BOCS Homepage


"A békepapok továbbra is hivatalban vannak"

A Glaube in der Zweiten Welt (Hit a második világban, GW2) c. havilapból Jegesi Pál cikkét ismertetjük (1990/7-8. sz.) Hampel Károly fordításában

A püspöki kar az ÁEH feloszlatása után is várakozó állásponton maradt, mert az MSZMP közölte velük, hogy a Grósz-rezsim katonai diktatúra bevezetését készíti elõ. Az azóta eltelt idõ már elég kellett volna legyen ahhoz, hogy a katolikus egyház az új helyzethez alkalmazkodjék, ennek azonban még jeleit sem lehet látni, ezért újabb feszültségek keletkeznek, fõleg mivel a magyar probléma elsõsorban erkölcsi és nem gazdasági természetû. Például a hitoktatás kérdésében felbukkant a félelem, hogy azt ugyanúgy erõszakolni fogják, mint korábban az úttörõséget.

A helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy a Szentszék a magyar kormánnyal 1964-ben olyan megegyezést kötött, mely a magyar katolicizmust kiszolgáltatta az állampártnak. A hierarchia tagjai adminisztratív úton jártak el az államnak nem tetszõ báziscsoportok ellen. Szégyenletes, ahogy - az állambiztonsági szervek által külön is üldözött - báziscsoportokat az egyházvezetés többször elítélte. Az üldözés különösen a Bokor bázisközösséget érintette.

Az egyházi hivatalokban a bázisközösségek helyzete azóta még tovább élezõdött. Megnyilatkozásaikra éppúgy nem reagálnak, mint korábban, kézirataikat egyetlen egyházi kiadó sem nyomtatja ki. Ugyanakkor azt látják és érzik, hogy elképzeléseiket, melyekért az egyház részérõl sok megaláztatást kellett zsebre tenniük, ugyanaz az egyház most saját ötleteként mutatja be. A Bokor közösség elszigetelése ma is tart.

Nem lehet mindent Miklós Imre cipõjébe dugni. A megtisztulás érdekében az egyháznak is le kellett volna már vonnia a személyi konzekvenciákat. Ugyanis még ma is 'sötét erõk' dolgoznak az egyházban. Az "Opus Pacis" mozgalmat, amit az állampárt alapított, ugyan feloszlatták, de tagjai továbbra is hivatalban vannak. Az állami cenzúrától megszabadított egyházi sajtó még mindig nem szabad, hanem továbbra is az egyházi felsõ vezetés monopóliuma. A két katolikus kiadó élén még mindig egy az állampárt által kinevezett plébános ül, aki 'megbízható békepapi múlttal' rendelkezik. A 40 év során ártatlanul bebörtönzött plébánosokat még ma is távoli helységekbe számûzték, míg az úgynevezett 'békét szolgáló', gyenge egyéniségû kollégákat kényelmes budapesti és városi plébániákra helyezték. (A városi plébániák természetesen nem csupán a kényelem, hanem a jövedelmezõség és a hatékonyság lehetõségét is nyújtják - de a 'békepapi' kereszténység hatékony terjedése aligha van az egyház javára - a szerk.) Az Új Ember, mint egyetlen katolikus hetilap, minden eszközzel igyekszik védeni megrendült monopolhelyzetét, míg az egyházról írott és annak helyzetét érintõ cikkek általában a nem egyházi sajtóban jelennek meg.

A megújulás egyre sürgetõbb s a lehetõség megvan, hogy szabad egyháznak szabad tagjaivá válhassunk. (Ma még sajnos - mint a régi vicc mondja - a szabadság csak azt jelenti, hogy szabad egyházban szabad emberek azt tehetik, amit szabad - a szerk.)

Az ismertetett cikkhez tartozik, hogy az "Érted vagyok" indítványozta a Magyar Katolikus Újságírók most megalakult szövetségének, hogy a szövetségben ne vehessen részt olyan világi vagy pap, aki az állampártnak ill. a békepapi mozgalomnak tagja volt, mindaddig, amíg párttag ill. békepap korszakában megszerzett minden állami vagy egyházi pozíciójáról és címérõl le nem mond.

Mindenre lehet bocsánat, de a megbánás nélkülözhetetlen jele az állampártban vagy a békepapi mozgalomban való részvétellel megszerzett pozíciókról való lemondás, sõt lehetõleg az elkövetett hazug tájékoztatás, elhallgatással elkövetett mulasztás jóvátétele. Ha általában az egyházban nincs is módunk ezt elérni, legalább a Szövetségben tegyük ezt rendbe, hogy ne mérgezze tovább a katolikus sajtót.

Az indítványnak aktualitást ad, ha Jegesi Pál fenti megállapítása - "A két katolikus kiadó élén még mindig egy az állampárt által kinevezett plébános ül, aki 'megbízható békepapi múlttal' rendelkezik" - még érvényes.

Jegesi Pál fenti cikkére a GW2 1990/12. számában Lukács László reflektált:

"Az 1990/7-8. számot különös érdeklõdéssel olvastuk, mivel e szám több cikke foglalkozott országunk egyházának helyzetével. Jegesi Pál "A katolikus hierarchia tartózkodó állásponton" c. cikkének végkövetkeztetésével nem tudunk teljes mértékben egyetérteni. Ebben az Új Ember hetilapot úgy állítja be, mintha hatalmi eszközökkel monopolhelyzetre törekednék. Minden folyóirat meg akarja tartani olvasóinak körét és erõsíteni kívánja pozícióját. Ez alól mi sem vagyunk kivételek. Ezt nem szabad és nem is érhetjük el más eszközzel, mint hetilapunk színvonalának emelésével és egyre növekvõ készséggel arra, hogy olvasóink igényét szolgáljuk. Ma már nincs monopolhelyzetünk. Hála Istennek, ma már minden katolikus újság és folyóirat minden nehézség nélkül megjelenik. A sajtószabadság révén a nemkatolikus újságok is közölnek olyan cikkeket, melyek érintik egyházunkat. E cikkek megjelenését nem akadályozhatjuk, nem is akarjuk akadályozni. Itt legföljebb véleménynyilvánításokról van szó és mi ki is nyilvánítjuk saját véleményünket. Sõt, örülünk annak, ha a mienkkel egyezõ véleményeket közlõ cikkek jelennek meg a nem egyházi újságokban. Mivel mi egyházi újságot adunk ki, természetesen arra törekszünk, hogy kövessük a katolikus egyházi felsõbbség és egyházi tanítóhivatal útmutatásait. Természetesen néha kritikus cikkekkel is kívánjuk szolgálni egyházunkat. Munkatársaink túlnyomó része elkötelezett katolikus laikus. Lukács László, az Új Ember fõszerkesztõje."

Jegesi Pál fogalmazásában: "az egyházi sajtó még mindig az egyházi felsõ vezetés monopóliuma". Lukács László fogalmazásában: "természetesen arra törekszünk, hogy kövessük a katolikus egyházi felsõbbség és egyházi tanítóhivatal útmutatásait". Milyen jó lenne, ha az egyszem katolikus hetilap az egyház minden tagjának, mozgalmai mindegyikének, tanúságtétele minden színének, minden - egymást kiegészítõ - értékének sajtója lenne. Semmilyen klikk lapja nem katolikus, még ha az a klikk akár maga a püspöki kar lenne is.

E válasszal kapcsolatos az "Érted vagyok" másik indítványa, hogy a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége terjessze a Magyar Katolikus Püspöki Kar elé az alábbi követelést:

- hozzák nyilvánosságra az elmúlt évtizedben és külön az 1990-ben a sajtó támogatására fordított egyházi támogatások mértékét és elosztását;

- az egyházi támogatást a sajtónak ezentúl csak becsületes, nyilvános pályázat útján osszák szét;

- a pályázatokat elbíráló kuratóriumba hívják meg az összes pályázott lap képviselõjét.

Ahhoz, hogy valóban az legyen a helyzet, amelyrõl Lukács László a válaszában ír ("Ma már nincs monopolhelyzetünk. Hála Istennek, ma már minden katolikus újság és folyóirat minden nehézség nélkül megjelenik."), ahhoz szükséges, hogy az egyházi pénzügyi támogatások se monopolizáljanak egy vagy néhány lapot. A hívek adójának felhasználásáról nem szabad önkényuralmi módon dönteni, hanem csak nyilvános pályázat útján és mindenkire gondolva.

Sajnos a monopolhelyzet alapulhat pályázati úton elosztott pénzekre is. Például akkor, ha a minisztérium kuratóriuma nem a kultúrális sajtó egészét támogatja - ám valamely értékelés szerinti arányokban -, hanem a hírhedt három T-bõl (támogatott, tûrt, tiltott) kettõt továbbra is alkalmaz. A lapok egy részét csak megtûri, valójában a piac farkastörvényei által hátrányba szorítja, ha az adófizetõk pénzét csupán néhány lap aránytalanul nagy támogatására osztja ki s ezzel szinte monopolhelyzetbe hozza õket.

Ilyen a világ, Jézus nem hagyott illúziókat efelõl. De azt mondta, "köztetek ne így legyen". Az egyháznak etekintetben is teljesen különböznie kell az evilágtól. Lapunk ezt a célt - minden támogatás nélkül - továbbra is szolgálni fogja.