BOCS Homepage 

Dôry István

Középiskolai tanár, biofizikus. Az ELTÉ-n fizikus és biofizikus diplomát szerzett, majd a Freiburgi Egyetemen végzett biológiai kutatásai nyomán kapott kandidátusi fokozatot. A Bokor/Ökológiai Munkacsoport szervezôje. Jelenleg a Szentendrei Ferences Gimnázium tanára, 4 gyermekes családapa.

Zöld lelkiismeret

Milyen az ember?

Az egész emberiség tulajdonképpen kicsi pont csupán a Földgolyón. Jóllehet nagyobb lélekszámú faj, mint biológiai adottságai, testméretei alapján várható lenne, de ez csak annak tudható be, hogy nagy alkalmazkodóképességével minden égövön sikeresen elterjedt, és - saját magán kívül - ellenségei nincsenek. Viszont megdöbbentôen kicsi pont a Földgolyón. Egyetlen köbkilométerbe belefér az egész emberiség, szemben a Föld ezermilliárd köbkilométernyi térfogatával, s még az élôk rendszerében is csak egy vagyunk a sok közül, s nem is a leghatalmasabb. Ugyanakkor az emberiség valami olyasmit csinál, ami semmi másra nem jellemzô; ami feltûnô és veszélyes: saját tömegénél, táplálékigényénél százszorta nagyobb anyagmennyiségeket mozgat meg, szór szét; rendezkedik, szemetel. Olyan változásokat kezdeményez, amelyekhez nincsen meg a védôbiztosíték az élôvilágban. Az eredmény, vagy legalábbis a pillanatnyi állás: Vészes mértékben felhalmozódott hó, széndioxid, kénes gázok, nehézfémsók, olaj, vegyszerek, szemét, zaj, rendezetlenség földön, vízen, levegôben.

Mi a cél?

Az ember célja és feladata a Földön, hogy egy értelmes faj lehetséges tevékenységei közül a legjobbat valósítsa meg. Keresse meg és élje meg a leghelyesebb életmódot, viselkedést, magatartást. Ezt kell tennünk valamennyiünknek. És amíg ez teljesen meg nem valósul, ezt kell tennünk egyénileg, a családi-baráti közösségeinkben, az általunk elérhetô társadalmi csoportosulásokban is.
Értelemmel megfogalmazott célunk értelmes megközelítése, elérése érdekében meg kell szabadulnunk hátráltató, ellentmondó rossz szokásainktól, le kell cserélnünk magatartásunk nélkülözendô elemeit nélkülözhetetlen erényekre.
Amitôl meg kell szabadulnunk, mert hátráltat:
- veszekedés, háború,
- kizsákmányolás, elszegényítés,
- gyarmatosítás,
- káros szenvedélyek, függôségek,
- egészségtelen túlfogyasztás,
- mûszaki cikkek bálványozása,
- haszontalan utazgatás,
- hajszolt, nagyvárosi életmód,
- mérgezô anyagok kibocsátása,
- túlnépesedés,
- öntörvényûen fokozódó birtoklási vágy,
- egocentrikus és antropocentrikus világkép,
- hazugság és fogyasztásnövelô csúcsformája: a reklám,
- saját képességeink, lehetôségeink torz felmérése stb.
Ezek a káros szokások olyan élôsködôkhöz hasonlíthatók, melyekbôl ki-ki hord néhányat magán; elszívják energiáját, megcsapolják alkotóerejét, lehetôségét, hogy bármi elôre elhatározott célt elérhessen. Egyéni és társadalmi csapdáknak annyira a mélyén bolyongunk, hogy minden nagy elhatározást, emberi méltóságunkhoz illô cselekedetet, megváltó gondolatot az illúziók, utópiák világába vagyunk hajlamosak utalni.
De hát mi is az a nagy cél, amelynek érdekében ennyire meg kell javulnunk? Rászolgálni a magunk gyártotta névre: Homo sapiens, értelmes ember; mégpedig az egyetlen értelmes faj a Föld bolygón a jó gazda teljes felelôsségével. Nincs kitôl ellesnünk a teendôinket, ezért, amennyire lehet, biztonságosan kell kiépítenünk a stratégiánkat. Figyelembe kell vennünk, hogy az Élet nélkülünk is folyt milliárd éveken keresztül. Tartós volt, jó volt. Az a minimum, hogy ezen ne rontsunk, ne terjedô fekélyként borítsuk be a Föld szárazulatait. Lássuk be, hogy a földi folyamatok nagy részét nem ismerjük elég mélyen ahhoz, hogy azokba - akár jószándékkal is - kedvezôen beavatkozhassunk. Itt a legfontosabb teendônk: pusztító energiáink fékentartása. Egész életünket embertársaink és élôlénytársaink irányában a segítô hozzáállás kell, hogy jellemezze, mely mindenkor biztonságos gondolkodással párosul, olyan gondolkodással, amely sem magát, sem a természeti környezetét nem veszélyezteti. Gondolkodásunknak a valóságot kell utánoznia: a valóság törvényei tökéletes biztonsággal érvényesülnek mindig és mindenütt, kivételt nem ismerô módon. Csapongásaink, túllövéseink, vakon egyensúlyozásunk, kiszámíthatatlan húzásaink csak annak bizonyítékai, hogy nem felelünk meg a valóság mérlegén. Irracionális módon nem lehet környezetet védeni, és hosszabb távon élni sem.
Kezdjük el tehát!:
- A legkisebb helyet elfoglalni, a legkevesebbet változtatni (vö. mezôgazdaság, mûtrágya, rovarirtószerek, elhízás, élvezeti cikkek, iparvidékek, erdôpusztulás, tarvágás, lehalászás, megalopolisz, golfpálya, szafarikaland);
- Létszámunkat kedvezô szinten állandósítani
vagyis az értelmes együttmûködés fenntartásához szükséges alacsony szinten;
- A természettôl elkülönített anyagokat újra és újra felhasználni
(ld. még újrapapír, üvegbetét, hulladékválogatás, komposztálás, megújuló energiaforrások, faültetés);
- Megismerni a természet folyamatait és abban a saját szerepünket: körfolyamatok, önszabályozás, energiahatékonyság, veszteségcsökkentés, együttmûködés, szimbiózis, tápláléklánc;
- Biztonságos gondolatainkat, fenntartható erkölcsünket átörökíteni - bármiféle erôszakosság nélkül.

Mit mondana Jézus?

Szinte már beletörôdtünk abba, hogy környezetvédelemrôl nem szól a Szentírás, hiszen abban az idôben ez még nem volt probléma. De bizony szól: csak ezzel a szemmel is újra kell olvasnunk a textusokat.
Talán senkinek nem tûnik föl, hogy épp a kenyérszaporítás órájában Jézus parancsot ad tanítványainak arra, hogy gyûjtsék össze a maradékokat (Jn 6, 1-15). Az ételmaradékok puritán összeszedegetése, amit Jézus megparancsol, egyrészt takarékosság, másrészt környezetmegóvás, rendezett hulladékgyûjtés és vélhetôleg újrafelhasználás is. Az éhínségek korában ez a tevékenység természetes volt, bár Jézus jelenlétében éppenséggel nem lett volna szükséges. Ma szükséges, de már nem természetes.
Szaporodjatok, sokasodjatok és népesítsétek be, ill. hajtsátok uralmatok alá a Földet - olvashatjuk a Teremtés Könyvének fordításaiban. Azonban az újabb szövegelemzések azt mutatják, hogy az eredetiben használt ige valószínûleg csak ennyit jelentett: Járjatok rajta! Micsoda különbség! Csak járnunk kell a Földön az isteni parancs szerint, nem pedig igába hajtani, és az utolsó szegig kizsákmányolni a természetet. Megdicsérne-e minket Jézus látván, hogy mindazt a sok élôt, halat és szárnyas állatokat, csúszó-mászó állatokat és lombos növényeket, melyrôl a Teremtô ötszörösen állította, hogy az jó, a hatodik nap teremtménye módszeresen letiporja huszadik századi tobzódásában.
Mondta az Úr a vakon született testvérünknek: Eredj, és mosd meg magad a Siloe tavában, melynek neve azt jelenti "küldött". Ma vajon azt mondaná-e nékünk: Menj a Dunához megmosni a szemedet, hogy láss!, vagy épp ellenkezôleg: Vak farizeusok, világ megrontói, tisztítsátok meg vizeiteket, hogy magatok is tiszták legyetek és lássatok. Esetleg ezt: Lélekben tisztuljatok meg, és lássatok hozzá a takarításhoz! Mert nem az szennyezi be az embert, amit felvesz, hanem amit eldob.

Mi a teendô?

Elôször is meg kell ismernünk, hogy pontosan mikor, mivel, hogyan és mennyire szennyezzük el a környezetünket és az élô természetet. Nem legyinthetünk mondván, mi humán és etikai érdeklôdésûek vagyunk; a XX. században erkölcsi kötelességünk megérteni cselekedeteink hatását, súlyát. A természet tönkretétele szempontjából tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az bûn volt-e részünkrôl vagy csak (tudatos) tudatlanság.
Mit tehet az egyén? Szinte mindent, ha eléggé elszánt. Tizedére csökkentheti a környezetre ható terhelését; elérheti, sôt a többségnek el is kell érnie - különben meghalunk -, hogy tevékenységével több kárt tesz jóvá, mint amennyit okoz. Nagyjából mi szükséges ehhez?
Logikailag az elsô helyre teendô (nem feltétlenül ezt tudjuk legelôször megvalósítani): A legnagyobb terheléseinkbôl, szennyezéseinkbôl a lehetô legtöbbet lefaragni. Melyek ezek: Sok esetben a munkahely. Nézzük meg, hogy mit dolgozunk. Különösen férfiakra vonatkozik, hogy életünk legnagyobb részét, hatékonyabb, és így a környezetre is nagyobb hatású részét a munkánkkal töltjük. Állapítsuk meg, hogy az egészséges környezet szempontjából mit teszünk többet: jót vagy rosszat - a munkánkkal. Azután mindezekkel a gondolatokkal szálljunk erôsen magunkba.
Máskor a fûtést kell megváltoztatnunk, ha lehetséges, valamilyen hatékonyabb formára. Minimalizálni kell a nehézipari termékek vásárlását; csökkenteni kell a kemizált mezôgazdaságból származó, vagy "magasan feldolgozott" élelmiszeripari termékek, húsfélék fogyasztását.
Ha ezeket túl meredeknek érezzük elsôre, akkor nagyon komolyan lássunk hozzá néhány közepes tényezô felszámolásához: kevés család van abban a helyzetben, hogy valóban autóra legyen szüksége. A közlekedési károkat akkor lehet jelentôsen csökkenteni, ha valakinek napi fél óránál több autóznivalója volt eddig. Ennek a személynek valószínûleg ez a legnagyobb szennyezése, amit a többi embernek okoz. Feltétlenül megszüntetendô. sokszor az segít, ha a munkahelyet és a lakóhelyet hozzuk valamilyen áldozat árán közelebb egymáshoz. Ott kell laknunk, ahol élni és dolgozni is lehet. Csökkentenünk kell lakásunk fûtési veszteségeit, elsôsorban a nyílászárók szigetelésével. Ha a falakat, a padlót nem hagyjuk csupaszon, és otthon is felöltözködünk, kevesebb fûtési energia is elegendô. A mosással küldjük a legtöbb veszélyes anyagot a csatornába (ahol emésztôgödörbe megy, az egyenesen tragédia). Optimális mennyiséget, jó programmal mossunk, és csak nagyon kevés mosószert használjunk. Ha a leeresztett mosóvíz még jól láthatóan habzik, az túladagolást jelent. Veszélyes hulladékot ne dobjunk a szemétbe! Gyûjtsük össze biztonságos edényben; tíz éven belül Magyarországon is megoldódik ezek elszállítása, addig meg talán nem halmozódik fel olyan sok. Építkezésnél vigyázzunk veszélyes anyagokra, és hogy általában semmi ne szóródjék szét, vagy menjen a talajvízbe. Csak minimális mértékben permetezzünk, vagy inkább egyáltalán ne. Ha van kertünk, használjunk szerves trágyát, törôdjünk sokat a növényeinkkel, és igyekezzünk ezáltal jó terméseredményeket elérni.
A kisebb, de gyakran ismétlôdô fogyasztásokra is érdemes még odafigyelni. Kevesen tudják, hogy a meleg vízben milyen hatalmas energia tárolódik. Ezzel a fürdéskor tudunk takarékoskodni, meg azzal, hogy kézöblítéshez nem a melegvízcsapot nyitjuk meg, mert akkor csak a csövek melegszenek. A hidegvízzel is lehet takarékoskodni, ha például a folytonos veszteségeket, pl. a WC csöpögését megszüntetjük. Általában ne engedjük meg, hogy bármi is cél nélkül pazarlódjék a környezetünkben! A mosogatásnak is van környezetvédô technikája. Csak kevés, de forró vízzel, és nagyon kevés mosószerrel mosogassunk, a helyes sorrendet betartva. Használjunk kefét, kesztyût. Kevés hideg vízzel, de alaposan öblítsünk.
Az ennél kisebb és ritkább szennyezések miatt nem kell sok lelkiismeretfurdalást okoznunk magunknak. Nemes dolog, ha valaki az olvasólámpáját sem felejti égve, vagy az erdôben sem dobja el az almacsutkát, de ezeket nevezzük mindig jelképes cselekedeteknek, ugyanis környezetvédelmi szempontból nincs különösebb jelentôsége, különösen akkor, ha a fentebb említett nagyobb dolgok még megoldatlanok az adott háztartásban.
Még az együttélô családok életében is a környezetszennyezés szinte magánügy; a takarékos nagymama piciny spórolásait semmivé teheti egy költekezô unoka, vagy nagyon-nagyon szorgalmasan dolgozó családapa. Amit közösen tehetünk, hogy erôsítjük, biztatjuk, neveljük egymást - közösségben és családban egyaránt. Magyarázzuk el gyermekeinknek, hogy itt minden elôbb volt mint mi; mi csak vendégségbe jöttünk rókakomáékhoz, és udvarias ember nem festi sárgára vendéglátói hálószobáját, pláne, ha tulajdonképpen meg sem hívták.
Vegyünk részt környezetvédô szervezetek munkájában, mert ezzel is érzelmi megerôsítést nyújthatunk egymásnak.
Végül, ami szintén leginkább idetartozik:
Amit tehetünk, hogy például nyomkövetô játékot játszunk. Fôként vásárláskor ajánlatos. Próbáljuk meg lehetôleg valósághûen elképzelni, hogy egy bizonyos tárgy, amit megfogunk vagy megvennénk, milyen alapanyagokból, hol, milyen technológiával készült. Vajon mennyi energia kellett hozzá, és ez mennyi füstgáz, hulladék kibocsátással egyenértékû? Ezeket is képzeljük mellé egy nagy zsákban, azután gondoljuk meg, hogy ténylegesen mi a haszna az adott dolognak. Nagyobb-e a haszna az okozott kárnál? És végül kövessük nyomon, hogy mi lesz a sorsa. Ki fog gondoskodni az elhelyezésérôl, hol, mikor, mivé fog elbomlani? Örülni fognak-e a gyerekeim a végeredménynek? Ezután általában gazdagabban jövünk ki a boltból, mint ahogy bementünk.

Csak a fenntartható marad fenn

Mindazt, amit fentebb olvastunk, el lehet utasítani. Meg lehet tagadni. Ki lehet gúnyolni. Mint bármely más gondolatot, igazságot, vagy akár tényt is. De nem lehet nem megérteni azt, hogy csak a fenntartható marad fenn. Bárhogy döntünk, csak fenntartható gazdaság létezhet, csak fenntartható gondolatok, fenntartható erkölcstan maradhatnak meg. Csak fenntartható életmódot fognak élni - korszakok múltán - a megmaradásra képes, élhetô életet élô emberek, vagy mások.