|
|  | |
Találatok száma: 11 | [2004-04-21]  Seán Mac Bride ír jogász születése (+1988). Az ír függetlenségi mozgalom tagjaként számtalanszor letartóztatták. Később külügyminiszter, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöke, ENSZ főtitkár-helyettes. Az Amnesty International (ld. jún. 19.) társalapítója és (1961-74) elnöke, 1968-85 az IPB (Nemzetközi Békeiroda, ld. dec. 1.) elnöke. Tanácsadó a Pápai Igazságosság és Béke Bizottságban. Az egyetlen Béke Nobel-díjas (1974), aki Lenin Béke-díjat is kapott. 1992-ben az IPB békedíjat nevezett el róla.
- + -
IPB békedíjasok:
1992: Michael D. Higgins ír emberi jogok ügyvéd, később művészetek miniszter.
1993: Hilda Lini, Vanuatu-i egészségügyi miniszter, aki elérte, hogy a békemozgalom kérdését az atomfegyverek jogszerűségéről az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) föltegye a Hágai Nemzetközi bíróságnak (csak országok és ENSZ szervezetek fordulhatnak Hágához).
1994: Mordechai Vanunu, izraeli nukleáris mérnök, akit 18 év börtönre ítéltek (ebből tíz évet magánzárkában töltött, 2004. ápr. 21-én szabadult), amiért bizonyítékokat hozott nyilvánosságra az izraeli atomfegyverkezésről.
1995: Oroszországi Katonaanyák (ld. márc. 8.).
1996: Selim Beslagic, Tuzla polgármestere, a többnemzetiségű megoldás kidolgozója a boszniai válságban.
1997: A Remény magvai csoport (ld. jan. 29.).
1998: John Hume, Európa Parlament tag (ld. jan. 18.).
1999: Barbera Gladysch, Anyák a Békéért (Németország), sokéves küzdelmükért a leszerelésért és a háborúk áldozataiért.
(háború, Nobel-díj)
[Részletek...] | [2002-04-16] Lemondott a holland kormány a srebrenicai jelentést tárgyaló válságülés után. A korábban nyilvánosságra hozott jelentés elítélte a holland kormányt, mert a helyszínen tartózkodó holland békefenntartók révén nem akadályozta meg a boszniai háborúban 1995-ben elkövetett srebrenicai vérengzést.
(háború)
[Részletek...] | [2001-11-23] A hágai Nemzetközi Törvényszék vádat emelt Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök ellen népirtás és népirtásban való bűnrészesség vádpontok alapján az 1992-95-ös boszniai háborúban játszott szerepe miatt.
(háború, törvény)
[Részletek...] | [1999-04-20] Egy amerikai (Littleton, Colorado) középiskola két (17 és 18 éves) diákja bőröndnyi fegyverrel érkezett és 46 perces lövöldözés során tizenkét diákot és egy tanárt megöltek, 23 társukat megsebesítették, végül főbe lőtték magukat. Saját készítésű bombáik fel sem robbantak, melyekkel eredetileg közel 250 ember megölésére készültek.
A sebesült túlélők elbeszélése szerint az áldozatok egyikétől, a 17 éves Cassie René Bernalltól (szül. 1981. nov. 6.) a könyvtárban fejéhez szorított pisztollyal megkérdezték, hisz-e Istenben, s amikor igent mondott, meghúzták a ravaszt. (She said yes címmel dokumentumregényt jelentetett meg róla a Bruderhof erőszakmentes keresztény közösség.)
A fiúk Hitler csodálói voltak, ezért választották annak születésnapját tettükhöz. Kiderült, hogy tettük által nagy hírnévre akartak szert tenni. Előre bejelentették az interneten, s azt is megbeszélték, melyik hollywoodi rendező fog róluk filmet készíteni (nem találták el, Gus Van Sant forgatott Arany Pálma díjas (2003) drámát az esetről Elephant címmel).
A littleton-i mészárlás mintájára és inspirálására azóta számos iskolai lövöldözés történt (tizenhat az USA-ban, három Németországban, egy-egy Svédországban, Hollandiában, Kanadában, Bosznia-Hercegovinában), az elkövetők életkora 6 és 19 év között mozgott.
A házkutatás során sok erőszakos videó és videojáték került elő. A szülőket nem érdekelte, mit csinálnak a fiúk. Észre sem vették, mikor az interneten megrendelt, házhoz szállított fegyvereket átvették.
Gus Van Sant érzékeny fényekkel festett doklírája felvillant néhány lehetséges kiváltó okot: Amerikában könnyen beszerezhető fegyvereket, közönyös szülőket, valós problémákra nem figyelő tanárokat, erőszakra szoktató videojátékokat …
- - - - - - - - - -
(halál)
[Részletek...] | [1995-12-14] Az 1992-ben kezdődött, több mint kétszázezer ember életét követelő boszniai háború végét jelentő daytoni békemegállapodást, amelyet 1995. november 21-én kötöttek, hivatalosan aláírták Párizsban.
A háború talán legfőbb gyökere az ún. demográfiai megszállás volt: 1961-ben Bosznia-Hercegovina lakosságának még csak 26 %-a volt muzulmán, 1991-ben már 44 %-a.
- + -
„Miért van az, hogy korunkban a muzulmánok sokkal gyakrabban keverednek erőszakos konfliktusba más muzulmánokkal ill. nem-muzulmánokkal, mint más civilizációk népei? … A legfontosabb tényező a muzulmán társadalmak demográfiai robbanása. A 15-30 év közti férfilakosság megnövekedett aránya természetes forrása lett az iszlámon belüli és kívüli instabilitásnak és erőszaknak. Bármilyen más erők is működnek még, ez a tényező önmagában is elegendő magyarázat a muzulmán erőszakhullámhoz.” (Huntington)
(háború)
[Részletek...] | [1994-02-05] 69 ember halt meg egy piac bombázásakor Sarajevoban (Bosznia).
[Részletek...] | [1981-11-06] Egy amerikai (Littleton, Colorado) középiskola két (17 és 18 éves) diákja bőröndnyi fegyverrel érkezett és 46 perces lövöldözés során tizenkét diákot és egy tanárt megöltek, 23 társukat megsebesítették, végül főbe lőtték magukat. Saját készítésű bombáik fel sem robbantak, melyekkel eredetileg közel 250 ember megölésére készültek.
A sebesült túlélők elbeszélése szerint az áldozatok egyikétől, a 17 éves Cassie René Bernalltól (szül. 1981. nov. 6.) a könyvtárban fejéhez szorított pisztollyal megkérdezték, hisz-e Istenben, s amikor igent mondott, meghúzták a ravaszt. (She said yes címmel dokumentumregényt jelentetett meg róla a Bruderhof erőszakmentes keresztény közösség.)
A fiúk Hitler csodálói voltak, ezért választották annak születésnapját tettükhöz. Kiderült, hogy tettük által nagy hírnévre akartak szert tenni. Előre bejelentették az interneten, s azt is megbeszélték, melyik hollywoodi rendező fog róluk filmet készíteni (nem találták el, Gus Van Sant forgatott Arany Pálma díjas (2003) drámát az esetről Elephant címmel).
A littleton-i mészárlás mintájára és inspirálására azóta számos iskolai lövöldözés történt (tizenhat az USA-ban, három Németországban, egy-egy Svédországban, Hollandiában, Kanadában, Bosznia-Hercegovinában), az elkövetők életkora 6 és 19 év között mozgott.
A házkutatás során sok erőszakos videó és videojáték került elő. A szülőket nem érdekelte, mit csinálnak a fiúk. Észre sem vették, mikor az interneten megrendelt, házhoz szállított fegyvereket átvették.
Gus Van Sant érzékeny fényekkel festett doklírája felvillant néhány lehetséges kiváltó okot: Amerikában könnyen beszerezhető fegyvereket, közönyös szülőket, valós problémákra nem figyelő tanárokat, erőszakra szoktató videojátékokat …
- - - - - - - - - -
(születés)
[Részletek...] | [1945-11-29] Kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot, amelyhez Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Crna Gora (Montenegró) tartozott. A miniszterelnök és a külügyminiszter Joszip Broz Tito lett.
[Részletek...] | [1914-08-03] Leplombált vagonokban kitoloncolták Németországból a Konstanzban aug. 1-én kezdődött találkozó 11 más országból érkezett küldöttségeit, akik ott megalakították a Világszövetséget a nemzetközi barátság elősegítésére az egyházak által.
A háború alatt az egyes országokban kifejlődő Kiengesztelődés szövetségek 1919 októberben (Bilthoven, Hollandia) hozzák létre a Kiengesztelődés Nemzetközi Szövetségét (International Fellowship of Reconciliation, IFOR) minden vallás békecsoportjai számára.
Az IFOR tagjai közül máig hatan kaptak Béke Nobel-díjat (vö. jan. 8., 10., 14., 15., aug 14., és 1980-ban Adolfo Perez Esquival argentin tag).
A 60-as években eroszakmentesség tréningeket tartottak egész Latin-Amerikában, ahol ennek eredményeképpen megszületett a Servicio Paz y Justicia (Serpaj), a latin-amerikai mozgalom az igazságosságért és békéért. 1993-tól egyik gazdája a Balkán Békecsoportnak.
Amikor a boszniai NATO akciót IFOR-nak (Implementing FORce) nevezték el, az igazi IFOR széleskörű tiltakozó kampányt folytatott, melynek eredményeként egyrészt sokkal ismertebb lett, másrészt a NATO akciót átnevezték SFOR-nak.
www.ifor.org
(háború, Nobel-díj, tilt)
[Részletek...] | [1904-01-26] Seán Mac Bride ír jogász születése (+1988). Az ír függetlenségi mozgalom tagjaként számtalanszor letartóztatták. Később külügyminiszter, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnöke, ENSZ főtitkár-helyettes. Az Amnesty International (ld. jún. 19.) társalapítója és (1961-74) elnöke, 1968-85 az IPB (Nemzetközi Békeiroda, ld. dec. 1.) elnöke. Tanácsadó a Pápai Igazságosság és Béke Bizottságban. Az egyetlen Béke Nobel-díjas (1974), aki Lenin Béke-díjat is kapott. 1992-ben az IPB békedíjat nevezett el róla.
- + -
IPB békedíjasok:
1992: Michael D. Higgins ír emberi jogok ügyvéd, később művészetek miniszter.
1993: Hilda Lini, Vanuatu-i egészségügyi miniszter, aki elérte, hogy a békemozgalom kérdését az atomfegyverek jogszerűségéről az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) föltegye a Hágai Nemzetközi bíróságnak (csak országok és ENSZ szervezetek fordulhatnak Hágához).
1994: Mordechai Vanunu, izraeli nukleáris mérnök, akit 18 év börtönre ítéltek (ebből tíz évet magánzárkában töltött, 2004. ápr. 21-én szabadult), amiért bizonyítékokat hozott nyilvánosságra az izraeli atomfegyverkezésről.
1995: Oroszországi Katonaanyák (ld. márc. 8.).
1996: Selim Beslagic, Tuzla polgármestere, a többnemzetiségű megoldás kidolgozója a boszniai válságban.
1997: A Remény magvai csoport (ld. jan. 29.).
1998: John Hume, Európa Parlament tag (ld. jan. 18.).
1999: Barbera Gladysch, Anyák a Békéért (Németország), sokéves küzdelmükért a leszerelésért és a háborúk áldozataiért.
(háború, Nobel-díj)
[Részletek...] | [1878-07-13] sszeült és egy hónapig tartott az orosz-török háborút lezáró berlini kongresszus. A végén az európai nagyhatalmak szerződése több állam - például Szerbia és Montenegro - függetlenségét is elismerte, míg más országok idegen uralom alá kerültek. Anglia ekkor kapta meg Ciprust, Oroszország pedig Besszarábiát és Örményországot. Az Osztrák-Magyar Monarchia szabad kezet kapott Bosznia és Hercegovina megszállására.
(háború)
[Részletek...] |
|
