A Church and Peace hálózat három történelmi békeegyház egymással és másokkal való együttmûködése. Ezek a Mennoniták (1536 óta, ma 730 ezren vannak), a Kvékerek (1647 óta, ma 200 ezren), és a Brethren (1708 óta, ma 170 ezren). Az International Fellowship of Reconciliation (Kibékülés Nemzetközi Közössége) rögtön a létrejöttekor, 1948-ban szorosan bekapcsolódott.
1975-tõl kezdve számos vallási, egyházi csoport és békemozgalom keresi a dialógust a Church and Peace hálózattal. Õk is az élõ béke tanúi akarnak lenni annak ellenére, hogy tradícióik nem kötõdnek a pacifizmushoz. A Church and Peace egyik célja: "szorgalmazni az egyházak békeegyházakká válását". Egy olyan ökumenikus hálózatot szervez, amelyben minden tag felfedezheti a békében létrejövõ közösséget. A teológiai és bibliai kutatások mellett fontosak az egyéni kezdeményezések, kapcsolattartások, szolgálatok, a közös tanulás. A Church and Peace egy fórum: egybegyûjteni, kérdezni, bátorítani, megvilágítani a közös és eltérõ véleményeket és - erejéhez mérten - segítségrõl és információról gondoskodni.
Mi az, hogy békeegyház?
Amikor ezek a közösségek magukat békeegyházakként írják le, az egyház identitásának alapvetõ problémáját érintik. De nem próbálják a már létezõ felekezeteket egy újabbal szaporítani, és nem céljuk az egyház megosztottságának a hangsúlyozása sem. Inkább az evangélium hívására próbálnak odafigyelni, amely évszázadok óta szól az egyházaknak: képesek és hajlandók-e megszabadítani önmagukat "konstantini rabságukból" - a politikai elvárásokhoz való alkalmazkodásuktól. Ha megnézzük a létezõ békeegyházakat és közösségeket, számos közös jellemzõvel találkozunk, még ha ezek más-más módon fejezõdnek is ki.
I. Az evangélium látásmódja
"Jézus Krisztus a mi békességünk" (Ef 2,14). Isten erõszakmentessége Krisztus életén, megfeszítésén és feltámadásán keresztül nyilvánul meg. Krisztus ahelyett, hogy ellenségeit megsemmisítette volna, elszenvedte az erõszakot, ami az egész emberiségben jelen van és a harmadik napon gyõzött a bûn és a halál hatalma felett. Ez az üzenet a békeegyházak tanításának lényege. Jézus parancsaiban és a felszólításban, hogy vegyük fel keresztünket, ez az üzenet teljesedik ki. "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket" (Jn 20,21). Az egyház arra hivatott, hogy folytassa Jézus Krisztus békeszerzését és közvetítse a kiengesztelõdés üzenetét. Sugározza az igazságot, miszerint Jézus Krisztus a mi békénk.
II. Belsõ kapcsolat és közösség
Az egyház mindenekelõtt egy test és nem intézmény. Krisztus testében a tagok összetartoznak és egymástól függenek - ajándékaikkal segítik egymást (Róm 12; 1Kor 12; Ef 4). A békeegyház nem hierarchikus. Tisztában van az ilyen súlyos és bénító struktúrák veszélyeivel és azzal, hogy az könnyen hatalmi harcokhoz vezethet. A békeegyház megpróbálja meglátni és támogatni mindenki egyéni adományait a kölcsönös alázat megtartásával Jézus Krisztusban.
Az egyház 'együttes', amely képes közös döntéseket hozni. Amint az az ApCsel. 15-ben olvasható, a tagok megpróbálják együtt felfedezni Isten akaratát a konkrét problémáik megoldására. Felvetõdik a kérdés, hogy kinek van végsõ szava a döntésekkor. Sem az állam, sem a világ, sem a család, sem a kommunikációs eszközök - amelyek mindegyikének megvan a maga szabályrendszere az erkölcsrõl és látásmódja a békérõl - nem rendelkeznek végsõ tekintéllyel. A végsõ tekintély az egymás iránti alázatban élõ közösség, amely megpróbálja meghallani, hogy mit mond ma a Lélek az egyháznak.
Az egyház az osztozás helye. A béke és az igazságosság lényegük szerint összetartoznak. Az egyháznak minden területen meg kell valósítania az osztozást: lelki, intellektuális és anyagi téren. Az osztozás a béke alapja. Formái meglehetõsen változatosak a kölcsönös segítségtõl a teljes vagyonközösségig. A javak igazgatásának ez a módja képessé teszi a közösséget projektek megvalósítására az anyagi segítség vagy a békeszolgálat terén.
Az egyház a kiengesztelõdés helye. Ahol a társadalom rendõri és bírósági intézkedésekkel próbálja a bûnözést visszaszorítani, ott a békeegyház a megbocsátás és kiengesztelõdés gyakorlatának útjait keresi. "Ha testvéred vétkezett"" (Mt 18,15) - Jézus e szava olyan modellt ajánl, amely a kiengesztelõdés tapasztalatát az egyház élete egyik legalapvetõbb erejének tekinti. A cél a konfliktusok erõszakmentes megoldása. A kiengesztelõdés gyakorlata a békeegyházban Isten jellemvonását tükrözi vissza: ahogyan Õ bánik velünk. Ez jel a környezõ világnak, továbbá gyakorlás és felkészülés azokra a konfliktusokra, amelyekben az egyháznak szembe kell szegülnie a társadalommal.
A békeegyház közösség. Ez látható a struktúrájában, a magatartásában és a lelkületben, amely mozgatja. Mindez tanúság a békéért, de nem elegendõ. A békeegyháznak túl kell sugároznia tagjai körén.
III. A békeegyház mûködése
A békeegyház az imádás és ünneplés helye. Az öngyilkos világban, amely a halál isteneit imádja és feltétel nélkül aláveti magát a katonai erõ, a pénz és a sovány eredménnyel járó, vég nélküli haladás önkény-uralmának, a békeegyház a béke Istenét dicsõíti, aki Jézus Krisztusban mutatkozott meg. Szembehelyezkedik az egyház minden megszokottsággal, és Urának gyõzelmét hirdeti minden erõ és tekintély fölött. Immár örvendezünk Isten cselekedeteinek, és kérjük Õt, hogy teremtse meg békéje Országát. Az imádás által hirdeti meg az egyház a béke végsõ gyõzelmét, beteljesedését.
A békeegyház "nem"-je: Eltökélten szembenáll az erõszak minden formájával, visszautasítja a részvételt mindabban, amit igazságtalannak tart. Ennek leggyakoribb kifejezése a katonai szolgálat megtagadása lelkiismereti okból. A lelkiismereti tiltakozás több más területet is érint. Példaként: mind több ember tagadja meg a katonai adó befizetését.
A békeegyház "igen"-je: Önmagát gyakorta tagadásokkal határozta meg a békeegyház. A békére és az igazságosságra való igentmondás nélkülözhetetlen kiegészítõje az erõszak elutasításának. Ennek az igennek nem csak a közösségben kell kifejezõdnie, amely próbál az evangélium erõszakmentes mércéje szerint cselekedni és élni, de a csoporton kívül is érzékelhetõvé kell válnia. Ahol konfliktusok jelentkeznek, oda az egyház elviszi Krisztust, a mi békénket. A történelmi békeegyház az önkéntes békeszolgálat elõfutára. Ezt elõször csak a katonai szolgálat egy fajtájának tekintették, de fokozatosa intézménnyé lett, amelyre mindaddig szükség lesz, amíg igazságtalanság és erõszak lesz a világon. Az utóbbi években a döntéshozó központok (mint pl. Washington, Brüsszel, Genf) közelében ill. az emberjogi szervezetekben végzett munka erõsödött. Nemrégiben újabb békecsoportok és közösségek kezdeményeztek tiltakozó akciókat, amelyek olykor polgári engedetlenséget jelentenek. Akár tisztában vannak vele, akár nem, a békeegyházak döntõ idõket élnek. A párbeszéd az igazságosságról, a békérõl és a teremtés megõrzésérõl rendkívüli alkalom: lehetõvé válik egyrészt a többi keresztény, másrészt a békeegyházak önvizsgálata. Igazából a békeegyház nem sajátította ki a béke evangéliumát. Találkozása a sokféle látásmódú kereszténnyel, akik az erõszakmentes küzdelem elkötelezettjei, új lehetõség saját pacifista örökségének átgondolására. S ösztönzõen hathat, hogy még bátrabban kötelezzék el magukat ott, ahol manapság van szükség rájuk.