A megnyesett répa kizöldül

... Bulányi György kétségtelenül a magyar katolikus egyház "nehéz embere". A nehéz emberek minden etikai tisztaságával, egyéni igazságával és másrészt a józan kompromisszumokra, régi vitákat lezáró alkukra való tökéletes alkalmatlanságával. Mondhatnánk, egészen olyan, mint a régi sikeres magyar dokumentumfilmek nehéz emberei. A különféle feltalálóktól a fiatal Balczón át egészen Kutrucz Gizelláig.
Tölgyesi Ágnes Kezdetben vala az ige... címû filmje azonban nem a magyar dokumentarizmusnak ezt a hálás, jól bevált, az abszolút pozitív hôst és a gonosz hivatal packázásait egymással mereven szembeállító típusát folytatja. Filmje egyrészt nemcsak Bulányi atyáról, hanem legalább annyira az általa létrehozott Bokor tagjairól is szól; a "másik oldal" képviseletében Gyulay Endre püspök lényegében rokonszenvesen jelenik meg a filmben; a rejtett konfliktusokat inkább csak a hívô és az ügyben járatos katolikus nézô ismeri fel.
...
Tölgyesi, fogalmazzunk így, udvarias hôseihez és témájához. Nem a Bokor és a hivatalos egyház konfliktusát, hanem egyszerûen a mélyen hívô katolikusok örömét és derûjét szeretné filmjében bemutatni.
...
Némi kényelmességet fedezhetünk fel abban a magatartásban is, hogy Tölgyesi Ágnes inkább csak a kommunista elnyomásról beszélteti hôseit, míg a hierarchiát bíráló megjegyzések sokkal visszafogottabbak, mint Bulányi György könyveiben. (Például a frissen megjelent Nagypénteki levélben; vagy abban a Magyar Hírlapnak adott legutóbbi nyilatkozatában, amelyben ismét elég széles egyházi kör felett mond szigorú ítéletet.)
Tölgyesi Ágnes szívejoga, hogy a konfliktusok markáns bemutatása helyett azok elsimítására törekedjék. A hit lényegét tekintve a "bokrosok" és egyéb katolikusok amúgy is egyetértenek.
A konfliktus nyílt bemutatásáról lemondva Tölgyesi óhatatlanul is eklektikus utat választ. Részint Bulányi atyát beszélteti, aki lassú, átszellemült beszédmódjával, rokonszenves megjelenésével és láttató kifejezéseivel jó riportalany. Részint a bokrosokat, akik közül sokan az atyával együtt üldöztetést szenvedtek a kommunizmus alatt: mások, a késôbb születettek "csak" mellôzést az állam és egyre inkább az egyház részérôl is. Igaz embereket láthatunk, tiszta hittel és rajongó családszeretettel. (A nagycsalád része a Bokor életprogramjának). Az interjúkat kissé szervetlenül különbözô Bokor-rendezvényekrôl szóló felvételek egészítik ki. Így Bulányi aranymiséjének felvételei, melyet Ä az említett misézési tilalom miatt Ä az ELTE Professzorok Házában, egészen pontosan a volt Politikai Fôiskola épületében tarthatott meg. Ez is sajátos fintora a sorsnak.
E jelenet egyébként jól exponálja az egyházi tematikájú filmek egyik alap-problémáját. A hívô ember számára az áldozás szentség, s ezért meglehetôsen zavaró egy mozi vásznán kinagyítva végignézni, amint általunk jól ismert emberek e szentséggel élnek. Másrészt tagadhatatlanul hálás filmes lehetôség az áldozáshoz járuló áhítatát bemutatni. A szentáldozás egyszerre individuális és kollektív szertartás, igazán látványos közelképekre csábíthatja a filmeseket. Tölgyesi Ä mint szinte minden kollégája Ä ezért azt a megoldást választja, hogy képileg is igyekszik minél áhítatosabb, lebegôbb, elvarázsoltabb lenni. Ami viszont mégsem igaz, hiszen a hívô ember emelkedettségével együtt is természetesnek tartja ezt a gyerekkora óta gyakorolt szertartást.
A jószándékú és semmiképp sem ízléstelen képsorokat végignézve óhatatlanul arra kell gondolnunk, hogy a magyar játékfilmbôl és dokumentarizmusból egyaránt hiányzik a vallás, a hitélet megjelenítése. S ez nagyjából az 1945 elôtt készült filmekre is áll. A film elôbb túl komolytalan, majd túl hivatalos mûvészetnek számított ahhoz, hogy a vallási szférához érdemben hozzányúlhasson. Bán Frigyes 1947-es, Mezei próféta címû (betiltott) filmje e tekintetben ritka kivételnek számít. De ez a különös, szép film is Ä mint a legtöbb ilyen tárgyú vállalkozás Ä folklórként, népszokásként, egy elzárt közösség jellemzôjeként mutatja be a vallásosságot. Falusi öregasszonyok, cigányok, csodaváró szekták: elsôsorban ilyesfajta világban volt szokás a hitélet megelevenítése. Egy jómódú, mûvelt nagyvárosi sebészorvos ôszinte istenhitének bemutatása a magyar film nyelvén még megoldhatatlan feladat. Sajnos Tölgyesi Ágnes filmjeiben is összekeverednek a politikai rehabilitáció, a megilletôdöttség, az áhítatos látványosság és a valódi hit bemutatásának motívumai: de hát mentségére legyen mondva, hogy szinte járatlan úton indult el.
A Kezdetben vala az ige... interjúelemek és vallási szertartások mellett bemutatja az egyik Bokor-közösség szituációs játékát. Az elég hosszan látható jelenetsor azért tanulságos, mert ebben is olyan információk jelennek meg, amelyek sokat elárulnak a Bokor gondolkodásmódjáról: de amelyeket csak a témát valamelyest ismerô nézô képes kibontani a minden rendezôi eligazítás nélkül "közvetített" képekbôl. Templomi játékot láthatunk, amelyben a kerettörténet szerint egy örökzöld növény jelképezi azt a répát, amelynek kihúzására neves katolikusoknak össze kellene fogniuk. "Természetesen" hiába, hiszen mindenkinek van valami kibúvója a cselekvés és összefogás alól. A "tégla", az "új ember", a "fôkertész" éppúgy nyilvánvaló utalás, mint az "ökumenikus tekebajnokság", ahol a sikeres gyôztes egy gurítással ledönti az egész protestantizmust...
De a legcsípôsebb megjegyzés mégis egy rövid mondatocska. "A megnyesett répa kizöldül." Bizonyára nem mindenki emlékszik arra, hogy a néhai Lékai bíboros püspöki jelmondata így szólt: "A megnyesett fa kizöldül". Akkoriban nemcsak a "bokrosok" közül akadtak olyanok, akik nemigen tudták eldönteni, hogy a bíboros a nyesegetôk megnyugtatására vagy a megnyesettek vigasztalására szánta-e ezt a mondatot...

Filmvilág, 1994. április