felcím: fogyasztásunk irányai és határai
cím: globális hiányok és túlzások
szöveg: tóth sándor péter

lead: A „túlfogyasztói társadalom” az erõsek rövid távú és szûk anyagi érdekeit szolgálja a személyiségük kiteljesedése, a szegények, az élõvilág és a jövõ generációk kárára. A Föld telítõdésével e történelmi folyamat már “túllövésben” van és összeomláshoz vezethet. Simonyi Gyula teológus közgazdász, a BOCS Alapítvány elnöke a globális válság lehetséges megoldásairól beszélt.


CF–: Hogyan kamatoztatja közgazdászi végzettségét az alapítványi munkában?

SGY–: A BOCS Alapítvány globális képzéssel foglalkozik már három évtizede, ami interdiszciplináris megközelítést kíván. Elsõ diplomám matematikus, de tanultam informatikát, teológiát, menedzsmentet és pedagógiát is. Sajnos a közgazdászoktól gyakran azt várják el, hogy sakkpartit játsszanak a Titanicon, azaz csupán egy cég vagy egy nemzetgazdaság sikerére törekedjenek, miközben “mellékhatásként” a Föld eltartóképessége katasztrófálisan leromlik. Hiába termel egy szûk rétegnek profitot, az emberiség számára káros az olyan gazdaság, amely természetbõl szemetet gyárt. Megélhetésünk alapja ugyanis sem nem a tõke, sem nem a munka, hanem a természet.

CF–: Mondana példákat a probléma szemléltetésére?

SGY–: Elsôsorban a peremfeltételekkel van gond, ami túl van a tányér szélén. A piac-mechanizmus alapfeltételei nem teljesülnek: hiányzik az informáltság és az erôegyensúly, monopolhelyzetek vannak, a költségek jó részét nem a gazdaság hanem a társadalom és a jövõ generációk fizetik meg, az alapvetõ javak nem korlátlanok, nem nélkülözhetõk és nem helyettesíthetõk, a természet megrongált szolgáltatásait a gazdaság nem pótolhatja stb.
A gazdaság gyenge szereplôi, kárvallottjai az élôvilág, az adósságot és a Föld leromlását elszenvedõ jövô generációk, valamint a szegények egyre növekvõ tábora. Az ár- és bérviszonyok valójában erõviszonyokat, alkupozíciókat tükröznek. A XX. században elterjedt a gépi erõ, kevesebb munkaerõ kell, pedig több van, mert a század során az emberiség létszáma közel megnégyszerezõdött. Marx még azt mondta, a proletariátus semmit nem veszíthet, csak a láncait. Ma százmilliók boldogok lennének, ha legalább kizsákmányolnák õket, de a világgazdaságnak még erre se kellenek.
Az ENSZ jelentése szerint csak a szegény országokban 76 millió nem-kívánt foganás történt tavaly (és ez több mint százezer anyának az életébe is került). Ha nem akarjuk, hogy a munkahelyeink elmenjenek oda, ahol százmilliók éhbérért is hajlandók agyondolgozni magukat, akkor segítenünk kell nekik a nem-kívánt foganások megelõzésében. Errõl is szól a globális képzés.
A boldogság helyett a növekedés lett korunk vallása, a remény szinonímája. Pedig „A kicsi a szép” - mondja az angol közgazdász Schumacher könyvének címe. A gyakran emlegetett fenntartható növekedés fából vaskarika: véges bolygónkat már a hetvenes években kinõttük, a mai növekedés már túllövés. Ahogy a filmekben emelkedõn fölszáguldó autó az ugratón a levegõben repül tovább. Aztán nagy csattanással zuhan vissza a lejtõbe fordult útra. A XX. század a növekedésrôl szólt, de már a levegõben kalimpálnak a világgazdaság kerekei, hiszen a Föld eltartóképessége romlik a túlterhelés miatt. A következõ évtizedekben szabályozott csökkenéssel vagy kaotikus zuhanással vissza fogunk szorulni a Föld eltartóképességének határaihoz.

CF–: Ez azt jelenti, hogy vége a jólétnek?

SGY–: A jólét helyett jól-lét következhet, ha nem fogyasztóknak, hanem személyiségeknek tekintjük magunkat. Az „olajkor” bô évszázada egyszeri dáridó volt, melynek során elherdáltuk a Földön található, sokmillió év alatt keletkezett kincsek jó részét. Nemcsak az olajról van szó, hanem a vízrôl, talajról, erdõkrõl, biodiverzitásról vagy az úgynevezett „nyelôk”-rôl, amelyek a szennyezéseket hivatottak semlegesíteni. Ez utóbbiak túlterhelése miatt bolondul meg a klíma is. A mai világgazdaság olyan karácsonyozáshoz hasonlít, ami ôrült vásárlásból és háztartási munkából áll, a gyomrokat túlterheli a zabálás, a hétköznapokat meg a robot, hogy a kacatokra elszórt pénzt újra megkeressük. Az ünnepbôl így kevés marad.

CF–: Mi lenne a megoldás? Egyensúlyba hozható-e az anyagi és a nem anyagi gazdagság, úgy, hogy az élet tartalmasabb legyen?

SGY–: Magánemberként attól szenvedünk, amit dolgozóként okozunk. Ami a gazdaságnak érdeke, az gyakran rossz a társadalomnak. Jobbik énünknek azért nem jut pl. elég csend, jó levegõ, mert ostobább énünk túl sokat közlekedik. Németországban állítólag már nincs olyan táj, ahol ne hallatszana az autópályák surrogása. A közlekedés légszennyezésétõl asztmásá lett gyerekeket nem vígasztalja, hogy autópályán gyorsabban eljuthatnak a kórházba. Amit egyik kezével ad a gazdaság, annak gyakran többszörösét veszi el a másik kezével.
Anyagiakat csak egyszerû megélhetésre kellenek. Az élet értelme az, ami túléli a halált: a személyiség fejlõdése, a jóság, a szeretetkapcsolatok, az alkotás... A gazdaság nem szûkülhet le az anyagiakra. A teljes emberi igényskálára kell kiegyensúlyozott választ adnia.
Ennek csak egyik fele a megélhetéshez szükséges öt gyökértényezô: a szaporodás, a termelés, a fogyasztás, a szennyezés, és a küzdelem. Ezek terhelik a Földet. A közgazdaságtannak számba kell vennie a természeti tõkét és fenntarthatóan gazdálkodnia vele. Azaz csak annyit használhatunk az erõforrásokból, amennyi ugyanannyi idõ alatt újra keletkezik. A tõke felélése csõdbe visz.
2005. jún. 14-én az Európai Parlamentben Mr. Barroso bemutatta a WWF globális ökolábnyom jelentését. A sokezer soros adattáblákból látványos, könnyen érthetõ számítógépes oktató animációt készítettünk bocs.hu weboldalunkra, számos tanulsággal. Pl. az emberiség jelenlegi létszáma csak akkor nem terhelné túl a Földet, ha átlagosan a magyar ökolábnyom-szint felén élne. Magyarország területének biokapacitása ötödével csökkent a rendszerváltás óta – ez az ára pl. annak, hogy duplájára nõtt a beépítettség.
Az emberi igényskála másik fele adja az élet ötfajta gyümölcsét, értelmét. Ezek a gyümölcsök ráadásul nem terhelik a Földet, így korlátlanul fejlõdhetünk bennük: lelki, természeti és kozmikus élmények, szellemi kincsek és alkotás, család és barátok, szolidaritás és szelídség, játék és örömök – egyszerû, boldogító dolgok.

CF–: Mindez miként valósítható meg?

SGY–: Idô s lélek kell, hogy átéljük a boldogságot. A reklámok is ezeket az életgyümölcsöket, boldogító pillanatokat mutatják be, de azt hazudják, hogy anyagi fogyasztás útján érhetjük el õket. Pedig az épp hogy elrabolja idõnket s eltompítja lelkünket.
“Kisherceg életstratégiának” nevezzük az egyszerû megélhetés és végtelen személyiségfejlõdés harmóniáját. Errõl most készítettünk egy nagyon szép globális képzés dossziét, amit tanárok, üzletemberek, politikusok, újságírók, lelkészek, fiatalok, mindenki használhat a hétköznapokban.
Az emberréválás évmilliós folyamatában két sürgetõ lépés áll az emberiség elõtt: meg kell tanulnia egyrészt nemzõképességével a jövõ generációk iránti felelõsséggel élni, másrészt a fogyasztás függõségébõl kiszabadulva életmûvésszé válni, a nem-anyagi gazdagságra, végtelen személyiségfejlõdésre törekedni.

CF–: Nem lehetett könnyû elindítani az alapítványt, megszerezni a tôkét, s a fenntartáshoz az adományozói bázist.

SGY–: A BOCS Alapítvány 1994-ben olyan munka hivatalos kereteként jött létre, amit már 1975 óta végzünk (ld. MTA Környezetvédelmi Lexikon). Pl. 1977-tõl szervezzük egy szegény falusi lányoknak India Gujarat államában létrehozott iskolahálózat segítését Magyarországról, noha akkoriban a Btk. forintkiajánlásnak becézte, amit „elkövettünk”. A földalatti idõkben is egyszerû emberek nagylelkûsége és lelkesedése éltette, azóta is fôleg magán és céges adományokból mûködünk, sok önkéntes munkával.
Az iskolák vezetõje, Cedric Prakash indiai szerzetes azóta nagy ember lett, megkapta India elnökétõl a Kabir Puraskar díjat, világszerte hívják elõadni – s ugyanakkor halálos fenyegetéseket is kap a szegények melletti kiállásáért. Tavaly már hatodik magyarországi elõadóútját szerveztük meg, s fogadta õt az ifjúsági miniszterasszony, az oktatási politikai államtitkár, az országgyûlés alelnöke, az indiai nagykövetünk és a fehérvári polgármester.

CF–: Kapnak anyagi támogatást az államtól is?

SGY–:Normatív támogatást nem kapunk, de pályázatokkal számos minisztériumtól nyertünk már pénzt munkánkhoz. Nemzetközi együttmûködésekben EU-s pályázatokon is részt veszünk.

CF–: A több helyrôl befolyó pénzösszegeket kizárólag oktatásra fordítják?

SGY–: A globális képzés kifejezés összefoglalja tevékenységünket, de ezt sokféle formában, tartalommal és helyen végezzük. Az indiai iskolák számára elkülönített bankszámlánk van. Õszre tanártovábbképzést tervezünk az indiai iskolahálózat félezer pedagógusának. A multiplikátorok képzése roppant költséghatékony. Filmet is forgatunk közben, ami majd az itthoni és környezõ magyar globális képzést segíti. Szívesen fogadunk szponzorokat ehhez, mint ahogy dossziénk különféle változatokban újranyomásához és a http://bocs.hu weboldalunk fejlesztéséhez is, melynek több mint harmincezer látogatója van havonta. 1995-ben kezdtük, amikor még csak 23 ezer weboldal volt az egész világon. A Google két és fél millió találatot ad a bocs szóra, s mi vagyunk az elsô helyen.

CF–: Mekkora költségekkel jár az oktatási folyamat?

Ötvenezer forintból egy indiai szegény falusi tanuló teljes tanéve fedezhetô (szállással és étkezéssel együtt, hozzávéve a szülõi hozzájárulást és a tanulók saját háztartási és kerti munkáját). Ez hallatlanul költséghatékony. India népsûrûsége háromszorosa Magyarországénak és évente többel nõ a népessége, mint ahány magyar él a Földön. A családtervezési eszközök elérhetõsége mellett a lányok oktatása, a nõk jogai és gazdasági önállósága a kulcs, hogy ne puszta “szülõgépek” legyenek (Amartya Sen indiai származású amerikai, Nobel díjas közgazdász kifejezése).
A nemzetközi fejlesztés nem karitatív kérdés, nem is csupán úniós kötelezettség. Elemi érdekünk a menekültáradat, világjárványok, globális környezeti romlás, a terrorizmus és az azzal járó magas biztonsági költségek, stb. elkerülése.
Itthon és a környezõ magyarság számára is nagy szükség van globális képzésre, a “Kisherceg életstratégia” tanítására. A BOCS Alapítvány munkájának legfrissebb eredménye, hogy a Külügyminisztérium vezetésével tárcaközi együttmûködés indult a globális képzés magyarországi bevezetésérôl, beleértve a munkahelyi és felnôtt képzés számos formáját is. Az üzleti szféra a leghatékonyabb résztvevõ lehet a globális válság megoldásában.


Névjegy:

Család:
Boldog házasság, ügyvéd, szervezetfejlesztô és grafikus, mûszaki menedzser , gyógytornász ill. menedzser hallgató gyerekek, egy kisunoka.

Autó:
Hétszemélyes egyterû, pl. tábori elõadások után aludni is lehet benne. Az autó kártékony eszköz, csak indokolt esetben célszerû használni (telekocsi, körutak, szállítások stb.).

Lakás:
Székesfehérvár történelmi belvárosa. Minden elérhetô gyalog és kerékpárral. Jó ott élni ahol felnõttem.

Hobbi:
Labdajátékok, társasági és szellemi játékok, filmek, zenék, könyvek. Természet, tájak, csend.

Pénz:
A pénzhajszával töltött idõt semennyi pénzzel nem lehet visszavásárolni.

Életpálya: szellemi szabad, ld. http://bocs.hu

Szerző: Simonyi Gyula

Keletkezés ill. kiadás helye: Cash Flow, 2006/4. sz. XVII. évf. 26-27. old.