BOCS.HU Dokumentum       Elküldöm e-mail-ben! Nyomtatható verzió
magyar [20040504] [cikk, egyképernyős, elmélkedés] Olvasási ido: 5 perc Miért publikál az ember szamizdatot? (Filozófia, Kommunikáció, Közösség, Mozgalom, Transzcendens)
Elmélkedés a Millenáris Parkban megrendezett Szamizdat kiállítás alkalmával, az „Egyházak a föld alatt” címmel megtartott, 2004. április 14-i kerekasztal beszélgetés kapcsán.
Miért publikál az ember szamizdatot?

Jó ötlet a motivációkról írni, de veszélyes.
Mint ahogy szamizdatot publikálni is veszélyes volt.

-

A szellemi kincsek élvezete, a fejlődés a bölcsességben az egyik legnagyobb gyönyör.
A világ jobbá tétele, valamint az elismerés nagy motiváció.

Amikor publikálsz
(akkor is, amikor mások gondolatait magadénak érezve terjeszted),
kilépsz rejtekedből
(ahol csak családban, baráti körben, szóban nyíltál meg),
így fölfedeznek.

--

Fölfedeznek jó értelemben, hiszen publikációd mellesleg "hirdetés" is:
hasonlóan gondolkodók után kutatsz vele, s méginkább, rádcsodálkozók után,
akiknek üzeneted bölcsesség, gyógyír, ami által szebb lesz az életük,
kevesebb a bajuk.
Publikációd közösségbe von mindezekkel.

De fölfedeznek rossz értelemben is, és ez gyengíti/megszünteti helyedet különféle közösségekben. Ilyen-olyan hatalmi körök fölfedezik, hogy felforgató, üldözendő vagy. Vallási csoportok fölfedezik, hogy eretnek vagy. Mozgalmi irányok fölfedezik, hogy erkölcstelen vagy. Rokonok fölfedezik, hogy veszélyt hozol a környékre. Munkakapcsolataidban fölfedezik, hogy nem vagy elég lojális a közös érdekekhez. Némely barátaid fölfedezik, hogy nem lehet igazad, mert akkor nekik kellene belátniuk, hogy tévedtek, hibáztak. Más publikálók fölfedezik, hogy elismertségüket gyengítő konkurrencia vagy. Tanítványaid fölfedezik, hogy ez már mégiscsak sok.

---

Közösséget megélni talán a legalapvetőbb élmény. Ezt kereste az ősember, amikor a tűz körül egy ütemre táncolt a hordával. Ezt élte meg, aki egy jó szót be tudott dobni a Csontbrigádban. Erre vágyik a tömeg koncerteken, szertartásokon és sporteseményeken, erre vágyik a kisember és a híresség a médiaszereplésekben.

Közösséget veszíteni viszont igen fájdalmas lehet. Nem vagy (elég) jó állampolgár, egyháztag, mozgalmár, rokon, munkatárs, barát, kolléga, mester. Lejáratnak, botránkoznak, bizalmatlanságot keltenek körülötted, többségileg leszavaznak, hangosabb médiájukban cáfolnak, hazugságokat állítanak rólad, házkutatást tartanak nálad, elkobozzák írásaidat és eszközeidet, bezúzatják ami megjelent, kirúgnak, perbe fognak, bezárnak, megégetnek, szeretteidet üldözik.

----

Akinél a létrejövő-erősödő közösségek élménye erősebb, mint a gyengülő-megszűnő közösségek fájdalma, az publikál, kilép rejtekéből.

A ritka de mégis létező szamizdat azt mutatja, hogy amikor a hatalmi nyomás majdnem mindenkit szellemi rejtőzésre kényszerít, akkor is vannak olyan közösségek, melyek élménye felülmúlja a veszélyérzetet.

-----

De a lényeg túl van a különféle közösségek skáláján.

Számosan elviseltek állami üldözést az egyházban megélt közösséget teremtő publikációikért, egyházi üldözést a mozgalomban megélt közösséget teremtő publikációikért, mozgalmi barátaik elvesztését a szakmai körben megélt közösséget teremtő publikációikért, a szakma kiközösítését a tanítványok körében megélt iskolát teremtő publikációikért, a tanítványok távozását az igazság kereséséért, stb.

Az emberi elismerés tűnékeny. Akiknél gyorsabban változol, azok hiába csodáltak tegnapi gondolataidért, mai gondolataid miatt elhidegülnek.
"Akiknél 24 órával előbbre látsz, azok 24 óráig bolondnak fognak tartani."

A világgyógyítás sikerélménye is tűnékeny. Tegnapi bölcsességed a mai megváltozott helyzetre már nem érvényes. Tegnapi tévedésed mára már óriási károkat okozhatott.

Egyedül a Teremtő (e szót remélhetőleg vallásosan és vallástalanul is érteni lehet) jár mindig előtted, így a szellemi fejlődésed hozzá mindig közelebb visz.
Hiszen az élet személyiségfejlődés, s ennek jelentős dimenziója a szellemi fejlődés.

------

A szamizdat-publikálás mögötti egyik lehetséges életfilozófia:
Ne add fel szellemi fejlődésedet állami, egyházi, mozgalmi, munkahelyi, baráti, rokoni, szakmai, tanítványi nyomásra sem.
Hiszen ezek a közösségek gyengülnek és erősödnek, elhalnak s újak születnek, mint a fűszálak Babits Esti kérdésében.
A Teremtővel megélt közösséged ("a Jó Istennel való Egység") az egyetlen valóság, s ebben vagy végső soron közösségben mindenkivel ("Isten országa").
Ebben találkozol össze alkalmanként hosszabb-rövidebb időkre azokkal, akik épp akkor és ott, hasonló szinten, módon és tempóban haladnak a személyiségfejlődés szellemi dimenziójában.

-------

Nemigen vannak emlékeink életünk legelső éveiről, de személyiségünkben hordozzuk óriási hatásukat.
Szellemi élményeink, kincseink, közösség-megéléseink emlékei is veszendők. Szamizdat kiadványainkat megsemmisítik, elvesznek, a szépen megírt művet véletlenül töröljük, sikeres írásainkat elfelejtik, az információdömpingben lényegtelenné süllyednek, már magunk sem emlékszünk, megöregszünk, betegségek teszik tönkre szellemi képességeinket, meghalunk.
De személyiségünkben örökkre hordozzuk óriási hatásukat.
A Teremtő emlékezetében minden szellemi érték megörökítődik.

- - - - - - - -

Szerző: Simonyi Gyula

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alapítvány

Célcsoport: humán értelmiségieknek, médiában dolgozóknak, mozgalmi önkénteseknek, nevelőknek, oktatóknak, reál értelmiségieknek, vallásos embereknek

Mire való (módszer, alkalom): elmélkedés, tréning, csoporttalálkozó