I. A népességrobbanás minden erõfeszítést elnyel

Alice Csodaországban versenyt fut a Vörös Királynõvel, és amikor már teljesen kifogynak a szuszból, Alice megdöbbenve veszi észre, hogy még mindig ugyanazon a helyen vannak.
"- Nálunk azért, ha elég sokáig és elég gyorsan fut, általában eljut valahova az ember!
- Milyen lassú ország! - válaszolta a Királynõ. - Itt látod úgy van, hogy nagyon gyorsnak kell lenned ahhoz, hogy legalább ott maradhass, ahol voltál."

Aldous Huxley, a Szép új világ szerzõje, egy 1959-es (!), Népességrobbanás címû (!) kaliforniai egyetemi elõadásában használta ezt a meserészletet annak szemléltetésére, hogy a népességrobbanás minden gazdasági, politikai, környezet- és természetvédelmi, fejlesztési, segély stb. erõfeszítésünket elnyeli. "E kis történet tragikus helyzetünk vígjátéki parabolája. Egyre több munkánkba és energiánkba kerül, hogy egyáltalán ott legyünk, ahol voltunk - holott tulajdonképpen nemkívánatos helyzetben vagyunk."

"A Millenniumi Fejlesztési Célok és különösen a nyomor és éhezés megszüntetése nem érhetõk el, ha nem célozzuk meg nyíltan a népesedés és reproduktív egészség kérdéseit." (Kofi Annan, ENSZ ex-fõtitkár)

Százmilliónyi nem-kívánt foganás történik évente. Nem csak a szegény országokban. Pl. USA másfél millió abortusz évente. “Az emberek kilencven százaléka ezen a bolygón, különösen a Nyugaton, egy üveg viszkibõl fogant valamelyik szombat éjjel, nem a gyermekvállalás szándékával. Kilencven százalékunk baleset.” (John Lennon) Az USA 2,7 milliós éves növekedése (benne egymillió bevándorló) az ottani ökolábnyommal szorozva nagyobb csapás a Földre, mint India (15,2 millió) és Kína (8,3 millió) éves növekedése együtt. De az utóbbi idõzített bomba: Kína fogyasztás-növekedése már ma nagyobb csapás a Földre, mint az USA és az EU fogyasztásnövekedése együtt.

A jövõ generációk jogai ott kezdõdnek, hogy minden gyermeknek joga, hogy kívánt, mégpedig önmagáért kívánt gyermekként foganjon meg, s hogy felnõve elmondhassa: szeretõbb szülõket, jobb kort s helyet nem is kívánhatott volna.

Évente 1 millió gyermek hal meg amiatt, hogy az elõzõ szülés után nem tudtak 9 hónapot várni a nemzéssel. A technokrata válasz az inkubátor. A hatékony, humánus válasz a fogamzásgátlás.

"A családtervezés nagyobb jótétemény, több embernek és kevesebb költséggel, mint bármely egyéb technológia, ami az emberiség rendelkezésére áll." (James Grant, UNICEF)
"A kisebb termékenységi ráta egészségesebb gyerekeket, életszínvonal emelkedést és kisebb környezetre nehezedõ nyomást fog jelenteni." (Jeffrey Sachs, ENSZ Millennium Projekt igazgató)

Sajnos ez a felismerés még nem általános. Az EC szexuális és reproduktív egészségre címkézett segélyösszege épp az idén a korábbi 18,5 millió EUR-ról 12,3 millióra csökkent.
Reményt keltõ ugyanakkor, hogy az ENSZ Közgyûlés a Millenniumi Fejlesztési Célok közé bevette a reproduktív egészség elérhetõségét mindenkinek, az indikátorok közé pedig a fogamzásgátlás gyakoriságát és a kielégítetlen családtervezési igényt:

MDG 5, Target 6: Reduce by three quarters, between 1990 and 2015, the maternal mortality ratio
Indicators: 16. Maternal mortality ratio 17. Proportion of births attended by skilled health personnel 19c. Contraceptive prevalence rate
Target: Achieve, by 2015, universal access to reproductive health
Indicators: Adolescent birth rate, Antenatal care coverage (at least one visit and at least four visits), Unmet need for family planning.

Magyarországon ez a terület meglehetõsen ismeretlen még. Az ENSZ 1994-es kairói világkonferenciája a népesedésrõl és fejlõdésrõl, s annak Kairó 1994-2014 Akcióprogramja 13 év után még csak le sincs fordítva magyarra, s a NEFE stratégiában sincs megemlítve. Az European Parlamentary Forum on Population and Development-nek nincs magyar tagja.

Pedig elemi érdekünk a családtervezés segítése a világban, különben jön a járvány, terrorizmus, menekültáradat, környezetszennyezés (a klímamegbolondulást sem lehet határokkal kivédeni), s fõleg: elmennek a munkahelyeink oda, ahol igen olcsó az ember a túlkínálat miatt, s százmilliók éhbérért kénytelenek dolgozni. A magyar textilipar leépülése, vagy szoftver nagyhatalom helyzetünk elmállása mutatja, hogy a hazai cégeknek és szakszervezeteknek is elemi érdekük a nem-kívánt foganások megelõzésének segítése.

Három évtizede segítjük falusi szegény lányok iskoláztatását Indiában. Egy iskolázott nõnek, aki már saját kezébe tudja venni a sorsát, csak harmadannyi gyereke születik, mint egy írástudatlannak. A függetlenség hatvan éve alatt India népessége megháromszorozódott. Gandhi híres mondása („A Föld elég mindenki szükségleteire, de nem elég a mohóságra!“) ma már mint igen korai figyelmeztetés érvényes: a Föld nem elég akármire, nem elég a gazdaság olcsó munkaerõ mohóságára, a hadsereg olcsó katona mohóságára, az uralkodók alattvaló-mohóságára.
Az utóbbi negyedszázad során elfogytak azok a kormányok, amelyek még nyomták a túlnépesedést. Már senkinek nem érdeke. A fogamzásgátlás win-win game a jövendõ gyerek, a szülõk, a család, a szegények, a gazdaság, a hadsereg, a kormányzat, a társadalom, az emberiség, az élõvilág számára egyaránt: mindenki nyer.

De hosszú a népességrobbanás fékútja. Amint már Huxley rámutatott, a halálozás gyors visszaszorításához elég volt a központi szándék, egy csapat szakértõ, egy kevés pénz, tiszta víz, oltóanyag, stb. A családtervezéshez párok százmillióinak közremûködése, képzése, ellátása kell.

II. Csak az fejlesztés, ami csökkenti a globális ökolábnyomot.

Gyakran technokrata õrültségeket neveznek fejlesztésnek. Pl. a Balatont majdnem lecsapolták. Mérnökök elkészítették a tervet, a vármegyék boldogan kiszámolták, mennyi szántót fognak nyerni, a bécsi udvar aláírta. Ha akkor lett volna ilyen, a jövõ generációk ombudsmanja meg tudta volna védeni a késõbbi generációk, a mi érdekeinket ekkora közmegegyezéssel szemben? Egyedül a pénzhiánynak köszönhetõ, hogy megmaradt a Balaton.

A magyar NEFE pénz nem sok, de a gyógyszerek hatóanyaga sem sok, mégis komoly változást idézhet elõ, ha a rendszert leghatékonyabban befolyásoló ún. leverage pontjain, pl. a családtervezésben hasznosítjuk. Nem szabad saját létalapjukat pusztító civilizációs minták (pl. technokrata infrastruktúra és gazdaság) exportálására költeni. A Föld mai pusztulása közepette csak az fejlesztés, ami csökkenti a globális ökolábnyomot.
Képzeljük el, hogy felszálláskor a repülõ orra már a levegõben van, de a pilóta észreveszi, hogy az üzemanyag kifogyóban. Az USA-féle repüléshez 5 Föld kellene, de a magyar szinthez is kettõ! A Millenniumi Fejlesztési Célok nem jelenthetik a magassági kormány végzetes meghúzását, ami zuhanáshoz vezetne. Ez a rendszer nem repülésre készült.

A Millenniumi Fejlesztési Célokat két ellentétes módon lehet érteni: humániásan vagy humánusan. Napóleon minden gyõzedelmes lépése elõre az orosz pusztán csak borzalmasabbá tette a visszavonulást. A Földet pusztító észak-atlanti civilizációs minta túllövésben van és összeomláshoz vezet. Az MDGs humániás alkalmazása lenne megkísérelni a szegények felzárkóztatását ehhez a rendszerelméletileg halálos overshoot and collapse folyamathoz.
Az MDGs humánus alkalmazása mennyiségi lassulással átállás a létszámban és anyagiakban növekedés „gyõzedelmes“ menetelésérõl az életminõség-civilizációra.

Simonyi Gyula elnök
BOCS Alapítvány

Szerző: Simonyi Gyula

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alap?tv?ny

Célcsoport: d?nt?shoz?knak, vezet?knek

Nyelvi változatok: