BOCS Homepage


Bulányi György SchP: Lengyel pápa

1. Ahonnan elindult

Wadowice "tartományi kisváros"1, amolyan hegyvidéki járási székhely a történelmi magyar határtól 30 km-nyire, a Kárpátok északi lankáin, Krakkó és Auschwitz között, azoktól délre, Budapesttel azonos hosszúsági körön, légvonalban 260 kilométerre. 150 éves osztrák megszállás alatt Wadowicének is Bécs az igazodási pontja, akárcsak nekünk. Ünnepi alkalmakkor elõkerül a finom porcelán készlet, "melyet még a boldogult nagymama hozott Bécsbõl". Karol Wojtyla - pápánk édesapja - városi hivatalnok a k. und k., azaz az osztrák-magyar hadsereg tagjaként harcolja végig a világháborút. Házasságából három gyermek születik, ezekbõl kettõ fiatalon elhal, s miután feleségét is eltemeti, egyedül neveli a 9 éves árvát, Karol Jozef Wojtylát, aki 1920-ban született Wadowicében.

Az életrajzíró az édesanyáról - Emília Kaczorwska - csak egy képet közöl: mosolygó, derûs tekintetû, szép arcú fiatalasszony tartja kezében pár hónapos kisfiát, aki csodálkozva nézi a fényképezés eseményét. A pápa apjáról viszont megtudjuk, hogy szófukar, kapcsolatokat nem tartó, barátságtalan emberként tartják számon a rokonságban és a kisvárosban. Az alma messze esett a fájától. De talán az anyjáétól nem. A pap-életrajzíró, aki elkísérte püspökét a zsinatra is, szabvány vonásokkal rajzolja meg a kisfiú portréját: már az elemiben is kitûnõ diák, szeret focizni, de abba tudja hagyni, ha szólítja a kötelesség; nagy kedvvel ministrál, hamarosan fõministráns lesz, mindazonáltal "nem lehet jámbornak mondani": szereti a tréfát, a játékot, a barangolásokat, a tábortüzet, a természetet, a madarak énekét stb, stb.

Wadowicében - miként a Kárpátok innensõ oldalán levõ Podolinban vagy Rózsahegyen, ez õsi piarista fészkekben - van gimnázium is. Figlewicz gimnáziumi hittanárban a tíz éves kisfiú gyóntatóra és lelkivezetõre talál, aki meghatározó hatást gyakorol a serdülõ diákra: Figlewicz lesz majd Karol primíciás szónoka is, és erre a tisztre az újmisések nem akárkit kérnek fel. Egyelõre azonban a "fõministráns" inkább Kotlarczyk tanár úrra figyel, aki "föltárja elõtte a színész jelentõségét, aki mint a mûvészet papja a nemzet sorsának felelõs hordozója". Karol tüzet fog, mestere pedig beszédtechnikára tanítja. Kis szerepek után nagyokat kap a tehetséges diák, majd fõszerepet... sõt, darabot is rendez Wadowicében. Kotlarczyk tanár úr kiütéssel gyõz Figlewicz káplán ellenében: az érettségizõ Karol, Wadowice színházi köreinek nagy örömére, polonisztikát megy tanulni Krakkóba... magyarul: lengyel nyelv szakos lesz az egyetem bölcsészkarán.

Wadowicéwal csak az Osztrák-Magyar Monarchia kapcsol bennünket össze, de Krakkóval egész európai múltunk. Talán ide menekül Vazul "Lengyelbe" futó három fia, s lesz Vazul unokája, Szent László királyunk a népdalok "Lengyel Lászlója". A Wawelben, a krakkói királyi várban nyugszik Nagy Lajos király lánya, Hedvig lengyel királynõ, kinek férje alapítja a Jagelló Egyetemet, annyi és annyi középkori magyar diák alma materét. Krakkóban készül az elsõ magyar nyelvû nyomtatvány, ott nyomják az elsõ magyar erazmista könyveket, s onnan virágoztatja fel Lengyelhont a lengyel királynak meghívott erdélyi fejedelem, Báthory István. Krúdy regényeinek szepességi hõsei úgy ruccannak át Krakkóba, ahogyan a szomszédba megyünk. Ha magyar ember gondolkodik arról a lengyelrõl, akinek sikerült az, ami a mi Bakócz Tamásunknak Mohács hajnalán nem sikerült, aligha tud elvonatkoztatni attól, ami a földrajzin túli lelkületi közelségként is adódik lengyel és magyar között, sõt a századunk eleji lengyel és magyar katolikus között. Álmodozom... ha Mindszenty visszakerülhetett volna esztergomi érseki székébe, miként Wyszynszki 1956-ban a magáéba, s ha a magyar katolikus egyház ily módon elkerüli a kontraszelekciót, akkor talán körünkben is megnõhetett volna valaki, aki az olasz pápák sorát négyszáz esztendõ után felváltja egy nem olasszal...

Karol a wadowicei gimnázium adta alapokkal jól érvényesül a Jagelló Egyetemen, s mellékesen folytatja, amit Wadowicében elkezdett: barátaival színházat akar alapítani. Hamarosan hivatalos a Szkocki család szalonjába, amely egybegyûjti a zene, az irodalom, a színészet, egyetlen szóval: a mûvészet "elkötelezett papjait", akiket egybefog a lengyel haza mindenekfelettinek átélt szolgálata. csakhogy: flavit Deus et dissipati sunt, azaz Hitler bevonul, s a Jagelló Egyetemet bezárják: "elég, ha a lengyelek írni, olvasni tudnak". Nehogy kényszermunkára deportálják Németországba mint állástalant, állást szerez Karolnak a Szkocki család: gyári anyagmozgató lesz, mert a fizikai állományban levõk vannak nagyobb biztonságban. A szalon pedig él tovább: kicsiny, de értõ közönség elõtt folytatódnak a színielõadások is. Csakhogy Figlewicz káplán is jó alapozást adott: 1940-ben egy templomi ifjúsági lelkigyakorlatot követõ heti elõadássorozaton Karol találkozik Jan Tyranowskival. Középkorú, régi vágású civil úr, aki a páterek beleegyezésével "élõ rózsafüzért" alakít. Hetenként találkozik az "élõ rózsafüzér" 15 tagjával - pontosan egy órát tartó beszélgetés céljából. Karol a tizenöt között van. Olvasnivalót kap "Jan úrtól". Tanquerey Aszketika és misztika c. könyvével kezdi, majd hamarosan eljut Nagy Szent Teréz és Keresztes Szent János mûveihez. Nem sok idõ elteltével Karolnak magának is lesz egy 15 fõs "élõ rózsafüzére". Ennek tagjaival külön-külön is foglalkozik. Néhány évvel késõbb ezt Debrecenben így fogalmaztuk: belekerült a csoportmunkába, s már van csoportja is.

A "szalon" mindezt észleli, és bizony megteszi a magáét annak érdekében, hogy megmagyarázza Karolnak, mennyivel többet tehet a mûvészet eszközeivel, mint a reverenda korlátaival. Hiába. Karol jelentkezik Sapisha krakkói hercegérseknél, aki felveszi õt titkos papi szemináriumába. Jár tovább a gyárba dolgozni, de színielõadások helyett a skolasztikus filozófia tanulmányozásával tölti szabad idejét. Évek telnek el így, s Karol már 25. évét tapossa, amikor az 1944. aug. 1-i varsói felkelést követõen Sapisha érsek reverendába öltöztetheti titkos szemináriumának tagjait. Két évi zárt szemináriumi élet után, 1946. nov. 1-én érseke pappá szenteli õt. A primíciát követõ ünnepi ebédet a Szkocki család rendezi, éppen abban a szobában, amelyben annyi színészi babért arathatott korábbi éveiben.

44 õszén a németek már menekülnek Krakkóból, s így újra megnyílhatik a Jagelló Egyetem. A papnövendékek számára is, s Karol a dogmatika-professzor ösztönzésére Keresztes Szent Jánosról készül doktori értekezést írni. Érseke azonban tanulás céljából Rómába küldi, az Angelicumba, a domonkosok egyetemére. Híres professzorokkal találkozik itt, köztük van Garrigou-Lagrange is. Az elõadások latinul folynak, s a Wadowicében szerzett alapok elegendõknek bizonyulnak megértésükhöz. A köznapi életben pedig jó segítséget jelentenek a francia nyelvleckék, melyeket a Szkocki családban kapott. Az olasz ragad rá, s hozzáfog a spanyol nyelv tanulásához. Késõbb még az angollal egészíti ki nyelvtudását. A nyári vakációra szeretne hazalátogatni, de érseke Franciaországba és Belgiumba küldi tanulmányútra.

Megdöbbenti õt a szekularizáció; az, hogy a színkatolikus országokban csak egy szûk rétegnek van köze az egyházhoz. Ugyanakkor rácsodálkozik Godin abbé könyvére (Franciaország missziós terület?) és a belga Cardijn abbé (a Jeunesse Ouvriere Chretienne - JOC - alapítója) evangelizációs módszereire. A következõ évben végez az Angelicumon és kész disszertációval utazik haza egyházmegyéjébe.

Érseke egy kicsi faluba küldi káplánnak, Niegowicba. Annak plébánosa miatt. (A váci egyházmegyében ez idõben Pécel volt ilyen "káplánkeltetõ" hely - ugyancsak annak plébánosa miatt.) Legyen Karolnak élménye, milyen az igazi plébános, aki "mindenkivel barátságos, tisztelik, és õ a legnagyobb tekintély a faluban." (A péceli plébánost még a párttitkár is plébános atyának titulálta.) Niegowicben aztán nincs szekularizáció: a falubeliek dicsértessékkel köszöntik egymást is, a papnak kezet csókolnak, kegyelmesnek szólítják; a pap a legnagyobb tekintély számukra, és nemcsak egyházi téren. Karol misézik, gyóntat, hitoktat, zötyögteti magát szekéren, hogy ellássa a filiákat, karácsony és vízkereszt között minden családot meglátogat, hogy megáldja házukat; nagyböjt idején kora reggeltõl késõ estig gyóntat... ahogyan mindez nálunk is volt, s talán van is még, Erdélyben vagy idehaza, a "hagyományõrzõ" tájakon. Fölös energiáiból még templomot is kezd építeni - meglepetésként, plébánosa aranymiséjére.

Mindez összesen egy évig tart... 29 évesen már káplán Krakkó egyik központi plébániáján, s fiatalokra specializálja magát. Eszközei azonosak a "fordulat éve" elõtti idõk hazai eszköztárával: bicikli-, kajak- és sítúrák, mert ezek nélkül - véltük - nem tudunk közel kerülni az érdeklõdõ fiatalokhoz. "Rangrejtve" vesz részt a túrákon: nem káplán úrnak, hanem nagybácsinak titulálják. Nem derül ki, tegezõdik-e velük. Nálunk ez idõben már ez járta. De ez a városi káplánság is csak két évig tart. Volt dogmatanára tudományos munkára ösztönzi: foglalkozzék Max Schelerrel, vonatkoztassa annak értékfilozófiáját a keresztény etikára. Az egyházi fõhatóság (Sapisha halála után Baziak) azonosul a professzor tervével. Karol alkudozik: maradhasson azért lelkipásztor is. Ám az érsek: "Vagy a plébánián dolgozik, vagy nekilát a tudományos munkának." A professzor lakásába költözik, két év alatt elkészül a habilitációs dolgozat, s utána 33 évesen a papnövendékeket kezdi tanítani "szociális etikára". Egy év múlva meghívja elõadónak a lublini katolikus egyetem etikai intézete, s hetenként két napot Lublinban tölt. Professzor lesz belõle.

Vakációit továbbra is a fiatalok körében tölti - túrázva. 1958 nyarán a mazúri tavakon kajakozik. Távirat érkezik: a tudós dr. Wojtylát kinevezték krakkói segédpüspöknek. Papságának tizenkettedik évében, 38 éves korában. Érsekének engedélyével tovább tanít a lublini egyetemen. 1960-ban Szeretet és felelõsség címen könyvet ad ki a házassági etika tárgyában. De idejének nagyobb részét segédpüspöki teendõi foglalják le: bérmál, vizitál, foglalkozik a papság ügyes-bajos dolgaival, káplánok és plébánosok feszültségeivel. Alkalmazza a személyi ráfigyelés módszereit, melyeket még "Jan úrtól" tanult az "élõ rózsafüzérben". Négy év múltán meghal az érsek. Bár sokan úgy gondolják, hogy kár volna kerékbe törni egy professzori pályát, a káptalan Wojtyla segédpüspököt választja meg Krakkó érsekének. 42 évesen. Mindössze 16 papi esztendõ áll mögötte.

Közben nagy dolgok történnek a világegyházban. Egy hónapja püspök, amikor meghal XII. Pius. Az utódjául megválasztott Roncalli velencei pátriárka két hónappal a választás után a bíborosok általános megrökönyödésére bejelenti, hogy egyetemes zsinatot kíván egybehívni az egyház korszerûsítése (aggiornamento) céljából: új és idõszerû képet kell rajzolni a kereszténység mivoltáról, szerepérõl a világban. Baziak érsek a fiatal segédpüspökre bízza a zsinati kérdõívek megválaszolásának kidolgozását, aki beleveti magát a munkába, mert látja, hogy vissza kell fordítani a szekularizálódott tömegeket Jézus ügyéhez; s ha Lengyelhonban nincs is szükség erre, másutt annál inkább. Huszonöt püspöktársával együtt utazik 1962 októberében a zsinat megnyitására. A következõ évben meghal XXIII. János. Utódjától, VI. Páltól kapja meg az érseki palliumot. Az egymást követõ zsinati ülésszakokon egyre többször hallatja szavát, elsõsorban a Dignitatis Humanae és a Gaudium et spes anyagában. Három évvel késõbb, 1967 májusában VI. Pál bíborossá nevezi ki Krakkó érsekét.

Tizenöt éven keresztül irányítja a krakkói érsekség életét, elõbb két, majd négy segédpüspökkel. Délelõtt 11 órakor kezdi kihallgatásait, addig az imádságé és az íróasztaláé. Mintaegyházmegyét szervez, újabb könyvet ír (Szeretet és cselekedet), látogatja a túrázó fiatalokat, aktívan vesz részt a római szinódusokon, az Evangelii Nuntiandi szövegét megfogalmazó bizottság elnökévé lesz. Meghívásoknak téve eleget bejárja a fél világot Észak-Amerikától Ausztráliáig. Õt is látogatják bíborostársai a világ minden részébõl. A látogatók a "lengyelországi egyházat" akarják tanulmányozni, melyben tele vannak a templomok, nem fogy, hanem egyre nõ a papi hivatások száma, s képes megbirkózni az ateista kommunizmus hitet rombolni akaró erejével is.

VI. Pál halála után a bíborosok Luciani velencei pátriárkát választják pápává, aki I. János Pál néven, hivatalának 35 napi gyakorlása után - máig tisztázatlan körülmények között - elhunyt. A temetést követõ konklávéból - 49 óra után - Karol Wojtyla kerül ki gyõztesen. 1978 október 16-án a bíborosok megválasztották Szent Péter 264. utódját, aki a II. János Pál nevet adta önmagának. A konklávénak nem lehetett kétsége, hogy kit választott meg. Ismerték õt. Õt akarták.

2. A lengyel katolicizmus

"...Lettem csak népembül egy: Övé (ha van) lantom bája, Övé rajta minden jegy" - írja magáról Arany János. Az emberi személyiség olyan törvényszerûségét fejezi ki ezzel, amelyet még azok sem képesek egészen érvényteleníteni, akik tudva és akarva tépnék el gyökereiket. A lengyel pápa biztosan nem ilyen.

Wladislaw Piwowarski, a lublini Katolikus Egyetem vallásszociológiai tanszékének vezetõje fogalmazta meg az alábbi mondatot: "Lengyelországban a történészek és szociológusok azzal a feltevéssel élnek, hogy a lengyel katolicizmus mint tömegvallásosság immár sok század óta a nemzeti identitás biztosítéka."2 A katolicizmus "a lengyel nemzet hite" (J. Majka). Lengyelországban "az egyház nemzeti védõbástyává lett"3. Ez a nemzeti hit "tartja össze a társadalmat, ez adja integrációs elvét" szimbolizálja számára az együttélés értelmét" (F. X. Kauffmann).

A lengyel katolicizmusnak történészek és kulturológusok által megfogalmazott modelljét Piwowarski az alábbi jegyekkel írja le:

a) Szoros összefüggés a vallás és a hazaszeretet között, de úgy, hogy az utóbbi képvisel nagyobb értéket. A vallás instrumentalizálódott, hazafias célkitûzések harci eszközévé lett (pl. a lengyel felkelésekben).

b) Érzelmi kötõdés "az atyák hitéhez" intellektuális bázis nélkül. Fideizmus és közösségi elkötelezõdés a vallási élet különbözõ formái iránt - a leginkább jellemzõ. Pillanatnyi élmények s merész elhatározások kedveltebbek, mint az evangélium eszményeinek rendszeres és kitartó valósítása. Szívesen vesznek részt pl. zarándoklatokon és lelkigyakorlatokon, ezeken emocionális elhatározásokat tesznek, amelyek a mindennapi életben aztán nemigen valósulnak.

c) Máriás lelkület: egyfelõl népük királynõjének s oltalmának tekintik Máriát, másfelõl a "rabszolgaságig" menõen odaadottak iránta.

d) Tömegpraktikákban kifejezõdésre jutó ritualizmus. Lengyelország katolikus egyháza több ízben megkoronázta már az Isten-anya képeit. 1717-ben a czestochowait. Ezt követõen a "Lengyelország oltalma és királynõje" titulus átment a czestochowai Fekete Madonnára, a képre. Ezek után másutt is megkoronáztak Mária-képeket... általában hatalmas tömegrendezvények kíséretében. Az egyházi ünnepek, a nemzeti évfordulók, a zarándoklatok mind alkalmak voltak a nagy népsereglésekhez és manifesztációkra. A vallási gyakorlatok mindig fontosabbak voltak, mint a vallási tanítás. A lengyelek régtõl fogva magatartásuk és nem a dogmák által azonosultak vallásukkal.

e) A nemzet szolgálata. A lengyel katolicizmus funkciói mindig kifelé hatók; azaz befolyást gyakorol az élet legkülönbözõbb területeire: gazdaság, mûveltség, nevelés, szabadidõ. E széles egyházi tevékenység következtében a papok jelentõs presztízst és bizalmat élveznek a nép körében.

Eddig Piwowarski. De magam is hallottam nemegyszer lengyelekrõl nekem adresszálva: "Az vallás. Annak van ereje!" Lopatka lengyel kommunista miniszter is tanúsította ezt az erõt: Lublinban "a 14. századtól a 19-ig tizenkét templom épül, a 19. században egy sem. A két világháború között három, az is csak fából. Ezzel szemben mi 17 templomi épületre adtunk engedélyt, többre, mint amennyi egy ezredév alatt épült" - nyilatkozta. Tanulmányát Piwowarski az alábbiakkal zárja: "Történelmileg fejlõdött ki a katolicizmus sajátos modellje, mely sajátos szerepet játszott a nemzet életében. A lengyeleknek hosszú idõkön keresztül nem volt saját államuk, idegen politikai hatalmak üldözték õket. Ennek következtében azonosodtak a katolicizmussal" ezért a lengyel katolicizmus sokkal inkább funkcionál általában, mint amennyire az egyedek életében. Mint közjót élik meg. Másképpen: nemzeti szintû az illetékessége - a lengyelek többsége számára. Ezért lehet szekularizáltnak és manifesztáltnak tekinteni".

Derék dolognak tekintem Piwowarskinak ezt az önnön nemzete katolicizmusának vesékig ható kritikáját. Az államhatalmak a trón és oltár szövetségének idején, azaz a kezdetektõl a francia forradalom eszméinek érvényesüléséig, rendre ilyen szekularizált és manifesztált vallást kívántak. Ilyesfajta lehet az írek katolicizmusa is. A csángóké is, akik nem románoknak, nem is magyaroknak, hanem katolikusoknak vallották magukat a legutóbbi idõkig. Ilyennek akarta a katolicizmust a török kiûzése után a Habsburg Birodalom, s ezen belül a magyar barokk katolicizmus is (Eszterházy Pál nádor imádsága, a "Boldogasszony anyánk" énekünk szövege). Ugyanez hatott Mindszenty bíborosban is, aki megelõzte Wyszynskit a tíz- és százezer fõs tömegeket megmozgató Mária-sereglések rendezésében... még a kálvinista Rómában, Debrecenben is; s a kálvinista atyafiak ugyanúgy csüngtek ajkának szavain, mert Mindszenty és szava volt a "nemzeti remény".

Még messzebbre megyek vissza. "Jahve, a hõs harcos" hét nemzetet irt ki, hogy a maga népe elfoglalhassa "Erec Jizraél"-t, melyet megígért atyáiknak, az ígéret földjét. Pallasz Athéné ugyanígy azonosult azzal a városállammal, melynek istene volt, Athénnal. A 16. századi magyar protestáns filozófia behelyettesítette az ószövetség zsidó népébe a magyart, s ez a filozófia ihlette a késõ, 19. századi kálvinistát, Kölcseyt, amikor megírta nemzeti himnuszunkká lett versét: "Õseinket felhozád Kárpát szent bércére". Szent István királyunk "Boldog Asszonynak" ajánlja fel koronáját, Hunyadi s oldalán Kapisztrán Szent János, a ferences barát, Jézus és Mária nevével rohan éles vasával a pogány törökre, aki a maga részérõl Allah nevét kiáltva hozza nem kevésbé éles vasát a kutyahitû gyaurra. A lengyel modell alighanem egyidõs "a" vallással. Másutt már lecsengett. Náluk nem. (Alighanem ugyanazért, ami miatt a csángóknál sem.) Nagyon sokáig nem volt államuk, s amikor 1920-ban újra lett, kevés volt az idõ a váltásra... 33-ban Hitler már uralomra került.

Adam Michnik a nem kommunista, hanem polgári szabadgondolkodó lengyel ellenálló filozófus teljes elismerést nyilvánított a lengyel katolicizmus Wyszynski vezette harca iránt, mellyel az emberi jogok nevében vallásszabadságot követelt a társadalom számára. Ugyanakkor Michnik meg is kérdõjelezte, hogy adott hatalmi helyzetben biztosítaná-e a lengyel katolicizmus mások számára a vallásszabadságot. Utalt arra, hogy amikor a IV. században Juliánusz császár restaurálta a pogányságot, a keresztények vallásszabadságot követeltek maguknak... de Juliánusz elõtt és után égették az eretnekeket. Michnik ezért csak "julianizmusnak" hajlandó tekinteni a lengyel katolikusok humanizmusát. Alighanem méltán: az ukrán nyelvû görög katolikusoknak az elmúlt évtizedekben Lengyelországban is nehéz volt a sorsuk, és nem a kommunisták miatt. De bármiféle katolicizmusnak mégis csak kereszténységnek kell lennie, a kereszténységnek pedig Jézus egyetemes emberszeretetét kell képviselnie. A lengyel modell politikailag hatékonynak bizonyult, de ez még nem ad neki jézusi értéket. Képes-e valósítani és növelni azt az országot, amelynek jóhírét Jézus belekiáltotta abba a galileai tavaszba" ezen fordul egy katolicizmus jézusi értéke; a lengyelé is.

(A tanulmány második felét következõ számunkban közöljük.)

Jegyzetek:
1. M. Malinski: II. János Pál, Újvidék 1982
2. W. Piwowarski, Garant nationaler identitat: Der Polnische Katholizismus. Concilium, XXII. 254-58. lapok (1986. aug.)
3. H. Küng, Kirche Intern 1990. 4. sz. 35. lap