I. Bevezetés

1. Istené a föld. Isten ma felszólitja az egyházakat, hogy fogják fel és vallják meg ezt az igazságot.

A világ tartós, strukturális tulajdonságává kezd válni az igazságtalanság és az emberi szenvedés. Az egyházak ebben a helyzetben arra kapnak felszólítást, hogy Isten igazságosságának földi alakot adjanak.

A féktelen erôszak és a háborúk pusztulással fenyegetik ezt a világot. Az egyházak ebben a helyzetben arra kapnak felszólitást, hogy láthatóvá tegyék Krisztus békéjét.

Szétesôben van a világ életfenntartó rendszere: ebben a helyzetben az egyházak arra kapnak felszólitást, hogy rámutassanak a teremtés isteni mûvének totalitására és s'kra szálljanak annak megôrzéséért.

Isten ma bûnbánatra szólítja fel az egyházakat: arra, hogy forduljanak el a halál hatalmaitól, és teljes odaadással kötelezzék el magukat az igazságosság, a béke és a teremtés megôrzése mellett.

Az egyházak kezdik meghallani ezt a felszólitást és kezdenek rá válaszolni is.

2. A világon ma mindenütt rátalálnak emberek arra az Istenre, akit a Biblia nyilatkoztatott ki. Határozottan és egyértelmûen úgy tapasztalják Istent, mint aki a szeretet, az igazságosság és a béke Istene. Isten hallja az áldozatok kiáltását. Isten látja a szenvedôk nyomorúságát. Isten jön, hogy felszabadítsa az elnyomottakat. Ez az az Isten, aki elküldte tulajdon Fiát, Jézus Krisztust, hogy megossza az emberek terhét, hogy fájdalmainkat elszenvedje a kereszten és feltámadjon, végérvényesen megszerezve az élet gyôzelmét a halál felett.

3. Isten nem szûnik meg teremteni és a teremtést fenntartani. A Szentlélek megszabadítja a teremtést a múlandóság szolgai állapotából, és Isten gyermekeit megajándékozza a szabadsággal.

4. Isten mindenkor hívott és hitbeli közösséggé egyesített bennünket. Továbbra is hív és megajándékoz bennünket azzal az erôvel, hogy részt vegyünk abban a nehéz munkában, amelynek célja az igazságosság, a béke és a teremtés megóvása.

5. Isten újjá alakítja egymáshoz és az egész teremtett világhoz való viszonyunkat, amikor új eget és új földet igér.

7. Bár az egyházaknak az a rendeltetésük, hogy az igazságosság, a szeretet és az élet isteni eszközei legyenek, gyakran mégis belebonyolódtak olyan struktúrákba, amelyeket a kapzsiság és a hatalommal való visszaélés alakított ki.

8. Felhívjuk az összes egyházat, az összes országok és népek keresztényeit, hogy erôsítsék meg az élet, az igazságosság és a béke Istenébe vetett hitüket. Ismerjék el, hogy eddig olyan erôkkel és hatalmakkal voltak szövetségben, amelyek porba tiporják a szegényt és halálos csapásokat mérnek a teremtésre. Felszólítjuk a keresztényeket, hogy mondják fel a szövetséget ezekkel az erôkkel.

II. Az élet súlyos veszélyeztetettsége napjainkban

rombolás veszélyeit, az emberi jogok megsértésének eseteit, a nemek közti igazságtalanság (a szerizmus) megnyilvánulásait; beszél a rasszizmusról, a háborúkról és a fegyverkezési versenyrôl és a hatalommal való visszaélés különféle formáiról. Ebben a súlyos helyzetben az egyházak és a keresztények nem maradhatnak tétlenen hanem sfkra kell szállniuk az (gazságosságén; a békéén és a teremtés megóvásáért, úgy, ahogy a dokumentum III. (Olvasni az idôk jeleibôl) és lV. fejezete kifejti.

IV. Az egyházak válasza

64. Mivel a világban az élet veszélybe került, a keresztényeknek újból be kell ismerniük bûneiket, és meg kell vallaniuk hitüket. A bûnbánattal kezdjük, mert nem fejeztük ki életünkkel, hogy ez a világ Istené. Többszörösen is részesei voltunk a bûn struktúráinak, amelyek szemben állnak a világra vonatkozó isteni tervvel; holott az lett volna a feladatunk, hogy kiszabaduljunk e struktúrák hatalma alól, és tanúskodjunk ellenük.

65. Elôször is törekednünk kell saját életünk megújítására. Ezért kérjük a Szentlelket, hogy érintse meg és változtassa meg helyi egyházainkat, gyülekezeteinket, közösségeinket és mindazokat, akik az istentisztelet ünneplésére összejönnek. Kérjük a Szentlelket, adjon erôt a megtéréshez, változtassa meg az életünket, hogy elkötelezettségünk megszilárduljon és tanúságot tudjunk tenni az igazságról.

66. Itt többrôl van szó, mint a szociális és politikai etika bizonyos kérdéseirôl. Valójában az a feladatunk, hogy az evangélium erejébôl szálljunk szembe az életet fenyegetô veszélyekkel és valljuk meg hitünket: prófétai ellenállást tanúsítva és hirdetve a Jézus Krisztusban bekövetkezett megváltás örömhírét, azét a megváltásét, amely egy egészen másfajta valóságot képvisel az emberiség történelmében, sôt, azon túl is.

67. E feladat láttán érezzük erôtlenségünket és azt, hogy nem tudunk hitbeli engedelmességgel és határozottan cselekedni. Nemcsak felekezetek szerint, hanem osztályok és fajok szerint is megosztottak vagyunk. Ez elárulása annak az egységnek, amely Krisztus keresztje által lett osztályrészünkké, "aki a kettôt eggyé tette és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte" (Ef 2,14).

68. De tanúságunk csak akkor lesz hiteles, és csak akkor számíthatunk arra, hogy meg is hallgatnak, ha közösen emelünk szót az igazságosságot, a békét és a teremtés épségét fenyegetô veszélyek ellen. E feladatok teljesítésével közelebb kerülünk ahhoz a célhoz, hogy megvalósuljon a "látható egység az egy hitben és az egy eukharisztikus közösségben, amely az istentiszteletben és a Krisztusban való közös életben fejezôdik ki..., hogy ezáltal higgyen a világ" (az Egyházak Világtanácsának alkotmánya, III. a cikkely).

69. Ezenkívül elismerjük, hogy hagyományos teológiai nézeteink némelyikével hozzájárultunk a teremtés pusztításához, mivel hallgatólag eltûrtük a politikai, társadalmi és gazdasági igazságtalanságot és elnyomást, továbbá az egész földgolyón mindenütt igazoltunk pusztító háborúkat. Néhány példa az efféle teológiai állásfoglalásokra:

70. Az egyházak egyes részeiben még olyan csoportokat is találunk, amelyek a náci Németország úgynevezett "német keresztényeire" emlékeztetnek, mivel jóváhagynak olyan égbekiáltó igazságtalanságokat és diszkriminációkat, mint az apartheid, egyes dél-amerikai országokban helyeslik a kíméletlen elnyomást és támogatják a katonai hatalom további kiépítését. Ebben az összefüggésben foglalkoznunk kell az eretnekség problémájával, és fel kell vetnünk a kérdést, mi teszi az igaz egyházat. Itt azonban az alázat szellemére van szükség, mert tudatában vagyunk anak, hogy efféle eltévelyedések és torzulások mily mélyen gyökeret eresztettek a saját teológiánkban és egyházi gyakorlatunkban.

71. Hogy megszabadulhassunk ezektôl a torzulásoktól és képesek legyünk tanúságtételre, ismét elôtérbe kellene helyeznünk a keresztény hit és a keresztény lelkiség háromságon felfogását. A Teremtô, Megváltó és Megszentelô Isten az a forrás, akibôl erôt meríthetünk ahhoz, hogy a halál és a rombolás hatalmaival szemben síkra tudjunk szállni az életért. A teremtés nem csupán Isten egyszeri cselekedete a világ kezdetekor, hanem Isten szabadító jelenléte, amely által folytatja életadó, életet fenntartó és életet mentô munkálkodását. Az a feladatunk, hogy felelôsségtudattal részt vegyünk ebben a folytatódó isteni mûködésben. A megfeszített és feltámadott Krisztusban, valamint a Krisztust követô nôkben és férfiakban Isten - minden élet szerzôje azonosul a szenvedô és pusztuló teremtéssel, amely arra vágyik, hogy új életet hozhasson létre. A Jézus Krisztusban, az Üdvözítôben való hit így tehát össze van kapcsolva az isteni üdvözítés valamennyi dimenziójával. Az életadó Szentlélek Isten dinamikus jelenléte az egész teremtésben, amelyet megszentel és amelynek új életet ad.

72. Ennek értelmében az "Isten országának" vagy "uralmának" messiási víziója nem valamiféle távoli jövôbe vetett reménység, hanem annak megerôsítése, hogy az egész teremtés megváltásban részesül, azaz felszabadul az uralom és a hatalom történeti realitásai alól, hogy olyan várossá váljék, amelynek nyitva vannak a kapui, közepén az élet kertjével (Jel 22 és 23), ahol együtt lakik a farkas és a bárány, és egy kis gyermek is elterelgetheti a vadállatokat (Iz 11), Isten pedig az emberek között lakik (Mt 1,23; Jel 21, 1-4). Bár ez a látomás csak a történelmen kívül fog teljességgel megvalósulni, már jelen életünkben, itt és most is reagálnunk kell a megváltás ezen igézetére, oly módon, hogy másokkal együtt kötelezettséget vállalunk az élet védelmezésére és a halállal szemben. Már most részesedik az egész teremtés Isten fiainak szabadságában (Róm 8,19), mert ez a világ Isten tulajdona.

73. Ha síkra szállunk az igazságosságért, a békéért és a teremtett világ megôrzéséért, mivel ezek lényegileg hozzátartoznak a háromszemélyû egy Istenbe vetett hitünkhöz, úgy ez egyenértékû Isten országának hirdetésével. Ezzel egyrészt feltárjuk a "bukott teremtés" valóságát, és leleplezzük a gonoszság és a pusztítás hatalmait, amelyek az élet Istene ellen harcolnak. Másrészt ezzel feltárul a remény ama dimenziója, hogy Krisztussal részesedünk Isten eljövendô gyôzelmében. Ezzel a reménnyel egyszersmind az is világossá válik, hogy a nép harca az igazságosságért, a békéért és a teremtés megôrzéséért - minden fogyatékossága és kétértelmûsége ellenére - az eljövendô Isten-ország jele.

74. Végül bevalljuk, hogy nem csupán rossz teológiánk vagy a felekezeteink közti megosztottságok akadályozták azt, hogy tanúságot tegyünk az igazságosság, a béke és a teremtés megóvása mellett. Azért imádkozunk, hogy a Szentlélek adjon nekünk erôt ahhoz, hogy Isten életének és szeretetének erejében tudjunk szembeszállni a halál hatalmaival, amelyek a világot fenyegetik. 75. Csak az életet és a reményt hangsúlyozó spiritualitás teheti képessé az egyházakat arra, hogy jele és szentsége legyen az embereket, az egész teremtést és a háromságon Istent összekötô közösségnek. Csak így nyMnak új utak ahhoz, hogy megvalósuljon az igazságosság, a béke és a teremtés megôrzésének bibliai perspektívája.

76. Az Egyházak Világtanácsának vancouveri közgyúlésén elfogadott felhívás és a szöuli világgyúlés szervezése új feladatok elé állítja az egyházakat. Elôször is el kell ismernünk, hogy továbbra is fennállnak az igazságosságot, a békét és a teremtés épségét fenyegetô veszélyek, sôt, a legutóbbi évtizedben még súlyosabbá is váltak. Másodszor meg kellene vizsgálnunk, hogyan függnek össze teológiai és gyakorlati értelemben és hogyan alkotnak egységet ezek a dimenziók. Harmadszor pedig, tekintettel e veszé

lyekre, újból meg kell vallanunk hitünket, hogy ezáltal új, visszavonhatatlan és ökumenikus értelemben közös kötelezettségeket vállaljunk, és így tanúságot tegyünk a világra vonatkozó isteni üdvterv iránti engedelmességünkrôl.

115. Kijelentjük, hogy Isten a korlátlan úr az emberi hatalom minden formája felett. Isten minden politikai tekintélyt az emberek szolgálata céljából adományoz. Az embereknek az igazságossághoz, a szabadsághoz és a szuverenitáshoz való joga Isten tekintélyén alapul. Semmiféle emberi hatalom nem tarthat igényt abszolut tekintélyre az emberek fölött, mert a világ Isten tulajdona.

Felszólítjuk az egyházakat és keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy összefonódtak olyan hatalmakkal, amelyek fölébe helyezik magukat az igazságosságnak, elnyomják a népet vagy más módon sértik meg az emberi jogokat. Akik bármilyen formában cinkosságot vállalnak a korlátlan hatalomra való törekvéssel, azok szembe kerülnek az egyházaknak Isten szuverenitására vonatkozó kijelentésével.

Felszólítjuk az egyházakat és keresztényeket, hogy utasítsák el és kritizálják a hatalomgyakorlás minden olyan - leplezett vagy nyfft - formáját, amely pusztítja az életet és a közösséget, vagy megsérti az emberi személy szabadságát és méltóságát.

116. Kijelentjük, hogy Isten szereti a szegényeket. Isten megáldotta a föld kincseit, és átadta az embereknek, hogy igazságosan elosszák az összes emberek között. Ennek az igazságosságnak a próbaköve a szegények helyzete (2Móz 3,7; 5,1; Lk 4,18-19). Megengedhetetlenek az olyan gazdasági rendszerek és tulajdonformák, amelyek korlátlan teret adnak egyesek kapzsiságának, miközben mások szegénységre vannak ítélve. E világ esôforrásai és adományai Isten tulajdonát alkotják.

Felszólítjuk az egyházakat és keresztényeket, ismerjék el összefonódásukat a jelenlegi igazságtalan gazdasági világrenddel, amennyiben morálisan vagy teológiailag igazolták ezt a rendet vagy ráadásul hasznot is húztak belôle. A Biblia bálványimádásként elitéli a javak harácsolását, s ez ellentétes azzal a meggyôzôdésünkkel, hogy a világ javai Istenéi.

Felszólitjuk az egyházakat és keresztényeket, hogy utasítsanak el és kritizáljanak minden olyan gazdasági rendszert, amely kedvez a kapzsiságnak, a kizsákmányolásnak valamint a természeti erôforrások kifosztásának; éhezést és szegénységet idéz elô, s az emberek nagy részét bizonytalan gazdasági és társadalmi állapotba juttatja.

117. Kijelentjük, hogy a föld Isten tulajdona (Zsolt 24). Minden embernek és minden más élôlénynek földre van szüksége a biztonsághoz és létfenntartáshoz. Semmiféle hatalom nem formálhat jogot a földre, ha megfosztja életlehetôségeiktôl az embereket. A föld Istené.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy a földnek más emberek rovására történô kizsákmányolását eltûrték, sôt olykor hasznot húztak belôle. Isten jogainak semmibe vétele az összefonbdás azokkal a személyekkel és intézményekkel, akik és amelyek lábbal tiporják a népnek az élethez való jogát.

Felszólitjuk az egyházakat és a keresztényeket, hogy ítéljék el és utasítsák el a föld kizárólagos birtoklására vonatkozó emberi igényeket.

118. Valljuk, hogy Jézus Krisztus az igazság (Jn 14,6) - ô az az igazság, aki szabaddá tesz bennünket (Jn 8,32). Az emberi kommunikáció isteni adománya az alapja közösségi emberi létünknek. Ám a szavak, amelyek Isten uralmát hirdetik, felhasználhatók a hazugság, a csalás és az elnyomás eszközeiként is. Minden embernek joga van hallani, látni, olvasni és megismerni az igazságot. Minden embernek joga van elmondani a saját történetét, hogy tapasztalhassa a felszabadulást. Semmiféle emberi hatalom nem döntheti szolgasorba az emberi szellemet, és foszthat meg más embereket az igazság kimondásának és tapasztalásának jogától. Az igazság Isten tulajdona.

Felszólitjuk az egyházakat és a keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy elengedték a fülük mellett a szenvedôk jajkiáltásait és cinkosságot vállaltak azokkal, akik eltussolják az igazságot.

Felszólitjuk az egyházakat és a keresztényeket, szálljanak szembe a hatalmasok hazugságaival, leplezzék le és helyesbítsék azokat - legyen szó az igazság eltorzításáról, propaganda vagy manipuláció által történô megtévesztésrôl vagy kapzsi, önzô és materialista indulatok szításáról.

119. Kijelentjük, hogy az összes fajok és népek egyenrangúak és szépek. Mivel minden ember Isten képmására teremtetett, egyik faj sem magasabb rendû a másiknál. A rasszizmus megtagadja közös emberlétünket és Krisztus megváltó mûvét, amely megszabta az emberi együttélés mértékét. A rasszizmus rendszeressé teszi az elnyomást, az uralmat és az igazságtalanságot. Minden ember Istené.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, bánják meg rasszizmusukat, amely a legkülönbözôbb és legfinomabb formákban behatolt gondolkodásukba, szervezeteikbe és teológiáikba, és ezzel megfosztotta életüket az egységtót és a szavahihetôségtôl. A struktúrális és egyéni rasszizmus minden formája ellentmond az összes ember egyenjogúságáról és méltóságáról szóló kijelentéseknek.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, utasítsák el és ostorozzák a rasszizmus bûnét. A nyfft vagy rejtett rasszizmus elleni harc olyan feladata az egyháznak, amely Jézus Krisztus evangéliumából adódik.

120. Valljuk azt a bibliai tanítást, hogy férfi és nô egyaránt Isten képmására teremtetett (lMÓz 1,27). "Nincs többé férfi és nô, mert mindnyájan egyek vagytok Jézus Krisztusban" (Gal 3,28). Nôknek és férfiaknak egyaránt van joguk és hivatásuk részt venni a társadalom és az egyház életében. Minden, nemi különbségeken alapuló uralmi forma - bûn, és eretnek minden teológia, amely igazolni próbálja az egyik nem magasabbrendûségét a másikkal szemben. Nõk és férfiak, fiúk és leányok egyaránt Isten gyermekei.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy vonakodtak olyan közösséggé válni, amelyben egyenrangú nõk és férfiak egyaránt részesedhetnének - tehetségeikkel és lehetôségeikkel - az összes hívek általános papságában. Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy olyan patriarchális struktúrákat tartottak fenn, amelyek nõk és férfiak számára lehetetlenné tették, hogy az összes ember felszabadulása érdekében közösen újfajta kapcsolatokat hozzanak létre az egyházban és a társadalomban.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, utasítsanak el minden olyan struktúrát, amely akadályozza a nõk és férfiak egyenrangúságát; és ostorozzák a szexizmus összes formáját, amelyekben e struktúrák megnyilvánulnak. A nõknek joguk van ahhoz, hogy maguk döntsenek életükrôl, és ne hagyják, hogy mások tárgyként kezeljék ôket.

121. Krisztus békéjét valljuk. Ez nem az a béke, amelyet a világ ad. Csak Krisztus békéjében található igazi biztonság. Nem bízhatunk a békével és biztonsággal kapcsolatos ígéretekben, amíg emberi életek veszélyben vannak, amíg megsértik az igazságosságot és rombolják a környezetet. Jézus Krisztus a mi békénk.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, ismerjék be, hogy bûnös módon összefonódtak a halál hatalmaival, és kritikátlanul átvették a béke biztosításának evilági stratégiáit, amelyek csak gyúlölködést szítanak, s veszélyeztetik az egész teremtés és az egész emberiség biztonságát.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, ítéljék el azt a "békestratégiát", amely szerint a nukleáris elrettentés és az egyre fenyegetôbb fegyverkezés a békét szolgálja, és ostorozzák az olyan "béketörekvéseket", amelyek nem veszik figyelembe az igazságosságot és a teremtés épségét. Továbbá kérjük ôket, mindig vegyék komolyan az erôszakmentesség jézusi példáját.

122. Kijelentjük, hogy a teremtés Istené (Zsolt 24). Nem az emberiség, hanem Isten a forrása, középpontja és beteljesedése az egész teremtésnek; az egész teremtés Isten dicsôségére rendel

tetett (Jel 1,8). Következik ebbôl, hogy az embereknek sem egyénileg, sem kollektíve nincs joguk arra, hogy visszaéljenek a természettel vagy szisztematikus módon kizárólag a maguk céljaira használják. Az ember nem azáltal teljesíti Istennek a teremtéssel kapcsolatos szándékát, hogy uralkodik a természet felett, hanem azzal, hogy tiszteletet és szeretetet tanúsít iránta. Csak ezzel az Isten iránti engedelmességgel lehet elômozdítani a teremtés épségét és megôrizni a világot eljövendô nemzedékek számára. Minden élet istené.

Felszólitjuk az egyházakat és a keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy jóváhagytak olyan értékképzeteket, amelyek a természeti környezet kifosztásához vezettek, vagyis helyeselték a hatalom, a nyereség és a haladás minden áron való hajszolását. Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, tartsanak bûnbánatot amiatt, hogy nem hallották meg a teremtés "sóhajtozását", hogy nem ismerték fel idôben a bioszféra jóvátehetetlen lerombolását, és így bûnrészessé váltak ebben.

Felszólítjuk az egyházakat és a keresztényeket, utasítsák el, akadályozzák meg és ítéljék el: a teremtés feletti korlátlan uralomra való törekvést; a "tudományos-technikai" civilizáció azon terveit, amelyek figyelmen kívül hagyják a teremtés határait; és mindazokat a cselekedeteket, amelyek kapzsiságból, restségbôl vagy hatalomvágyból kárt okoznak a teremtésnek. Tekintettel a természet katasztrofális kizsákmányolására, a természetnek Isten teremtéseként való felfogása arra kell hogy késztesse az egyházakat, hogy emeljék fel szavukat a természet rombolása és kizsákmányolása ellen, és akadályozzák azt meg.

Kössünk szövetséget az igazságosságért, a békéért és a teremtés megóvásáért

Az egyházaknak és a keresztényeknek kötelességük, hogy a világban tanúságot tegyenek e kijelentésekrôl, mint Isten uralmának jeleirôl. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy Jézus Krisztus követése során állandóan rászorulunk a háromszemélyû egy Isten kegyelme és ereje által történô megújulásra. Csak ezek adhatnak erôt az igazságosságban és békességben való élethez, amely egyébként Isten ajándéka.

124. Egyszersmind elismerjük azt is, hogy ha eredményesen akarunk munkálkodni az igazságosságért, a békéért és a teremtés megóvásáért, úgy ehhez hozzátartozik azon intézmé~iyek és struktúrák teljes megváltoztatása is, amelyek a világ mai botrányos helyzetét elôidézték. E feladatok teljesítéséhez a keresztényeknek elsôsorban a háromságon Istenbe vetett hitre van szükségük. E hit által lesznek Krisztus tanítványaivá, akik a kereszt és a feltámadás által követik ôt. E hit teljesen új irányt ad életüknek. Önmagunktól elfordulunk és Krisztusban Istenhez térünk. Ily módon új emberré válva megnylhatunk a világ elôtt is.

125. A Szentlélek megszabadíthat attól a bénító érzéstói, hogy a világhelyzet bonyolultsága és ellenôrizhetetlensége miatt úgysem lehet már feltartóztatni a pusztulást. A Lélek megerôsít bennünket abban a meggyôzôdésben, hogy érvényesülhet az igazságosság, virágozhat a béke és a föld megóvható a pusztítás hatalmaitól - és, hogy mi lehetünk azok, akik mindezt megteszik. Komolyan meg kell tehát térnünk, hogy valóban nyitottá váljunk Isten iránt, hogy engedjük mûködni a Lelket a világban, és így megvalósuljon az igazságosság, a béke és a teremtés megóvása.

126. Ma az egész világban erôsebben érzik az emberek a Lélek mûködését, amely "ott fúj, ahol akar", az egyházakon belül és kívül egyaránt. Mindez megnyilvánul a tanúságtétel és a cselekvés bátor és új, sokszor meglepô és vitákat kiváltó formáiban. Olyan szituációkban történik ez, ahol az emberek fölkelnek jogaik, méltóságuk és szabadságuk védelmében, és ahol az éhezólckel, hajléktalanokkal vagy a háborúk áldozataival szolidaritást vállalva kifejezésre juttatják minden emberre kiterjedô testvéri szeretetüket. A tanúságtételnek ilyen és más formáit az egyházakban sokan a reménység jeleinek tekintik, amelyek arra utalnak, hogy Isten Lelke képessé teszi az embereket az igazságosságért, a békéért és a teremtés megóvásáért való elkötelezett cselekvésre. A mai kor kegyelmi idônek - kairosz-nak - látszik.

127. Egy ilyen korban nekünk, egyházaknak és keresztényeknek - akiket Isten fog megítélni, akik közösségi és személyes életünket szolgáló Urunk követésének szenteljük, akik szólidaritást kívánunk vállalni e világ áldozataival, és akiknek állandóan készeknek kell lennünk változásra és megújulásra - az a feladatunk, hogy szövetséget kössünk egymással, és az új kor elôtt bátran tanúságot tegyünk Jézus Krisztusról. Abban a feszültségben élünk, amely a "már" és a "még nem" között áll fenn. Az igazságosság, a béke és a teremtés megóvása melletti tanúságtételünk erôsíti azzal kapcsolatos reményünket, ami még nincs (Mt 6,10; Lk 11,20). Ezért az a hivatásunk, hogy elôre mutató közösség legyünk, amely maga mögött hagy minden korlátot és életében megvalósítja az új kor azon jegyeit, amelyek már most lehetségesek. Amíg szövetségi partnerekként hûségesek vagyunk Istenhez, egymáshoz és a teremtéshez, addig jelei leszünk annak az új kornak, amely bizonyosan el fog jönni és már itt is van. "És a pokol kapui sem vehetnek erôt rajtuk (az én közösségemen)" (Mt 16,18).