BOCS.HU Dokumentum       Elküldöm e-mail-ben! Nyomtatható verzió
magyar [20050213] [cikk] Olvasási ido: 5 perc Fekete lobogó a harangtornyokon (Emberi jogok, Harmadik vil?g, Kereszt?nys?g)
Rainer Hörig írása a Publik-Forum 1997/3. számában
Fekete lobogó a harangtornyokon

Annotáció: Rainer Hörig: Fekete lobogó a harangtornyokon

India keresztényei fölzúdultak. Püspökök léptek éhségsztrájkba, keresztény iskolák zárták be kapujukat egy napra tiltakozásul, a templomok tornyaira fekete lobogókat tûztek. Szinte minden indiai egyház ritka egységességgel követeli az állami védelmet és támogatást a gyülekezeteikbeli „érinthetetlenek", kaszton kívüliek számára. Azt akarják, hogy az indiai állam ugyanúgy könnyítse meg az iskolához és munkahelyhez jutást a legalacsonyabb társadalmi réteghez tartozó keresztények számára, mint a régi indiai vallások „érinthetetlenei" számára, és ezzel mozdítsa elõ betagozódásukat a társadalomba.

Indiában az utóbbi évtizedekben több millió dalit - ahogy a kaszton kívüliek nevezik önmagukat - tett kísérletet arra, hogy vallásának megváltoztatásával törjön ki diszkriminált helyzetébõl. A kasztrendszer a születés révén határozza meg az emberek társadalmi rangját, e rendszer alapja pedig a hindu vallás. A legalsó kasztok tagjai például csak bizonyos foglalkozásokat ûzhetnek, nem mehetnek be a magasabb kasztok templomaiba, vagy nem használhatják azok kútjait, és nem szabad amazokkal enniük. A vallásváltás ennélfogva belépés is egy vélt, kasztok nélküli társadalomba.

Ám sokan tapasztalták hamarosan, hogy származásuk miatt más vallási közösségekben is másodosztályú emberként kezelik õket. A hinduizmusnak búcsút mondva azonban egyidejûleg elveszítették azt a jogukat, hogy a kaszton kívüliek és az õslakosok számára fönntartott iskolákat és munkahelyeket igénybe vegyék. Az állam abból indul ki, hogy a kasztrendszerbõl fakadó diszkrimináció csak a hindu közösségben mûködik, és így az érintettek sorsa a vallásváltással megváltozik.

A kaszton kívülieket érintõ állami kvótarendszer csak hindukra vonatkozik, ill. azokra a szikhekre és buddhistákra, akik kiharcolták maguknak a különleges szabályozást. A 21 milliónyi indiai keresztény mintegy háromnegyede dalitként született. Az egyházon belül is további diszkriminációban van részük. Japhet, egyike azon kevés keresztény „érinthetetleneknek", akik egyetemet végeztek, azt mondja: „Mindmáig nem léphetünk be a magasabb kasztokból származó keresztények házába. A falunkban nem mehetünk be az étterembe, és nem vágathatjuk le a hajunkat. A kasztbeli keresztények megtisztítják a vízpumpát, ha azt elõzõleg dalit-keresztények használták, és így állítólag bemocskolódott."

A dalit-keresztények úgy érzik, még a keresztény iskolákba való bejutást illetõen is háttérbe szorítják õket. Az egyházi vezetésben, néhány kivételt leszámítva, nem jut nekik hely. Tíz éve harcolnak azért, hogy elismerjék õket az egyházban és a társadalomban. Idõközben országszerte 5000 csoport kezdett tevékenykedni a dalit-keresztények mozgalmában. Elsõ sikerüket akkor érték el, amikor szinte minden egyházi vezetõ elismerte, hogy a dalitok a keresztény közösségekben is diszkriminációt szenvednek.

Az indiai népjóléti miniszter, Szitaram Keszri a parlamentben bejelentett egy törvénytervezetet, amelynek értelmében a dalit-keresztények egyenjogúakká válnának a dalit-hindukkal. Nacionalista érzületû hindu csoportok rögtön ellenállást hirdettek a tervezettel szemben, és a dalit-keresztényeket fölszólították, hogy térjenek vissza a hinduizmushoz. Fanatizált hinduk megtámadták a Bombay centrumában tüntetõ dalit-keresztényeket, és a befolyásos „Dalit-Fórum", a kaszton kívüliek érdekvédelmi egyesülete nyomban elhatárolódott a keresztények egyenjogúsításának követelésétõl.

Fordította: Gergely G. András
Forrás: Publik-Forum, 1997/3

Földrajzi hely (amirol szól): India

Fordító (az aktuális anyag nyelvére): Gromon Andr?s

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): ?rted vagyok

Sorozatban elfoglalt hely:
 Év: 1998
 Sorszám: 3