Az egészségügyben dolgozó nõket 1985-ben látták el katonakönyvvel egy sokkal korábbi, de nyilvánosságra nem hozott törvény alapján. Vajon megváltozott a törvény is?
Egy székesfehérvári katolikus bázisközösség tagjai közül két fiatalasszony egyszerûen szemétkosárba dobta az ennek elõkészítéséül szolgáló, postán kapott adatlapot. Az adminisztráció nem is kereste õket a továbbiakban. Egy harmadik fiatalasszonyt a kórház igazgató fõorvosa próbált rábeszélni a katonakönyv átvételére, de miután kitartott, az ügy elaludt. Egy negyedik és ötödik fiatalasszonyt a hadkiegészítõ parancsnokságra hívattak be, de õk sem ijedtek meg s a beígért következmények ellenére nem történt semmi. Két egészségügyi szakközépiskolában érettségi elõtt álló lány számára az igazgató az érettségizés feltételéül szabta az adatlap kitöltését és közölte, hogy erre a pályára nem kerülhet olyan, aki nem hajlandó átvenni a katonakönyvet. Ezért az adatlapot kitöltötték. Csak egyikük került egészségügyi munkakörbe, õ a munkába állás után a hadkiegészítõ parancsnokságon nem vette át a katonakönyvet. Pénzbírsággal és állásvesztéssel fenyegették, de azután semmi nem történt.
Így visszatekintve nem érzõdik már, milyen félelmetes volt az az önkény, amely a nõket, az élet szülõit és táplálóit is belekényszerítette az erõszakszervezetbe. Ebben a közösségben az érintett nõk a férfiaknál egyértelmûbben visszautasították a részvételt a hadseregben.