BOCS Homepage


Adalbert Stauffer: Az engedelmesség nélküli morál

(Stauffer 1959-es, Die Botschaft Jesu damals und heute c. könyvének 2. fejezete, rövidített fordítás.)

Az új morálról szóló jézusi üzenetben az engedelmesség szócsalád egyáltalán nem fordul elõ. A Názáreti Jézus nem szereti ezeket a szavakat. Ez a tény annál feltûnõbb, minthogy ezekkel a szavakkal a Jézus elõtti és utáni etikában mindenütt találkozunk. Sõt, az engedelmesség alapvetõ fogalom az ószövetségi és a késõ zsidó, de a páli és az egyházi etikában is. Ez annyira köztudott, hogy beérhetjük néhány utalással.

Az ószövetségben az engedelmesség minden morálnak az alaki elve. Isten beszél, az ember hallgatja. Isten parancsol, az ember engedelmeskedik. Isten a maga akaratát egyszer s mindenkorra közölte a Tórában, a kegyes héber pedig az Isten akaratközlésének minden HA és DE nélkül, kérdezés és ellentmondás nélkül engedelmeskedik. A Tóra minden etikának a mértéke. Amit a Tóra parancsol, az jó, mert az Isten hagyta meg. Amit a Tóra tilt, az rossz, mert Isten így állapította meg. Ez a tóramorál.

A kumráni szövegekben is az Isten hangjára való hallgatásról, a parancsolatok iránti engedelmességrõl olvasunk. Itt azonban hozzájön még az igazság tanítója iránti engedelmesség, az õ bûnbánat-követelése iránti engedelmesség és az õ tóramagyarázata iránti engedelmesség. A kumráni gyülekezetben különleges szerepet játszik a rendtagok vak engedelmessége a rendi fegyelem (diszciplína), a rendi felsõbbség (elöljárók) és a rangidõs rendtársak iránt. (Így az egész élet a szerzetesrendben az engedelmesség naponkénti iskolája.)

A rabbinista etika sok gyakorlati részletben különbözik a kumránitól. De ez is mindenestõl engedelmesség-etika. A Tóra (az Isten kinyilvánított, kinyilatkoztatott akarata) meg nem másítható, vissza nem vonható és minden vita nélkül érvényes. Minden egyes parancsnak és betûnek azonos a fontossága, ugyanaz a súlya mindegyiknek, és egyenként mindegyiknek megvan ugyanaz a súlya, mint az egész kódexnek. Ezért a rabbik elvetették, hogy a Tóra természetjogi axiómákból származna, s mindig tiltakoztak minden olyan tóraszisztematika ellen, amely különbséget tett a nagy és a kis, az elsõdleges és a másodlagos, az általános és a speciális parancsok között. Istennek tetszett ezt a konkrét parancsot kibocsátani. Senkinek sem szabad az okok után kérdezõsködnie. Minden szellemi erõfeszítést a gyakorlati magyarázatra kell koncentrálni. "Magasabb szinten áll az, aki parancsra cselekszik, mint aki nem parancsra cselekszik."

Az újszövetségi könyvekben az engedelmesség és engedelmeskedni szó, az alávetettnek lenni kifejezés és ezek származékai összesen 87-szer fordulnak elõ. Jézusnál soha, Márknál kétszer, Máténál háromszor, Lukácsnál (két iratában) tizenegyszer, a páli levelekben 43-szor, a deuteropaulini írásokban 27-szer, a Jakab-levélben egyszer, az öt jánosi iratban egyszer sem. A statisztikai adatok olyan egyértelmûek, amilyenek csak lehetnek és azt mutatják: az engedelmesség terminus Pálnak a kedvenc fogalma. Nem Jézustól származik az elõszeretet e fogalom iránt. Nem is az õsgyülekezettõl. Akkor honnan? Kétségtelenül a jeruzsálemi tóraiskolából. Itt a páli gondolkodásnak egy rabbinista örökségbõl származó darabjára bukkantunk, talán a legjelentõsebb ilyenre. Pál nemcsak szereti a rabbinista engedelmesség-terminológiát, hanem még abban is élvezetet talál, hogy semmiképpen és egyáltalán nem tud eleget tenni annak. Ádám engedetlenségével kezdõdött minden rossz a világban (Róm 5,19). Jézus Krisztus engedelmessége minden üdvnek az alapja (Róm 5,19; Fil 2,8). A hit engedelmessége a keresztyén kegyesség alfája és ómegája, engedelmesség Isten iránt, Krisztus iránt, az evangélium iránt, az új tanítás törvénye iránt, engedelmesség Pál apostol iránt és az õ bizalmas emberei, megbízottai iránt, engedelmesség az alattvalók részérõl a felsõbbség iránt (Róm 14,1-5), engedelmes alárendeltség a feleség részérõl a férje irányában. Olyan alárendelteknek kell lenniök, ahogyan a Tóra parancsolja (1Kor 14,34), ahogyan az illik az Úrban (Kol 3,18). Ez az engedelmesség-morál iskolát hozott létre (deuteropaulini levelek, páli befolyás a Lukács-féle iratokban).

Csak a jánosi iskolában gondolkodtak és tanítottak másképpen. Ott éppen olyan immunisak maradtak e ponton Pállal szemben, mint egyébként Kumránnal szemben.

A páli engedelmesség-etikának semmi köze sincs a Názáreti Jézushoz. Van viszont óriási elõtörténete Mózestõl Gamálielig, és hatalmas, sokoldalú hatása mindmáig.

A jelszavukra gondolunk: a törvény, az törvény, a parancs, az parancs, én csak a kötelességemet teszem. A katonaeskü 'csodálatos' találmányára gondolunk. A kormány bevezeti az általános hadkötelezettséget. A behívottaktól esküt kényszerít ki, amely ezeknek az embereknek a lelkiismeretét a kormánynak és generálisainak a parancsaihoz fogja kötni. Ki ez a kormány? Talán egy monarchia, amely hadseregével örökösödési vagy gyarmati háborút akar vívni. Talán egy diktátor, aki pozíciójának kiépítéséért küzd. Talán egy parlamentáris többséggel rendelkezõ kormány, amely a kisebbség akarata ellenére készít elõ s vezet háborút és az ehhez a kisebbséghez tartozó férfiakat akaratuk ellenére kaszárnyákba viszik és tûzvonalba küldik. ...Az ilyen kormány politikai ellenfeleitõl esküt kíván, amelyben azoknak el kell kötelezniök magukat lelkiismeretileg vak engedelmességre és meggyõzõdésük feláldozására. Mit fognak az ilyen kormányoknak a generálisai követelni, mihelyt letették nekik az esküt? Érthetetlen tömeghalált kilátástalan hadjáratokban? Halált hordozó rakéták kioldását és atombombák ledobását? Túszok agyonlövését és foglyok megkínzását? Bordélyba hurcolandó lányok kiválogatását egy kiéheztetett városban? Egy partizánfalu összes férfi-, nõ- és gyermeklakosának a lemészárlását? Egy nemzetiség vagy faj megsemmisítését? És mindezt az eskü nevében, a lelkiismeret nevében, a katonai kötelességteljesítés nevében? Parancs, az parancs...

Senki se mondja azt, hogy ilyen lelkiismereti teher elképzelhetetlen keresztyén államférfiak rendszere mellett.

1014 nyarán II. Baziliusz bizánci császár Neumitznál aratott gyõzelme után 15 000 bolgár hadifogolynak szúratta ki a szemét és ilyen állapotban küldte õket vissza Sámuel cárhoz, aki az iszonyattól és a rémülettõl meghalt. Ezután Baziliusz lemészároltatta az asszonyokat és a gyermekeket a bolgár falvakban. Egy õrültnek a vérszomja? Egyáltalán nem, hanem a bizánci államérdek, ami bámulatosan bevált. "Kétszáz évre eltûntek a bolgárok a történelembõl." De - mondják erre némelyek - ilyesmi csak a pszeudokeresztyén keleten történhet meg, de a szuperkeresztyén nyugaton nem. Ez is tévedés. 1208-ban Citeaux-i Arnold keresztes háborút hirdetett az albigensek ellen. A katolikus csapatok bevonultak Béziers-be. A parancs lerohanásszerû támadásra szólt, amelyben minden eretneket le kell mészárolni. Néhány katona lelkiismeretét elfogta a szorongás és bátorságot vettek arra, hogy megkérdezzék: "Hogyan tudjuk megkülönböztetni az eretnekeket és a katolikusokat egymástól?" Az abbé így válaszolt: "Te csak öld õket mind halomra, az Úr megismeri az övéit." Az eredmény körülbelül 20 000 halott. Parancs, az parancs...

Néhány éve Németországban publikáltak egy táblázatszerû áttekintést a világtörténelem folyamán elkövetett tömeggyilkosságokról. Ha a meggyilkoltak számát idõszámításunk 325. és 1912. esztendeje között nézzük, akkor a következõ eredmény adódik: 24,321.000 embert semmisítettek meg keresztyén parancsra és végrehajtással. És ha a szám túloz, az is bõven elegendõ. Sokmillió védtelen, fegyvertelen férfit, nõt és gyermeket irtottak ki keresztyén urak parancsára és keresztyén parancsvégrehajtók keze által. Parancs, az parancs...

Az ilyen milliós számértéknél az emberi képzelõerõ köztudott módon kikapcsol. Ragadjunk ezért csak egyetlen esetet ki a keresztyén fejedelmek korából. III. Albrecht bajor-müncheni trónörökös herceg 1432-ben titokban, de jogerõs és érvényes házasságot kötött az augsburgi Baderstochter Ágnessel, és a Duna melletti Straubing kastélyban udvartartásuk körében éltek. Az uralkodó herceg családpolitikájának azonban ez a 'nem rangbéli' meny nagyon is útjában volt. Az istenfélõ honatya 1436 októberében néhány napra elcsalta valamilyen ürüggyel fiát Straubingból, õ maga pedig személyesen megjelent ott és megparancsolta a hóhérnak, hogy fojtsa meg a fiatalasszonyt. Kísérletet sem tettek a házasság felbontására. A hóhér tehát összekötözte Ágnes kezét és lábát és bedobta õt a Dunába. Az egyik zsineg azonban kioldódott és a szerencsétlen nõ partra vergõdött és segítségért kiáltott. De senki sem sietett segítségére, hanem a hóhér sietett vissza hozzá és az asszony hosszú szõke haját botra tekerte és a bot segítségével a vízbe nyomta, míg áldozata megfulladt. Parancs, az parancs...

A kötelezõ katonai szolgálatra behívottat az engedelmesség nevében kényszerítik. Talán Jézus Krisztus nevében. Az Õ nevében azonban soha nem volt szabad és ma sem szabad ennek történni. Mert a Názáreti Jézus - minden feltárt és hozzáférhetõ forrás alapján mondhatjuk - az engedelmesség szót soha nem vette ajkára.

De az engedelmesség nélkül való morál nem vezet-e a morális anarchia, a káosz, a nihilizmus eluralkodásához? A tényleges veszély egyáltalán nem olyan nagy, mint gondolná az ember. Mert ameddig vannak kormányok és generálisok ezen a világon, addig ezek fegyházakkal és haditörvényszékekkel 'gondoskodnak' a kívánt engedelmességrõl a morál nélkül is. Az engedelmesség nélküli morál nem jelent általános veszélyt. De azt is meg kellene kérdeznünk nagyon komolyan, hogy az engedelmesség-etika kevésbé veszélyes-e. Van-e benne valami immunitás a visszaéléssel és perverzióval szemben?

1946 áprilisában Rudolf Höss SS-Ober-sturmahnführer a Nürnbergi Bíróság elõtt állt. Ez írja róla a Nürnbergi Per német gyûjteményes kötete: "Bénító rémületet keltett a bírák, a védõk és a vádlottak között. Ez az ember, Rudolf Franz Ferdinand Höss, az auschwitzi tábor parancsnoka volt. Itt egy igazi tömeggyilkos beszél és ad számot... olyan nyugodtan, mintha egészen magától értetõdõ dolgokról lenne szó." 1946 májusában Hösst Lengyelországba szállították és 1947 áprilisában Auschwitzban felakasztották. A krakkói vizsgálati fogságban nyugodt és tisztán olvasható kézírással lírai címen írta meg memoárját: "Meine Psyche, Werden, Leben und Erleben" (Lelkem, fejlõdésem, életem és élményem). ...Nemcsak arra büszke, hogy lojális parancsvégrehajtó volt, nemcsak arra, hogy korrekt hóhér volt (aki áldozatait megkímélte minden olyan félelemtõl és testi kíntól, ami csak elkerülhetõ volt), hanem mindenekelõtt arra volt büszke, hogy engedelmességbõl az õ (valóságos vagy feltételezett) emberbaráti 'pszichéjét' teljes keménységgel képes volt embertelenségre kényszeríteni. Rudolf Höss, a milliókat legyilkoló hóhér ezt mutatja be önmaga ábrázolásánál, mint vezérmotívumot. Ez csak egy határesete az engedelmesség-etika szellemének. Ezért hadd idézzük:

"Amikor az SS-birodalmi vezér, Heinrich Himmler személyesen közölte velem 1941 nyarán a parancsot, hogy Auschwitzban készítsem elõ a helyet tömegek megsemmisítésére, és a megsemmisítést vigyem is majd véghez, a legkevésbé sem tudtam képet alkotni ennek mértéke és kihatása felõl... Nem elmélkedtem felette és nem fontolgattam - vettem a parancsot és végrehajtottam. Hogy a zsidók megsemmisítése szükséges-e vagy nem, arról nem engedhettem meg magamnak, hogy véleményt alkossak, minthogy annyira nem láttam át a dolgot... "A Führer parancsol és mi engedelmeskedünk" - ez nemcsak jelszó volt számunkra. Ezt halálosan komolyan gondoltuk. Elfogatásom óta ismételten mondták nekem, hogy azt a parancsot én el is utasíthattam volna, sõt hogy én Himmlert agyon is lõhettem volna. Nem hiszem, hogy az SS-Führerek ezrei között csak egyetlenegy is volt, aki egy ilyen gondolatot magában megszületni engedett volna... Bár Himmler néhány kemény parancsa miatt sok SS-Führer morgott és mérgelõdött, de mindet végrehajtotta... egyik sem mert volna kezet emelni rá, még legtitkosabb gondolatában sem. Az õ személye, mint SS-Reichsführer érinthetetlen volt. Minden elvi és alapvetõ parancsa a Führer nevében szólt és szent volt..."

Az elsõ elgázosítási kísérleteket 1941 õszén folytatta Höss orosz hadifoglyokkal... "Az orosz hadifoglyok meggyilkolásából akkor nem csináltam gondot magamnak. Parancsolták és én végrehajtottam. De meg kell mondanom, hogy megnyugtatóan hatott rám ez az elgázosítás, mivel belátható idõn belül el kellett kezdenem a zsidók tömegeinek megsemmisítését... Iszony fogott el az agyonlövetés gondolatától, ha azt tömegeknél kell alkalmazni, és nõkre és gyermekekre. Most tehát megnyugodtam, hogy megspórolhatjuk magunknak mindezt a vérfürdõt és hogy az áldozatok is az utolsó pillanatig megkíméltek lesznek... Éppen ez okozta nekem a legnagyobb gondot, ha arra gondoltam, miként festette le Eichmann a zsidóknak kommandók általi lekaszabolását. Iszonyatos jeleneteknek kellett ott lejátszódniok: a meglõttek és megsebesültek elfutottak, a már sebeikben vergõdõket - asszonyokat és gyerekeket - kellett legyilkolni. A bevetett kommandók soraiban számosan öngyilkosok lettek, mert nem bírták elviselni a vérben való gázolást. Néhányan megõrültek."

Itt látható egy parancselfogadónak az engedelmesség-morálja, ördögi következményeivel együtt. Senki sem fogja emiatt az egész engedelmesség-etikát mindenestõl elvetni.

De aki megérzi a perverzió veszélyét, az talán jobban meg fogja érteni, miért számûzte Jézus az engedelmesség fogalmát saját üzenetébõl. Principiis obsta. Már az elején ellene kell állni!

"Ha a Fiú tesz benneteket szabaddá, akkor valósággal szabadok lesztek." (Jn 8,36)

A Nagy Inkvizítornak igaza volt, amikor így szólt a Názáreti Jézushoz: "Mit teszel? Ahelyett, hogy uralkodnál a lelkiismereten, csak még elmélyíted azt... Ahelyett, hogy az emberek szabadságát a kezedbe kaparintanád, a szabadság határait még kitágítod. A te óhajod az volt, hogy az ember felszabaduljon a szeretetre. Szabadon kell nekik téged követni úgy, hogy te vonzod és te ragadod meg õket. Ahelyett, hogy a régi kemény törvényeknek engedelmeskednék az ember, mostantól kezdve szabadsága van arra, hogy szívében saját maga döntse el, mi a jó és mi a rossz, és ennél a te példádat tartja szeme elõtt. Sohasem gondoltál arra, hogy az ember vitába száll majd a te igazságoddal és megtagadja majd a te példádat, ha õt a te igazságod ilyen teherrel nyomorítja meg, mint a jó és a rossz közötti választás? ... Mi a te cselekedeteidet megjavítottuk... Az ember vágyódik... egy Úrra, akinek átadhatja a lelkiismeretét... Mi meggyõzzük arról az embereket, hogy csak akkor lehetnek szabadok, ha megszabadulnak a szabadságuktól a mi javunkra és átadják magukat nekünk... Nem lesz elõttünk titkuk, s mi majd egyszer megengedjük nekik, máskor meg megtiltjuk, hogy asszonyukkal vagy szeretõjükkel éljenek, gyermekük legyen vagy ne legyen; minden az õ engedelmességüktõl függ és õk örömmel és rajongó elragadtatásban adják át magukat nekünk...

Itt látható a Nagy Inkvizítor világa, az "okos és félelmes" szellemnek a birodalma, az engedelmesség morálja. Dosztojevszkijnek igaza van. Jézus elutasította ezt a világot és meghirdette a szabadság birodalmát. Jézus kiutasította, kitagadta, számkivetette az engedelmesség fogalmát és ma is szembefordul öt évezred etikai tradíciójával, hogy egy egészen új morált építsen fel.

****

Az új morál jézusi üzenetében az engedelmesség, engedelmeskedni szavak egyáltalán nem fordulnak elõ.

Ez a tény annál feltûnõbb, minthogy ezekkel a szavakkal a Jézus elõtti és utáni etikában mindenütt találkozunk.

Az engedelmesség Pálnak a kedvenc fogalma.

Csak a jánosi iskolában gondolkodtak, tanítottak másként.

A behívott emberektõl esküt kényszerít ki, a lelkiismeretüket a kormánynak s generálisainak a parancsaihoz köti.

Egy õrült vérszomja? Egyáltalán nem, hanem államérdek, ami bámulatosan bevált.

"Hogyan tudjuk megkülönböztetni a katolikusokat az eretnekektõl?" Az abbé: "Csak öld mindet halomra, az Úr megismeri az övéit."

Sokmillió védtelen férfit, nõt és gyermeket irtottak ki keresztyén parancsra és keresztyén parancsvégrehajtók.

Parancs, az parancs...

Arra volt büszke, hogy engedelmességbõl az õ emberbaráti 'pszichéjét' képes volt embertelenségre kényszeríteni.

Nem elmélkedtem - vettem a parancsot s végrehajtottam.

Minden parancsa a Führer nevében szólt és szent volt.

A kommandók soraiban számosan öngyilkosok lettek.