David Edwards

Hamis szabadság? (Noam Chomsky könyvének ismertetése)

Noam Chomsky forradalmi gondolkodó, aki szerint a szabadság érzékcsalódása ellenére a nyugati társadalmak felett az iparvállalatok uralkodnak.

Utolsó könyvében nem sok szó volt környezetről (Chronicles of Dissent), legfeljebb annyit fejt ki, hogy ha a dolgok így mennek tovább, nemsokára csak csótányok fognak futkosni. Tudatában van a környezeti gondoknak, de emberi tragédiákra összpontosít, – Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és az Egyesült Államokban.

Amerikai akadémiai lapok szerint ő minden idők harmadik legtöbbet idézett szerzője. A nyelvtudományok története két szakaszra osztható: Chomsky előtti és Chomsky utáni korra (BC and AC). Ez semmit sem mond politikai nézeteiről, legfeljebb annyit, hogy képes az értelmes érvelésre. Ez fontos, mert Chomsky nézetei ellentétesek a szokásos politikai "realitás"-sal.

Chomsky szerint a szabadság a "szabad" világban is igen korlátozott, holott vannak szabadságjogaink. Mozoghatunk, cselekedhetünk, fogyaszthatunk, de nem gondolkozhatunk szabadon, cselekedeteink során megalkuvásra kényszerülünk, s szabadságunkat a gondolkodás láncai fékezik meg.

A modern társadalom valódi hatalma a nagyvállalatok idősebb vezetőinek – lényegében egynemű – csoportjánál és a velük érdekazonosságban lévő állami vezetőknek a kezében van.

A nyugati demokráciák és a parancsuralmi rendszerek annyiban különböznek, hogy a mi társadalmunkban a lakosság sokkal szabadabb és már nem lehetséges állami erőszak a polgárok ellen. A vezetők itt épp annyira erősek, mint egy parancsuralmi rendszerben, de hatalmukat más, finomabb módszerekkel tartják fenn. Ez egyet jelent: a propagandát. Ez nem olyan nyers, mint a sztálinista Oroszországban, vagy a náci Németországban – ahol az elnyomás nyilvánvaló és a tudat ellenőrzése tekintetében hatástalan. Társadalmunkban a propaganda nem tűnik annak, hanem "igazságnak", "valóságnak", "józan ész"-nek.

A terrorizmus elleni nemzetközi védekezésről beszélnek ugyan, de valójában sem nemzetköziség, sem terrorizmus, sem védekezés nincs. Chomsky gyakran beszél a Panama elleni támadásról, amelynek célja Noriega elnök letartóztatása volt – s tudvalévő, hogy Noriegát 1986-ig az EÁ kormánya támogatta és védelmezte, – mégis a Miamiban rendezett per során 1984 után elkövetett dolgokkal vádolták... Nem kábítószer-kereskedelem és terrorizmus miatt fordultak ellene, hanem mert túlzott önbizalma révén az amerikai nagyvállalatok anyagi érdekei ellen lépett fel. Itt demokráciáról beszéltek, de a Tienanmen téri vérengzés után néhány héttel megszüntették a Kína elleni korlátozásokat. "Noriega elfogása bizonyítja, hogy Amerika nem adja meg magát senkinek, legyen bármilyen hatalmas vagy korrupt." - mondta Robert Dole a szenátusban, s ebben az amerikai sajtó semmi gúnyosat nem talált.

Líbiát bombázták, mert Kadhafi "a nemzetközi terrorizmus királya". Chomsky szerint is terrorista, de elég kisléptékű: az Amnesty International szerint a nyolcvanas években megöletett 14 embert, főleg líbiaiakat. Ebben az időben El Salvadorban az EÁ által irányított hadsereg volt felelős 50.000 ember szadista lemészárlásáért.

A vietnami háború alatt a "galambok" a háború ellen voltak, mert – úgymond – bár az EÁ védelmezi Dél Vietnamot, az túl költséges és a háborút nem lehet megnyerni. A galambok mintha nem vették volna észre, hogy az EÁ elfoglalta Dél Vietnamot és háromszor annyi bombát dobott le rá, mint Észak Vietnamra.

Chomsky keményen érvel a környezetvédő mozgalommal szemben is, mert, úgymond, azok gyakran a vállalatok érdekei mellett lépnek fel. A Föld Barátai vagy a Greenpeace a tünetek ellen lépnek fel és nem a gyökereket támadják. Sehol a zöld mozgalmak nem beszélnek arról, hogy a környezet pusztulásáért, a Harmadik Világ pusztulásáért a vállalatok rövidtávú haszonra való törekvése felelős. Chomsky: "Az igazgatótanács elnöke őszintén azt hiheti, hogy minden pillanatában az emberi szükségletek kielégítésén munkálkodik. Ha ő ennek az elképzelésének az érdekében cselekedne, ahelyett, hogy a haszon és a piac birtoklása érdekében, nem lenne már az igazgatótanács elnöke."

A lehető leggyorsabb haszonszerzés vastörvénye a környezetpusztítás legfőbb oka, de erről ritkán beszélnek. Ez az igazság túl politikus, túl radikális a környezetvédő mozgalmak számára. Hasonlóan, a zöld mozgalom nem ügyel arra a tényre, hogy a vállalatok által ellenőrzött tájékoztató eszközök kiküszöbölnek mindent, ami kényelmetlen a hirdetők számára. Amikor 1990 októberében egy ENSZ értekezlet volt a fölmelegedésről, s minden résztvevő súlyosnak, közel katasztrofálisnak ítélte a helyzetet, a New York Times címlapján azt olvashattuk: "Amerikai adatok nem igazolják a fölmelegedési előrejelzéseket", és a Forbes: "A globális fölmelegedési pánik: a túlzott visszahatás klasszikus esete."

Mintha a környezeti csoportok elhitték volna, hogy a vállalatok maguk változásokat akarnak felelős magatartással és a zöld fogyasztósdi felé haladva. Megindult a vállalati hírverés, hogy ők aggódnak a környezetért, s egyesek számára úgy tűnik, hogy történt valami.

Mint Chomsky rámutat, az ipari uralom támogatja a kegyetlen parancsuralmat (El Salvador), fegyveres erővel döntenek meg kormányokat (Nicaragua, Panama), kizsákmányolják és kiirtják a bennszülött népeket (Kelet-Timor). Egy ilyen rendszerben, ahol az igazság, méltányosság és emberség véletlenszerű lehet csak, nevetséges elképzelni, hogy a környezet távlati, közép- vagy rövidtávú érdekei valakit érdekelnének. Maga a környezeti mozgalom a környezet ellensége, ha nem a lényeg ellen támad. Teljesen lényegtelen zsákutca az újrahasznosítás, az ólommentes üzemanyag, stb.

A környezet pusztítása tünet, miként a Harmadik Világ gazdaságának, kultúrájának és népeinek pusztítása is az. Az ok: a nyugati világ ipari/politikai vezetőinek gátlástalan törekvése a gyors haszon iránt.

A környezeti mozgalomnak radikális mozgalommá kell válni, amelyik a mai politikai és gazdasági rendszer gyökereit kérdőjelezi meg. Kérdőre kell, hogy vonja a haladás, fogyasztás és ipari rendszer értékeit. Meg kell mondanunk, mint Chomsky, hogy mi itt a demokráciákban nem vagyunk szabadok, oda vagyunk láncolva a vállalatok által ellenőrzött tájékoztatási eszközökhöz, el vagyunk árasztva a propagandájukkal. Csak ha a népesség nagy része ráébred az igazságra, akkor alakulhatnak ki "az intellektuális önvédelem eszközei" (Chomsky).

A környezeti mozgalom központi feladata nem a természeti környezet védelme, hanem valódi demokrácia, és szabadság tudni az igazat a környezet pusztulásának mélyen rejlő okairól. Minden más csak a feladatnak egy része.

Resurgence, Gaia Sajtószemle alapján