A Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a születõ, kezdõdõ, bontakozó élet ünnepe.

Gyümölcsoltó Boldogasszony a legszélesebb értelemben vett termékenység ünnepe. A kereszténység tanítása szerint Isten a teremtéskor bõséggel vette körül az embert, és olyan világot teremtett számára, amelyrõl „látta, hogy jó”. E világot Isten az emberre bízta, hogy „mûvelje és õrizze”, azaz gondos sáfára legyen. Az ember tehát nem egyszerû haszonélvezõje, még kevésbé garázda birtokosa, hanem gondviselõje kell hogy legyen a Földnek. Az ökológiai válság láttán az egyházak külön-külön és együtt is felhívják a figyelmet az emberi felelõsségre, az óvatosságra és a tiszteletre a természettel kapcsolatban, arra hivatkozva, hogy az ember a teremtéskor annak megõrzését elõíró parancsot és meghívást kapott Istentõl.

Mára elmondhatjuk, hogy a – szintén a Teremtéskor kapott – „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsot teljesítette az emberiség, betöltötte a Földet, sõt jelenleg részint lélekszámának, részint pedig a gazdag országok túlfogyasztásának köszönhetõen túl is terheli azt. Ezért a termékenységet ma újra kell értelmeznünk: a mennyiségi termékenység, a mennyiségi növekedés kora lejárt (a katolikus hagyomány szerint Jézus egyke volt); a minõségi termékenység azonban végtelen távlatokat kínál.

A jövõ generációk jogaihoz tartozik, hogy minden embernek joga, hogy kívánt, mégpedig önmagáért (s nem különféle célok érdekében) kívánt gyermekként foganjon meg, s felnõve elmondhassa, jobb helyet, kort, szülõket nem is kívánhatott volna. (Kívánt gyermek, kívánt szülõ elv)

Az ökológiával foglalkozók védõszentje, Assisi Szent Ferenc, a szerzetesi hármas eszmény vállalásával mai modern ökológiai értékeket fogalmazott meg. A szüzesség, szegénység, engedelmesség vállalása ugyanis annyit tesz, hogy nem vesz részt a népesedési és a gazdasági versenyben illetve az önérvényesítésben. A saját gének terjesztése helyett a rászorulókkal törõdik (ld. Teréz anya anyasága), a fogyasztás helyett nem-anyagi kincsekre törekszik, a pozícióharc helyett a közösségbe illeszkedést keresi. Mindez azért lényeges, mert az ökológiai válság nem gyógyítható a túlnépesedés, a túlfogyasztás, a fegyverkezés mai szintjének ill. ütemének csökkentése nélkül. Egymással versengõ csoportok, családok helyett az emberiség nagy családjában kell gondolkodnunk és a közös érdekeket keresnünk, hogy közös gondjainkat megoldhassuk.

Az egyházak ma egyetértenek abban, hogy az emberi meggondolatlanság olyan súlyosan rombolja a természetet, hogy a természettel való visszaélés vétke magára az emberre száll vissza. Saját jövõbeni életfeltételeit is ellehetetlenítheti, az emberiség egészére kihatóan. A Teremtés könyvére visszautalva, az egyházak rámutatnak arra, hogy az ember mai életmódjával szembeszegül Isten eredeti szándékával: mivel inkább a birtoklás és az élvezet vágya, és nem a létezés és növekedés vágya vezérli, mértéktelenül fogyasztja saját életének erõforrásait.

A keresztényeknek ennek tudatában kell lenniük, és a többi emberrel együtt kell vállalniuk a felelõsséget a jövõért, amelyet „immár az emberiség közös sorsának kell mondanunk” (Octogesima Adveniensis enciklika).

- A technikai fejlõdés együtt kell hogy járjon az erkölcsi élet és az etika tudományának fejlõdésével is.

- Fejlõdésnek a mennyiségi növekedés helyett az élet minõségének kiterjesztését kell tekintenünk.

- Az etikai alapelveket az ember és a többi élõ teremtmény, társteremtmény kapcsolatára is alkalmazni kell.

- El kell utasítani az erõszak minden formáját a természettel szemben.

- A tanulás, a média, az oktatás szolgálja a lehetõ legnagyobb tudatosság kialakítását a környezettel kapcsolatban.

- Viselkedési mintázataink társadalmi és intézményi keretekben, foglalják magukba a jövõre irányuló felelõs figyelmet.

- A kormányok és parlamentek mûködjenek együtt a bolygónkon ütött sebek gyógyításában; a béke, a leszerelés, a kölcsönös szolidaritás érdekében és a hadi kiadások csökkentéséért.

- Valamennyi vallás vezetõi és minden egyház hívja fel hívei figyelmét a természet megszenteltségére és az ehhez kapcsolódó erkölcsi kötelességeikre.

Az élet, a társadalom és a környezet minõsége az emberi felelõsségtudatra van bízva. Mindez szervesen származik a Teremtõ Istenbe vetett hitbõl, az emberiség és a jövõ nemzedékek javára. (Gubbiói nyilatkozat, Assisi Szent Ferenc születésének 800. évfordulóján tartott „Terra Mater” konferencia)

------

A keresztény hagyomány ezen a napon emlékezik meg az Angyali Üdvözletrõl, Jézus Szentlélektõl való fogantatásáról. Bár X. Pius pápa 1911-ben törölte Gyümölcsoltó Boldogasszony napját a kötelezõ ünnepek sorából, Magyarországon sokáig töretlenül tovább éltek az „idevágó” hagyományok, hiedelmek.

- A magzat fogantatásához kapcsolódó analógiás mágia, valamint az évszázados megfigyeléseken alapuló népi bölcsesség szerint ezen a napon indul meg igazán a mezõk növényeinek növekedése, ekkor érdemes gyümölcsfát oltani, szemezni. Ekkor használták fel a február 10-én, Skolasztika névnapján levágott, és a pincében tartott oltóágakat. A reggeli mise után, akit tehette indult a gyümölcsösbe oltani. A régi szõlõ és gyümölcsgazdák azt vallották, hogy "az ember ilyenkor Szûz Máriával olt almát."

- A göcseji néphit szerint az ekkor oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni, maguktól kell elkorhadniuk. Ha mégis kivágják, vér folyik belõle.

- Székelyföldön az e napon oltott fákra rontás ellen piros szalagot kötöttek

- A tápiógyörkiek féregûzõnek használták a lemetszett gallyacskákból rakott tüzet.

- Szegeden a méhek mézelõ kedvét serkentették a kaptár elé állított gallyal.

- A Bánátban ugyancsak a tudomány által analógiás mágiának nevezett bûbájjal éltek: vörösbort ittak, hogy az újonnan ültetett fák vére növekedjék, pattogatott kukoricát ettek, hogy a rügyek kipattanjanak.

- A meddõ asszonyok sem maradtak tétlen, föltétlenül a férjükkel háltak ezen a napon.

- A pásztorok is ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének egyik pillanatát: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezõt a növekedésre. Gyümölcsoltó elõtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fõdbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön."

- A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok.

- Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat is. A budaörsi gazdák kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét.

Számos idõjárással kapcsolatos jóslat is kötõdik ehhez a márciusi naphoz:

- A délvidéken a hangos békakuruttyolásból még 40 napi hideg idõre következtettek.

- Gyimesben úgy gondolták, ha rossz idõ van, akkor kellemetlen tavaszra lehet számítani.

- És mivel mindennek az ellenkezõje is igaz, az Ipoly mentén azt vallották, hogy Gyümölcsoltó hidege, a téli hónapok megölõje.

--------

Szerző: Simonyi Katalin

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alapítvány