Kedves Imre és Ancsa!

A Karácsony közeledése ismét lehetőség arra, hogy leltárba vegyük mindazt, ami az elmúlt év során történt. Valóban zsúfolt év volt.

Az év zavargásokkal kezdődött. Tömeges őrjöngés és erőszak - Isten nevében - , amely megosztotta az embereket és olyan ellentéteket hozott létre, mint előtte soha. A dolgok középpontjába kerültünk azzal, hogy minden lehetséges szinten, minden lehetséges módon megpróbáltunk egyetértést létrehozni a közösségek között... Temérdek energiánk ment el arra, hogy könnyítsünk az áldozatok sorsán és valahogy rehabilitáljuk őket. Néhány internátusunk , mint pl. Deesa menedékhelyként szolgált azoknak, akiket elüldöztek.

A nyári hónapok hosszúak és forrók voltak...Az évi vakáció után a gyermekek egyszerűen vágyódtak arra, hogy visszajöhessenek az internátusokba. Legalább biztosak lehettek abban, hogy nem fognak éhezni és szomjazni, mivel Észak-Gujarat legnagyobb részén elmaradtak az esők. Ebben az évben példátlan aszály sújtott bennünket... Az ökológiai egyensúly felborulása, amit a környezet rombolása okozott, Gujarat nagy területének elsivatagosodásához és szikesedéséhez vezetett.

Mindezek tetejébe jöttek a sáskák rajai, amelyek elpusztították azt a kevés zöldet, ami ezeken a területeken július és szeptember során látható volt. A sáskajárás ritka a világnak ezen a táján, de ugyanakkor katasztrofális jelenség.

Ezeknek az aszályos hónapoknak az iróniájaként jött két rövid, de kiadós 2 - 3 napos, borzalmas esőzés: nyomában járó áradás otthonok ezreit rombolta le a Sabarmati folyó partja mentén, tízezreket téve hajláktalanná... Akkor újra be kellett vetni magunkat, hogy családok százait segítsük tönkrement otthonaik és és életük helyreállításában...

De az a földrengés, ami Maharashtra-ban volt, elkerülte Gujaratot (bár némely részen érezni lehetett a rengéseket). Azonban ez ugyanúgy érintett bennünket, élelmet, ruhát és pénzt gyűjtöttünk, hogy elküldhessük az áldozatoknak. Sok gyermekünk csodálatos nagylelkűségről tett tanúságot, amikor lemondott egy-egy étkezésről és apró áldozatokat vállalt azzal, hogy lecsípett valamit szűkös adagjából a földrengés áldozatai számára.

Sajnos azonban folytatódnak az emberek embertelenségei - jóllehet ezt az évet éppen a törzsi, etnikai közösségeknek szentelték. Folytatódott a törzsi lakosok elüldözése, sokakat elzavartak a nyomornegyedekből - Mindezt azért, hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek.

A fentiek úgy hangzanak, mint az egyiptomi csapások, én azonban távol vagyok attól, hogy a végzet prófétája legyek. A pici indiai fény (diva) azonban, ami a mi jelszavunk arra, hogy a Karácsony üzenetét nektek elvigye, ég, mivel hisszük és reméljük az Ígéret Földjét...

Az olyan emberek, mint ti, lehetővé teszik nekünk, hogy ezt a pici fényt az ESP program segítségével sokaknak elvigyük. Továbbra is hálásak vagyunk nektek... És kitartóan imádkozunk értetek, családjaitokért és barátaitokért - különösen a gyermekek az internátusokban. Komolyan reméljük, hogy a következő években is támogatni fogtok bennünket...

Azok közületek, akik egy-egy gyermeket támogatnak az internátusokban, fogadják szeretettel a mellékelt sorokat a gyermek utóbbi évben elért
fejlődéséről.

Mike Bácsi (Urrutia atya) Loyolában, Spanyolországban van, fizikailag változatlan állapotban. Foglaljátok őt imáitokba.

Adja a Szent Család - amely nem talált helyet a fogadóban -, hogy helyet találjon a szíveitekben, különösen 1994-ben, amely a család éve lesz.

Sugározzuk együtt a karácsonyi üzenetet úgy, hogy elérjünk azzal másokat barátsággal, békével, reménnyel, örömmel és szeretettel.

Testvéretek
Cedric Prakash

(fordította: Márczi Imre)

Földrajzi hely (amirol szól): Gujarat (India)

Kikrol szól (csoport): ESP India

Szerző: Prakash, Cedric SJ

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alapítvány

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): Érted vagyok

Sorozatban elfoglalt hely:
 Évfolyam: 5
 Év: 1994
 Sorszám: 2