A Frankfurter Allgemeine Zeitung október 6-án írja, hogy a szinódusi atyák szokatlan nyíltsággal és a tabu témáktól való félelem nélkül beszélték meg a papi élet minden nehézségét: a papok 'kvalitását', a papnevelõ intézetek elõnyeit és hátrányait, a papi nõtlenség és a nõk pappá szentelésének teológiai, valamint gyakorlati kérdéseit. Ez azért is meglepõ, mert a vatikáni tisztségviselõk a pápával együtt már eleve kizártak a vitákból néhány 'kényes' kérdést.

"Egyes püspökök, mint pl. Bernardin amerikai bíboros (Chicago) és Tepe brazíliai ordinárius (Ilheus), felszólalásában utat tört magának a valóság. Nem úgy, ahogy lenni kellene, hanem ahogy van. Éppen az Egyesült Államokból érkezõ hírek és adatok nyugtalanítják Rómát. Ott él ugyanis Olaszországon kívül a legtöbb pap, kereken 53. 000 az 54 millió katolikus között. A legnyíltabb társadalomban, ahol szociológiai felmérések tárják fel az egyes csoportok életét. Sipe, egy volt bencés szerzetes, ma pszichoterapeuta Baltimoreban, az elmúlt 25 évben, kereken ezer pap és ötszáz más személy megkérdezése alapján arra az eredményre jutott, hogy a papok 28 %-ának részben tartósabb nemi viszonya van nõkkel, 10-13 %-nak férfiakkal, 6 %-nak pedig fiatalokkal vagy gyermekekkel. Az amerikai egyházi vezetõk megjegyezték ezzel kapcsolatban, hogy e számok túl magasak, hiszen azok egy pszichológus, fõleg páciensei körében gyûjtött adatai. Aggodalmukat mégsem titkolták. Annál inkább nem, mert a közelmúltban az USA-ban országszerte két botrány is megrázta a katolikusokat és döbbentette meg a társadalmat." (Idézi: Mérleg 90/4.)

"Felmondási idõ nélkül elbocsátottak egyházi szolgálatomból. A katolikus gimnáziumban eltöltött 17 évem után egyik napról a másikra az utcára kerültem. Az egyház három indokot adott magyarázatul:

1. Szerelmi viszonya van egy pappal.
2. Ebbõl a viszonyból gyermekek születtek.
3. Ezt a viszonyt és a gyermekeket nem titkolta.

Majdnem húsz évig kellett bújkálnom, mert egy magas beosztású katolikus pap titkos szeretõje voltam. Húsz évig kénytelen voltam õt és szolgálatát védelmezni és minden úton-módon elkerülni, hogy árnyék vetüljön az egyház cölibátus-törvényére. Nem mutatkozhattunk együtt. Gyermekét nem látogathatta meg a klinikán. Az ifjúsági hivatal elõtt azt kellett mondanom, hogy a gyermeknek nem ismerem az apját. Minden hátrány engem ért. A gyermekeket egyedül kellett fölnevelnem. Amikor az egyházhoz fordultam tartásdíjért, akkor szidást, gyalázkodást és megvetést kaptam. A bíróság azt nyilatkozta: papgyerekek nem érdekelnek bennünket." (Forrás: Egyházfórum, 12.sz.)

Az "Érted vagyok" indítványozta a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének, hogy a szövetségben ne vehessen részt olyan világi vagy pap, aki élettársi kapcsolatot tart fenn, mindaddig, amíg kapcsolatát nem rendezi (legalább polgári házasságkötéssel, ha nõsülésre egyházi engedélyt nem kap); vagy aki gyermekét saját döntése folytán nem maga neveli, mindaddig, amíg magához nem veszi õket. A keresztény erkölcs alapján történõ tájékoztatásra kevéssé alkalmas az, aki a házasság szentségét és a szülõi felelõsséget alárendeli olyan szempontoknak, mint pl. saját celibátusa hamis látszatának megõrzése vagy egyházi pozíciójának megtartása.