|
Az egyházi elítélések ill. rehabilitálások, szentté avatások mögötti indítékokra, politikai szövevényekre figyelmeztet Jean d'Arc, szent Johanna története, akit az inkvizíció boszorkányként megégetett, késõbb pedig rehabilitálták, boldoggá, majd szentté avatták.
Shaw: Szent Johanna
A veszprémi társulat vendégelõadásában nyûgözte le a nézõket Shaw színmûve. Johanna varázsos egyénisége, tiszta, határozott beszéde, céltudatossága mindenkit - parasztot, katonát, királyt - hatása alá von. Shaw többször kiemeli, hogy csak attól lehet az, aki - hogy figyel a benne megszólaló Hangra. De a 'tanító egyház' nem tûrheti, hogy egy parasztlány kerüljön közvetlen kapcsolatba Istennel. Ez megtörné a vak engedelmesség szabályát, amelyet egyházi és világi hatalom egyaránt megkövetel.
A történelem fintora, hogy az erõviszonyok gyors megváltozása már negyedszázaddal késõbb újabb koncepciós pert hoz: most már Johanna emlékének rehabilitálása szükséges a hatalom szentesítéséhez. A darab egy álomképben elvezet egészen a századunk elején történt szentté avatásig. De amikor Johanna megkérdezi: "Támadjak-e fel halottaimból és jöjjek-e vissza közétek mint eleven leány?" - Shaw rámutat, hogy a meggyilkolt prófétáknak emelt síremlékek nem jelentik azt, hogy a mai prófétákat már nem gyilkolják meg. Ugyanis ezt a szilárd lelkû fajtát csak holtában lehet (egy)háziasítani.
Ez a válasz Johanna utolsó kérdésére: "Miért nem lehet, hogy a szenteket még életükben rehabilitálják?" S talán itt és ma ez az oka annak is, hogy Mindszenty 'rehabilitálása' könnyebb, mint Bulányi Györgyé. - szentecske -
|