Az út a reproduktív egészséghez világszerte
A reproduktív egészségügy és -jogok a nemzetközi napirenden 1968 és 2003 között
Bevezetés
Világszerte
elérhetővé kell tennünk nők, férfiak és fiatalok számára a jogot
- a sikeres családtervezéshez,
- a biztonságos anyasághoz és
- a szexuális eredetű fertőzések (pl HIV/AIDS) elleni védekezéshez.
Sajnos ezek a jogok nem mindenkinek eredendően elérhetők, még csak a szociális vagy gazdasági fejlődéssel sem járnak együtt. A kormányoknak sem magától értetődő, hogy a költségvetésbe foglalják ezeket a létfontosságú egészségügyi szolgáltatásokat, pedig bőven vannak bizonyítékok arra, hogy ez erősítené a gazdasági, szociális, egészségügyi, és emberi jogok érvényesülését.
Minden olyan országban, ahol a reproduktív egészségügyi jogok ma már mindenki számára elérhetőek, a családtervezés első megvalósítóinak meg kellett küzdeniük azért, hogy ezek a jogok a kormányuk napirendjére kerüljenek. Az első ilyen intézkedések a 20-as évek elejére tehetők, de a küzdelem a mai napig is tart azért, hogy a reproduktív egészségügyi ellátás függése a politikától, pénzügytől, és vallástól végre megszűnjön.
Több országban az egyes embereknek nincs hozzáférésük az információkhoz és az eszközökhöz, amelyekkel megtervezhetnék saját családjuk méretét, időzíthetnék a gyermekvállalást, meghatározhatnák a gyerekek érkezése között eltelt időt, és megvédhetnék magukat a szexuális eredetű megbetegedések ellen.
Ami még rosszabb, hogy néhány országban a hozzáférés ezekhez tiltott és aktív ellenállásba ütközik!
A leghatékonyabb mód az ellenszenv megszüntetésére és egy világszerte általánosan elismert cselekvő mozgalom létrehozására az, ha ezt belefoglaljuk egy ENSZ határozatba vagy akciótervbe. Az ENSZ az egyetlen globális szervezet, amely hitelesen képviseli nemzetek akaratát és a kormányok világszerte tisztelik. Az utóbbi öt évtizedben globálisan lezajlott gazdasági és szociális változások közül soknak az irányára és alakulására jelentős hatással volt az ENSZ munkája.
Továbbá az ENSZ „készített egy nemzetközileg támogatott és általános érvényű törvénykönyvet az emberi jogokról, amelyet bármely ország aláírhat, és bárki törekedhet a betartására”. Az összeállítás olyan mechanizmusokat hozott létre, amelyek az említett jogok támogatását és védelmét szolgálják, és segítik a kormányokat kötelezettségeik teljesítésében.
Ez a kiadvány feltérképezi a reproduktív egészséggel kapcsolatos nemzetközi együttműködés fejlődését az egész ENSZ rendszerben, és körvonalazza a nyelvezetet és a nyilatkozatokat, amelyeknek el kell juttatniuk ezeket az alapvető egészségügyi és emberi jogi szolgáltatásokat az emberekhez minden országban.
A reproduktív egészségügy politika fejlődése az utóbbi 35 évben
A reproduktív egészségügyhöz kapcsolódó témák átfogóan érvényesek a különböző ENSZ részlegekre és a különböző tárgykörökre az emberi jogoktól a fejlesztésen és egészségügyön keresztül a népesedésig, a nőkkel és a fiatalokkal kapcsolatos problémákig. Ez a sokféleség a különböző ENSZ konferenciákon számos vitát és elhatározást eredményezett az eltelt évek alatt, ami a nyelvezet változásával és a hangsúlyok eltolódásával is együtt járt.
Azok a politikák, amelyeknek keretein belül a családtervezési és az anyákkal valamint gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatásokat biztosították szintén radikális változtatásokon mentek keresztül. Kezdetben ezek a politikák a demográfián alapuló népességprogramokkal függtek össze. Az országok alacsonyabb termékenységi mutatókra törekedtek, és a gazdaság növekedését népesedési célok elérésével akarták megvalósítani.
Manapság az emberi jogok és az egészség a meghatározó erők, és tiszteletben tartják az egyéni választást és szabadságot.
Jelenleg a legjelentősebb ENSZ dokumentum az 1994-es kairói Fejlődési és Népesedési Konferencián született Akcióprogram, egy világméretű reproduktív egészségügyi politika programterve. Az ENSZ politika további kulcsmozzanatait alább ismertetjük. Sok közülük nagyon jelentős volt a maga idejében, és nagy áttöréseket jelentett a nemzetközi napirendben.
A főbb lépések
1968. Teherán: Emberi Jogok Nemzetközi Konferenciája
Ez volt az első olyan alkalom, amelyen kimondták, hogy a szülőknek emberi joguk a családtervezés.
A 16. paragrafusban áll:
„A család és a gyermek védelmét szívén viseli a nemzetközi közösség. A szülőknek alapvető emberi joga, hogy szabadon és felelősségteljesen meghatározzák gyermekeik számát és az érkezésük közt eltelt időt.”
Ennek a megfogalmazásnak egy része a mai napig használatban van.
1974. Bukarest: Népesedési Világkonferencia
Ez volt az első ENSZ népesedési konferencia. Emellett 1974 a Világ Népesedésének Éve lett, a figyelemfelhívás és a népesedési programok és politikák népszerűsítésének érdekében, valamint a nemzetközi együttműködés és segítségnyújtás minél szélesebb körű elterjesztésének bátorítására. Ez előtt a bukaresti találkozó előtt a gyors népesedésnövekedés-mutatókra úgy tekintettek, mint a gazdasági fejlődés korlátaira. Benne volt a köztudatban, hogy azokban az országokban, ahol magas a születésszám, komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy elég munkahelyet hozzanak létre, biztosítsák az oktatást, és az ország is fejlődjön. De ezen az eseményen egy új nézőpont került előtérbe. Felvetették, hogy a gyors népességnövekedés az alulfejlettség következménye, nem pedig oka. A konferencia nem egy küldöttséget meggyőzött arról, hogy ha a párok nem tapasztalják meg a fejlődés előnyeit, beleértve a magasabb szintű oktatást és a gyermekhalandóság csökkenését, nem lesznek motiváltak a kisebb család vállalásában.
A konferencia eredményeként született dokumentum a Világ Népesedési Akcióterv (World Population Plan of Action, WPPA), amely a világ kormányainak javasolja, „hogy tekintet nélkül saját átfogó demográfiai céljaikra, tiszteljék és biztosítsák az egyének azon jogát, hogy szabadon, az szükséges információk birtokában és felelősségteljes módon dönthessenek saját gyermekeik számáról és az érkezésük közt eltelt időről.” (29 (a) par.)
Jelentős váltás történt a megfogalmazásban: a „szülők” kifejezést a „egyének” kifejezéssel helyettesítették, hogy párokra és személyekre egyaránt utaljanak.
A WPPA figyelemre méltóan felélénkítette a nemzetközi együttműködést a népesedési ügyekben, és még 20 évig programtervezetként szolgált a kormányok, nemzetközi irodák és civil szervezetek számára. Sikeresen a nemzetközi napirendre tűzte a családtervezés szükségességét. Emellett számos hasznos mellékkövetkezménnyel járt, ilyen volt a nagyobb elkötelezettség a népesedési politikák mellett, a képzett családtervezés-segítők számának növekedése és a nagyobb felszereltség anyagi és más forrásokból. A népesedés határozottan bevett legitim fogalommá vált a társadalmi, gazdasági, környezeti és más fejlesztési napirendeken.
1975. Mexikóváros: Első Világkonferencia a nőkről
Ez a konferencia új dimenziót nyitott azzal, hogy kimondta, a családtervezés joga nélkülözhetetlen a nemek közti egyenlőséghez.
1984. Mexikóváros: Nemzetközi Konferencia a népesedésről
A konferencia elismerte, hogy 1974 óta a családtervezés ismerete és az ehhez való hozzáférés széles körben megnőtt. A kormányok ezt az anyai- és gyermekegészségügyhöz, az egyének és csoportok emberi jogaihoz való hozzájárulásként mint demográfiai fokmérőt támogatták. De a Világ Termékenységi Felmérés fejlődő országokra vonatkozó adatai kimutatták, hogy azoknak a terhesség kockázatával élő nőknek, akik már nem akarnak több gyereket, csak a fele jut hozzá fogamzásgátlókhoz.
Ez vetette fel először a „be nem teljesített szükséglet” fogalmát; azoknak a pároknak az ügyét, akik szeretnék a fogamzásgátlást, de nem jutnak hozzá. „A fogamzásgátlás számos országban be nem teljesített szükséglet, amely, ha meg nem oldjuk, még nagyobbra nő, minthogy a termékeny korba lépő párok száma erősen nőni fog az elkövetkező évtized alatt.” (10 (h) par.)
Férfiak
A férfiak szerepe szintén kritikus tényezőként merült föl. A konferencia megállapította: „Hogy biztosíthassuk a nők számára a teljes részvételt a társadalom életében, ugyanúgy szükséges, hogy a férfiak teljes mértékben osztozzanak a nők felelősségében a családtervezés, a gyermeknevelés és a családi élet minden más aspektusának területén. Ezen célok elérése szervesen kapcsolódik a fejlesztési célok eléréséhez, beleértve azokat is, amelyek a népesedési politikával kapcsolatosak.” (7. par.)
Abortusz
Felismerték, hogy az anyai halandóság fő okát a nem biztonságos abortusz veszélyei jelentik, és ezért a következő javaslatot fogalmazták meg:
„Megfelelő lépéseket kell tenni, hogy segítsünk a nőknek elkerülni az abortuszt, amely semmi esetre sem népszerűsítendő családtervezési módszerként. Azonban amikor csak lehet, biztosítanunk kell az emberi bánásmódot és a tanácsadást azoknak a nőknek, akik az abortuszhoz folyamodtak.” (18 (e) javaslat)
A gyermekek születése közötti szünet beiktatása szintén kiemelkedően fontos az anyasági halálozási arány csökkentésében. A kormányokat sürgették: „hogy támogassák a családtervezést, mint egészségügyi fokmérőt az anyai és gyermekegészségügyi programokban. Csökkentsék azon születések számát, amelyek túl hamar vagy túl későn következnek be az anya életében, a születések közötti időköz növelésével, az olyan rendszerek, eszmék befolyásának csökkentésével, amelyek a magasabb születésszámot szorgalmazzák; és a szülés utáni és/vagy szoptatási időszakban lévők igényeinek különleges figyelembevételével.” (18 (f) javaslat)
Civil Szervezetek (NGO-k)
Az 1984-es konferencia szerette volna minél gyorsabban növelni a vidéki és városi környezetben élő nőkhöz és férfiakhoz való elérést egyaránt. Ennek érdekében olyan új koncepciókat vezettek be, mint például a közösség-alapú szétosztás és a „szociális vásár” (támogatott kiskereskedelem). Fontos lépés volt, hogy a konferencia sürgette a civil szervezetek és a nők nagyobb mértékű szerepvállalását, amely, felismerése szerint, a családtervezési szolgáltatások hozzáférhetőségének és hatékonyságának jelentősebb fejlődéséhez, megújításához és ésszerűsítéséhez járulna hozzá. (28. javaslat)
Fiatalkorúak
A fiatalkorúak családtervezési szükségletei először kerültek napirendre, egy felhívás formájában, amely az információ és a megfelelő szolgáltatások fontosságát hangsúlyozta. „Sürgetjük a kormányokat, hogy biztosítsák a fiatalkorúak, egyaránt a lányok és fiúk számára a megfelelő oktatás elérhetőségét, beleértve a családi élettel és a szexualitással kapcsolatos oktatást is, amely figyelembe veszi a szülők szerepét, jogait és kötelességeit, valamint változó egyéni és kulturális értékeket. Minden ország változó szocio-kulturális keretei között elérhetővé kellene tenni a megfelelő családtervezési információkat és szolgáltatásokat a fiatalkorúak számára.” (29. javaslat)
A Mexikóváros politika
A férfiak szerepének, a fiatalkorúak szükségleteinek felismerése és a civil szervezetek bevonása a családtervezésben eddig ki nem töltött űr csökkentésébe mind jelentős eredmények voltak, de az 1984-es Mexikóvárosi konferencia más okok miatt vonult be a történelembe. Ezen a fórumon történt, hogy az amerikai Reagan kormányzat kihirdette azt a meglehetősen ellentmondásos politikát, amely arra irányult, hogy megtagadja az amerikai támogatást azoktól a szervezetektől, amelyek bármilyen kapcsolatban álltak az abortusszal, még azoktól is, amelyek nem bíráló jellegű információt szolgáltattak nők számára. Ez vált ismertté „Mexikóváros politika” néven és szigorításai hervasztó hatással voltak a családtervezés területére, mivel azt eredményezték, hogy számos kulcsfontosságú családtervezéssel foglalkozó szervezet elvesztette amerikai támogatását azokban az években, amelyekre az intézkedés hatással volt, 1985-től egészen 1993-ig, amikor is a Clinton kormányzat eltörölte. A politikát, amelyre ma „globális szájpecek szabályként” utalnak, 2001-ben George Bush Jr. elnök reaktiválta.
1992 Rio de Janeiro, ENSZ Konferencia a Környezetről és a Fejlődésről (UN Conference on Environment and Development - UNCED)
Ez az esemény, amely „Föld csúcstalálkozó” néven került be a köztudatba, a fenntartható fejlődés fogalmát népszerűsítette, kihirdetve a gazdaság, az egészség és a társadalmi fejlődés természettel való összhangba hozásának szükségességét. A fenntartható fejlődést a konferencia szerint a „megfelelő demográfiai politikák” (8. alapelv) népszerűsítésén keresztül lehet elérni, valamint a nők teljes mértékű részvételével, akiknek szerepét alapvetőnek tekintették a környezeti managementben (20. irányelv).
1994 Kairó, Nemzetközi Konferencia a Népesedésről és a Fejlődésről (International Conference on Population and Development - ICPD)
Ez a konferencia jelentette a mérföldkövet, amely kialakította azokat a globális politikákat, amelyek a ma működő szolgáltatások mögött állnak. Szélesebb területet ölelt fel, mint az ezt megelőző népesedési konferenciák, megvilágítva a népesedés és a szegénység közti összefüggéseket.
A konferencia eredményeként elkészült a Kairó Akcióprogram nevű dokumentum, amelyet 189 nemzet írt alá, és amely az ember központú politikán keresztül összehozta a népesedéssel, oktatással, egészséggel, környezettel és a szegénység csökkentésével kapcsolatos kezdeményezéseket. Az 1974-es Világ Népesedési Akcióterv helyébe lépve új irányt mutatott a nemzetközi közösségnek és minden kormánynak.
Az ICPD a következőképpen határozta meg a „reproduktív egészségügy” teljesen új fogalmát: „A reproduktív egészség a szaporodási rendszerrel, illetve ennek funkcióival és folyamataival kapcsolatos teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy gyengeség hiánya. A reproduktív egészség ezért magában foglalja az alkalmasságot a kielégítő és biztonságos szexuális életre és a képességet a szaporodásra és az ennek idejéről, módjáról és gyakoriságáról való döntés szabadságát. Ebben az utolsó feltételben hallgatólagosan bennefoglaltatik a férfiak és a nők joga, hogy informáltak legyenek és elérhető legyen számukra az általuk választott családtervezés biztonságos, hatékony, megfizethető és elfogadható módja, csakúgy, mint más általuk választott és legális módok a termékenység szabályozására, és a megfelelő egészségügyi szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a nők számára a biztonságos terhességet és gyermekszülést és biztosítják a párok számára, hogy minél nagyobb esélyük legyen arra, hogy újszülöttjük egészséges lesz.” (7.2 par.)
Hogy elérjék ezt a célt, terveztek egy ’reproduktív egészség csomagot’, amely családtervezéssel és szexualitással kapcsolatos oktatásból, biztonságos anyaság lehetővé tételéből és szexuális úton terjedő betegségek (pl. HIV/AIDS) megelőzéséből állt.
A Kairó Akcióprogram kimondta: „…minden országnak csökkentenie kellene a halálozási mutatókat… és arra kellene törekednie, hogy az alapvető egészségügyi ellátást, beleértve a reproduktív egészségügyet általánosan elérhetővé tegye az évtized végére.” (8.5 par.)
Új célokat tűztek ki az anyasági és újszülött halandóság csökkentésére, amelyekhez a reproduktív egészségügyi szolgáltatások elismerten pozitívan járultak hozzá.
Serdülők
A serdülőkről több szó esett mint eddig valaha. A Kairó Akcióprogram kiemelte annak égető szükségét, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó szexuális és reproduktív egészségügy céljául a serdülőkori terhességek számának nagymértékű csökkentését tűzzék ki.
„Különösen az információt és a szolgáltatásokat kellene elérhetővé tenni a fiatalkorúaknak, hogy segítsünk megérteni szexualitásukat és megvédjük őket a nemkívánt terhességektől, a szexuális úton terjedő betegségektől és az ezek által okozott meddőség kockázatától. Ezt a fiatal férfiak oktatásával kellene kombinálni, hogy tiszteletben tartsák a nők önrendelkezési jogát, és hogy megosszák a felelősséget a nőkkel a szexualitással és a szaporodással kapcsolatban.” (7.41 par.)
A nem biztonságos abortusz
Akár csak 1984-ben, most is kimondták, hogy az abortuszt nem szabadna a családtervezés eszközének tekinteni, és felsorolták a nem biztonságos abortusz veszélyeit, valamint megemlítették az abortusz utáni komplikációkat.
„…Sürgetünk minden kormányt, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket a nők egészségének érdekében és tekintsék a nem biztonságos abortusz egészségügyi kihatását fontos népegészségügyi szempontnak. Csökkentsék az abortuszhoz folyamodó nők számát a minél szélesebb körben elterjesztett és tökéletesített családtervezési szolgáltatásokkal… Minden esetben minőségi szolgáltatásokat kellene elérhetővé tenni a nők számára az abortusz következményeként fellépő komplikációk kezelésére.” (8.25 par.)
Megjegyzés: A nem biztonságos abortusz a WHO definíciója szerint olyan terhességmegszakítási tevékenység, amelyet a szükséges képzéssel nem rendelkező személy végez és/vagy az alapvető egészségügyi feltételeknek nem megfelelő környezetben hajtják végre.
Költségvetés
Az ICPD megállapította a az alapvető reproduktív egészségügy és a népesedés programok költségvetését is. Egyetértettek abban, hogy 17 milliárd dollár szükséges 2000-ben, amelyet 18,5 milliárdra kell növelni 2005-re, 20,5 milliárdra 2010-re, és 21,7 milliárdra 2015-re. Javasolták, hogy ezeknek az összegeknek az egyharmada az adományozó országoktól jöjjön, kétharmada pedig a fejlődő országoktól.
1995 Egyesült Nemzetek Világkonferencia a Nőkről – Beijing (Peking)
Pekingben erősen törekedtek arra, hogy nehogy felbontsanak egyet is a megegyezések közül, amelyeket a reproduktív egészségüggyel kapcsolatban hoztak az ICPD-n egy évvel korábban. Az Egyesült Királyság delegációjának vezetőjeként Lynda Chalker bárónő a tengerentúli fejlesztés minisztériumának titkára a következőt mondta a konferenciának: „Legtöbbünk hisz abban, hogy Kairó jelentős eredmény volt… Kairóban elköteleztük magunkat a nők támogatása és felszabadítása, a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása, és a nők azon joga mellett, hogy maguk szabályozzák termékenységüket. Ezeket már nem lehet újratárgyalni.”
Végülis, a Beijing Akció-program, amelyet több mint 180 kormány írt alá, továbbvitte a munkát, amelyet az ICPD megkezdett. Kikötötte: „A nők emberi jogai magukban foglalják a jogot saját szexualitásuk kontrollálására és a szabad és felelős döntésre a szexualitásukkal kapcsolatos ügyekben, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget, kényszer, megkülönböztetés vagy erőszak nélkül.” (96. par.)
A küldöttek megerősítették az ICPD abortusszal kapcsolatos nyelvezetét, felismerve, hogy a nem biztonságos abortusz rengeteg nő életét veszélyezteti, különösen a legszegényebbekét, és a legfiatalabbakét.
Biztonságos és hatékony reproduktív egészségügyi intézkedéseket fogadtak el, a nem biztonságos abortusz okozta halál és károsodás csökkentésére.
A Beijing platform felvetette az abortusz dekriminalizálásának (nem büntetőjogi eszközökkel való kezelésének) lehetőségét is, ösztönözve a kormányokat hogy fontolják meg azoknak a törvényeknek, rendeleteknek a felülvizsgálását, amelyek büntető intézkedéseket tartalmaznak azon nőkkel szemben, akik illegális abortuszon estek át.
Serdülők
A Beijing Akció Platform újra elővette a fiatalok szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos problémáit.
„A tanácsadás és a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos információk és szolgáltatások elérhetősége a serdülők számára még mindig elégtelen, vagy teljesen hiányzik, és egy fiatal nő jogát a magánélethez, a titoktartáshoz, a tisztelethez és az információn alapuló döntéshez gyakran nem feszik figyelembe.” (93. par.)
HIV/AIDS
A Beijing Konferencia azt is felismerte, hogy a HIV/AIDS „gyilkos hatással” van azoknak a nőknek és fiatal lányoknak az egészségére, akiknek legtöbbször nem áll hatalmában, hogy megkövetelhessék a biztonságos és felelős szexualitás gyakorlatát. Egyetértettek abban, hogy: „A HIV/AIDS következményei túlérnek a nők egészségén egészen a különböző női szerepekig, mint az anya, a gondozó szerepe, vagy a család gazdasági fenntartásából vállalt részesedés. A HIV/AIDS és más nemi úton terjedő betegségek társadalmi, fejlesztési és egészségügyi következményeit szükséges lenne a nemek közötti egyenlőség nézőpontjából nézni.” (98. par.)
1995 Világ csúcstalálkozó a szociális fejlesztésről – Koppenhága
A küldöttek újra megerősítették elkötelezettségüket a Kairóban hozott döntések és ígéretek mellett, különösen ami az anya és gyermekhalandóságot illeti. Ünnepélyesen megfogadták azt is, hogy nagyobb erőbedobással küzdenek majd mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten a HIV/AIDS ellen. (6. állásfoglalás)
Koppenhágában a főbb témák közé tartozott a szegénység megszüntetése is, amelyet a 2. állásfoglalásban körvonalaztak.
1999 ICPD+5 - New York
(Egyesült Nemzetek általános gyűlés, 21. különleges ülés)
A gyűlés megismételte, hogy „az ICPD a népesedés és fejlődés egy új korszakának kezdetét jelölte ki” és ez a megegyezés „mérföldkövet jelentett”.
A konferencia azt a megfigyelést tette, hogy az ICPD óta már van néhány pozitív eredmény, beleértve:
Mindezek az elemek arra vezettek, hogy több pár döntött gyermekei számának és a szülések gyakoriságának megválasztása mellett.
DE a konferenciának látni kellett azt is, hogy bizonyos országok és régiók csak korlátozott mértékben fejlődtek, sőt bizonyos esetekben visszaesés volt tapasztalható. A lemaradásokat a következőképpen kategorizálták:
Erre válaszképpen, az ICPD öt év utáni visszapillantása újra megismételte azt a célkitűzést, hogy a nemzetek kötelezzék el magukat a reproduktív egészség 2015-ig való általánosan elérhetővé tétele mellett. A pénzügyi célokat is megerősítették, de felismerték, hogy sem az adományozó, sem a fejlődő országok nem feleltek meg pénzügyi ígéreteiknek. A Kairó+5 volt az első olyan ENSZ dokumentum, amely célokat tűzött ki a HIV/AIDS megfékezésére.
Felhívást intéztek a kormányokhoz, hogy fokozzák erőfeszítéseiket hogy anyagi forrásokat gyűjtsenek a Kairó Akcióprogram számára.
2000 – Beijing +5
Az ENSZ Álatalános Gyűlésének ezt a különleges ülését azért hívták össze az ENSZ Központjában New Yorkban, hogy áttekintsék a Beijing Akcióplatform előmenetelét.
A konferencia felismerte a férfiak nagyobb szerepvállalásának szükségességét a szexuális és reproduktív egészségügyben a felhívással, „ hogy tervezzenek és valósítsanak meg olyan programokat, amelyek bátorítják a férfiakat és lehetővé teszik számukra hogy biztonságos és felelős szexuális és reproduktív magatartást sajátítsanak el, és hogy hatékonyan alkalmazzanak olyan módszereket, amelyekkel megelőzhetik a nemkívánt terhességet és a szexuális úton terjedő betegségeket (HIV/AIDS).” (107.g par.)
2000 Millenium Fejlesztési Célok – New York
A nemzetközi közösség összeállított egy új akciótervezetet 2000 szeptemberében, amikor az ENSZ egyetemes gyűlése milleniumi gyűlést tartott és megegyezett a Millenium Fejlesztési Célokban (Millenium Development Goals, MDG’s). Ezek nagy részben azokon az ajánlásokon alapultak, amelyeket az 1990-es évek nagyobb ENSZ gyűlésein hoztak.
A következő célokat tűzték ki:
Habár a szexuális és reproduktív egészségügy az összes fent említett cél megvalósításához fontos, sokan aggódnak amiatt, hogy mivel nem szerepel specifikusan a listában, a kormányok figyelme könnyen elterelődhet róla.
Egyesült nemzetek különleges ülés a HIV/AIDS témában – 2001 New York
Ajánlásokkal támogatták a serdülők HIV/AIDS megelőzését a fent említett ENSZ ülésen amelyet New Yorkban tartottak 2001-ben.
A főbb eredmények a következők voltak: „Teljes partnerségben a fiatalokkal, szülőkkel, családokkal, oktatókkal, és az egészségügyi ellátókkal biztosítani kell, hogy 2005-ig a 15 és 24 év közötti fiatal férfiak és nők legalább 90%-a, 2010-ig pedig legalább 95%-a számára legyen elérhető az információ, oktatás, beleértve az egyenjogúság népszerűsítését és a kifejezetten fiatalokra szabott HIV oktatást, valamint azok a szolgáltatások, amelyek szükségesek ahoz hogy kifejlesszék az élethez szükséges képességeket, amelyekkel csökkenthetik sérülékenységüket a HIV fertőzéssel szemben.” (47.2 par.)
„2005-ig intézkedéseket kell bevezetni, amelyekkel növeljük a nők és a serdülő lányok lehetőségét arra, hogy megvédjék magukat a HIV fertőzéstől, elsődlegesen úgy, hogy gondoskodunk az egészségügyi ellátásról és egészségügyi szolgáltatásokról beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyet, és a megelőzési oktatáson keresztül, amely népszerűsíti a nemi egyenjogúságot, a kulturát és nemek közötti viszonyokat figyelembe vevő keretek között” (47.4 par.)
Világ Gyermekei csúcstalálkozó - 2002 New York
Az ENSZ Általános Gyűlésének ez a 27. különleges ülése több reproduktív egészségüggyel kapcsolatos témát is átvett a nagyobb konferenciáktól. A küldöttek az anyasági halálozási arány és a serdülőkori anyaság csökkentésének érdekében a következők biztosítására hívtak fel: „kész és megfizethető, rendelkezésre álló alapvető szülészeti ellátás, jól felszerelt és megfelelő személyzettel eláltott anyasági egészségügyi szolgáltatások, képzett személyzet a megérkezésnél, a sürgősségi szülészeti ellátásnál, hatékony kapcsolattartás és gyors szállítás, amikor szükséges a magasabb szintű egészségügyi egészségügyi ellátó egység segítsége, távozás utáni gondozás, családtervezés, hogy többek között, népszerűsítsük a biztonságos anyaságot.” (37.1 par.)
2002 Világ csúcstalálkozó a fenntartható fejlődésről – Johannesburg
Ez az esemény abban különbözött a többitől, hogy dacára a fenntartható fejlődés és a népesedés közti jól megalapozott kapcsolatnak, az utóbbit nem hangsúlyozta. Ez volt az első a nemzetközi konferenciák közül, amelyik nem az ICPD témáit vetette fel, és nem azokra épített. Az ICPD napirend támogatói ezt vegyes érzelmekkel fogadták… noha továbbra is nyomást akartak gyakorolni a nemzetközi közösségre, hogy napirenden tartsák a reproduktív egészségügyet, nem akarták, hogy a Kairó konferencia eredményeit megszüntessék, vagy hátráltassák.
Százhetvenkilenc kormányzat fogadta el egyhangúlag a Kairó Akció Programot. Alig egy maroknyi teljesen elkötelezett a benne foglalt alapelvek és ajánlások irányában. De ha ennek a néhány kormánynak is lehetővé tesszük, hogy megtagadja a hozzájárulást a reproduktív egészségüghöz a későbbi ENSZ konferenciákon és gyűléseken, az káros hatással lehet a szexuális és reproduktív egészségügy és jogok Kairóban lefektetett alapelveire, és végső soron az emberi jogokra.
Az ENSZ Népesedési Program (UNFPA) támogatásával kiadta az EuroNGOs hálózat
2003 július
www.eurongos.org
(Fordította: Simonyi Ágnes. Copyright: BOCS Alapítvány, http://bocs.hu)