BOCS.HU Dokumentum       Elküldöm e-mail-ben! Nyomtatható verzió
magyar [20040213] [beszámoló, cikk] Olvasási ido: 5 perc „Kommunikáció a Békéért” díjat kapott Cedric Prakash indiai jezsuita, Gujarat-beli emberi jogi tevékenységéért. (Béke, Emberi jogok, Fejlesztési képzés, Harmadik világ, Igazságosság, Politika)
Simonyi Cecília helyszíni beszámolója Mumbai-ból
„Kommunikáció a Békéért” díjat kapott Cedric Prakash indiai jezsuita, Gujarat-beli emberi jogi tevékenységéért.

„A kommunikáció steril, ha nem őrködik a szabadság felett”

„Kommunikáció a Békéért” díjat kapott Cedric Prakash indiai jezsuita, Gujarat-beli emberi jogi tevékenységéért


Cedric Prakash SJ, a Prashant – emberi jogi, béke és igazság központ, Ahmedabad – igazgatója kapta a St Xavier’s College „Parmananda Divarkar – Kommunikáció a Békéért” díját 2004 január 30-án Bombay-ben.

A történelem során a béke díjak mindig azt a célt szolgálták, hogy a közfigyelmet olyan fontos ügyekre irányítsák, melyek különben észrevétlenek maradnának. A Xavier Kommunikációs Intézet (XIC), amely a kommunikációnak központi szerepet tulajdonít a ma társadalmában, a díjat Parmanand Divarkar jezsuita emlékére alapította, aki a vallás-közi dialógus és kultúrák közötti megértés elősegítéséért dolgozott. A díjat harmadszor adták át, Teesta Setalvad (2001) és Anand Patwardan (2002) után első ízben egy jezsuitának. (Teesta Setalvad a 2002-es gujarati mészárlás áldozatainak egyik legbátrabb szószólójaként számos bírósági ügyben vállal jelenleg kulcsszerepet, és kezdeményezője és vezetője annak a tanár-hálózatnak, amely Indiában egyetlenként meri felvállalni a vallásközi konfliktusok iskolai oktatásban való felvetését.)

„A szabadság minden kommunikáció alapja”, mondta Cedric Prakash ünnepi beszédében. „Indiában a vallási szabadsághoz való jog az alkotmány szerint minden tekintetben biztosított. A közelmúltban Gujarat mégis szomorú példája volt nemcsak annak, hogy hogyan és hányféleképpen sérül és tapostatik sárba ez az alapvető jog, de annak is, ahogy a társadalom nem vállalja annak a felelősségét, hogy kommunikálja, mi történt valójában. Számos újság a hazugságok és hamis információk felbérelt terjesztőjeként működött” – mondta a Prashant vezetője, aki kis csapatával a gujarat-i események alapos dokumentációját végzi, elősegítve ezzel a valós helyzet nemzetközi nyilvánossághoz jutását.

„Nem lehetséges a béke igazság nélkül” – emelte ki a díjazott. „Sajnos emberi sajátosság, hogy mindent ami nyugtalanító és zavarbaejtő, a szőnyeg alá söprünk. A 2002-es gujarati események mindannyiunk előtt ismertek. Mégis, sokan már úgy gondolkodnak, mintha sosem történt volna meg mindez. Maga a miniszterelnök nemrég azt nyilatkozta: ’Csak aberráció volt. Bocsássunk meg és felejtsünk’. Ez természetesen messze van az igazságtól – a tények, miszerint több, mint ezer muszlimot gyilkoltak meg, még többen megsérültek, számtalan nőt megerőszakoltak, házakat romboltak le, ez mind, épp csak tegnap, még valóság volt.”

„Kommunikálni a békét bátorságot kíván” – szólt az Intézet hallgatóihoz Cedric Prakash. „Sokat közületek kommunikátornak képeznek itt. Bíztatlak mindannyiótokat, hogy váljatok kommunikátorrá a szó teljes értelmében. A kommunikáció nem csupán üzlet, hanem lényegét tekintve a valóságunkról szól, az életünkről, és mások, különösen a szegények, a gyengék, a peremre szorultak, a védelemre szorulók valóságáról és életéről. A kommunikáció steril, élettelen, ha nem őrködik a valóság felett és nem kiáltja ki az igazságot, ha nem szólal fel az igazságosságért. Nem lesztek kommunikátorok, ha nincs bátorságotok mindehhez.”

Simonyi Cecília

Földrajzi hely (amirol szól): India

Kirol szól (személyek): Prakash, Cedric SJ

Kikrol szól (csoport): Prashant

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2004. 01. 30.

Szerző: Simonyi Cecília

Célcsoport: médiában dolgozóknak