Betûrendben folytatjuk az elõzõ számunkban megkezdett, díjazott családok bemutatását. Ünnepségünkrõl azóta a tv Katolikus Krónika mûsora , a rádió és néhány lap is hírt adott. Már most jelezzük, hogy év végén ismét meghirdetjük a pályázatot. Erre nemcsak ajánlott családokat, hanem jutalom gyanánt felhasználható ajándékot és pénzt is szívesen fogadunk az év során. Ez esetben a csekken kérjük feltüntetni az "Élõ Nemzeti Kincs 1991" megjelölést. Számlaszám: MHB 202 - l0809.

Kontur György, 80 éves, ma már özvegy nyugdíjas mérnök a nagycsaládosok szolgálatának különleges módját választotta. Mint az ajánló Kacsó Andrásék levelébõl megtudjuk, Gyuri bácsi "világéletében zsugori, mániákusan spórolós ember volt. Ezt a tulajdonságát úgy kívánta szublimálni, hogy támogat minden olyan családot, aki vállalja a negyedik vagy további gyermeke megszületését". Ennek az a formája, hogy másod-keresztapaságot vállal a megtalált nagycsaládnál, s születéskor, illetve a keresztelõ kapcsán 10000 Ft-tal ajándékozza meg a családot, s késõbb is gondoskodik róluk. Ünnepek táján és szükség esetén ajándékokkal, anyagiakkal, közbenjárással segít, igyekszik összehozni az érintett családokat. Jelenleg 38 családban 76 keresztgyermeke van, szeretne 100-ig eljutni. Délelõttönként a Mátyás-templomban segít az idegenvezetésben, ott adott randevút elsõ találkozásunkkor, mert "legénylakása éppen nem volt vendégfogadásra alkalmas állapotban". - Hol ebédelsz, Gyuri bácsi? - kérdeztem. - A régi Pénzügyminisztérium épületében (korábban kollégium, ma levéltár a Szentháromság téren) van egy önkiszolgáló étterem. Ma l9 Ft-ot fizettem. - Azért nem sokat adnak! - vetem közbe. - Hová gondolsz, kedvesem, a pénz kell a gyerekeknek! A lakóházunkban van egy beépítetlen tetõtér, szeretnék ott berendezni 5-6 kisebb, átmeneti lakást, ahol néhányan legalább elkezdhetnék az életüket, de félek, ez már csak álom marad. Egyébként a szomszédodban lakik az egyik keresztlányom, elvinnéd neki ezt a borítékot? Karácsonyig már nem jutok ki. Aztán ha lesz nálatok tizedik gyerek, szóljatok! - búcsúzik nevetve. Akkor még nem tudtam... hát tényleg jön a tizedik! De még nem fogtam szaván kedves Gyuri bácsinkat...

Kovács Csongorné és 5 gyermeke megbecsüléseként a Gyengénlátók Általános Iskolájától 5l aláírással kaptunk levelet, élükön Olajos Györgyné igazgatóval. A gyógypedagógus édesapa meghalt, hátrahagyva a családot és a megkezdett építkezést. Az édesanyának keresztény életfelfogása és az 1 éves legkisebb gyermek iránt érzett felelõsség adott erõt a folytatáshoz. A tragédia feldolgozása a környezet számára példaértékû és tanúságtevõ erõvel bír. "A gyász nem feketébe öltözött, fájdalmukat belül viselik. Az asszony a férj helyébe lép, a nagyfiú férfiasabb felelõsséggel teszi, amit tud. Nem a mi társadalmunkban megszokott módon mennek tovább a dolgok. Hitükbõl hitet meríthetünk, életmódjukból példát vehetünk. Nem szorulnak ránk, mert beosztják, amijük van, és el tudják különíteni a lényegest a lényegtelentõl" - mondja Olajosné a bemutató beszédében. Már a nagycsalád puszta ténye és a szülõk szakmai kiteljesedése (matematikus anya) is tiszteletet ébreszt és erõt ad sokaknak saját gondjaik közt eligazodni. A családban megélt szeretet pedig sugárzik a tágabb környezetre is és csodálatba ejt.

A Család Alapítvány távlati célkitûzései között szerepel az állami gondozásban élõ gyermekek családba kerülésének segítése. Ezért mindig örömmel hallunk olyan családokról, akik az élet szolgálatának ezt a nemes útját választották. Tavaly is volt két ilyen díjazott családunk, ebben az évben Szerencsrõl érkezett a jó hír Kádas Istvánné tollából, hogy "Lapis Jánosné, szakképzett védõnõ fõiskolai végzettséggel, feladva állását úgy döntöttek a férjével, hogy állami gondozásba adott gyermekeknek szentelik életüket, szeretetüket, tudásukat. Ez a kedves család két 20 év körüli saját gyermeke mellett öt kisebb, állami otthonból kivett gyermeket nevel. Szemünk láttára változtak át igazi nagycsaláddá, a gyermekek pedig igazi családtaggá". A fogadott gyermekek közül 2-2 egymásnak is testvére, a legkisebb 3 éves. Beilleszkedtek a családba, átvették annak értékrendjét, a szülõk rendre, önálló munkára, egymás szeretetére nevelik õket. Nyáron közös nyaralásra megy a család, ahonnan tele élménnyel, még szorosabb kötõdéssel érkeznek haza. A gyerekek a szülõket anyának-apának szólítják és egymást is szívesen ajándékozzák. Környezetük szerint "intelligencia és viselkedés terén bármely családban nõtt gyermekkel felvehetik az összemérettetést".

Dr. Petheõ István és Kocsis Erika a neve annak a kedves egri orvos házaspárnak, akiknek lelkes szomszédja csak a címüket adta meg, a Posta így is rájuk talált. Nem csoda, hisz "élvezik környékük, sõt az egész város bizalmát" - írja Nagy Enikõ, a felfedezõ. 4 gyermeket nevelnek, s emellett sokat tesznek a szûkebb és tágabb közösségükért. Az apa ifjúsági gyermekorvos, aki a szabad idejébõl minden hónap egy vasárnapját áldozza fel, hogy szeretetszolgálatként betegklub keretében nevelje az általa gondozott cukorbeteg gyerekeket s szüleiket, mivel nem tartja elégségesnek a kórházban megvalósított felkészítést. Ezen túlmenõen szakmai egyesületekben, a Keresztény Orvosok Társaságában és a Szent Lázár Rendben szervezõ. Az anya, aki jelenleg gyeden van, kismama lelki elsõsegélyszolgálatot indított, egészségnevelési klubprogramokat állított össze, általános iskolai egészségnevelési hetet, valamint családos egészségnevelési kurzust szervezett. Komoly családsegítõ munkát végez, telefonon hívják az ország minden részébõl. Vezetõségi tag az egri NOE-ban, az ÁB dohányzásellenes pályázatán 3. díjat nyert, az AIDS Alapítvány pályázatán elsõ helyezett lett." Az ünnepségre "felfedezõ" nélkül érkeztek, így egymást mutatták be sok humorral, amikor a Kuratórium kedélyesen nekik szegezte a kérdést: miért kincs számukra a másik?

Dr. Réthelyi Jenõ nyugalmazott fõorvost és feleségét, Éva asszonyt a NOE keszthelyi csoportja 80 nagycsaládjának nevében Dr. Gelencsér József NOE-titkár ajánlotta a díjra, mint akik a "legtöbbet tették Keszthely városban a családi életforma értékeinek felmutatásáért, és saját példájukkal hirdették a család embert formáló szépségét". A 79 éves Jenõ bácsiéknek 4 gyermekük és l3 unokájuk van, s a közéletnek minden területén aktívan dolgoznak. "Elõadásokat tartanak a teológia, az egészséges életmódra nevelés és a családvédelem témaköreiben, többször felemelték szavukat a kórházi gyónásért, a lelkiismereti szabadságért és a szabad vallásgyakorlatért, még a televízió nyilvánosságán keresztül is". Felesége mindenben szellemi társa és segítõje. Jenõ bácsi szerényen "helyreigazítja" a felsorolt érdemeket: "Bevallom, hogy semmiféle `kincs`-nek nem érzem magam, csak szívesen dolgozom családomért és városomért, Istentõl kapott szellemi és testi erõmmel. Pályáztatóink lelkesedésükben túlbecsültek, mert nem ismerték életünket a maga valóságában." Levelébõl tudjuk meg, hogy "feleségem nem édesanyja gyermekeinknek. Az õ nõvére volt az elsõ feleségem, aki l958-ban fiatalon, 46 évesen súlyos betegségben meghalt. Ekkor állt csonkán maradt családunk mellé a húga, aki késõbb átvette a feleség és az anya szerepét, és - amint láttátok - nem is rosszul sikerült közösen felnevelni gyerekeinket és összetartani a családot. Elsõsorban ez a feleségem érdeme, és nem az, hogy pl. `külföldi utaimon elkísért` - ahogy a laudációban hangzott."

Jenõ bácsiék az ünnepségen kiterjedt családjuk és számos barátjuk kíséretében vettek részt, a méltató ünnepi beszédet dr. Sáringer Gyula akadémikus mondta. Utólag a pénzjutalom felét felajánlották a Család Alapítvány további munkájához, másik felét a NOE-nek adták.

Vincze Endre