Nemzetünk felett újból sötét felhõk tornyosulnak. Ebben az órában fontos az, amit cselekszünk. Szavahihetõségünk döntõ külföld és magunk felé. Népünk igazi megkérdezése nélkül a magyar püspökök úgy határoztak, hogy Mindszenty József hercegprímás úr földi maradványait ez év májusának elsõ napjaiban hozzák Máriacellbõl haza és Esztergomban helyezzék örök nyugalomra. E döntés és annak kivitelezése ellen a külföldi és ottani magyarság jelentõs részével tiltakozunk.

Az elhunyt bíboros végakaratát élõszóval a leghatározottabban személyes titkárának, msgr. Mészáros Tibornak többször is kinyilvánította e szavakkal:

"Tibor, engem csak akkor vigyetek haza, ha az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot."

E végakaratot most lábbal tiporják azok, akik még a legutóbbi idõkben is mocskolták, gyalázták, a történelem által fényesen igazolt tanúságtételét agyonhallgatták, azok, akik békepapi és békepüspöki pályafutásukat a kommunizmussal való szoros és gyakorlati együttmûködésüknek köszönhetik. Élükön jár Paskai László bíboros, aki a nemzeti sajtóban sem a gyászos emlékû Rákosi Mátyást, hanem az igazságtalanul meghurcolt, megkínzott Mindszenty József hercegprímást nevezte meg a mai áldatlan helyzet okának és felelõsének. Most ezek akarják gyalázatos viselkedésüket Mindszenty József bíboros hamvainak ünnepélyes hazahozatalával elpalástolni és a magyar népet szó szerint bolondítani. A legelemibb tisztesség és becsületérzés kötelez bennünket, hogy ellenálljunk ennek a gyalázatos szándéknak. Meggyaláztak bennünket, magyarokat, mint talán soha történelmünk folyamán: itt az ideje, hogy véget vessünk e gyalázatnak. Maradjon a szegény bíboros a máriacelli búcsújáróhelyen, ahol évek óta tömegesen látogatják magyarok a világ minden részérõl, amíg végakarata be nem teljesül. Búcsújárás mindig hitünk ünneplése, de egyúttal vezeklés is. Erre a vezeklésre van népünknek ma leginkább szüksége. Ha a koldusbotra juttatott magyarok tömegesen bûnhõdnek a közelmúlt, de több mint negyven évig tartó, nyomasztó idejéért, itt van az ideje, hogy a mások nyomorán busásan élõk is mellüket verjék, vezekeljenek. A vezeklõk soraiban elsõ helyen kell, hogy legyenek a magukat lejáratott békepüspökök és a békepapok. A hívek egyházba vetett bizalmát dobták oda koncként az egyházüldözõ ávónak csak azért, hogy megmeneküljenek a börtöntõl és a szenvedéstõl. Életében kerülték, agyonhallgatták, mint a bélpoklost, legalább hamvai elõtt legyen annyi bátorságuk, hogy megvallják életük szégyenét és nyíltan bocsánatot kérjenek az élet Urától és a magyarok Nagyasszonyától.

Msgr. Mészáros Tibor
Mindszenty J. hercegprímás haláláig titkára
Máriacell, 1991. március 2.