Joó Sándor: Az idõ és az élet





"Betelt az idõ, és elközelgett az Isten Országa" (Mk 1,15)




Ha valaki, mint Simeon (Lk 2,25-32), meglátta a názáreti Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát és megízlelte az örökkévalóságot, annak a számárára az idõ többé nem múlik, hanem telik. Mert ha az idõ múlik, akkor az azt jelenti, hogy minden nappal, minden órával, minden elment esztendõvel rövidebb lett, egyre kevesebb van még belõle hátra és egyszer egészen elmúlik. De ha telik, ez azt jelenti, hogy nõ, minden nappal, minden órával közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, azaz telítõdik, mint ahogy telik.. egy pohár, egy edény, s azután egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az élet. A múló idõ viszi az életet el, egyre messzebb. A telõ idõ hozza az életet, az örök életet egyre közelebb.


Aki felett múlik az idõ, az rendszerint hátrafelé néz a múltba. Aki számára telik az idõ, az elõre néz, még a halálon át is a jövendõ, az örökkévalóság felé.


A múló idõ öregít, a telõ idõ pedig megérlel. Az idõ múlása nyugtalanít és szomorúvá teszi az embert. Az idõ telése pedig vigasztal, megbékít.


Akinek az idõ telik, az õsz hajjal nem a szép ifjúság elmúlását, hanem a közelgõ örökkévalóság dicsfényének jelét láthatja már. A múló idõben a halál kapuzárás, érthetõ hát elõtte a pánik A telõ idõben a halál lapunyitás, érthetõ hát elõtte a nyugalom. A múló idõben a halál az életünknek vége, a telõ idõben pedig a halál csak a múlandóság vége, és az örök élet kiteljesedése.

Mire való (módszer, alkalom): elm?lked?s