BOCS.HU - Fenntartható Civilizáció       Elküldöm e-mail-ben! 
magyar [20060221] [egyk?perny?s] Olvasási ido: 5 perc Ott feküdtek az út mellett (Term?szet)
Amatőr természetjáró és védő vagyok. Szabadidőmben az írással is foglalkozok szintén kezdő szinten. Ezen írásomat egy közelmúltban látott esemény ihlette.
Ott feküdtek az út mellett

Ott feküdtek az út mellett. Egymás közelében, szépen sorban. Mozdulatlan testükből lassan elszállt az a különös valami, amit életnek nevezünk. Sokuk már órák vagy talán napok óta halott lehetet. Ezek nagy részét korábban megcsonkították, s levágott végtagjaik most ott hevertek a füvön, egy kupacban. Szörnyű fájdalom járhatta át testüket, de nem kiáltottak fel. Halálsikolyukat még a hóhéraik sem hallhatták. Oly néma volt, oly zajtalan. Csak a súlyos holt testek puffantak tompán, mikor a sáros avarba zuhantak.
A mészárlás alapos volt, nem hagytak túlélőt. Még a fiatalokat sem kímélték. A gyermekeket az anyuktól elválasztva, egy gazos, földdel telített árokpartra hordták. Nem fektették őket egymásmellé, mint az idősebbeket, hanem csak úgy, egy halomba, mint ahogy a megunt holmikat szokás. Öreg, megfáradt teherautó jött értük, s a gyilkosaik érzéketlenül dobálták fel őket az ütött-kopott platóra.
A helyet, ahol ez idáig éltek, felégették. Csak egy hatalmas, torz feketeség jelezte, hogy egykor itt élet volt. Több helyütt még mindig lobogott a vörös halál, a hóhérok táplálták őket a levágott csonkokkal vagy az itt maradt fiatalokkal.
Egyszerre sötét pernyeeső hullott alá, s halotti lepelként borította be a nyomorék testeket.

Senki sem volt, aki megakadályozta volna ezt az egészet. Pedig sokan mentek el a mészárlás mellett, gyalog, autóban, vagy viharvert buszon ülve.
De nem szólt senki, nem az ő dolguk volt. Tudták ennek így kell lennie, ezt kívánja meg a haladás. Éppen ezért tudomást se kell venni róla.
Meg egyébként is, csak egy kisebb erdő veszett oda.
És ilyen még sok van…

B.R. Cartwright