Annotáció: Massimo Livi-Bacci: A világ népességének rövid története
A demográfiai növekedés: választások és kényszerek

A demográfiai növekedés változó intenzitással megy végbe. A különböző növekedési ráták a populáció növekedéséhez, vagy teljes kipusztulásához is vezethetnek. Hosszabb távon a demográfiai növekedés szembe kerül a források mennyiségével, mely a növekedés korlátjává válik. A források nem statikusak. A néesség növekedése vonja-e maga után a lehetőségek bővülését, vagy fordítva.
A népesség növekedésének 3 ciklusa:
1. az első embertől a neolitikum kezdetééig
2. a neolitikumtól az ipari forradalomig
3. az ipari forradalomtól napjainkig
A demográfiai folyamatot a kényszer és választás erőrendszerei között kell elhelyeznünk. Az egyensúlyi helyzet helyreállításának mechanizmusai lehetnek automatikusak vagy döntések eredményei (házasságkötés, szaporaság, elvándorlás.)
Kényszerítő tényezők:
 Tér (művelhető földek, termelhető élelmiszerek, és alapvető szükségleteket kielégítő források korlátozott mennyisége, lakott tér / népsűrűség)
 Környezet jellegzetességei – pl: éghajlat (más erőktől függetlenek)
Időben kevéssé változnak, rövid, vagy középtávon a népesség kénytelen alkalmazkodni hozzájuk. Az alkalmazkodáshoz magatartásbeli rugalmasságra van szükség. Típusai:
 A változások részben automatikusak, részben társadalmilag determináltak, részben explicit választások eredményei. (Pl: alkalmazkodás a források szűkösségéhez)
 Rezisztencia kialakulása (betegségekkel szemben)
 Elvándorlás
 A XVIII. szd-ig – a születések számának akaratlagos csökkentéséig – a növekedés szabályozói:
o fő szabályozó a házasságszám
o szexuális tabuk
o szoptatás időtartama
o abortuszok, és csecsemőgyilkosságok
Ahol az egyensúlyt nem tudták helyreállítani, ott eltűnt vagy felbomlott a populáció.
Vadászokból gazdálkodók: demográfiai átmenet a neolitikumban
A mezőgazdaság elterjedésével a népesség száma drámai gyorsasággál érte el, és haladta meg az ökoszisztéma által megvont határt.
 A klasszikus elmélet: a javuló feltételek (mezőgazdaság, jobb táplálkozás) váltották ki a növekedést.
 Új elmélet: a mezőgazdaság növelte a halandóságot, de a termékenységet méginkább.
A halandóság a gazdálkodó életmódot követőknél magasabb, mint a vadászóknál.
 Az éternd egyhangú lett. Biológiai változások is történtek. A letelepedés elősegítette a fertőzések, paraziták terjedését. A gyerekek már nm jelentettek terhet a vándorlásban, nőtt a termékenység.
A fekete halál és a demográfiai hanyatlás Európában
- X.-XIII. szd: növekedési szakasz, Európa népessége meg 2-3-szorozódott.
- XIV. szd. közepe: pestis. Exogén, külső népesedési korlátot alkotott. 1347-ben tört ki a járván Euróában, majd 5 hulláma volt még 1400-ig. A népesség 1/3-ával csökkent, csak a XVI. szd-ban éri el az 1340-es szintet. A halandóság növekedése csökkentette a születések számát is, ez tovább fokozta a demográfiai negatív hatást. A válság után kiegyenlítő folyamatok zajlanak.
Az amerikai indiánok tragédiája: régi mikrobák, új populáció
Ahol a bennszülött lakosság kapcsolatba került az európai népességgel, ott demográfiai összeomlás következett be. Ennek oka a népirtás, és a behurcolt fertőző betegségek:
 Az érintetlen populációnak valamennyi tagja fogékony a betegségre.
 Az érintetlen populációból nem válnak ki ellenállóbb egyedek.
 A kórokozó és gazdaszervezet között nem ment végbe alkalmazkodási folyamat.
Az első járványhullámot a himlő okozta, majd a sarampion (kanyaró), a matlazahuatl (tífusz).
Egy demográfiai sikertörténet: a francia kanadaiak


Massimo Livi-Bacci: A világ népességének rövid története - Epilógus
Népesség és önszabályozás
 1. tézis (vészmadarak):
A csökkenő hozadék csökkenő életszínvonalhoz vezet. A demográfiai növekedés a környezet pusztulását okozza, és veszélyt jelent a szociális és egészségügyi rendszerekre.
 2. tézis (lelkesen reménykedők):
A technológiai fejlődés lehetővé teszi a primer források helyettesítését. Az embereisé képes lesz alakalmazkodni. Sőt a jólét folyamatosan növekszik.
A népesedéstörténetet értelmezzük kényszerek és választások közti kompromisszum-keresésként. A kényszer és védekezés közti választás, időről időre kimozdította a népességet a demográfiai egyensúlyból.
 Kényszerek: ellenséges környezet, energia és élelem korlátozottsága, környezetszennyezés, betegségek.
 Választási lehetőségek: házasságkötési és reprodukciós stratégiák, migráció, mobilitás, védekezés a betegségek ellen.
Ahol nem sikerül megoldani az önszabályozást, ott demográfiai visszaesés, teljes megsemmisülés következhet be.
A jövőre nézve nem csak a számbeli növekedéssel kell szembe néznünk, hanem azokkal a választási mechanizmusokkal, amelyek rendelkezésre állnak majd. Vizsgálni kell, hogy ezek lesznek-e olyan hatásosak, mint a múltbeliek.
A jövő számadatai
Egy populáció lendülete, impulzusa több módon mérhető:
1. A népesség elfogadja a hiánypótló termelékenység elvét (zéró növekedés). Ilyenkor is számolni kell azzla, ha a népesség magas termékenységet mutatott, és magas a fiatalok aránya, akkor a növekedés foltatódni fog. A születések száma meghaladja a halálozásokét (az idősebbek kisebb lélekszámú populációból származnak). Amint az a generáció, mely a korlátozott termékenység korszakában született, belép areproduktív korba, a születések száma csökkenni fog, míg egyenlővé nemválik a halálozások számával. „A végső” és a „kezdeti” lélekszám aránya jelenti a népesség demográfiai impulzusának, lendületének mértékét.
A következő évtizedekben a demográfiai impulzus önmagában is duplázódáshoz fog vezetni, és ehhez hozzá kell adni a magas termékenység hatását is. A World Population Prospects közepes előrejelzés azt feltételezi, hogy a kevéssé fejlett országok termékenysége csökken, míg a fejlett országokban az utódok számának emelkedése jósolható. Az ugrásszerű és változó demográfiai növekedés meg fogja változtatni a legnépesebb országok rangsorát.
2. Összehasonlíthatjuk a kontinensek múlt-, jelen- és jövőbeli népességét két elméleti stacioner népességgel.
o 1. stacioner: 2025-re stabilizálódik a világ népessége
o 2. stacioner: XXI.szd végén, 11 milliárdos lélekszámmal stabilizálódik
A hiánypótló termékenység és a stacioner népesség csak viszonyítási pont.
A legvalószínübb, hogy a világ népességének valódi növekedése az egyenlőtlenül fejlődő helyi növekedési ráták összegéből képződik.
A jövő forrásai
- A XXI. szd. második felében a világ népessége eléri a ’90-es évekbeli kétszeresét.
- A tudósok megpróbálják megbecsülni a Föld eltartóképességét, mely becslések útmutatásul nem használhatók. Nem veszik figyelembe a növekvő népesség és a források kihasználási technikája közti összefüggést. Vannak tanulmányok, (pl: FAO-IIASA) melyek részletesebb modellt használnak és tekintetbe veszik a várható műszaki fejlődést.
- A tanulmányok arra a következtetésre jutnak, hogy a Föld a jelenleginél sokkal nagyobb népesség eltartására képes, és a gazdaság is képes 1-2 évtizedig magas szinten ellátni lakosságát. Ennek ellenére a világ nagy térségei problémákkal küzdenek, bár a gondok nagy része nem a népesség mértékeében gyökerezik.
Számítások és értékek
- A kényszerít elemek elemzése sok problémát vet fel. A korrekciók jelentős késéssel érzékeltetik hatásukat (pl: ha a születésszámot csökkentik). A hagyományos társadalmakba bekövetkező problémák hamarabb tudatosultak, mint a modern társadalmakban.
- A piacok expanziója és integrációja, a kereskedelem fejlődése azzal járt, hogy az egyéni érzékelés előtt rejtve marad a természeti erőforrások és fogyasztói javak közti összefüggés. Ahogy az egyének, intézmények és kormányok csoportjai kezdenek rájönni erre az összefüggésre, a kapcsolat kezd helyreállni.
- Az árak fluktuációja jelzi az alapvető javak hiányát, de nem megbízhatóan. A termelési költségekben nem szerepelnek a környezeti károk, ez torzítja az árak által adott jelzést.
- A mesterséges fogamzásgátlás, és a Malthus-i fékek megteszik hatásukat. Az utóbbi évtizedekben a várható élettartam ott is nőtt, ahol magas volt. A halandóság továbi csökkenését meggátolhatják az élet mesterséges fenntartásának költségei (pl:egészségügy).
- A modern társadalom fel van készülve a halandóság és termékenység szabályozására, a migráció mechanizmusára nem. A letelepedés szabadsága meggyengült. Egyes nemzetek polizikai megfontolásból marginális tényezőként kezelik a bevándorlást. Ráadásul nincsenek hozzáférhető területek, melyek utat nyithatnak a demográfiai felesleg számára.
- Környezetünk véges, a korlátlan növekedés fokozódó kockázatok nélkül nem folytatódhat. A demográfiai növekedés bizonyos határokon túl gazdaságatalan méretekhez vezet, így a gazdaságos méretek tendenciája visszájára fordul. A növekedéssel járó szociális, egészségügyi és környezeti problémák nagyobb ütemben növekednek, mint maga a népesség. A szegénység, a rossz táplálkozás és az analfabetizmus területén is jelentkeznek negatív hatásai.
- A nagy méretek gazdaságtalansága: Egy figyelmen hagyott probléma a méretek növekedésével urásszerűen súlyosabbá válik.