BOCS Homepage 

Václav Maly

Václav Maly 1950-ben született, 1976-ban szentelték pappá. 1979 januárjában 7 hónapra bebörtönözték a Jogtalanul Üldözöttek Bizottságában végzett tevékenységéért, majd az állam eltiltotta hivatása gyakorlásától Ä ezt csak 1989 decemberében függesztette fel. 1981-ben a Charta 77 egyik szóvivôje, 1984-ben pedig a Civil Fórum (OF) elsô szóvivôje lett. 1990 januárjában kapott plébánosi kinevezést Prágában (Szt Antal templom). Elôadása elhangzott az 1993. decemberi Pax Christi konferencián Antverpenben.

A katolikus egyház Csehországban

Kivonat

A negyven évnyi elnyomatás alatt az egyház vezetésének keze meg volt kötve. Sok papot kényszermunkába küldtek vagy bebörtönöztek, a laikusok is passzivitásra kényszerültek. Megszûnt a katolikus egyházon belüli "középosztály". A papok egyetlen lehetséges mûködési területe a templomépítés volt. Az egyház Tomasek bíboros vezetése alatt az ellenállás bástyájává vált. A kommunista rendszerrel szembeni kitartást három ember szimbolizálta: Tomasek bíboros, A. Dubcek és V. Havel. A bársonyos forradalom óta többen járnak a templomokba. 1990-ben több új püspököt nevezetek ki, akik már a zsinat szellemében gondolkodnak. Az egyház újra nekiláthatott a szabad média és új iskolák szervezésének. Sokakban sajnos a váratlan szabadság a világháború elôtti "népegyház" ideálját veti fel.
A katolikus egyháznak ma komoly gondokkal kell szembenéznie. Az egyház sokfelôl behatárolt: nincs kapcsolata az értelmiséggel, papjainak felkészültsége sem megfelelô. A cseh társadalom ateista. Az emberek egy jobb világot várnak, ugyanakkor a szellemi értékekre nem fogékonyak. Inkább a pénz és az anyagi jólét érdekli ôket. Az elmúlt negyven év passzivitásra szoktatott mindenkit, sôt a tevékeny emberekre ferde szemmel néznek. Az egyház védekezô magatartást alakított ki, s most sokan képtelenek ettôl elszakadni. Mások a múlt élményei által rosszul értelmezett mártírságot hangoztatnak. A cseh katolikus egyház tart az új nyugati teológiai irányzatoktól.
Az emberek félnek belekeveredni a "politikai életbe". Ebbe a társadalmi életre való reflexió is beletartozik. Az egyház gyakorlata is ez: éles társadalmi problémákról (munkanélküliség, idegengyûlölet, nacionalizmus) nem nyilvánít véleményt. Úgy tûnik, a püspöki kar nem tudja elemezni a társadalom ezen jelenségeit. Az országban, de különösen az egyházon belül, hiányoznak a társadalmi és kulturális szervezetek. Az egyház csak most kezd ismerkedni a II. vatikáni zsinat eredményeivel.
A cseh társadalom és egyház fô problémáját abban látom, hogy hiányoznak bizonyos szellemi értékek, melyek igen fontosak egy társadalom számára Ä mint a megbocsátás, emberiesség stb. Az egyház feladata új értékek felmutatása.
A "Pacem in terris" békepapi mozgalom tagjainak kérdését megoldottnak mondjuk. A szervezetet 1989-ben feloszlatták. A legtöbb hajdani békepapot áthelyezték más egyházközösséghez, s reintegrálódhattak az egyházba. Ugyanakkor azóta sem vallották meg bûneiket, vagy kértek bocsánatot.
Az egyház szervezete személyileg sokat változott. Fiatal, nyitott gondolkodású papok kerültek a püspöki karba. Támogatják az egyházon belüli civil társadalmi és kulturális csoportokat, igyekeznek az egyházba bevinni a II. vatikáni zsinat szellemét.
De sokszor egyedül vannak.

Interjú

Hogy áll az elôzô rendszerben titokban felszentelt papok és püspökök ügye?
Maly: Szomorú tény, hogy átfogó megoldás nem született. A püspöki kar kérésére már sokan jelentkeztek. Minden esetet egyénileg bíráltak el. Az esetek többségében megerôsítették a felszentelést. A házasok közül a legtöbben a görög katolikus egyházban folytatják tevékenységüket. Nagyon hiányolom, hogy egyetlen hajdani "titkos" püspököt sem fogadott be a püspöki kar, hogy a kérdés egy megfelelô ember kezébe kerüljön. Az adatok azonban nem nyilvánosak, a sajtó is hallgatásra kényszerül.
Jelenleg mi az Ön feladata az egyházban?
Maly: Két éve, hosszú kényszerpihenô után, Prága egyik külvárosában kaptam plébánosi kinevezést. A napjaim nagyon zsúfoltak, bár ôszintén szólva nálunk egy pap rengeteg olyan dolgot kényszerül csinálni, ami nem az ô feladata, míg a lényeges dolgokra nem jut ideje. Meg kell mondanom, nagy meglepetést okozott számomra a hívekkel való közvetlen kapcsolat. Mindeddig értelmiségiek között mozogtam, velük gondolkodtam, részt vettem a demokratikus mozgalomban. Ismertem az egyház helyzetét és a teológiai folyamatokat. A hívek konzervativizmusa azonban valódi sokk volt számomra. Idegennek éreztem magam közöttük.
A fiatalok közt sem talált partnerre?
Maly: Részben igen. Könnyû volt velük beszélgetnem. Nyitottak és lelkesek. Ha azonban komoly munkára, azaz tanulásra próbálom szorítani ôket, elmaradnak...
Hogyan látja az egyházi oktatás helyzetét?
Maly: Két szeminárium van Csehországban. A vidékiben csak hitoktatókat képeznek. A fôiskola dékánja széles lôtókörû, nyitott gondolkodású fiatal pap. A papnövendékek nevelése és képzése azonban Prágában folyik. Bár a teológiai fakultás az egyetem része, a szeminárium kapui zártak. Nem csupán a modern teológiai gondolatokat rekesztették kapun kívülre, de a nôi (levelezôs) hallgatókat is.
Mennyire terjedtek el a II. vatikáni zsinat eredményei a cseh egyházban?
Maly: Semennyire. A zsinati dokumentumokat még mindig nem nyomtatták ki. Így a zsinat szellemét nemcsak a laikusok, de még a papok sem ismerik. Az általánosan elfogadott egyházkép hagyományos, tekintélyelvû. Igen csekély szerepet juttat az egyházon belül tevékenykedô civileknek. Vannak egyéni kezdeményezések a zsinat irányában Ä egy részük az egyház vezetésétôl származik Ä ezek azonban egymástól függetlenek és értetlen közeg veszi körül ôket. Az egyházközi párbeszédnek sincs talaja. Az egyházak vezetése ugyan próbálkozik a felekezetek közelítésével, de a bázis nem érzi ennek a szükségességét, a létezô kezdeményezéseket a hívek erôsen kritizálják.
Milyen a viszonya a püspökével?
Maly: Nagyon jó.
Milyen jövô vár a cseh egyházra?
Maly: Egyházunk jelenleg átmeneti helyzetben van, saját identitását keresi. Legnagyobb erejét pillanatnyilag a múltbeli szenvedésekbôl nyeri. Eddig fô feladata az ellenállás volt Ä ma ez már nem elég. Pluralista beállítottságú egyházra van szükség, amely elfogadja, hogy a katolicizmus csupán egy a lehetséges világnézetek között, és mindenkivel együttmûködésre törekszik. Nem moralizálni kell most Ä különösen ami a szexuálerkölcsöt illeti Ä, hanem felismerni a társadalomban jelentkezô problémákat, állást foglalni olyan kérdésekben, mint a rasszizmus elharapódzása; újragondolni az egyház feladatát a világban: a papok feladatkörét, a hívek szellemi, sôt akár politikai kultúrájának fejlesztését stb. Én optimista vagyok, és hiszek az egyházunk jövôjében, a túlélésben. Hiszen ha az egyház most bezár, akkor mindennek vége. Zárt intézmény marad üres szertartásokkal és kiürült hagyománnyal. A Szentlélek üzenete mindig élô és a jelenre vonatkozik Ä most pedig a XX. század végén élünk, és épp ideje, hogy visszatérjünk ide.

Az elôadást összefoglalta és az interjút készítette: Szilágyi Rita