Az IFOR (A Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége) tevékenységérõl
1914-ben kezdõdik Európában, amikor egy német lutheránus lelkész halálbüntetést vállal a kvéker barátja által alapitott angol Fellowship Of Reconciliation 600 bebörtönzött katonaságmegtagadó tagjának támogatásáért.
1919-ben 10 ország keresztény pacifistái Hollandiában (ma is az IFOR központja) megalapítják az International Fellowship of Reconciliation-t (A Kiengesztelõdés Nemzetközi Szövetsége).
Hetvenhét éve dolgoznak egy erõszakmentes szociális változás elõmozdításán. Tagjaik közül máig hatan kaptak Nobel Békedíjat: Jane Addams (USA, 1931), Emily Greene Balch (USA, 1946), Albert Schweitzer (France, 1952), Martin Luther King (USA, 1964), Maired Corrigan (Ireland, 1976) és Adolfo Perez Esquival (Argentína, 1980).
Munkájuk ausztriai árvák Angliába való kimentésével kezdõdik 1919-ben. 1920-ban létrejön a Nemzetközi Önkéntes Békeszolgálat, amely munkatáborokat szervez a háború által megosztott területeken.
1926-ban Gandhi meghivja Muriel Lestert az IFOR-tól, hogy támogassa Indiában a függetlenségi mozgalmat.
Bécsi központjuknak az 1928-tól Németország és Lengyelország közti kiengesztelõdésért folytatott munkáját az iroda 1933-ban történõ lebombázása szakitja meg. Az 1940-es években Franciaországban és Belgiumban zsidó menekültek és katonaságmegtagadók ezreit segitik.
Az 1950-es években börtönt is vállalva támogatják a békés együttélést Észak- és Dél-Koreában, a rasszista megkülönböztetés megállitásán dolgoznak Amerikában, munkatáborokat szerveznek Japán háború utáni felépülésének segitésére, utazó küldöttjeik pedig, Hildegard és Jean Goss-Mayr Európában dolgoznak a Kelet és Nyugat közti dialógus és kiengesztelõdés elõsegitéséért.
A 1960-as években erõszakmentességi tréningeket tartanak egész Latin-Amerikában, ahol ennek eredményeképpen megszületik a Servicio Paz y Justicia (Serpaj), a latin-amerikai mozgalom az igazságosságért és békéért.
További tréningeket és konferenciákat szerveznek erõszakmentes konfliktusmegoldás, emberi jogok és környezeti témában, együttmûködve más világméretû mozgalmakkal (pl. Humanitas International), béke delegációkat küldenek világszerte különbözõ országokba az aktuális krizishelyzetre reagálva: Dél-Afrikába a faji megkülönböztetések megszüntetése és a demokrácia elõmozditása céljából, a Fülöp-szigetekre a civil mozgalmak erõsitéséhez a Marcos-diktatúra ellen, Chile-ben a szabad választások kiirásáért a 16 éve tartó katonai dikatatúrában, Irakba már a háború elõtt annak elkerüléséért, majd kitörése után a megállitásáért, valamint a thai-burmai határra, Észak-Irországba, Izraelbe és Palesztinába, Üzbegisztánba, Romániába, Szerbiába és Horvátországba.
Az 1995 szeptemberében Beijingben tartott Nõk Negyedik Világkonferenciáján az IFOR három céllal vett részt: hogy támogassa a tibetiek jelenlétét és ügyüket felhozza a párhuzamosan folyó ENSZ-konferencián, hogy küzdjön a nõk fokozott védelméért a konfliktushelyzetekben megnyilvánuló erõszak ellen, és hogy támogassa a nõk részvételét a békefolyamatokban.
Számos esetre hivták fel a figyelmet, amelyekben az emberi jogokat semmibe vették. pl. a tibeti vallásszabadság hiányára, a lelkiismereti megtagadók üldözésére, a törzsi kisebbségek kiirtására. 1992-ben, Latin-Amerikai gyarmatositásának 500-adik évfordulójáról az IFOR Tanács Quito-ban, Ecquadorban emlékezik meg, több, mint 100 ember részvételével az egész világról és a fõ vallásokból.
1995-ben részt vettek a nukleáris kisérletek elleni nemzetközi tiltakozó kampányban.
A Balkán Béke Csapat
1993-ban az IFOR nyolc más szervezettel (pl. Brethren Volunteer Service, Bund für Soziale Verteidigung) együttmûködést kezdeményezett a Balcan Peace Team (Balkán Béke Csapat) létrehozására: erõszakmentes beavatkozásra képzett nemzetközi önkéntesek küldésére Ex-Yugoszláviába.
A BPT céljai: felismerni és segiteni az ellentétes csoportok közötti dialógus lehetõségeit; a régió független információcsatornájaként, balesetek vagy lehetséges gyulladáspontok helyszini megfigyelõjeként szolgálni; kapcsolódni a helyi emberi jogi és békés konfliktusmegoldáson dolgozó csoportok munkájához. Alátámasztja ezt a szemléletet az elv, hogy a BPT mint "külsõ" jelenlevõ csak a "belsõ" erõk támogatásával képes mûködni, magával a civil társadalommal, mely emberi jogokért, demokratikus fejlõdésért és konfliktusmegoldásért dolgozik.
A BPT önkéntesei legalább fél éves munkára vállalkoznak, mely két hónap nyelvtanulással és kapcsolatépitéssel indul már a konfliktusterületen. Végleges bázisukról és feladataikról ezután döntenek.
1994 februárjában indult ki az elsõ, négy képzett BPT önkéntesbõl álló csapat. Horvátországban helyi emberi jogi csoportokat támogatnak, melyek az illegális kilakoltatások ellen küzdenek, és 1200 menekültet segitettek a Savurdija táborban sikertelen küzdelmükben az ellen, hogy ismét áthelyezzék õket más, különbözõ táborokba.
Jelen pillanatban már nyolcan dolgoznak Horvátországban és Kosovoban.
Az IFOR számos európai ága kapcsolódik a BPT munkájába. Anyagi támogatás pályázásával, képzéssel, az információ terjesztésével, nyilvánosság elérésével, biztonsági háló mûködtetésével segitik munkájukat.
BOCS
A BOCS Alapítvány több mint két évtizedes, országos és nemzetközi méretû békemozgalmi és környezetvédelmi tevékenységnek ad keretet. A Környezetvédelmi Lexikon az I. kötet 139. oldalán és a II. kötet 460-464. oldalain mutatja be.
Többek közt olyan nemzetközi kampányok magyar nyelvterületen való megismertetésével és szervezésével foglalkozik, mint az atomfegyverek (World Court Project) és az aknák (Landmines Ban Campaign) betiltása.
A környezõ magyarsággal való kapcsolat személyes találkozások, könyvek és folyóiratok küldése és fogadása, E-mail hálózatba bekapcsolódás segítése, magyarországi és külföldi eseményekre való eljutás segítése, képzések, tábori napok, elõadások tartása Erdélyben, a Vajdaságban, Felvidéken és Kárpátalján.
A BOCS Alapítvány kapcsolatot tart nemzetközi békemozgalmakkal is, ismertté téve õket Magyarországon és Kelet-Európában: ezek egyike az IFOR. A nemzetközi békeakciókba való bekapcsolódás egyik példája a World Court Project, amelynek keretében világszerte aláírásokat gyûjtenek az atomfegyverek betiltásáért, hosszú ideje már Magyarországon is.
