Örömmel olvastam az őskeresztény erőszakmentességről 2003/4. számotok elején. Szeretném hozzáfűzni, hogy az Arles-i zsinat 3. kánonjából, amit a cikk az 5. oldal közepén elemez, az általam 1983-ban lefordított Nem harcolhatok! c. könyv tudós szerzője, Jean-Michel Hornus sokkal határozottabb következtetésre jut: a zsinat az azt összehívó császár iránti legnagyobb kompromisszumkészséggel is csak addig volt hajlandó elmenni, hogy békeidőben a keresztény katonák ne lépjenek ki a seregből - abban azonban szó sem lehetett engedményről, hogy háborúban tilos vért ontani.

"A vérontás tiltása olyan alapelv volt, mellyel kapcsolatban az első négy század kereszténysége nem ismert megalkuvást. Még Arlesben is lehetetlen volt bírálattal illetni azt a katonát, aki harcban megtagadta fegyverei használatát. Sok évszázadon át, mintegy emlékeztetőül a korai tanításra, az egyház továbbra is büntetést rótt ki azokra, akik háborúban embert öltek, még ha igazságos háborúban is, még ha jogos önvédelemből is."

Szó sem lehetett arról az erkölcsi cinizmusról, amin a cikk eltöpreng, hogy a zsinati atyák azért nem foglalkoztak a háborús katonaságmegtagadással, mert az ilyenkor szokásos azonnali kivégzés katonai törvényét "elégségesnek ítélték". Ellenkezőleg, a háborús katonaságmegtagadókat továbbra is vértanúknak tekintették. Még 90 évvel később is, Innocent pápa 404. febr. 15-én írt levele megerősítette: "Aki megkeresztelkedése után a hadsereghez tartozott, nem fogadható be a klérusba." Ráadásul ezt a levelet Victriciusnak, Rouen püspökének írta, aki maga is katonaság-megtagadó volt és majdnem kivégezték - nyilvánvalóan bőven a 314-es Arles-i zsinat után.

Később az állam és egyház szoros összefonódásával ez a 3. kánon érthetetlenné vált, ezért már a VII. században előfordult, hogy a jószándékúan értelmező másolók a "békében" kifejezést az ellenkezőjére fordították, "háborúban"-t írtak, hiszen mi értelme egy kis vétket
büntetni, amikor az igazi nagy bűn a háborúból való dezertálás. A XIII. századtól pedig több kódexből már ki is maradt ez a kánon, hiszen a katonaságmegtagadás "eretnek" gondolata meg sem fordult a "'jó" keresztények fejében.

http://bocs.hu weboldalunkon az érdeklődők megtalálják a Hornus könyv ismertetését, sőt a könyv teljes szövege is elérhető.

Örömmel láttam azt is, hogy weboldalunkról átvettetek egy népességnövekedés cikket, hiszen a vallási közgondolkodásban ezt még mindig gyakran tabu témának tapasztaljuk. Pedig az elterjedt "ha Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá" gondolkodásmód a családtervezésben elkövetett emberi felelőtlenségeket hiába próbálja Istenre hárítani, a következményeket a szülők és a következő generáció egyaránt viselik.

A fiataloknak ismerniük kell a Föld helyzetét, hogy bölcs, felelős döntéseket tudjanak hozni. Szeretném az Egyházfórum olvasóinak figyelmébe is ajánlani a tényeket bemutató web-rajzfilmünket, amelyre "sokkoló", "ezt mindenkinek látnia kell", "very-very impressive" visszajelzések érkeznek a bocs.hu látogatóitól. Megnézhető a http://bocs.hu/_earth_human.html címen.

Simonyi Gyula

Történelmi korszak (amirol szól): ?kor

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2003. 10. 06.

Szerző: Simonyi Gyula

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alap?tv?ny

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): Egyh?zf?rum

Sorozatban elfoglalt hely:
 Év: 2003
 Sorszám: 6

Célcsoport: vall?sos embereknek