, elvi, biztonságpolitikai, katonai albizottságának 1996. november 5.-i jegyzõkönyve, 11. o.

32. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. május 10.

Ezt a véleményt támasztja alá Felker Józsefnek, a Haditechnikai Intézet fõigazgató-helyettesének nyilatkozata. Szilágyi Béla: Megrendelésekkel talpra állítható a hadiipar. Magyar Nemzet, 2000. március 1., 16. o.

33. Dr. Molnár László, a haditechnika kandidátusa, a Mechanikai Mûvek Speciális Rt. vezérigazgató-helyettese. Személyes közlés. Törökbálint, 2000. május 18.

34. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. május 10.

35. A Magyar Köztársaság akna jelentése az ENSZ-nek. 2000. március 30. Convention on the Prohibition of the use, Stockpiling, Production and Transfer of anti-personnel mines and on their destruction.

HTTP://DOMINO.UN.ORG/OTTAWA.NSF/9BB2C11

“A napokban az utolsó GYATA–64-et is megsemmisítették a MMM-ben – tájékoztatta lapunkat Budai István mérnök alezredes, a honvédség mûszaki-technikai szolgálatfõnök-helyettese”. M. P.: Taposóakna: leszerelt a HM. Népszabadság 1999. július 1., 2. o.

37. Dr. Molnár László, u. o., Dr. Lukács László, u. o., Viczián György u. o.

38. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. május 10.

“Eltaposott” aknák. u. o.

39. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. május 10.

“Eltaposott” aknák. u. o.

40. Dr. Molnár László engedélyével és kíséretében. 2000. május 18.

41. Az ebben a pontban elmondottak Dr. Molnár Lászlóval készült interjúból származnak. u. o., Az ettõl eltérõ forrást külön jelzem.

44. Dr. Deák László, u. o.,

Magát megnevezni nem akaró munkások. Személyes találkozások. Az egymástól függetlenül nyilatkozók a közlés hely és idõpont megjelölését szintén nem kívánták nyilvánosságra hozni.

45. Heti Világgazdaság (HVG), 1997. december 13. 143. o.

Mink Mária: A Mechanikai Mûvek kálváriája. HVG, 2000. március 18., 117-118. o.

46. Dr. Molnár László, u. o.

48. Dr. Molnár László, u. o.

49. Etyek Község polgárainak készült, “Az MM Speciális Rt. bemutatása, tervei” c. dokumentum. u. o., 3. o.

50. “Eltaposott” aknák. u. o., 7. o.

Kender Antal alezredes u. o.

51. Dr. Lukács László. Telefoninterjú. 2000. május 29.

52. Országgyûlés Honvédelmi bizottság, 1. számú, elvi, biztonságpolitikai, katonai albizottságának 1996. november 5.-i jegyzõkönyve, 10. o.

53. A Magyar Köztársaság akna jelentése az ENSZ-nek. 2000. március 30. u. o.

54. Tián József ezredes, a Magyar Honvédség szárazföldi csapatok vezérkarának mûszaki fõnöke. Matyuc Péter: A hídépítés rövidebb ideig tart, mint az aknamentesítés. Népszabadság 1997. december 24., 1. és 4. o.

55. Tikos László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztály-vezetõjének hozzám intézett válaszlevele. Kelt: Budapest, 2000. március 21.

56. Tián József ezredes, a Magyar Honvédség szárazföldi csapatok vezérkarának mûszaki fõnöke. Matyuc Péter.: A hídépítés rövidebb ideig tart, mint az aknamentesítés. Népszabadság 1997. december 24., 1. és 4. o.

57. Az összes gyalogsági aknából (375 306 db) kivonjuk a megsemmisített 356 884 db GYATA-64 aknát és a mintegy 15 000 db POMZ-2 aknát, valamint a kiképzési stb. célokra megtartott mintegy 2 000 db GYATA-64 aknát, akkor a végeredmény mintegy 1422 db gyalogsági akna.

58. “Eltaposott” aknák. u. o., 7. o.

59. Egymástól független, magukat megnevezni nem kívánó illetékesek. Budapest, 2000. január-április.

60. “Eltaposott” aknák. u. o.

61. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. május 10.

62. Magát megnevezni nem kívánó szakember. Személyes közlés. Budapest, 2000. május 10.

64. Kovács László külügyminiszter (1994-1998). Report: Regional Konference on Landmines. (szerkesztõ, kiadó nincs) ICBL, 4-9. o.

66. Dr. Deák László, u. o.

67. Dr. Deák László, u. o.

68. Report: Regional Konference on Landmines. (szerkesztõ, kiadó nincs) ICBL, 31-36. o.

69. Dr. Baráth Árpád személyes közlése. Pécs, 2000. március 21.

70. A Gyermekek a Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának elnökével, dr. Blahó Andrással készült telefoninterjúk. 2000. április 12. és 2000. május 29.

71. Magát megnevezni nem kívánó személy. Budapest, 2000. április 3.

72. Dr. Lukács László: Aknahelyzet Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában. Új Honvédségi Szemle, A Magyar Honvédség központi folyóirata. 1999. 1. szám, 46-47. o.

73. Tömöry Ákos: Magyar békefenntartók. HVG 1996. január 20., 74-80. o.

75. Dr. Lukács László. Személyes közlés. u. o.

76. Magát megnevezni nem kívánó, a nevezett kiképzésben részt vett személy. Ismételten megerõsített személyes közlés. Budapest, 2000. február 8. és március 2.

77. MH-összefoglaló: Taszáron az amerikai védelmi miniszter. Magyar Hírlap, 1996. január 3., 3. o.

78. A Magyar Köztársaság akna jelentése az ENSZ-nek. 2000. március 30. u. o.

79. HTTP://, u. o., Form B Stockpiled anti-personnel mines

80. HTTP://, u. o., Form C location of mined areas

81. HTTP://, U. o., Form D APMs retained or transferred

82. HTTP://, U. o., Form F Status of programs for destruction of APMs

1. Status of programs for destruction of stockpiled APMs

83. HTTP://, u. o., Form F Status of programs for destruction of APMs

2. Status of programs for destuction of APMs in mined areas

84. HTTP://, u. o., Form G APMs destroyed after entry into force

1. Destruction of stockpiled APMs

85. HTTP://, u. o., Form G APMs destroyed after entry into force

2. Destruction of APMs in mined areas

86. HTTP://, u. o., Form H Technical characteristicsof each type produced/owner or possessed

1. Technical characteristics of each APM-type produced

87. HTTP://, u. o., Form H Technical characteristicsof each type produced/owner or possessed

2. Technical characteristics of each APM-type currently owned or possessed

88. HTTP://, u. o., Form I Measures to provide warning to the population

89. A Btk. (1978. évi IV. tv.) módosításáról szóló törvény (1998. évi LXXXVII. tv.) 1998. december 26-án került kihirdetésre és 1999. március 1-én lépett hatályba. Az 1998. évi LXXXVII tv. 38. §-a és a 60. §-a foglalkozik a Btk. módosításával. Ez által került módosításra a Btk. 160/A. §- a és 264/C. §-a.

90. HTTP://, u. o., Form A National implementacion mesures

91. Az 1993. évi LXXI. tv. 1993. július 19-én került kihirdetésre és ugyanekkor lépett hatályba. Ennek a törvénynek a 14. §-a módosította a Btk. a 261/A. és a 286. szakaszait.

92. HTTP://, u. o., Form A National implementacion mesures.

***

No. 3. Döbrönte Katalin: Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusában jelentkezõ demokratikus deficit, az Európai Unió legitimitásának növelésére tett kezdeményezések: ISSN 1419-1466, ISBN 963 9098 85 2. 350,- Ft (29 oldal)

No. 4. Hovánszki Arnold: A polgárközeliség és az átláthatóság jelentõsége az Európai Unióban és Magyarországon. ISSN 1419-1466, ISBN 963 9098 83 3. 400,- Ft (35 oldal)

No. 7. Keller Krisztina: Németország növekvõ világpolitikai jelentõsége, különös tekintettel a boszniai rendezésben való részvételére. ISSN 1419-1466, ISBN 963 9098 26 X. 500,- Ft (44 oldal).

No. 9. Csapody Tamás: A taposóaknák teljeskörû betiltását elõíró Ottawai Egyezmény betartása minden aláíró ország, így Magyarország számára is kötelezõ. A taposóaknák betiltásáért küzdõ nemzetközi szervezet (ICBL), az Ottawai Egyezmény betartásáról évenként ország-jelentést készíttet. A taposóaknák magyarországi helyzetérõl készült elsõ, teljeskörû – angol és magyar nyelvû – országjelentésében a szerzõ számbeveszi a II. világháborúból visszamaradt, majd a szovjet csapatok által itthagyott aknákat és a jugoszláv-horvát határ mentén húzódó aknásított körzeteket, továbbá a Magyarországon gyártott, megsemmisített és meg nem semmisített aknákat. ISSN 1419-1466, ISBN 963 9218 39 1. 900,- Ft /14 USD (53 oldal).

A kiadványok megvásárolhatók vagy megrendelhetõk az alábbi címen:

MTA Politikai Tudományok Intézete, H-1399 Budapest, Pf. 694/115.

Szabó Irén, Tel.: 224-6724, Fax: 224-6727, E-mail: [email protected]

Külföldi megrendelés esetén az Országos Széchenyi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálatánál: H – 1827 BP. Fax: (36-1)356-8978

For ordering from abroad, please contact of

International Library Service for Hungarian National Library

H – 1827 BP. Fax: (36-1)356-8978