A Bárka közösség imái

Esténként, tûz körül kézenfogva mondják:

Valamennyien átutazók és zarándokok vagyunk.

Gyújtsunk hát tüzet a keresztúton az Örökkévalónak.

Zárjuk be a kört és alkossunk templomot a szélben.

Alkossunk ebbõl az akármilyen helybõl egy templomot.

Mert eljött az idõ imádni lélekben és igazságban,

hálát adni mindenhol és minden idõben.

Szabjunk határt az idõnek, teremtsünk középpontot a külsõ sötétségben,

és váljunk jelenvalóvá a jelennek.

Ez a jelenlét, amit hiába kerestünk a napjainkban,

mert abban a pillanatban messze volt tõlünk.

Íme szemünk elõtt és szívünkben van a jelen.

A tûz a jelenlét, ami ég és ragyog, a jelenlét, ami imádkozik.

A tûz áldozata annak, ami elég, az élet melege és a szemek öröme.

A halott dolgok halála és visszatérésük a fénybe.

Öröm tüze! Szenvedés és öröm egymásban.

A szeretet a szenvedésben is bennlévõ öröm.

A tûz az élet és halál egymásban.

A látszat, ami elhamvad és a lényeg, ami elõtûnik.

Énekeljünk hálaadást a tûz nyelvén,

mely nyilvánvaló és világos minden ember számára.

És ti, emberek, akik jártok a szél minden irányában,

lépjetek be a körbe és adjátok a kezeteket.

Lehelj ránk Urunk, hogy imánk lángként emelkedjen föl,

hogy holt fából és tüskébõl való szívünk, és annak rövid

és tétova életszikrája szolgálja egy kicsit a te dicsõségedet.

Amen.

(Lanza del Vasto)

Esténként, télen gyertya körül:

Ó, igazság Istene, akit különféle emberek különféleképpen neveznek,

de aki egy vagy, egyetlen és ugyanaz!

Aki az vagy, aki van, aki benn vagy mindenben, ami van,

és az egységében mindazoknak, akik egyesülnek.

Aki vagy a magasságban és a mélységben,

az egek végtelenjében és a szív árnyékában, mint egy parányi vetõmag.

Áldunk Téged, Urunk, mert meghallgatsz, hisz ez az imádság meghallgatás,

Hiszen együtt fordulva Hozzád felemeljük akaratunkat,

megtisztítjuk vágyainkat, és egyetértünk.

És mit kérhetnénk még, ha ez betöltött ? Igen, mit kérhetnénk mást,

mint hogy ez így maradjon, ó Örökkévaló, napjaink és éjszakáink hosszán keresztül.

Mi mást, minthogy eléggé szeressünk Téged ahhoz,

hogy szeressük mindazokat, akik Téged szeretnek, és úgy idéznek meg, mint mi,

eléggé ahhoz, hogy szeressük azokat,

akik másképp imádkoznak Hozzád és gondolnak Rád,

eléggé ahhoz, hogy jót akarjunk azoknak, akik nekünk rosszat akarnak,

eléggé, hogy jót akarjunk azoknak, akik tagadnak Téged, vagy nem tudnak Rólad.

Azt a jót, hogy térjenek meg Hozzád.

Add nekünk a Te törvényed okosságát Urunk,

csodálkozó és irgalmas tiszteletét mindannak, ami él,

szeretetet, annak visszája a gyûlölet nélkül,

erõt és a béke örömét.

Amen.

(Gandhi)

Esténként:

Uram, tégy minket szereteted eszközévé,

hogy ahol gyûlölet van, oda szeretetet vigyünk,

ahol viszály, oda egyezést,

ahol bántás, oda megbocsátást,

ahol reménytelenség, oda reménységet,

ahol kétség, oda hitet,

ahol sötétség, oda fényt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Tedd, Uram, hogy jobban törekedjünk

betölteni, mint betelni,

megérteni, mint megértve lenni,

szeretni, mint szeretve lenni.

Mert az odaadásban kapunk,

a megbocsátásban nyerünk bocsánatot,

önmagunk számára meghalva

születünk újjá az örök életnek.

Adj nekünk, Uram, békét, erõt és örömöt,

és add, hogy másoknak adjuk ezeket.

Amen

(Assisi Szent Ferenc)

Reggelente, a Nappal szemben:

Ó, Te, mindeneken túl való, hogyan nevezzelek más néven?

Milyen himnusz énekelhet meg Téged? Semmilyen szó sem tud kifejezni.

Milyen szellem ragadhatna meg Téged? Semmilyen okosság nem ért meg.

Egyedül Te vagy kimondhatatlan, egyedül Te vagy megismerhetetlen.

Minden gondolat belõled jön, minden lény neked ad hálát,

akik gondolkoznak és akik nem.

A világmindenség vágya, minden sóhaj feléd áhítozik.

Minden, ami létezik Hozzád imádkozik, és minden lény, aki olvasni tudja

a Te világegyetemedet, Feléd emeli a csend himnuszát.

Minden, ami létezik, Benned létezik, a világegyetem mozgása Benned árad.

Minden lénynek Te vagy a vége. Egyetlen vagy, mindegyik vagy és egyik sem.

Te nem egy magányos létezõ vagy, nem a létezõk összege vagy.

A tiéd minden név. Hogyan nevezzelek, egyetlen megnevezhetetlen?

Milyen égi szellem hatolhat át a felhõkön, melyek magát az eget fedik el?

Ó, Te, mindeneken túl való, hogyan nevezzelek más néven?

Irgalmazz!

Amen.

(Nazianzi Szent Gergely)