Hogyan kell egy országot elfoglalni?
Szeretettel... Nos hogyan? Karddal, tankkal? Az igazi siker titka ebben a versikében lappang, melyet az önkényuralom idején függesztettek egy Lenin-szoborra: Ne bizakodj, Iljics, nem tart ez örökké,/százötven év alatt sem lettünk törökké. Hogy mennyire lettünk? A hódítók mennyire kaparintották meg az ország lelkét?
Az ország lelke a nyelv. A nyelv pedig a szavak mellett a gesztusok, a szokások összessége, melyek révén megértjük egymást. Communicatio = cummunió. Köz -lés = köz -össég. A communicatio összekuszálása megbontja a communiót, az országot. Isten a bábeli toronyépítõk nyelvét zavarta meg, s az országnak, Bábelnek vége lett.
Bábel tornya. Õszene. Tibeti zengõ üst!
Az ország elfoglalása a nyelv elfoglalása.
A hadmûvelet feladatai: megszállni a pozitív fogalmakat, kiverni az ellenfelet még a középértékûek birtokából is, egyszersmind a negatív értelmûek hordozására kényszeríteni, továbbá az ellenfél maradék szavait szégyenletesnek minõsíteni. Az így elõidézett káoszban a préda-nép meghasonlik, tagjai félreértik egymást és marakodó pártokra szakadnak.
Lehetséges ripsz-ropsz átalakítani a szavak értelmét? Ojjé! A jobb és a bal értelme õsrégi, metafizikai megalapozottságú, és az európai nyelvek zömében hasonló. A jobb jót jelent, a bal rosszat, s mindketten dús bokorban kapaszkodtak a jelentésükbe. Egészen a Francia Forradalomig.
Fölolvasok a Magyar-Magyar Nagyszótárból; elõbb a baloldali , majd a jobboldali !
Ma csak a szamarak és az igen bátrak merik magukat jobboldalinak nevezni. Megismertünk közben egy hadititkot: a meghódított szó varázsigévé változik. Mi a varázsige?
Varázsige : a Nagyszótárból!
Tanuljunk egy kicsit a magyar történelembõl. 1945 után a Vörös Hadsereg révén a baloldal megkaparintotta a rendõrséget majd az ÁVÓ-t. Rákosiék ebbõl a pozícióból, kiváló stratégiával, foglalták el a kor kulcsfogalmait. Így lett zsákmányuk a sokak által áhított demokrácia és haladás, a háború és a megszállás után olyannyira várt szabadság és béke . Kisajátították a nép- et... Ugyanakkor ellenfeleiket sikerült beszorítani a reakciósba , a népellenségbe , az okkal gyûlölt fasisztába , és így tovább.
A politikai szókincs elfoglalása azonban kevés. A teljes hódoltatáshoz be kell hatolni a lelkek bensõ zugaiba, és összekoszolni, kipiszkálni onnan az addigi alapértékeket. Így vált a szokások közül, úgymond, meghaladottá és tilossá a templomba járás , vagy a kokárda viselés március 15-én, aztán kimondhatatlanná a nemzet, a család, Isten, Egyház, hazafiság, szervezkedés, magyar, ima, nemes, üdv, szeretet . Legföljebb ún. fosztogató-képzõkhöz láncolva voltak használhatók: pl.: szocialista hazafiság, haladó hagyomány, haladó értelmiségi, stb. Pol Pot például egy haladó tömeggyilkos volt Kambodzsában.
Május elsejei fölvonulás, Rákosi-beszéd haladó értelmiségiekrõl.
A ragok is az önkényuralmat szolgálták: kötelezõ volt pl.: az óvatos bírálatokat többes szám elsõ személyben fogalmazni. Mintha én is ludas volnék a gyapot-programban, vagy az iskola-körzetesítésben. Tilos kimaradni: a hódításnak célpontja minden egyes lélek.
Gúnyrajzok a 45-53-as sajtóból, kulák, pap, Mindszenty, Tito, Truman; Rákosi úttörõkkel, Sztálin szövõnõkkel, stb.
E mágikus nyelvi harc, Jung szavával, archetípusok körül ûzi bûbájosságait. Az elfoglalt népnek új gyökerekre, új spirituális térre van szüksége. A tanító , az apa õspozícióját a zsarnok foglalta el Lenintõl Kádárig, az Eszme Istenét, a Párt a csalhatatlan Egyházét . A s zocializmus és a kommunizmus a mennyország helyébe nyomult; még egy pár év hajtás és üdvözülhetünk – itt a földön..
56-os csatakép
A legvéresebb nyelvi ütközet a forradalomért , mint a lakosság szemében pozitív hatású varázsigéért folyt. Kádár ezért nevezte forradalmi nak a kormányát, bár a tények súlya alatt 1956 novemberében még forradalmat kényszerült mondani. Nagy Imre és mások e szó birtokáért haltak meg. Az írók évtizedeken át aszerint különböztették meg egymást, hogy leírták-e az ellenforradalom szót, vagy sem. A szocializmus abban a pillanatban bukott meg, amikor a Pozsgay-bizottság ellenforradalom helyett népfölkelésnek minõsítette a forradalmat .
Ellenzéki kerekasztal, Lakitelek, Duna-tüntetés
A 87-89 közt szervezõdött politikai alakulatok ebben a mágikus nyelvi ringbe, bunyóztak. Miután az önkényuralom demokrácia-, szabadság-, nemzet- és keresztényellenes volt, a demokrata, a szabad, a magyar és a keresztény vezérszó lett a pártelnevezésekben. Ugyanakkor a gyûlölt párt szót kerülték: MDF, Fidesz, Szdsz.
A komoly szemlélõ emlékszik, hogy a haladó és a reakciós varázsige-pár helyébe az Európa és a Mucsa lépett. Az Európa szó egyúttal stratégiailag azonos a kommunizmussal , ami, mint már tudjuk, a mennyországnak felel meg. S ha már a szakralitás területére tévedtünk: az új fõisten a Piac . Ítél eleveneket és holtakat. Ha a Piac elveti, vagy igényli, akkor nincsen apelláta. Ha pl. igényli a prostitúciót, akkor engedélyezni kell. Az igény-szó is varázsige: azt födi el, hogy az úgynevezett õsi szakma nem az utcalányok üzlete, s nem a köznép igénye, hanem a stirciké, végsõ fokon pedig a szervezett bûnözésé.
Utcai kurvák.
Vajon lesznek majd szúróházak is, ahol leölettethetjük haragosainkat és elaggott szüleinket? Higiénikusan és megadózatva? Nem kétséges, hogy ilyesmire is van igény...
Látjuk, egy jó varázsige bármire képes. 1948 és ‘88 között visszhangzott az ország az ostoba és tanulatlan káderekrõl szóló anekdotáktól: 1994-re a zseniálisan alkalmazott szakértõ varázsige egytõl-egyig okossá bûvölte õket.
A demokrácia már a háború után is elõttünk tipegett örökös gyerekcipõjében. A bölcs tanítók tanították, a buti nép pedig nehezen tanulta. Persze sok volt a lecke: azt is be kellett vágnia, hogy ezután az idegen iga alatti élet jelenti a szabadságot, a közösségek betiltása a közösségi társadalmat. A demokráciát ötven éve a reakciósok támadták, most a jobboldaliak . Az ilyenek nacionalisták, soviniszták, tehát fasiszták . Fasiszta nép? A fasiszta természetesen nem fasisztát jelent, hanem nemzeti szocialistát, mindazonáltal gyilkos bunkó.
Bunkócska-nóta.
A centrumfogalmak a 90-es években is bajosan használhatók fosztogatóképzõ nélkül . Haza, hazafi, magyar, keresztény? "Jó értelemben" vagyok magyar; nehogy rásüssék, hogy kirekesztõ volna, idegengyûlölõ , netán antiszemita .
A megszállt lelkek otthonukból kiverve toporognak. Szabadulnának, de a hely, a fogalmi tér, ahová kerültek, eleve nevetségessé teszi minden mukkanásukat. Hódoltságuk szívük gyökeréig hatolt; már a gyermeküket sem tekintik áldás nak: a gyermekáldás szó kiveszett. Állapotosság sincs, várandósság sincs, viselõsség sincs, kismamaság is alig. Hogy Marikámnak jövõje van? Ezt a csángó szólást sokan már meg sem értik. Az áldás helyébe a teher lépett: terhesség, terhes asszony. Innentõl a terhesség-megszakítás normális. Vagy mondanánk áldásmegszakítást?
A teher és az áldás a lélek két állapota A teher lefelé húz. Az áldás fölfelé emelne és hívna, elfogadása gyökeresen más, ellenkezõ életirányt kínálna. Talán éppen a szabad és bátor emberét?
Sokan próbálnák tisztelni az új varázsigét, a más ságot, de nem biztosak abban, hogy ez a méltóság õket is megilleti-e, vagy csak a bûnözõket?
Cégtáblák külföldi nyelven: forgatni kéne!
A megszállt lelkek immár félnek anyanyelvükön megszólalni. Boltjukat külföldi nyelven jegyeztetik be, akárcsak a gyereküket. Kivesztek a Máriák, a Jánosok. Szomi: hogy hívják az unokádat? Cédulát vesz elõ a zsebébõl.
Elképzelhetõ annál megalázóbb kifosztottság, mint a nyelvtelenség? Hogy létünk legszebb szavai értelmükbõl kiforgatva, kisajátítva, nemtelenné téve?
Az ország lelkének visszafoglalása saját lelkünk visszafoglalása. Javaslom, hogy gyakoroljunk. Lélegezzünk mélyeket, lazítsunk, majd próbáljuk kimondani szelíden, szégyenkezés, félelem és dac nélkül: májas hurka . Ha már megy, akkor ugyanígy, ugyanebben a nyugodt tónusban: magyar vagyok .
Ez ne sikerülne?