Magyarországról a BOCS Alapítvány vett részt szeptember 2-4-én a Berlini Cairo+15 Civil Világtalálkozón. A 130 országból érkezett négyszáz civil szervezet vezetõ felhívta a nemzetközi közösséget, hogy teljesítse a vállalást, amelyet 189 ország írt alá az 1994-ben, Kairóban megrendezett ENSZ Népesedés és Fejlõdés világkonferencián. Az ott létrehozott, húsz évre szóló Kairó Akcióprogram a háromnegyedénél tart (ez a Cairo+15), de kivitelezése igencsak akadozik. Magyarra még csak le se fordították, a magyar médiában másfél évtized alatt szinte szó sem esett róla. A Berlini Felhívás magyarul is olvasható:


2009. szeptember 4.

Globális Partnerek Akcióban

Civil Szervezetek Világfóruma a Szexuális és Reproduktív Egészségrõl és Fejlesztésrõl

Berlini felhívás cselekvésre


Az egyenlõség és jogosság, az emberi jogok, valamint a szociális és gazdasági fejlõdés eléréséhez alapvetõ és halaszthatatlan, hogy az adományozók és a kormányok vezetõi minden szinten elõmozdítsák az 1994-es Kairói Népesedés és Fejlõdés ENSZ Világkonferencia (ICPD) Akcióprogramjának (PoA) végrehajtását.

Több mint 130 országból gyûltek össze civil szervezetek vezetõi Berlinben azt követelve, hogy a nemzetközi közösség újítsa meg és erõsítse föl elkötelezettségét az IPCD Akcióprogram küldetésében, különösen a szexuális és reproduktív egészségért és jogokért.

Manapság még sürgetõbb a már 1994-ben is aktuális teendõket végrehajtani, hiszen napjainkban országok, közösségek és egyének egyaránt keresik a hatékony választ a gazdasági, politikai, humanitárius és környezeti válságokra, a klímaváltozásra, az elégtelen egészségügyi ellátás, az anyai megbetegedések és elhalálozások továbbra is magas száma, a HIV vírus terjedése és az emberi jogok hiánya okozta kihívásokra.
Az emberek egészségi állapota közti óriási különbségeket az országokon belül és azok között nagyrészt társadalmi tényezõk határozzák meg. A szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés nagyon lényeges e téren. A Kairói Világkonferencia globális konszenzust hozott létre a globális egészségügy és a népességpolitika fejlesztése, a fenntartható fejlõdés, az emberi jogok elõremozdítása és a nyomor megszüntetésének a leghatékonyabb módjáról:

- Beruházni a nõk és a fiatalok egészségébe és jogaiba;
- átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi információkat, szolgáltatásokat és eszközöket biztosítani az összes ember számára;
- Véget vetni a lányok megkülönböztetésének, és biztosítani számukra az oktatás összes szintjéhez való hozzáférést;
- Elõsegíteni a nemek egyenlõségét és a nemek közötti igazságosságot, hatalmat adva a lányoknak és nõknek.

Az IPCD fõbb alapelveit és megmozdulásait több ízben megerõsítették a kormányok (minthogy ezek összefüggenek a fejlõdés más aspektusaival): 1999-ben az ENSZ Közgyûlésének 21. ülésén, 2000-ben az ENSZ Millenniumi Nyilatkozata alkalmával és a Millenniumi Fejlesztési Célokban. 2005-ben az ENSZ Csúcstalálkozón, amikor a reproduktív egészséget beemelték a Millenniumi Fejlesztési Célok közé, 2009-ben az ENSZ Népesség és Fejlesztés bizottságának határozatában, továbbá az ENSZ emberi jogi szerzõdésének felügyelõ bizottságának ajánlásaiban.

Minthogy öt év maradt az IPCD Akcióprogram megvalósítására és a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére, amelyek szervesen összekapcsolódnak, felhívjuk a helyi, országos és nemzetközi döntéshozókat, hogy fogjanak össze civil szervezetekkel, és tegyenek konkrét, gyakorlati és teljeskörûen finanszírozott lépéseket a szexuális és reproduktív egészség és jogok biztosítására.

Szorgalmazzuk az alábbi intézkedések azonnali megvalósítását:

I. Garantálni kell, hogy a szexuális és reproduktív jogok, mint emberi jogok teljesen elfogadottá váljanak és be legyenek tartva. Megreformálni a törvényeket és irányelveket, hogy azok védjék és elõmozdítsák a szexuális és reproduktív jogokat, amelyek központi jelentõségûek az emberek egészségéhez. Hatályon kívül helyezni a korlátozó és büntetõ törvényeket és irányelveket, amelyek elutasítják a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz szükséges információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, s hasonlóan a HIV vírusfertõzést és az abortuszt kriminalizáló törvényeket is. E törvényeknek minimum összhangban kellene lenniük a nemzetközi emberi jogi normákkal, szerzõdésekkel és egyezményekkel. E jogok lehetõvé teszik a szabad és jólinformált döntéseket házasságról, terhességrõl, gyermekszülésrõl, fogamzásgátlásról, szexualitásról, szexuális beállítottságról, örömszerzésrõl, és megélhetésrõl. Véget kell vetni a szexuális és reproduktív erõszaknak, megbélyegzésnek, megkülönböztetésnek, az ártalmas tradícióknak, és a nemi szerepeken alapuló erõszaknak, különösen a nõk és lányok ellen.

II. Befektetni egy széleskörû szexuális és reproduktív egészségügyi felvilágosításba, ellátásba és szolgáltatásokba, mert ez elsõdleges az egészségügyi rendszer megerõsítésében. Nagyon aggasztóak a nem-biztonságos abortuszok és az anyai halálozás következményei, ezért kérjük a kormányzatokat, hogy kezeljék ezeket közegészségügyi és emberi jogi kérdésekként. Biztosítani kell a méltányos és megfizethetõ hozzájutást a fogamzásgátló eszközökhöz, a képzett anya- és csecsemõgondozást, különösen terhességi és gyermekágyi komplikációk esetén; biztosítani kell a HIV/AIDS és egyéb szexuális úton terjedõ betegségek megelõzését, diagnosztizálását, és kezelését humanitáriánus krízis idején is. Ezen szolgáltatásokat a közegészségügynek kell teljes mértékben finanszíroznia. Az állami szektor vegye figyelembe, hogy a civil szervezetek fontos szerepet játszanak a kiegészítõ egészségügyi szolgáltatások terén. Mindenki kapjon minõségi egészségügyi gondoskodást, figyelembe véve a nemeket és életkorokat. Ne rekesszék ki az alacsony jövedelmûeket vagy egyéb módon perifériára kerülteket. A szolgáltatóknak elfogulatlannak kell lenniük és tisztelniük kell az egyének sokféleségét. Támogassák az innovációt, az új technológiák és szolgáltatási modellek fejlesztését és a tudományos haladás átültetését a gyakorlatba. Felhívjuk a kormányokat, hogy a nemzeti egészségügyi tervezés és költségvetés-készítés folyamatában olyan célokat és mutatókat alkalmazzanak, amelyek biztosítják a szexuális és reproduktív egészség és jogok érvényesülését.

III. Biztosítani a serdülők és a fiatalok szexuális és reproduktív jogait. Megerősíteni a fiatalokat, hogy jólinformált döntéseket tudjanak hozni az életükről és életkörülményeikről, olyan környezetben, amely nem állít akadályt a nemiséggel és a nemzéssel kapcsolatos információk és szolgáltatások útjába. Garantálni a bizalmasságot és megszüntetni a szülői és házastársi jóváhagyást, valamint az életkori korlátozásokat. Kiterjeszteni és elosztani a hatékony, folyamatos, nemekre szabott, ifjúságbarát szolgáltatásokhoz és bizonyíték-alapú, időszerű és átfogó szexuális oktatáshoz szükséges forrásokat. Elfogadni és tisztelni a fiatalok sokszínűségét, életkorok és nemek szerinti adatokat gyűjteni.

IV. Létrehozni és megvalósítani egy formális működési mechanizmust, hogy a civil szervezetek jelentőségteljes résztvevői lehessenek az egyes programoknak, politikai és költségvetési döntéseknek, az ellenőrzési és értékelési folyamatoknak. Folyamatosan lehetőséget biztosítani főleg a nők és a fiataloknak részére, hogy teljes értékű partnerek lehessenek a politikai párbeszédben és a döntéshozatal során. Növelni kell a finanszírozást és biztosítani a civil szervezetek autonómiáját, különösen a női szervezetekét, hogy kibővítsék és erősítsék munkájukat, informáljanak, befolyásoljanak és közbenjárjanak a szexuális és reproduktív egészségért és jogokért. A civil szervezeteket korlátozó törvényeket hatályon kívül kell helyezni, munkájukat védő és megkönnyítő jogszabályokat kell elfogadni és végrehajtani. A szexuális és reproduktív egészséget és jogokat képviselőket emberjogi aktivistáknak kell tekinteni és ekként védeni, továbbá elősegíteni a felelős vezetést a nők, fiatalok és mindazok körében, akik veszélyeztetett környezetben élnek.

V.
...

Nyelvi változatok: