(Mindszenty menesztésének körülményeirõl elõször nyilatkozott Cserháti József püspök a Kirche Intern 1991. áprilisi számában. Tömörített fordítás.)

Mind Moszkvában, mind Budapesten nagy erõvel indult meg az offenzíva, hogy Mindszentyt eltávolítsák. Rómának érdekében állt, hogy keleti politikáját ne blokkolják le. Mindszenty azonban hajlíthatatlannak bizonyult. Diplomáciai körök megkísérelték meggyõzni VI. Pál pápát, hogy Mindszentyt kényszerítse a visszalépésre, vagy mentse föl esztergomi érseki hivatalából.

A pápa fel-alá járkált

A kellemetlen ügy lebonyolításában én is kényelmetlen feladatot kellett vállaljak, mert egyrészt a magyar Püspöki Konferencia titkáraként ismertem a helyzetet Magyarországon, másrészt sok külföldi püspökkel álltam kapcsolatban, mivel Rómában a Germanicumban tanultam.
1973. december 17-én távirattal a vatikáni államtitkárságra hívtak. A pápa õszentsége különkihallgatáson fogadott. E napon egy nyomasztó sirokkó, az ismert forró mediterrán szél kínozta õt. Nem tudott ülve maradni, fel-alá járkált. Hosszan, belsõ harccal és megrendüléssel beszélt arról, hogy milyen nagyra becsüli Mindszentyt szilárdságáért és állhatatosságáért és hogy a bíboros további sorsa milyen nagy gondot jelent az õ, a pápa számára. "Mit szólnának Magyarország katolikusai ahhoz, ha a bíboros az országot s az esztergomi érseki széket véglegesen elhagyná?" - kérdezte.
Válaszom így hangzott: "Szentséged, a magyar nép sok éven keresztül annyit szenvedett és bírt ki, annyi megaláztatást kellett elviselnie, hogy bár fájdalmat okozna és sajnálnánk, ha a bíborosnak el kellene hagynia hazáját és számûzetésben kellene élnie, mindazok után, amik történtek, a magyar nép még képes arra is, hogy elviselje ezt a megpróbáltatást."

Rá kellene beszélni

Ismerünk-e valakit, aki közel áll a bíboroshoz és érveléssel be tudná láttatni vele, hogy az esztergomi érseki széket egy arra alkalmas utód számára fel kell szabadítani? Három személyt neveztem meg. A pápa: Mindszenty Zágont már nem kedveli, mert ráfogja, hogy közremûködött Magyarországról történt eltávolításában. Casaroli bíboros nevére a pápa röviden azt válaszolta, hogy Mindszenty semmire sem becsüli Casarolit, sõt, megveti. Harmadikként a pápa úgy vélte, ne tegyük ki Lékait annak a veszélynek, hogy Mindszenty már a látogatását is visszautasítsa, ezzel aláásnánk a még fiatal püspök tekintélyét.
König bécsi bíboros Róma kérésére már novemberben és decemberben is megkísérelte a rábeszélést. A magyar prímás felháborodottan reagált: errõl szó sem lehet, leköszönése csak a kommunisták gyõzelmét jelentené és egyébként sem tudja elképzelni, hogy a pápának ez volna a kívánsága.

Elsietett lépés

Harmadszor, január elején König így érvelt: A jelen nehéz helyzetben a mérleg egyik oldalán van a prímás magas hivatalával, becsületével, szenvedésével és mártíromsága érdemével, a másik oldalon pedig a pápa, gondjával az összegyházért. Magyarország és Esztergom híveinek nevében kéri a bíborostól, õ, König, ezt az áldozatot.
Feltûnõ az egyenlõtlenség: egyetlen személy kerül itt ellentétbe a pápával és az egész világgal. König szerint a magyar bíboros elgondolkodóvá válva felelte: "Látja, bíboros úr, erre még soha nem gondoltam." De végül ez a beszélgetés sem vezetett eredményre a végsõkig elgyötört idõs emberrel.
Így érkezett el az ominózus február 8-a, Mindszenty budapesti elítélésének évfordulója. Aznap nyitották meg Bécsben a SALT-tárgyalásokat. Ekkor találkoztak elõször az amerikaiak és a szovjetek a világhelyzet megjavítása érdekében. Casaroli államtitkár Varsóban tartózkodott.
Bécsben Mindszenty titkársága korán reggel nyilatkozatot tett közzé, melyben tiltakoztak a bíboros jogszerûtlen elhurcolása és megszégyenítõ elítélése ellen. Rómában ezt a nyilatkozatot úgy értelmezték, mint bizonyos körök - akik Mindszenty nevét használták fel - gyalázkodását a SALT-tárgyalások ellen. A pápa önmagával harcolva magányosan mérlegelte, hogy mit tegyen.
Tizenegy órakor jelentette a vatikáni rádió: VI. Pál pápa Mindszenty József esztergomi bíboros érseket érseki hivatalából felmentette. Elsietett, jóvátehetetlen lépés volt. A nyugati katolikusok botrányként fogadták, hogy a pápa a véleményük szerint hitvalló és mártír bíborost ejtette, õ maga pedig kilátástalan politikai manõverek parkettájára lépett. Varsóban állítólag Casaroli a haját tépte, de nem tudta hatástalanítani azt, ami már megtörtént.