Megjelent!

 

Egy nagyszerű új könyvet szeretnék a figyelmedbe ajánlani. Címe: A Béke Művészete (írta Jeffrey Hopkins). A könyvben Béke Nobel Díjas kiválóságok beszélnek a világ problémáiról, kibékülésről, emberségről, erőszakmentességről, továbbá diktatúrákkal való szembeszállásról, függetlenségi harcokról, gyermekvédelemről, szabadság- és békevágyról olvashatsz példás történeteket.

Info, tel: 20 3184577 (Blága Tibor), e-mail btibor2@yahoo.com)

 

A Makara ajándékboltban 1700 Ft (Darshan udvar, Krúdy Gy. 7)

 

Ízelítőnek kiemeltem néhány mondatot a könyvből:

 

Desmond Tutu érsek, Dél-Afrika: …Nagyon sok dolgot elvesztettünk a küzdelem során. Elvesztettük az emberi értékek iránti tiszteletünket. Újra meg kell tanulnunk az emberi létezés művészetét. Az erkölcs ügye tulajdonképpen arról szól, hogy arra próbáljuk emlékeztetni az embereket, hogy ez egy erkölcsös világ. Hogy a jó és rossz igenis számít. Hogy az ember megúszhat számtalan dolgot, rossz dolgokat, melyeket elkövetett, és sikere is lehet, de meg fogja kapni azt, amit megérdemel. Mert ez egy ilyen világ. Ugyanakkor erről nem elég csak úgy beszélni. Ennek meg kell testesülnie az emberekben. Olyan rendszerekre van szükség, amelyek rávezetik az embereket arra, hogy tulajdonképpen ez a világ otthona a szelídségnek, a könyörületnek, a szeretetnek, a gondoskodásnak, az adakozásnak, és hogy lenniük kell olyan embereknek, akik képesek ezért élni. Ebben, remélem a gyerekek is részt fognak venni.

 

…Adhattok magatoknak mindenre kiterjedő amnesztiát, mint ahogy azt Chilében is tették. A mindenre kiterjedő amnesztia igazából amnézia, amikor megpróbálunk felejteni. De sajnálatos módon, sajnos, Isten különös módon alkotott meg bennünket. A múlt, ha gavallér módon bánunk vele, nem marad meg múltnak, ellenáll annak, hogy csendben álomra hajtsa a fejét. A múlt nem lesz régmúlt pusztán attól, hogy annak nevezzük. Nincs olyan parancsszó, amivel elküldhetnéd: „Múlt, elmehetsz!” Nem megy el. Kérlelhetetlenül visszatér. Visszatér, hogy üldözzön. Emlékeztek azokra a szavakra a Dachau-i koncentrációs tábor - múzeum bejára-tánál vannak: „Akik elfeledkeznek a múltról, arra vannak ítélve, hogy megismételjék azt”?…

 

…Az Isten, akit imádok, egy furcsa Isten, mert korlátlan hatalmú, mindenható, de ugyanakkor gyenge is. Szokatlan ellentmondás: Isten, az igazság Istene, aki igazságot akar látni a világban, ugyanakkor mély tisztelettel van egyéni szabadságunk iránt minden helyzetben. Isten nem avatkozik közbe azzal, hogy egy villámcsapással agyonsújtsa a zsarnokot. Isten várja Isten társait: bennünket. Istennek van egy álma. Isten olyan világról álmodik, amelyik különbözik ettől, egy világról, amelyben Te és én törődünk egymással, mert egy családhoz tartozunk. Szeretnék egy kérést közvetíteni Isten részéről. Isten azt kéri: „Tudnál segíteni, hogy megvalósítsam az álmomat? Az álmomat egy olyan világról, amely törődőbb, együttérzőbb, egy világról, amelyben az emberek jobban számítanak, mint a dolgok. Az emberek többet érnek, mint a haszon. Ez az én álmom,” mondja az Úr. „Segítenél megvalósítani az álmomat? Nincsen senkim rajtad kívül. Nincs senkim, csak Te.”

 

Bobby Muller, vietnámi veterán: …Azt szeretném mondani, hogy szerintem minden ember alapvetően jó. Úgy gondolom, hogy a szeretet és a jóság ereje nagyon nagyon hatásos erő. De a rossz is, mondhatni a sötétség erői is befolyásolnak, hatással lehetnek ránk. Voltam háborúban, és olyan helyzetekbe is kerültem, ahol embert is kellett ölnöm, vagy megölték az embereimet. Néha én is tettem egy kis sétát a sötétség ösvényén. Láttam, miként juthat el a lelkiismeretlen dolgokig egy jó ember is, miként változik meg teljesen az értékrendszere. Emlékeznek My Laira, ugye? My Laiben rendes fickók jártak. Egy amerikai hadosztály legyilkolt 504 vietnámi asszonyt, gyermeket és öreget, anélkül hogy bárki is visszatüzelt volna rájuk. Ezek voltak a rendes fickók, ugye?

     Talán nem eléggé tiszta amit mondok, de amikor az ember ördögi dolgoknak van kitéve, sötétségbe kerül és a körülmények is olyanok, az mindenkire hat. Némelyikük azt mondhatja, „Az sohasem történhet meg velem.” Had mondjak valamit erre: becsapják magukat!  Én nem hittem, hogy ez történhet velem. Meg voltam döbbenve, amikor rájöttem hogy megtörtént. De, összefoglalva, a dolog pozitív része az, hogy visszatérés után, ha az ember szeretetet és gondoskodást kap, miután kikerül onnan, ahol a sötétség és az elemi gonoszság ártó erői dolgoznak, lehetőség adódik arra, hogy talpra álljon és újraéledjen. Ezt láttam történni szó szerint sokszáz vietnámi veteránnal, akik a legszörnyűbb harcoknak voltak kitéve – láttam ezt gyerekeken, s láttam ezt nagyon sok, háborús övezetben élő emberen. Rendelkezünk a megújhodás képességével. Abba kell hagyni az ártó dolgok erősítését, ki kell szakadni azokból a helyzetekből, szeretetet kell adni, és kell teremteni ehhez egy elfogadható környezetet, és így még a megtörtek is gyakran egységbe és egészséges állapotba hozhatók…

 

Jody Williams, Amerika: …Azt képzeljük, hogy mind egyformák vagyunk. Azt gondolom, hogy amíg nem leszünk képesek egymás hasonlóságait felismerni és tisztelni, egyenlően kezelni a különbözést, addig soha nem fogunk ezen a ponton túllépni. Elvileg mindannyian egyenlők vagyunk – a törvény előtt. De nem rendelkezünk ugyanazokkal a képességekkel, adottságokkal vagy hiányosságokkal, és amíg azt képzeljük, hogy az afro-amerikai kultúra ugyanolyan mint a fehérek kultúrája vagy mint a latin-amerikai kultúra, addig soha nem fogjuk áthidalni ezt a szakadékot. Azt szeretném, ha ide jönne és az arcomba mondaná: „Te fehér amerikai vagy, én meg fekete amerikai. Különbözőek vagyunk. Hogyan kezeljük egymás különbözőségeit, és hogyan tiszteljük kölcsönösen egymást?”

Továbbá, teljes mértékben hiszek az egyéni felelőségben. A tett nélküli érzelem nem mértékadó. Itt ülhetek és sírhatok a többiekkel. Megtehetem. Olasz katolikusként nagyon jól tudunk sírni és kiabálni. Halálos bűnökkel voltam tele. Minden bűn halálosnak bizonyult – s majd elégsz a pokol tűzében. Komolyan, én nagyon féltem a pokoltól. Most már tudom, hogy a pokol a földön van, és a földi gonoszságok ellen kell küzdeni. De ha nem vállalunk személyes felelősséget a nekünk nem tetsző dolgok megváltoztatásáért, akkor a dolgok még rosszabbra fordulnak. Ha azt gondolod, hogy nem így kellene működnie valaminek, állj fel, menj ki és változtasd meg. Ne ülj nyugodtan és várd, amíg valaki más megvédi a jogaidat. Ha igazán hiszel a jogaidban, akkor védd is meg azokat…

 

Oscar Arias Sánchez elnök, Costa Rica: …A globalizáció elképzelhetetlen gazdasági fejlődést kínál a jól képzett és jó helyre született embernek, és nyomort és kétségbeesést oszt a világ szegényeinek. A rendszer néhány ember számára a kielégíthetetlen fogyasztást erősíti, de sok más embertől az alapvető szükségleteket tagadja meg. Ki ne kérdőjelezné meg egy olyan rendszer elsőbbségét, amelyben az amerikaiak évi 8 milliárd dollárt költenek el kozmetikára, kétmilliárddal többet, mint amennyi elég lenne minden ember képzésére a földön, ha ezeket a pénzösszegeket átcsoportosítanák. Az európaiak évi 11 milliárd dollárt költenek fagylaltra, ugyanakkor tudjuk, hogy évi kilencmilliárd dollár elég lenne az egész emberiség víz és egészségügyi ellátására…

…Sokan úgy tartják, hogy a fegyverkereskedelmet ellenőrző törvény nem praktikus, mert az emberi élet iránt érzett aggodalmat előtérbe helyezi a nyereséges szabadpiaccal szemben. Nem járható út, mert inkább hallgat az iskolát és orvosokat kérő szegényekre, mint a fegyvereket és harcokat követelő diktátorokra. Igen, a cinizmus és kapzsiság korszakában hasznavehetetlennek tartanak minden igazságos ötletet. Helytelenítik álláspontodat, ha úgy gondolod, hogy tudunk békében élni. Kigúnyolnak, ha kitartasz amellett, hogy tudunk emberségesek lenni…

 

Őszentsége a Dalai Láma: …Még egy dolog: ha kialakítjuk a másokkal törődés erős érzését, akkor meghalljuk, meglátjuk mások fajdalmát vagy szerencsétlen sorsát. Abban a pillanatban megkavarodhat egy kicsit a lelki békénk, nyugodtságunk, de ha mélyebbre tekintünk, látjuk, hogy ez a nehéz érzés – mely a másokkal törődésből fakad – önkéntes. Törődsz másokkal. A legőszintébben érdekel mások jóléte. Ezt mélyen belül önként elfogadod, és ennek az érzésnek a mélyén belső erő és önbizalom rejlik. Ez alapján lesz bátorságod másokkal törődni.

Az ember természetét tekintve társas lény, a legegyszerűbb dolgainkban is szükségünk van társakra, emberi mosolyra, biztatásra, ez biztosítja kényelmünket és megelégedettségünk érzetét. Mint már utaltam rá, a pillanat, amelyben másokról gondoskodunk, automatikusan megnyitja belső ajtónkat. Könnyedén, gond nélkül leszünk képesek másokkal kommunikálni. Amikor viszont csak magunkra gondolunk, és másokat figyelmen kívül hagyunk, saját magatartásunk miatt úgy érezzük, mások is így cselekszenek. Ez gyanakvást és félelmet kelt. És mit eredményez? Elveszítjük belső nyugalmunkat. Bár bizonyos fajta önzéshez jogunk van, mint ahogy már említettem, személyiségéhez és e személyiség boldogságához és a szenvedések kiküszöböléséhez mindenkinek joga van, de az önzőség, amely oda vezet, hogy tétovázás nélkül ártsunk másoknak, kihasználjunk másokat, ez az önzőség vak. Félig viccesen így szoktam megfogalmazni: Ha már önzőek vagyunk, legalább legyünk bölcsen azok, mint bután. Tapasztalásom szerint abban a pillanatban, amikor másokról kezdünk gondoskodni, megtelünk erővel. Ez a belső erő belső békét eredményez és erősíti önbizalmunkat. Ha ilyen magatartást tanúsítunk, akkor a barátságtalan, ellenséges körülmények között is megmard elménk nyugalma.

     Összefoglalva: nagyon-nagyon fontos, hogy megtartsuk reményünket és elszántságunkat. Ha elveszítjük reményünket, és átadjuk magunkat a pesszimizmusnak, az a legnagyobb kudarc. A nehézségek ellenére maradjunk derűlátók, a dolgok változnak, túl lehet lépni mindenen. Az elszántság és a remény a fényesebb jövő kulcs tényezői.

 

Betty Williams, Észak-Írország: …Nagyon keveset tudtam akkor, amikor azon a reggelen felálltam, és szembeüvöltöttem az erőszakkal, Isten akarata szerint, mert tudják Istennek furcsa humorérzéke van - rám ragasztotta ezt a Nobel címkét és kilökött a világba. Én pedig nagyon gyorsan szakavatottá váltam a gyermekeket érintő ügyekben…

 

…azok a bizonyos elsőbbségek. Katonai költségvetésről beszélnek nekem, és olyan emberekkel kell egy szobában ülnöm, akik a katonai költségvetést védik, mondván, hogy a biztonság miatt szükséges. Tudják mit mondok? „A holtak és haldoklók nagyon hálásak, hogy ennyire jól megvédik őket.” Meg kell kérdőjelezni ezt az őrületet, ami katonai szinten folyik a világban. Mindenkinek meg kell tagadnia ezt az eszelősséget. A lefegyverzett világ nem idealista bolondok vágya. Idealista bolondoknak neveznek bennünket – engem sokféle jelzővel illettek már, de ez ellen tiltakozom a leginkább. Nem idealista dolog azt kijelenteni, hogy a világ el kell kezdjen bombák, fegyverek és a pusztítás egyéb nagy és hatékony módszerei nélkül élni. Ez nem idealisztikus…