BOCS Homepage


Erõsítsük meg (vö. Lk 22,32) a pápát az erõszakmentesség hitében

Megtört egy évezredes megegyezés?

Róma, január 16. szerda este: az USA szentszéki követe fölmegy az Apostoli Palota harmadik emeletére és átadja Bush elnök válaszát a pápa békefelhívására. Válaszában az elnök biztosítja a pápát, hogy egyetért a felhívással. A nagykövet úgy hagyja el a Vatikánt, hogy egy szót sem ejt a már meghozott döntésrõl: alig két óra múlva bombázni fogják Bagdadot. II. János Pál bizalommal tér nyugovóra. Röviddel éjfél után telefonhívás ébreszti föl: az Olasz Köztársaság elnöke tájékoztatja õt, hogy az öbölháború megkezdõdött.

A háború nem megoldás

Mély szomorúságról, nagy csalódásról beszél a pápa január 17-e reggelén. Békeakciójának sikertelensége azt jelenti, hogy a Nyugat magára hagyta a pápaságot. Az a Nyugat tette ezt, amely tavaly a kelet-európai kommunista rendszer megdöntéséhez való hozzájárulása miatt ünnepelte a pápaságot. Egy évezredes megegyezés tört meg azzal, hogy II. János Pál nem adta meg a vallásos igazolást a háborúhoz. A Kuvait iraki megszállásáról mondott szavait ("Nem lehet elfogadni, hogy az erõsebb jogát brutálisan rákényszerítsék a gyengébbre") valószínûleg általánosabban értette.

A pápa indítékai

A pápa tudott arról, hogy Irak kész visszavonulni Kuvaitból, ha garanciát kap a közel-keleti konferencia összehívására. A békés megoldás keresésének kötelességét hangsúlyozta, amely megfelel "a palesztin nép legitim reményeinek" és "Izrael állam biztonságának". Ezenfelül látta, hogy a háború tönkretenné egyháza súlyos fáradozásait az iszlámmal folytatott párbeszéd érdekében és az iszlámban a fundamentalisták elõretörését okozná. Ezért törekedett kiváltani az egyházat a Nyugat élvonalából, hogy a háborút ne lehessen a keresztények iszlám elleni háborújának tekinteni.

A vatikáni diplomácia egy tudósítása szerint az amerikaiak már augusztus közepén meghozták a háború melletti döntésüket, kettõs céllal. Egyrészt a - Nyugatnak köszönhetõen - felhalmozott iraki katonai hatalom csökkentése érdekében. Másrészt egy új közel-keleti geopolitikai rend érdekében, mely szerint Libanont felosztanák Szíria és Izrael között és a palesztinokat Jordániába telepítenék.

Egység a béke ügyében

A háborút az emberekbe szuggeráló hangok reakciói jegesek voltak a pápa által létrehozott töréssel kapcsolatban. De szövetségek, mozgalmak, teológiai, társadalmi és politikai erõk gyûltek köréje, a felszabadítási teológia képviselõitõl a nagy pacifista mozgalmakig, amelyek a tereket, az egyetemeket és a templomokat megtöltötték. A békéért síkraszálló pápát olyanok is támogatják, akik egyházpolitikájával nem értenek egyet.

(A Kirche Intern áprilisi cikkének ismertetése. Ez a cikk nem említi, hogy a pápa elhatárolta volna magát a pacifizmustól.)