BOCS Homepage


Az egyházi elítélések ill. rehabilitálások, szentté avatások mögötti indítékokra, politikai szövevényekre figyelmeztet Jean d'Arc, szent Johanna története, akit az inkvizíció boszorkányként megégetett, késõbb pedig rehabilitálták, boldoggá, majd szentté avatták.

Shaw: Szent Johanna

A veszprémi társulat vendégelõadásában nyûgözte le a nézõket Shaw színmûve. Johanna varázsos egyénisége, tiszta, határozott beszéde, céltudatossága mindenkit - parasztot, katonát, királyt - hatása alá von. Shaw többször kiemeli, hogy csak attól lehet az, aki - hogy figyel a benne megszólaló Hangra. De a 'tanító egyház' nem tûrheti, hogy egy parasztlány kerüljön közvetlen kapcsolatba Istennel. Ez megtörné a vak engedelmesség szabályát, amelyet egyházi és világi hatalom egyaránt megkövetel.
A történelem fintora, hogy az erõviszonyok gyors megváltozása már negyedszázaddal késõbb újabb koncepciós pert hoz: most már Johanna emlékének rehabilitálása szükséges a hatalom szentesítéséhez. A darab egy álomképben elvezet egészen a századunk elején történt szentté avatásig. De amikor Johanna megkérdezi: "Támadjak-e fel halottaimból és jöjjek-e vissza közétek mint eleven leány?" - Shaw rámutat, hogy a meggyilkolt prófétáknak emelt síremlékek nem jelentik azt, hogy a mai prófétákat már nem gyilkolják meg. Ugyanis ezt a szilárd lelkû fajtát csak holtában lehet (egy)háziasítani.
Ez a válasz Johanna utolsó kérdésére: "Miért nem lehet, hogy a szenteket még életükben rehabilitálják?" S talán itt és ma ez az oka annak is, hogy Mindszenty 'rehabilitálása' könnyebb, mint Bulányi Györgyé.
- szentecske -