BOCS.HU Dokumentum       Elküldöm e-mail-ben! Nyomtatható verzió
magyar [20060817] [tanulmány] Olvasási ido: fél óra Népesedés, családtervezés és Afrika jövője (Béke, Család, Egészség, Emberi jogok, Globális képzés, Harmadik világ, Népesedés, Nők egyenrangúsága, Politika, Ökológia)
A WorldWatch Institute folyóiratának 2004. őszi Túlnépesedés tematikus számában az afrikai valóságot bemutató tanulmány.
Népesedés, családtervezés és Afrika jövője / Population, Family Planning, and the Future of Africa

Frederick T. Sai
Népesedés, családtervezés és Afrika jövője

A legtöbb afrikai országban a népesség több mint fele 15 év alatti. Még ha mától fogva mindenhol bevezetnék, hogy csak két gyermek vállalható családonként, a teljes népesség akkor is növekedne még két évtizeden keresztül. Mindemellett a fejlődés reményteljes jelei mutatkoznak.
Afrika gyarmati múltja- kizsákmányolás, mesterséges határok, túl sok kicsi és életképtelen ország függetlenségük elnyerése után – a legfőbb forrása azoknak a szerencsétlen bajoknak, melyek mindenki számára ismerősek: polgárháborúk és helyi konfliktusok, alultápláltság és éhezés, a termőföldek elhasználódása, korrupció és rossz egészségügy. A gazdasági rangsorban a Szaharán túli országok hátul kullognak a többi fejlődő régióhoz képest. Az egy főre eső GDP növekedési ráta az 1990-es évek alatt valójában negatív volt. 2002-ben a Szaharán túli Afrika országai, 688 millió emberrel, 319 millió dollár bruttó nemzeti összterméket produkáltak, ami egy főre számolva nem haladja meg a két dollárt naponta. Ezekben az országokban él a Föld népességének 11%-ka, ugyanakkor a világkereskedelemnek mindössze 2%-a van a kezükben.
A gyarmati függetlenedés óta az élelmiszertermelés is visszaesett. Az 1960 előtt jelentős élelmiszerexportőr Afrika az elmúlt három évtized folyamán egyre inkább függött az élelmiszerimporttól és segélyektől. A Szaharán túli országokban 1974 és 1990 között az élelmiszer behozatal 185%-al az élelmiszersegély 295%-kal nőtt. 1995-ben az élelmiszer import a teljes élelemszükséglet 17%-kát tette ki.
Az megélhetés feltételei napjainkban is éppoly kiábrándítóak, mint amilyenek korábban voltak. Az ENSZ leglassabban fejlődő országokról készített listáján szereplő 34 ország közül négy kivételével az összes Afrikában található. Ez vitathatatlanul azt jelenti, hogy magas az írástudatlanság, az infrastruktúra nem megfelelő, az egészségügyi szolgáltatások kezdetlegesek. Az adósság egyike a legnagyobb fejlődést visszatartó erőknek: 2002-ben Afrika adóssága 204 milliárd dollárra rúgott, ami a GDP 64%-kát tette ki.
Némi fejlődés már történt a politikai instabilitás és társadalmi nyugtalanság csökkentésével, de még többre van szükség a gazdasági növekedés fenntartása, a tartós béke, és a méltányos jövedelemelosztás érdekében. Ezen cikk keletkezésekor (2004 júliusa) az ellenségeskedés Etiópia és Eritrea között véget ért, de a béke sérülékeny. A polgárháborúk Angola és Sierra Leone közt befejeződtek. Szudánban a békekötés előkészületben van, de Darfurban folytatódik az erőszak szétterjedése. A Kongói Demokratikus Köztársaságban a harcoló külső haderőket már visszavonták, de az instabilitás és az etnikai nézeteltérések továbbra is fennállnak. Ezen országokban a letelepítés és újjáépítés még mindig lassú: Burundi, Libéria, Ruanda, Szomália. Az innen özönlő menekültek áradata komoly zavarokat okozott a környező országokban.

Két lépés előre

Amikről eddig szó volt, azok bonyolult problémák, de egy faktor, a gyors népességnövekedés még inkább nehezíti a megoldást. Régebben azt hangoztatták, hogy Afrikának rengeteg termőföldje van, így a népességnövekedés nem jelent gondot. Az igaz, hogy Afrika népsűrűsége 24,9 fő/km2, kevesebb mint a 44,3 fő/km2 világátlag. Ez a nézet azonban nem veszi figyelembe hogy Afrikában a legtöbb földnek alacsony a termőképessége, és ki van szolgáltatva a változékony időjárás szeszélyeinek. Sokszor figyelmen kívül hagyják azt a tényt is, hogy a legtöbb nyomort és szenvedést a népességnövekedés rendkívül gyors üteme okozza. Az éves 2,5% feletti növekedési ráta magasabb, mint a múltban tapasztaltak a mostanra fejlett országokban, de magasabb a többi fejlődő ország mutatóihoz képest is. Annál is inkább így van ez, mivel a halálozási arány lecsökkent a védőoltások és az egészségügy fejlődése miatt.
A termékenység azonban továbbra is magas maradt. Az utóbbi évtizedekben a városiasodás és a hagyományos értékek hanyatlása ahhoz vezetett, hogy a társadalmilag elfogadott normák visszaszorulásával gyakoribbá vált a nem kívánt terhesség. Ettől főleg az afrikai nők szenvednek, és a nem biztonságos abortuszok magas száma – naponta tízezerre tehető azoknak az afrikai nőknek a száma, akik ehhez a módszerhez folyamodnak – is bizonyíték arra az eddig beteljesítetlen igényre, hogy kontrollálhassák termékenységüket. A családtervezéssel kapcsolatos szolgáltatások kétségbeejtően elavultak.
Vannak biztató jelek a változásra, bár ezek csak elszórtan jelentkeznek és a folyamat még mindig lassú. Az utóbbi években az afrikai kormányok globális közbenjárás hatására és a családtervezéssel foglalkozó szervezetek nyomására már elfogadják, hogy kevesebb, nagyobb időközönként vállalt szülések eredményeként egészségesebb gyermekek születnek és kisebb lesz a gyermekvállalással kapcsolatos betegségek száma és az anyai halandóság. Már csak egy fanatikus kisebbség gondolja a családtervezésről, hogy nyugati kényszer, vagy új-gyarmatosító cselszövés, amely az afrikai népesség megtizedelését célozza. Az 1994-es kairói Nemzetközi Népesedési Konferenciát (International Conference on Population and Developement) előkészítő 1992-es dakari Harmadik Nemzetközi Afrikai Népesedési Konferencia (Third African Population Conference) idejére a küldöttek már egyöntetűen úgy beszéltek a családtervezésről, mint emberi jogról és fejlődés szempontjából fontos kérdésről.
A megoldás azonban még várat magára. A Szaharán túli Afrika országaiban a férjezett asszonyok csupán 17%-a védekezik a nem kívánt terhesség ellen, szemben Észak-Afrika és a Közel-Kelet 50%-os, Dél-Ázsia 39%-os, Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni területek 76%-os, Latin-Amerika és a Karibi térség 68%-os arányával. Csak néhány országban, úgy mint a Dél- Afrikai Köztársaságban, Zimbabwében, Botswanában és Kenyában sikerült magasabb szintre hozni a fogamzásgátló szerek használatát.
Kenya erre a legdrámaibb példa. Itt a termékenység 22%-kal csökkent a '80-as évek folyamán, az egy anyára átlagosan jutó 8,3 gyermekről (1978) 6,5-re (1989). A kívánt családméret 35%-ot esett ugyanebben az időszakban 7,2-ről 4,7 gyermekre, a fogamzásgátlók használata több, mint háromszorosára emelkedett. Bár a hagyományok a nagy családokat részesítették előnyben, a sok gyerek mégsem volt kifizetődő a termőföldek korlátozott eltartóképessége miatt. Az írástudó nők magasabb aránya segítette a családmérettel kapcsolatos új szemlélet népszerűsítését. A szülők egyre nagyobb része akarja gyermekeit taníttatni, de az oktatással járó egyre nagyobb kiadások nagyon megnövelték a nagy családok taníttatásának költségeit. Így 1998-ra, az egy anyára eső gyerekek száma 4,4-re csökkent és ez az adat érvényes 2003-ban is.
De az afrikai kormányok most a gyors népességnövekedésen kívül ennek hatásai miatt is aggódnak: tény, hogy az afrikaiak háromnegyede azon 24 országban él, amelyeknek kormányai túl magasnak tartják a népességnövekedési rátájukat. A legtöbb afrikai országban a népesség több mint fele 15 év alatti, ami azt jelenti, hogy egy hatalmas elfojtott népesedési impulzus jellemző az egész kontinensen. Még Kenyában is, ha máról holnapra bevezetnék hogy családonként csak két gyerek a megengedett, a népesség még két generáción keresztül továbbra is nőne, és végül is megduplázódna.

Zsugorodó bőségszaru

A kormányokat leginkább a népességnövekedés gazdasági és szociális vonatkozásai aggasztják: hogyan biztosítják majd az iskolákat, kórházakat, munkahelyeket a következő generáció számára? Az élelmiszerellátás kérdése is megoldatlan: több régióban, különösen a Sahelben (félsivatag a Szaharától délre) a népességnövekedés túllépte az eltartó képességet, és így lehetetlenné teszi a fejlődést és a biztonságot, ami a gyermekvállalás csökkentésére bátorít.
A drasztikus populációnövekedés súlyos hatással van az afrikai természetes környezetre is. A legutóbbi fél évszázadban 500 millió hektár körüli termőföldet érintett a talajpusztulást, amelynek 65%-a mezőgazdasági termőföld. Ez a legfőbb oka annak, hogy az élelmiszertermelés csak 2%-al nő évente, s ez jóval alulmarad a népességnövekedés üteméhez képest. Az alultápláltak száma több mint duplájára nőtt a '60-as évek elején mért 100 millióról a napjainkban mért 230 millióra, s további 150 millió állandó élelmiszerhiánytól szenved s 50 millió ténylegesen éhezik. Az előrejelzések kimutatják, hogy 2025-re a régió a népesség mindössze 40%-át lesz képes élelemmel ellátni.
Noha a legtöbb afrikai megélhetése a termőföldtől függ, a földek kapacitása kimerül az őket kizsákmányolni kényszerülő emberek egyre növekvő tömege miatt, akik nem rendelkeznek a szükséges anyagiakkal, hogy pótolják a kimerülő erőforrásokat. Például a fákat 30-szor olyan gyorsan vágják ki, mint ahogy visszaültetik, így 80 millió afrikai számára nehéz tűzifát találni. Az erdőirtás és a túllegeltetés a talaj termékenységének hanyatlásához vezet. Olyan országokban, mint pl. Etiópia, hektáronként 290 tonna termőtalaj pusztulásáról szólnak a jelentések.
Ahogy a növénytakaró vékonyodik, a talaj még sebezhetőbbé válik, és elveszti kapacitását, hogy táplálja a növényeket és megtartsa a vizet. A mezőgazdasági termés csökken, és a talaj egyre jobban ki van téve az esőzések változásainak, így lesz a száraz időszakokból aszály, és azokból a periódusokból, amikor takarékoskodni kell az élelemmel, éhínség. Afrika legtöbb részében azt hallani a farmerektől, hogy egyre nehezebb megélni, a termőföldek egyre kisebbek, egyre messzebb vannak egymástól és egyre rövidebbek a parlagon hagyás időszakai. Ezek a tendenciák egyre nagyobb terheket rónak a nőkre, mivel általában ők felelősek a család zöldség, víz, és tűzifa ellátásáért.
A másik komoly probléma a víz. A világ népességének egyharmada olyan országokban él, ahol közepes vagy magas a víz ellátásra nehezedő nyomás, ahol a vízfogyasztás több mint 10%-át teszi ki a megújuló vízforrásoknak. Ezen országokból 14 Afrikában található és még másik 11 afrikai ország fog hozzájuk csatlakozni a következő 25 évben. Olyan nagy folyók száradtak ki, mint a Limpopo és a Save/Sabi amely Zimbabwén és Mozambikon át folyik az Indiai-óceánig, és csak időlegesen telnek meg vízzel. Számos jel utal arra, hogy az olyan nagy folyók, mint a Chari-Logona, a Nílus és Zambézi vize is csökkenőben van.
Afrikában a mezőgazdaság a lakosság 66%-át látja el, és ez biztosítja az alapvető exportot is. A mezőgazdaság egészséges fejlődése kulcskérdés a vidékről városba vándorlás lelassításában. De a mezőgazdaság teljes mértékben függ az állandó friss vízellátástól. A víz csökkenése egyre növekvő mértékben válik majd a gazdasági és szociális fejlődést korlátozó erővé, főleg azon országokban, ahol kevés a víztartalék, nagy a népességnövekedés és/vagy az ipar illetve mezőgazdaság gyorsan terjeszkedik.

Anyasággal kapcsolatos betegségek és halálozás

A termékeny életszakaszban lévő nők között a legtöbb afrikai országban a terhesség és a nem megfelelően végzett abortusz a vezető halálozási ok. Ez fakadhat a terhesség, illetve a szülés közbeni komplikációkból, az abortuszból vagy annak következményeiből, a szülés utáni komplikációkból, vagy olyan terhesség előtt indirekten meglévő körülményekből, amelyeket a várandósság súlyosbít.
Az anyasági halálozás, amely a nők várandóssággal és szüléssel kapcsolatos halálozási arányát méri, Afrikában magasabb, mint bármely más kontinensen, 830 halálozás jut 100.000 élve születésre ha az egész kontinenst tekintjük (2000-ben), míg a Szaharán túli Afrikában ez az érték 920. Ez azt jelenti, hogy naponta majdnem 700 leendő anya hal meg ebben a térségben. A magas halálozási arány még magasabb megbetegedési rátát takar: ugyanez (nem megfelelő abortusz ill. terhesség) nők millióit nyomorítja meg vagy sterilizálja. Minden egyes nőre, aki meghal, még további 50-100 jut, aki rövid, közepes, ill. hosszútávú betegségben szenved terhességét vagy szülését követően. A magas halálozási ráták mögött bonyolult egészségügyi és szocio-ökonómiai problémák állnak. Sok lány születik idő előtt, vagy alacsony testsúllyal, mivel a saját anyjuk is alultáplált volt, vagy túlerőltette magát a munkában. Ha túléli csecsemőkort, egy afrikai lány általában nem jut olyan táplálékhoz, ami a minimális tápanyagszükségleteit fedezi. Gyermekként gyakran annyit kell segítenie a háztartásban, ami mellett már nagyon kevés vagy semmilyen oktatásban nem részesül. Az afrikai lányok kevesebb oktatást kapnak mint fiútestvéreik, bár ez az írástudatlansági szakadék a nemek között kezd csökkenni, legalább Botswanában, Tanzániában, Swáziföldön, Zambiában és Zimbabwében. Korán férjhez kell mennie, főleg ha jó menyasszonyvételárat kínálnak, s már kislányként megtanulja, hogy legfőbb feladata annyi gyereket szülni és felnevelni, amennyit „Isten ad”. Terhessége alatt megfelelő táplálkozásra, pihenésre és egészségügyi ellátásra való igényeit igen gyakran figyelmen kívül hagyják.
Ezen okok és a nem biztonságos abortuszok óriási számának csökkentése érdekében nagyon nagy szükség van Afrikában a jobb reproduktív egészségügyi szolgáltatásokra. Ugyanezek a szolgáltatások szükségesek azért is, hogy felvegyék a harcot a nemi úton terjedő betegségekkel (szexuális úton terjedő betegségek, HIV). A WHO adatai szerint a nemi úton terjedő betegségeket a világon a legelterjedtebb panaszok közé sorolják, de a gyakorisági ráták különösen magasak a fejlődő országokban. A WHO becslése szerint 1999-ben 340 millió új megbetegedés történt világszerte a férfiak és nők 15-49 éves korosztályában, ez 12 millió szifiliszes, 62 millió gonorrheás, 92 millió clamydiás, és 174 millió trichomoniasis-os megbetegedést jelent. A világ régiói között a Szaharán túli Afrikában volt a legtöbb megbetegedés.
A terhesség alatt és születéskor ezek a betegségek vakságot, tüdőgyulladást okozhatnak a babának, míg az anyánál krónikus hasi fájdalmak, terméketlenség vagy méhen kívüli terhesség okozói lehetnek. „A szexuális úton terjedő betegségek mind terjedésükben, mind súlyos következményeikben biológiai szexizmust mutatnak. A nők hajlamosabbak megbetegedni, mint a férfiak. Annak a kockázata, hogy valaki elkapja a gonorrheát egy szexuális együttlét során - ahol az egyik fél fertőzött - egy férfi esetében 25%, egy nő esetében 50%... Ráadásul a nők az összes nemi betegségtől - az AIDS-et kivéve - jobban szenvednek, mivel ezek náluk medencei gyulladást, krónikus medencei fájdalmat, terméketlenséget, sőt még méhnyakrákot is okozhatnak.” Bizonyos szexuális úton terjedő betegségek amellett, hogy kismedencei gyulladásos betegséget és terméketlenséget okoznak – ami nagy tragédia egy fiatal afrikai nő számára – növelik a legrosszabb (és gyógyíthatatlan) szexuális úton terjedő betegség, a HIV/AIDS elkapásának veszélyét.
És itt is Afrika súlyosabban érintett, mint bármely másik régió. Az AIDS okozta halálozásban Afrika felül fogja múlni Európát, ahol az 1347-1351-es pestisjárvány 20 millió embert vitt el. 2003-ban három millió ember fertőződött meg a vírussal a Szaharán túli Afrikában. Az egész afrikai kontinenst tekintve a gyakorisági ráta eléri a 8%-ot a 15-49 év közöttiek körében. Mint a többi nemi úton terjedő betegség, az AIDS is jobban sújtja a nőket a férfiaknál: 10 fertőzött férfire 13 nő jut. A HIV vírus lappangási ideje (mielőtt az AIDS-megbetegedésben nyilvánulna meg) férfiaknál 10 év is lehet, míg ez a nőknél valószínűleg kevesebb. Az olyan faktorok, mint az alacsonyabb egészségügyi és szociális státusz, a többnejűség, más nemi betegségek, alultápláltság, fülbevalók, az ellátáshoz való hozzáférés, a nemi szervek csonkítása, a menstruáció - mind növelik a fertőzésnek való kitettséget. Mikor a nők AIDS-betegek lesznek, vagy meghalnak, a gyerekeik akkor is szenvednek, ha ők maguk nem is fertőződtek meg születéskor. Annak ellenére, hogy az AIDS pusztító hatással lesz néhány afrikai ország népességére, hosszú távú hatása a kontinens népesség növekedésére relatíve korlátozott lesz. Még a 29 legfertőzöttebb országban is 1,2 milliárd lesz a népesség 2050-ben az előrejelzések szerint, és ez csak 10%-kal kevesebb, mint amekkora az AIDS hatásai nélkül lenne. Vitathatatlan, hogy betegség egyéb hatásai a fejlődésre sokkal súlyosabbak.
Az egyik legfontosabb tényező a HIV vírus terjedésének megállítása szempontjából a politika elköteleződése. Az afrikai vezetők egyre nagyobb gyakrabban beszélnek hangosan, egyértelműen az AIDS-ről, próbálják eloszlatni a betegséggel kapcsolatos tévhiteket, bátorítják a biztonságos szexről folyatatott párbeszédet az osztálytermektől az üléstermekig.

Néhány jó hír

Afrika kilátásai javulnak a jelenleg is zajló konfliktusok, és az elcsüggesztő AIDS-statisztikák ellenére is. 2001-ben az Afrikai Unió tagjai (AU) Abujában (Nigéria) megállapodtak, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek a HIV megelőzésére, és azt az ajánlást tették, hogy fordítsák a nemzeti költségvetések 15%-át egészségügyre és HIV programok, valamint szexuális és reproduktív egészségügy programok integrációjára. A legtöbb afrikai országban ezek mellett a programok mellett nagyobb meggyőződéssel és bátrabban állnak ki. A civil szervezeteket egyre inkább elfogadják a kormányok jogos partnereiként a szexuális és reproduktív egészségügy területén. A közösségek részvételét néhol aktívan bátorítják, máshol csak próbálgatják. Eközben a nemek közti egyenlőség és méltányosság hangsúlyozása is megfigyelhető, az AU módosította alapokmányát, a nemek közti méltányosság fontosságának elismeréseképpen. A politikai elkötelezettség, a nyíltság, az eltökéltség még azt is bizonyították, hogy az AIDS visszaszorítható.
Talán még azt is mondhatnánk, hogy halvány reménysugár van a HIV visszaszorítására. Ébresztőként hatott számos afrikai vezetőre, amire már nagy szükség volt, mert megfogalmazták a szegények számos problémáját, és ez, külső nyomás ösztönzésére is a szegénység enyhítése és a HIV-vel szembeni erőfeszítés nagyobb támogatottságát is eredményezte. Látszik egy igazabb törekvés egy felelősebb és demokratikusabb kormányzásra, amely az ember-központúbb fejlődés alapja.
Mivel a családtervezés és a reproduktív egészségügyi programok nagyon jelentősek mind demográfiai, mind egészségügyi okokból, alapvető, hogy ezekbe a területekbe több, nem pedig kevesebb anyagi forrást kell fektetni. Számos program új, és tekintélyes támogatásra lesz szükségük, ahogy kiterjednek. A reproduktív időszakukban lévő nők száma növekszik, és ezzel párhuzamosan azoknak a száma, akik szeretnének fogamzásgátló szereket használni: napjainkban megközelítőleg 1 milliárd termékeny korban lévő nő él a harmadik világban, (az előrejelzések szerint 2010-re számuk elérheti az 1,2 milliárdot). Általában elmondható, hogy a fejlődő országok már megközelítőleg annyit költenek a szexuális és reproduktív egészségügyre, mint amennyit eredetileg terveztek, sőt egyesek még növelik is ezt az összeget. Sajnos azonban néhány dicséretes (főleg skandináv) kivételtől eltekintve, a legtöbb külföldi adományozó hozzájárulása stagnál vagy még csökkent is. Tény, hogy Afrika jelenlegi sikerei és új elköteleződései azt mutatják, hogy ennél többet érdemelne.

Frederick T. Sai orvos, hosszú ideje egészségügyi aktivista Afrikában, valamint Ghána miniszterelnökének tanácsadója HIV/AIDS ügyekben. A cikk eredetije az Afrika jövője: esszék David Morse tiszteletére című kiadványban jelent meg, a New York Társaság a Nemzetközi Ügyekért gondozásában.

Képaláírások:
1. Jó hírek, rossz hírek: Miközben Afrika küzd a népesedés kontrollálásáért, más problémákkal is küzd – erdőirtás, túllegeltetés, túlterhelt vízforrások. A Sabi folyó, amely ennek a fiatal nőnek a hazájában, Mozambikban található, már csak az esős évszakban folyik.
2. Éneklő diákok a zeneórán (Guinea). Általában elmondható, hogy minél iskolázottabbak a lányok, annál kisebbek lesznek a családok, és annál alacsonyabb a népesség.

VILÁG FIGYELÉS
Elõrelátás egy fenntartható világért
A népesség és problémái
Megjelent a World Watch magazin 2004. szept/okt. tematikus számában

Köszönjük Pusztai Eszter nyersfordítását, amely a lektorálás alapjául szolgált.

Földrajzi hely (amirol szól): Afrika

Történelmi korszak (amirol szól): XXI. század

Fordító (az aktuális anyag nyelvére): Simonyi Ágnes

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): World Watch Institute

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): Világ Helyzete

Nyelvi változatok: