Ne felejtsük el a bátorságot!
Már nem aktuális - mondhatná valaki -, hiszen végetért a közösségek üldözése. De ha õszintén odafigyelünk, vajon nem többre, másra, merészebbre hív mai magunknál a belsõ hang? Ha nem kötnék már a gondolatainkat is szorongások, ha végigmennénk olyan gondolatmeneteken, amelyeknek a végeredménye félelmetes - akkor talán úgy tudnánk gyógyítani a világot, mint Gandhi, Martin Luther King, Seneca, vagy mint Jézus. De akkor talán a sorsunk is olyan lenne. Valószínûleg nem veszítette érvényét az evangélium: "Engem üldöztek, titeket is üldözni fognak." (J 15,20).
Az elmúlt évtizedekben a magyar kereszténységet azok vitték tovább, akik a Lélek erejébõl bátrak voltak. A korai egyház története mutatja, hogy az üldözések közti idõszakokban a keresztények egy része elpuhult s egy újabb próbában elbukott. Ebben a rovatban olyan dokumentumokat, híreket hozunk (olvasóinktól is szívesen fogadunk ilyeneket), amelyek segítenek, hogy ne felejtsük el a bátorságot.

"A Lélek arra kent föl " és küldött el, " hogy szabadulást hirdessek a raboknak " és szabaddá tegyem az elnyomottakat!" (L 4,18)

"DIADALMASKODUNK AZ ÁLTAL, AKI SZERET MINKET!"

Az alábbi levelek eredetijén nagy ENGEDÉLYEZVE cenzúra-pecsét van. Nagyheti és húsvéti töredékek ezek egy házaspár napi levélváltásából, egy elõzetes letartóztatás hónapjai alatt, három kisgyerek mellékleteivel.

Édes, hogy bírod a sok munkát? " Abban reménykedtem, hogy a tárgyalásom a Nagyhéten lesz, de valójában méltatlan is volna ezt a kis szenvedést Krisztuséhoz hasonlítani. Így is az Õ közelében élem napjaimat, most különösen.

((Szépséges beszámoló a gyerekekrõl.)) " Ne félj, erõs vagyok. Magam sem tudtam eddig, hogy mennyi erõ és kitartás rejtezik bennem. Körülöttem minden ((=a közösségek is)) rendben van. Éled a természet és a szívekben is éled a szeretet.

Nagyon sokat tanulok békességteremtésbõl. A mai nap jól sikerült. Szeretni kell a legnehezebbeket is itt a zárkában. Vannak szép pillanatok, például amikor mindenki valami nyugodtat csinál, vagy ha nagy a vidámság, vagy közösen eszünk.

Borzasztóan bánt, hogy még mindig nem adtam fel a csomagodat. A feladatok valahogy egymásra torlódnak mindig. Nem tudom nem maradt-e ki a fogkrém. Hiába, Matykó volt a segítségem, hol kivette, hol visszatette. Pont hatra lettem kész, akkor már nem veszik föl a postán. Ne haragudj.

Most kaptam meg a 25., 26. és 27. leveled. Olyan jó a hûséges írásod! ((Csak egy van rajtam kívül a 14 fõs zárkában, aki sûrûn kap levelet. Nagy tanúság arról, hogy létezik Szerelem.)) "Nagyon örülök a Matykó vidámságának. Biztosan nagyon jó anya vagy, Édes. Nagyon köszönöm az erõdet, kitartásodat. "
Valahányszor imádkoztok, mondd meg szeretteimnek:

"Mi az igazság, kérdem a falaktól.
Erre eltûnnek és a csillagok alatt valamennyien
itt ültök körülöttem."
(József A.: Esti felhõkön)

((A gyerekeknek nagybetûkkel, mert a folyóírást még nem tudták olvasni:))
DÓRI, RAJZOLD LE NEKEM, HOGY MIT JÁTSZOTOK ÉS HOGYAN LOCSOLNAK MEG.
LILKÓ, TE IS RAJZOLJ, ARRÓL HOGY MIT SEGÍTETEK ÉDESANYÁNAK.

Lilkóval ma sokat beszélgettünk, mindent együtt csináltunk. Nagyon jót tett neki. Dóri alig volt itthon, de azalatt szertelen és feleselõs volt. Azt hiszem, holnap neki kell a külön foglalkozás.
Jó az, ha a gyerekek ott vannak a tárgyaláson? Én sem leszek valószínûleg egészen nyugodt, meg azt sem akarom, hogy bilincsben lássanak. Ehhez még nagyon kicsik õk.

((Nagycsütörtök:)) Jézus is velünk virraszt a mi nehéz óránkban. "Jó Uram, mondd meg nékem, honnan kaptad szívedet? Honnan van a fény szemeden?" A Passio dallamai oly szépen hangzanak, amint egymásnak felelgetünk ((a börtönben lévõ másik két közösségi fiúval, egymást soha nem látva, csak a szûk, visszhangos udvar hangzavarában füttyjelekkel keresve)). Mi nagyon boldogok vagyunk; ti is virrasszatok Krisztussal minden nap!

Édes, sokat imádkoztam értetek az éjjel. Most is szólnak a harangok, ünnepi nagy bongással. Azt ünnepeljük ma, hogy az Istenember a végsõkig kitartott abban, hogy az õ életét a jó vezérelje. Egy olyan emberiségben, ahol - mint József Attila panaszolja - "a jó csak jövevény, de az érdek, mint a gazda, úgy igazgat" (Emberek).
"Azért vannak megható pillanatok. Elszállítottak valakit a zárkából. Messzirõl, ahol várakoztak, még visszakiáltott, hogy fütyüljem el neki, amit tegnap este fütyültem. (A virágvasárnapi Hozsannát.)

Nagyszombat. Krisztus sírban fekszik. Szomorúság, tehetetlenség, reménytelenség. A Sötétség végleg felülkerekedett. Isten hallgat, vagy talán nincs is. Nem válaszolt Fia kiáltozásaira, pedig "könnyek közt könyörgött Hozzá" szenvedéseiben. ((Héb 5,7)) Egyetlen fénysugár van: Krisztus jósága. De ez végtelenül szép és vonzó, még a sírtól, sírva nézve is.

Nagyon szépek ezek a vasárnap reggelek. Énekelnek a madarak, bonganak a harangok. Mindegyik vasárnap ennek a Húsvétnak a visszfénye. Krisztus föltámadt! Valóban föltámadt! Zárt ajtókon át megy tanítványaihoz: Békesség nektek! Ide is be tud jönni hozzám. Nagy békességem van, a tiszta lelkiismeret békéje és a szelídség békéje.

Mindig ugyanott vagy már mióta. Nekünk meg annyi élményünk van. Bár tudom, hogy az igazi élmény a személyesség, a barátság. Sokszor hálát adok érte, hogy ezeket ott meg tudod találni.
"Szép volt a nagyhét. Ebben a helyzetben Krisztust az érzelmeimmel is jobban értem és szeretem. Örülünk is, szomorkodunk is.
"Szombaton elmentünk az ifjúsági házba, tojást festeni. Láttam azt a sok csellengõ gyereket, akik hit és romantika nélkül nõnek föl. Eszembe jutottak gyermekkorom szép nagyszombatjai. Magunkat is sajnáltam, nem lettem kész a renddel, egyedül képtelen voltam olyan ünnepet teremteni.
((Minden levélben rajzok a gyerekektõl. Itt a balkezes - még óvodás - Lilkó nagybetûs írása JOBBRÓL BALFELÉ sorokban, balranézõ betûkkel, mintha tükörben írta volna:)) KEDVES, APUCI, LE, RAJZOLTAM, NEKED, HOGY, MIT, JÁCCIK, A, MATYKÓ ÉS SOK SZERETETTEL GONDOLOK RÁD LILKÓ

Hétfõ. Biztosan nagyon vidámak vagytok, zöld a rét, tavasz, a gyerekek játszanak, a srácok fociznak. Legyetek is vidámak, Édes, mert nagyon jó élni és soha nem lesz vége az örömünknek, csak a szomorúságnak lesz vége. Oly jó, hogy Isten adott erõt, hogy életemnek ezt a régi terhét le tudtam tenni. Valóban Húsvét, Kivonulás ez a félelem rabságából a lelkiismeret szabadságába.